~Tökéletes barátság 32.rész

8 rész, és vége:) Am köszönöm a 13 feliratkozót:DD Még jöhetne egy "pár":DD

"Szerelem! Milyen őrültségekbe keversz bele, s még is boldoggá teszel..!"

- Olyan érzékeny vagy - Nevetett, közben csak engem bámult, és már kezdett kicsit idegesíteni. Én kínomban felmosolyogtam.
- Nem tehetek róla na! - Nevettem, majd eltoltam magamtól a fejét.
- Ez mire volt jó?
- Hogy ne bámulj...
- És megtudhatnám, hogy mért is ne?
- Mert csúnya vagyok!
- Nem igaz!
- De az!
- Tudod, hogy nem szeretem, ha egy lány azt mondja magára, hogy csúnya. Minden lány gyönyörű! És nem csak belülről, ha nem kívülről is! És te vezeted őket! - Kacsintott.
- Ha ha ha! Nagyon vicces vagy! Minden lány szép, rajtam kívül - Szívóztam vele egy kicsit.
- Most direkt csinálod ezt velem? - Húzta föl a szemöldökét. Én csak ártatlanul mosolyogtam, és leesett neki, hogy igen. Direkt szívózok vele.
Felnevetett.
- Az őrületbe kergetsz!
- De jó már nekem - Nyújtottam ki a nyelvem, és bár nem láttam, de egyből bekapta, és a nyelvünkkel kezdtünk "csatázni".
Kicsit sem nézhettek bennünket hülyéknek, bár túlzottan nem érdekelt. Ráharapott gengéden a nyelvemre, és nem engedte el, de közben kint volt a számból.
- És ez neked így most jó? - Dünnyögtem amennyire már tudtam.
- Tökéletes! - Mosolygott.
- Engedj el! - Röhögtem.
- Mi hasznom van belőle?
- Nem rúglak tökön!
- Okés - Engedett el gyorsan.
Felnevettünk, majd az ablakon kezdtünk kifele nézni.
- Oda nézz! - Fogtam meg a kezét.
- Úr isten... - Súgta.
- Gyönyörű... Igaz? - Néztem rá.
- Szebb vagy!
- Na te csak ne hízelegj! - Nyomtam egy puszit az ajkaira.
- Már szállunk lefele?
- Igen... Amúgy itt csak a reptér van, és nem itt fogunk szerintem "lakni".
- Igen - Vette el a kezemből a térképet.
- A kocsit majd én bérelem.
- Na arról ne is álmodj!
- Te fizetted a jegyeket, akkor én fizetem a kocsit.
- Figyu Nati. Aranyos vagy, de kérlek, hadd fizessem én.
Sóhajtottam.
- Jó, legyen, de ha elszegényülsz, nem az én hibám lesz!
- Még is hogy tudnék elszegényülni? - Nevetett.
- Harry engem kurvára nem érdekel a pénzed - Hadartam, miközben ráncolt szemöldökkel néztem rá.
- Tényleg? - Nézett rám értetlenkedve.
- Mért... Te úgy érzed, hogy csak a pénzedért vagyok veled?
- Nem... Csak... Más lány nem lenne ennyire makacs, hogy nem engedné, hogy én fizessem.
- Makacsnak tartasz? - Néztem rá egy elégedett mosollyal.
- Eléggé - Simította végig a kezét az arcomon.
- De én tényleg magasról szarok a pénzedre.
- Tudom - Mosolygott.
- Na szóval makacs vagyok?
- Óh! Igen! - Nevetett.
- Okés, de ez csak eg helyen derülhet ki, hogy tényleg igaz e - Kacsintottam.
- És még hogy én vagyok perverz! - Forgatta meg a szemeit.
- Az vagy! - Nevettem.
- Jó, de te is.
- Igen, de legalább én nem tagadom.
- Hát én sem!
- Csak egy kicsit. Mi? - kacsintottam, majd már azt vettem észre, hogy állnak felfele, szóval én is felálltam. A felettünk lévő "polcért nyújtózkodtam, de nem értem el, így valaki ölébe estem.
- Bocsánat! - Álltam fel elpirulva.
- Szia! Semmi baj! - Mosolygott kedvesen. Egy magas, vékony, de még is izmos helyes 17 év körüli srác volt az. - Brian vagyok! Te pedig Natalie Grey, ha jól tudom!
- Igen, jól tudod.
- És ha szabad megjegyeznem, élőben még szebb vagy! - Mosolygott. Kicsit elpirultam.
- Háth...Őőőőő....kedves tőled, de nekem van....
- Szia! Harry Styles vagyok! Natalie barátja! - Lépett elém Harry, majd határozott pillantásokat vetett Brianre.
- Helló! Brian vagyok. - Mondta szerényen.
- Mehetünk kicsim? - Nyomott egy puszit a fejemre Harry, majd levette a poggyászomat, és kéz a kézben indultunk.
- Várj Natalie! - Hallottam meg az utánam futó Brian hangját. Harry úgy tett, mint aki nem hallja, és ment tovább, de én lefékeztem.
- Igen? - Kérdeztem.
- Megadod a számod?
- Őm... Igen... Csak kéne egy papír... - Néztem szét, de nem találtam. Tollam fogalmam sincs, hogy hogy került a kezembe.
- Írd ide! - Húzta fel a pulcsiját, majd direkt befeszítette az izmait. Én ráírtam a karjára a számomat, és a nevemet, majd indultunk. Harry idegesen bámult előre. Kerülte a tekintetemet, és a kezét is a zsebére tette.
- Most az a baj, hogy megadtam a számomat? - Néztem rá kérdően. Húzott egyet a vállán.
- Harry! Kérdeztelek! - Emeltem fel a hangomat, miközben megálltam.
- Igen, az a bajom! Tudtommal velem jársz! - Emelte fel ő is a hangját egy kicsit.
- Harry! Én veled járok, és nem mással!
- Hát nem viselkedsz úgy!
- Hogy nem viselkedek úgy Harry? Megdugtál, nálam aludtál, és nem a kanapén, ha nem az ágyamban! Folyton ölelgetjük egymást, és csókolózunk! A gépen is egymás nyelvével játszottunk! Tudtommal a szerelmesek szokták ezeket csinálni! - Kiabáltam. Vagy 30-an láthatták az előadásunkat. Kicsit sem nézhettek hülyének.
- Nati. Kérlek fejezd be... - Nézett szét.
- Na mi van Styles? Fáj az igazság? Vagy egyszerűen csak szégyelled, hogy a barátnőd vagyok? Vagy hogy kimondom, amit gondolok? - Mondtam makacsul. Megfogtam a bőröndömet, majd indulni kezdtem visszafelé.
- Nati! - Kiáltott utánam Harry, majd a kezét éreztem a karomon. A falnak szorított, hogy ne tudjak elmenni, majd a kezével a fejem mellett támaszkodott.
- Jó, igazad van, de akkor sem itt kéne megbeszélnünk. Én nagyon szeretlek, és belehalnék, ha még egyszer elveszítenélek. - Bökte meg az orrával a enyémet, majd a másik kezével átkarolta a derekamat.
- Nem...Én bocsi... Túlreagáltam a dolgokat... - Sütöttem le a fejem.
- Nem. Teljesen igazad van. De én nagyon szeretlek, és nem akarom, hogy mással legyél boldog. Én azt akarom, hogy velem legyél az. - Nyomott egy puszit a homlokomra de nekem nem volt elég. A fejét a 2 tenyerembe vettem, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
- Imádlak te féltékeny majom! - Nyomtam még egy puszit az ajkaira. Halkan felnevettünk, majd kéz a kézben mentünk kocsit bérelni.


[By:Dóri.Styles]