~Tökéletes barátság 4.rész

Sziasztok:) Itt lenne az új rész:) Remélem tetszeni fog:) Légyszí komizzatok:) Jó olvasást:)

- Nati! Natalie! Kérlek! – Kiáltottam, majd magamhoz öleltem a földről felemelve. Visszatettem a földre, és egyszer csak nevetni kezdett, és rám nézett.

- Bocsi, de nem bírtam tovább! – Mondta, majd felállt a helyéről. – Így kell ezt Natalie Grey módra! Oh Yeah! – Csapott bele Jenna és Cher kezébe.

- És így kell ezt Harold Edward Styles módra! – Mondtam, majd felkaptam az ölembe, és beledobtam a lányt a vízbe. 

- Jól van, ezt talán megérdemeltem.

- Talán? – Kérdeztem, majd kisegítettem a medencéből, de ő belehúzott. Kiszállt, majd odament a lányokhoz.

Natalie szemszöge:

- Ti mért nem vagytok vizesek? – Kérdeztem.

- Mert nem akarjuk, hogy azok legyünk. – Mondták, majd Zayn az oldalamra sétált. Egymásra néztünk, majd bólintottunk egyet. Ő megragadta Jennát, én meg Chert, és a medence széléhez vittük őket.

- Te hogy bírsz el engem? – Kérdezte Cher.

- Erő izom, tejet iszom! – Kacsintottam rá, majd elengedtem az ölemből, de ugyan ott maradt, ahol eddig volt. A nyakamba kapaszkodva maradt fent. A szeme csukva volt, és sikítozott. – Ugye tudod, hogy nekem már ugyan mind egy? – Kérdeztem, majd vele együtt beleugrottam a vízbe. Zayn is beledobta Jennát. Kiszállt mindenki a vízből, kivéve én.

- Bombaaaaa! – Kiáltott fel Harry, majd beleugrott a vízbe. Én kerestem a szememmel, hogy hol van, de sehol sem találtam. – Levegő! – Kiáltott, majd a vállamnál fogva lenyomott a víz alá.

- Te nagyon hülye! –Nevettem el magam, majd kiültem a medence szélére. A többiek bementek készülni, kivéve engem, és Harryt. Harry csatlakozott hozzám, és együtt néztük a naplementét. Ez olyan filmbe való volt.

- Figyelj! Tudom, hogy nem fogsz megbocsátani, de legalább hallgass meg! – Mondta. Én bólintottam egyet, majd rá szegeztem a tekintetemet, amitől ő zavarba jött. – Szóval… Én nem szeretem Shopiát. Nem voltam akkor magamnál, mert ittam is. Na, jó! Lehet, hogy volt bennem egy kis józanság, de akkor sem akartam.

- Ezt még meg fogod bánni! Én flegma vagyok, és makacs! – Mondtam. Rám mosolygott.

- Engem nem érdekel, csak az, hogy bocsáss meg! – Mondta.

- Rád én nem tudok haragudni! – Mosolyogtam rá, majd magamhoz öleltem. Percekig csak öleltem, majd elengedtem a szorításomból, és mentem a többiek után készülni. Harry még örült a pillanatnak, majd futott utánam.  Felkapott a lépcső előtt az ölébe, majd rám mosolygott.

- Még egyszer utoljára! – Mondta, majd felvitt az ölébe az emeletre. Letett az ajtó előtt, majd ő is elment a szobájába készülni, és én is. Mosolyogtam ezerrel, mint egy nem normális, és ez a többieknek is feltűnt.

- Neked mi bajod van? – Érdeklődött Cher.

- Semmi! – Öleltem meg, majd rávillantottam a fogaimat, és mentem fel készülni. Átöltöztem, és mentem vissza le. Már Harry is lent volt. Kitárta egy nagyon, nagy mosollyal a kezét, és megölelt.

- Ja! Most már értem! – Mondta Cher, majd elnevettük magunkat. Szerencsére Jenna nem volt lent, mert meg is ölt volna, ha megtudja, hogy megbocsátottam Harrynek.

Percekig csak ölelgetett. El tudtam volna aludni az ölében. Elengedett, majd lefeküdtem a kanapéra. Harry is jött utánam. Ledőltem a kanapéra, ő meg a földre leült a kanapénak dőlve.

- Gyere nyugodtan ide! – Mondtam, majd felültem.

- Nyugodtan pihenj egy kicsit! – Mondta, de én nem hagytam. Elé álltam, majd a kezemet nyújtottam neki. Várt pár másodpercet, majd a kezembe kapaszkodva felállt.

- Nati! – Szólalt meg Jenna. – Hazamegyek egy fél órára, mert otthon hagytam a telefonom töltőjét, és lemerült. – Mondta, majd egy ölelés után kiment az ajtón. Harry eközben lefeküdt a kanapéra, én meg rajta keresztül leültem, és a hátamat a háttámlának dőltöttem. Pár percig maradtunk ebbe a pózba, utána meg Harry maga mellé húzott. Én háttal voltam neki. A kezét lassan a derekamra tekerte, és várta a reakciómat. A kezemet rásimítottam az övére, úgy néztük a TV-t.

Harry szemszöge:

Nati tök aranyos volt. Legszívesebben ott megcsókoltam volna. Kicsit közelebb hajoltam hozzá, és adtam egy puszit az arcára. Nem zavartak a többiek. A puszimat egy nagy mosollyal fogadta. Pár percig néztük a TV-t, majd elaludt. Átfordult hozzám, majd a fejét a mellkasomra hajtotta. A kezét is a mellkasomra simította, és szorosan hozzám bújt. Lehet, hogy nem direkt csinálta, mert aludt, de akkor is jólesett. Legszívesebben megcsókoltam volna ismét, de akkor fel fog kelni, és nem szeretném, ha a mellkasamról leszállna. 

- Sziasztok! – Jött be Jenna a szobába, de mindenki egyből lepisszegte, főleg én. Csodálkozva nézett kettőnkre, de nem foglalkoztam vele. Nati haját gyengéden a füle mögé tettem, és simítottam az ujjammal egyet az arcán. Lassan kinyitotta a szemét, majd rám mosolygott, és átölelt. Lassan az ajkaihoz hajoltam, majd vártam egy picit, a reakciójára várva. Belenéztem a szemébe, majd a szájára, majd ismét a szemébe. Az ajkaink között már csak pár centi lehetett.

- Nati! Gyere, segíts egy kicsit! – Zavarta meg a majdnem csókot Jenna. Nati húzott egyet a száján, majd odament Jennához. Nem haragudtam Jennára, mert megértem, hogy csak Natit akarja védeni, de nem kell tőlem. Nem fogom átverni.

Natalie szemszöge:

- Ezt muszáj volt? – Súgtam oda Jennának, majd kicsit oldalba böktem.

- Igen! Nem fogom hagyni, hogy megint átverjen! – Mondta.

- De nem hiszem, hogy megint át akarna verni.

- És ha még is? Nem engedem!

- Én megértem, hogy aggódsz értem, de tudok vigyázni magamra! – Mondtam, majd magamhoz öleltem.

- Persze. Úgy, mint a múltkor!

- De azt már megbánta! Vagyis remélem. Ha nem bánta volna meg, akkor nem akart volna megcsókolni. – Mondtam, majd durcásan felrohantam a szobámba. Elővettem a deszkámat az ágy alól, majd vissza lementem. Megragadtam egy szendvicset, amibe segítettem neki, és mentem le kicsit ellazulni a gördeszkával. Felpattantam, majd mentem el.

Harry szemszöge:

Natalie kiment a deszkájával a kezében, én meg odamentem Jennához.

- Figyelj! – Mondtam neki, de ő nem figyelt rám, csak folytatta tovább a munkáját. – Én nem akarom átverni Nataliet. Akkor se akartam, csak véletlen volt.

- Akkor is védeni fogom tőled, akármennyire is megsértődik! – Mondta.

- Ha egyszer szeret, akkor nem tudsz neki parancsolni. Én is szeretem őt, és eszembe sincs, hogy ezt a lehetőséget elhalasszam! – Mondtam, majd leültem a kanapéra. egy órát néztem a fiúkkal a TV-t, amikor megjött Nati.

Natalie szemszöge:

- Figyelj! – Mentem oda Jennához, aki még mindig a konyhába végezte a munkáját. – Tudom, hogy aggódsz értem, de tudok vigyázni magamra. – Mondtam neki, a reakciójára várva.

- Hmmm… - Sóhajtott. – Oké, nem bánom, de ha megint összetörsz, akkor nem én vagyok a hibás!

- Köszönöm! – Mondtam, majd szorosan magamhoz öleltem. Pár másodperc múlva elengedtem az ölelésemből, majd mentem fel átvenni az izzadt ruhámat, és lezuhanyozni.

 - Helló! – Köszönt Cher, amikor beléptem az ajtón. – Nem akarunk diszkóba menni? Hívhatnánk még Jennát, Daniellát, és még pár barátnődet is, ha akarod.

- Jó ötlet! Lezuhanyozok, átveszek valami diszkósabb ruhát, te addig menjél, és szólj a lányoknak. Danielle lent van próbán, pár perc múlva végez. Én addig szólok pár barátnőmnek telefonon. – Mondtam, majd bementem a fürdő szobába, egy diszkósabb ruhával a kezemben. Elsőnek felhívtam Jessit, Hopet, Hollyt, Vicket, és Tamarát. Egy fél óra múlva találkozunk a parkba. Lezuhanyoztam, átöltöztem, kisminkeltem magam, és a lányokkal megcsináltuk egymás haját. Készen álltunk az induláshoz, már csak Daniellet vártuk. Felvettem a kedvenc tűsarkúmat, majd lementünk, vártuk Daniellel. 

- Váóó! – Mondták a fiúk. De idióták. Kicsit arrébb léptem, hogy rám ne nagyon nézzenek, de pont nekiütköztem egy kicsit Harrynek.

- Bocsi! – Mondtam, majd hátráltam egy lépést. A derekamnál fogva közelebb húzott magához, majd odahajolt a fülemhez.

- Vigyázz magadra! Nem akarom, hogy valaki más ágyában ébredj! – Mondta, majd elnevettük magunkat, de ő komolyan gondolta. Mielőtt elhúzta volna az arcát, nyomtam egy pici puszit az arcára.

- Sziasztok! – Jött be Danielle.

 - Szia! – Köszönt neki mindenki.

- Gyere Rómeó! – Fogta meg Louis Harry karját, majd leültek a kanapéra.

- Te is gyere Júlia! – Fogta meg Cher a karomat, majd kimentünk az ajtón.

- Későn jövünk! Ne várjatok! – Kiabáltam vissza, majd indultunk a parkba a lányokhoz. Már ők ott voltak. Bemutattam mindenkit mindenkinek, majd a park melletti diszkó felé vetettük az irányt. Bementünk, majd táncolni kezdtünk. Nagyon jól éreztük magunkat. Volt ”pár” fiú, aki felkért minket táncolni, de mivel imádok táncolni, azért nem mondtam nemet. Sokat ittunk is. Jenna, Hope, és én ittunk a legtöbbet, de a többiek is sokat ittak.

- Jó estét emberek! – Ment fel a DJ a színpadra. – Tudomást szereztünk arról, hogy itt van 2 X-factoros leányzó. Igaz-e?

- Igen! – Kiabálta be a tömeg.

- Akkor megkérném legalább az egyiket, hogy jöjjön fel a színpadra, és énekeljen nekünk valamit! – Mondta, majd felmentem a színpadra, mert Cher nem nagyon akart most.

- Sziasztok! Jól érzitek magatokat? – Kérdeztem, majd a közönség beordította, hogy:

- Igen!

- Az egyik kedvenc számomat fogom énekelni. Tudom, nem épp diszkóba való, de én nagyon szeretem. – Mondtam, majd Miley Cyrustól, a party in the usát kezdtem énekelni. A közönség élvezte. Sokan engem néztek, de több volt az olyan, aki táncolt inkább. Befejeztem, és olyan nagy tapsvihar lett, hogy az hittem, beszakad a dobhártyám. A lépcsőn lefelé majdnem leestem, amikor mentem le, de szerencsére nem látta senki.

- Szia! – Tette valaki a vállamra a kezét.

- Szia! – Öleltem meg. – Hogy kerülsz ide?

- Több okból. Unatkoztunk, hiányoztál, és valamit el kell mondanom.

- Mi az Harry?

- Nem szerettem volna elmondani, de muszáj. Nem akarok neked hazudni, és azt se szeretném, ha valaki mástól tudnád meg.

- Nyögd már ki Harry!

- Megcsókoltam Shopiát.

- Mi? Miért?

- Nem volt direkt. Csak odajött hozzám, adott egy puszit a számra, és a pusziból csók lett.

- Áh, nem, egyáltalán nem direkt volt. Hogy tehetted ezt? Pedig most megbíztam benned! Tudod, egyáltalán mit érzek irántad? Nem vagyok olyan, mint Shopia, nem voltam pompon lány, jobban szeretem a sport csukát, és nem a magas sarkút. De ha neked egy kis ribanc kell, akkor ott van ő! Engem felejts el! – Sírtam el magam, majd indultam a kijárat felé.

- Natalie várj! – Fogta meg a karomat, de én kihúztam a szorításából. Levettem a tűsarkúmat, majd szaladtam haza Harry elől. Ő futott utánam.

- Kérlek! Hallgass meg! Még nem mondtam el mindent! – Fogta meg a karomat.

- 2 perced van! Nem több!

- Az elég! Szóval… Csak azért csókoltam vissza, mert az egyik barátnője neki lökött. Az a csók is tarthatott 1 másodpercig. Én nem akartam! Én csak téged akarlak!

- Ha kiderül, hogy másképp volt, soha többet nem fogsz látni engem!

- De így volt! Kérdezz meg bárkit, csak ne Shopiát, mert ő hazudna, és tönkretenne. Én csak is 1 lányt fogok szeretni, úgy, mint téged!

- Mi?

- Majd a kislányunkat. – Kacsintott rám, majd közelebb hajolt hozzám. Az ajkaink már összeértek éppen hogy, de még nem csókolóztunk.

- Direkt szívatsz? – Kérdeztem. Elnevette magát, majd lassan megcsókolt. A nyelve utat tört a számba. Végre… Percekig csókolóztunk, majd szorosan magához ölelt.

- Szeretlek! – Mondta.

- Én is! – Mondtam, majd összekulcsolt kézzel mentünk haza. Olyan pia szagom volt. Gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyba. Harry bent maradt velem, míg elalszok. Szorosan mellébújtam, majd elaludtam.

Reggel 7 körül ébredtem fel. Már mindenki fent volt. Nem emlékeztem semmire az estéből. Milyen baromságokat csinálhattam? Felálltam, majd mentem le a többiekhez. A hajam kicsit kócos volt, és még pizsiben voltam, voltam, de nem érdekelt.

- Jó reggelt Hercegnő! – Állt Louis elém, majd egy poharat nyomott a kezembe.

- Kakaó? – Kérdeztem.

- Igen.

- Azt szeretem! – Mondtam, majd inni kezdtem. Hamar megittam. Betettem a mosogató gépbe, majd leültem a kanapéra. – Valaki elmondaná, hogy mi történt az éjjel? Semmire sem emlékszem.

- Te tényleg nem emlékszel semmire? – Kérdezte Harry.

- Nem, de mondjuk, amiket leművelhettem igazából nem is nagyon akarom tudni! Mindjárt jövök, csak átöltözök! – Mondtam, majd felmentem. Harry szomorú volt valamiért. Mivel bánthattam meg éjszaka? Pedig nem szoktam berúgni. Mind egy. Bementem átöltözni, és megfésülni a hajam a fürdő szobába, majd az ágy melletti bőröndömért nyúltam. Amikor kihúztam az ágy alól, megláttam mellette Harry cipőjét. Most már mindenre emlékszem. Akkor ezért volt szomorú! Betettem a pizsamámat a bőröndbe, majd szaladtam le Harryhez.

- Ezt elfelejtettem! – Mondtam, majd közel hajoltam hozzá. A kezét rátette a derekamra, én meg a vállán pihentettem az én kezeimet. Elsőnek csak egy kis puszit adtam neki, de abból csók lett. A többiek minket néztek, de nem foglalkoztunk velük. A kezét a derekamról lecsúsztatta a fenekemre. Kis perverz, de én így szeretem.

- Szeretlek! – Súgta a fülembe.

- Én is! – Mondtam, majd leültünk az asztalhoz enni. Niall letett egy rántottának kinéző valamit elém. – Ez mi?

- Rántotta! – Lelkesedett Niall.

- És azt várod, hogy ezt egyem meg?

- Legalább kóstold meg!

- És ha meghalok tőle?

- Akkor így jártál! – Nevette el magát, majd a számba vettem egy kis darabot. Szörnyen rossz volt. Köhögni kezdtem, és kiköptem a kukába. – Niall! Ne haragudj meg, de ez szörnyű! Én inkább csinálok magamnak!

- Nekem is csinálj akkor! – Mondta Zayn.

- Nekem is! – Mondta Louis.

- Ha már csinálsz, akkor csinálj nekem is! – Mondta Liam.

- Akkor most már csinálhatnál nekem is! – Tette hozzá Harry.

- Na, jó! Akkor csinálj nekem is! – Mondta Niall.

- Van annyi tojás? – Kérdeztem.

- Nekünk kb. összesen 30 kell, neked meg szerintem 4-5. Nem? – Kérdezte Niall.

- Nekem elég 4. Cher! Jenna! Ti nem kértek? – Kérdeztem.

- Mi már ettünk! – Kiáltották vissza, majd nekiálltam a rántottának. 35 tojást vertem fel, mert Niall amennyire bír zabálni. – Azért köszi Niall, hogy gondoltál ránk. – Mondtam, majd megöleltem.

- Én nem is kapok? – Nyávogott Harry.

- Már mindjárt kész van.

- Én az ölelésre gondoltam.

- Jaaa! Most nem! – Nevettük el magunkat, majd a rántottához fordultam. Harry felállt a helyéről, és hátulról megölelte a derekamat.

- Tudod, milyen édes vagy, amikor dolgozol? – Súgta bele a fülembe, majd adott egy puszit a nyakamba.
- Még nem mondtad soha! – Mondtam, majd a karjaiban felé fordultam.

- Mert még nem volt rá alkalmam. – Mondta, majd csókolózni kezdtünk. A keze, mint mindig most is lecsúszott a fenekemre. Hogy ezen mért nem csodálkozok?

- Hagy csináljam a rántottát!

- Még egy puszit kérek!

- Okés! – Mosolyogtam rá, majd egy nagy puszit leheltem az ajkaira.

- Így mindjárt más! – Kacsintott rám, majd visszafordultam a rántottához. Pár perc múlva készen lett, majd letettem az asztalra, és enni kezdtünk. Szerintem jól sikerült. Niall csak zabálta. Ezen se csodálkozok.
- Csak egy kérdésem van... Lefeküdtem valakivel? - Kérdeztem, majd mindenki Harryre nézett, köztük én is.
- Most mért néztek így rám? Nem feküdtünk még le! - Nyomta meg a még szót, majd mindenki evett tovább. - De terveztük! - Mondta, majd megint mindenki ránézett. - Csak vicceltem! - Nevette el magát. Megforgattam a szemeimet, majd a tányért betettem a mosogatóba.
- Lehet, hogy megfogom azt bánni, hogy veled játok! - Öleltem meg, majd leültem a kanapéra, de Harry egyvől fel is állított. Leült ő a helyemre, és az ölébe ültetett.

- Mikor lesz próba? - Motyogtam.
- Fél óra múlva. Nincs nagy kedvem menni! - Mondta, majd átölelt. Szorosan hozzábújtam, majd nézni kezdtük a TV-t.
A fél óra hamar eltelt. Egy utolsó pillantást vetettem a külsőmre, majd indultunk le. Shopia féltékeny szemekkel nézte, Harryvel a kezeink össze voltak kulcsolva. A szemeivel ölni tudott volna. Próbáltam nem rá figyelni, de nem nagyon sikerült. Én kezdtem a próbát, addig a többiek gondolom a mentoraival voltak. Örültem neki, hogy Cherl lett a mentorom. 

- Jöhet a következő! – Kiáltotta a statiszta, majd lefelé a színpadról Shopiát, és a 3 barátnőjét láttam meg. A térdem remegni kezdett, amikor mellette mentem el.

- Ne foglalkozz vele! – Állított meg Jenna amint leértem a színpadról.

- Könnyű azt mondani! – Mondtam, majd leültem a többiekhez.

- Elfáradtam! – Dőltem le a kanapén, már a szobánkban.

- Hidd el, én is! – Szorított egy kis helyet Cher mellettem. Felültem, hogy másoknak is legyen helyük. Louis és Niall leültek mellém, de Niall egyből fel is állt, és elém lépett, majd leguggolt.

- Natalie! Csinálnál nekem szendvicseket? Te olyan finomat tudsz csinálni! – Hízelgett. Felnevettem, majd a konyha felé mentem.

- Én is kérek! – Mondta Harry.

- Ne kezdjétek, megint! Mindenki kér? – Kérdeztem. Bólogattak, majd elővettem a hozzávalókat.

* 1 év, 5 Hónappal később *

Harryvel szakítottunk, mert túl sokat veszekedtünk. 3.-ok lettek az X-factorba, én meg 2. Nem is baj, hogy szakítottunk Harryvel, mert ő lett a legjobb barátom. Cher turnén van, Jenna meg elköltözött Párizsba. Harryék turnéra mennek, és én is megyek velük. Egy hónapja nem jelentem meg sehol. Koncertet se adtam. Tom dühös lett, ezért be kell pótolnom az 1 hónapot, és tovább kell ezt csinálnom.

- Nati? – Kiáltott le apa.

- Mi van? – Kérdeztem. Rengeteget változtam ez alatt a 7 hónap alatt.

- Tudom, úgy volt, hogy 3 hónapra mentek, de nem így lesz. Egy fél évre mentek.

- Hogy mi? Nem erről volt szó!
- Tudom, de hogyha elmondtuk volna, nem egyeztél volna bele!
- Akkor is beleegyeztem volna, de mért nem mondtátok el hamarabb? Vagy egyáltalán mért kellett hazudni?
- Sziasztok! - Jöttek be a fiúk az ajtón, majd egymás mellett a kanapé mögé álltak. Keresztbe tettem a kezeimet, majd rájuk néztem. Ölni tudtam volna a tekintetemmel. - Valami rosszat tettünk?
- Mi az, hogy fél év, és én erről nem tudok semmit?
- ...Bocsi...
- Beleegyeztem volna simán, de mért hazudtatok?
- Mert féltünk, hogy mégsem... Jött oda hozzám Harry, majd megölelt. - Ne haragudj ránk...
- Nem haragszom, csak mérges vagyok!
- Az ugyan az!
- Nem igaz! Fent vannak a bőröndjeim! Le lehet hozni őket! - Huppantam le a kanapéra egy elégedett mosollyal az arcomon, majd a fiúk elindúltak a cuccaimért, Egyenesen a buszra vitték fel őket.
- Neked több holmid van, mint az egész One Directionnak. - Lihegett Liam.
- Lány vagyok! Fogadd el! - Mondtam, majd a konyhába csináltam magamnak 2 szendvicset. Leültem a fiúk mellé a kanapéra, ami nagy hiba volt. A kezembe vettem az egyik szendvicset, amit Harry el is vett tőlem, közben meg Niall a tányéron lévőt. - Ez most komoly?
- Aha! - Dünnyögte Harry tele szájjal, alig érthetően. Egy nagy mosoly lett az arcán. Kikaptam a kezéből a szendvicset, majd enni kezdtem. A legjobb barátom, úgy hogy nem számít, hogy már evett belőle. Felnevettem, majd a kezemben lévő fél szendvicset elfelezte, majd mind a kettőt kivette a kezemből, és mind a kettőt megette. A szája tele volt szendviccsel, az arcán meg vaj és kecsap, meg minden más ami a szendvicsbe volt. Még nagyobb mosoly lett az arcán. Niall már rég megette az egészet.
- Indúljunk lassan! - Állt fel Niall. - Éhes vagyok, és van otthol Nado's-os kaja!
- Okés szólok anyciéknak. - Mondtam, majd indúltam el, de neki ütköztem apcinak, meg anycinak. Mi mennénk! - Mondtam, majd kimentünk. Anycit agyon ölelgettem, majd amikor apcihoz került a sor, történt egy kis cikis sztori. A kezembe nyomott egy óvszeres dobozt. A fiúknak vörös volt a fejük, annyira röhögtek, én viszont próbáltam komoly maradni, de majdnem bele röhögtem a pofájába én is. Apcitól is elbúcsúztam, majd felszálltunk a turné buszra. Induláskot belőlem is kitört a röhögés.
- Csá! - Vettem fel a telefonomat.
- Helló! - Köszönt Tom. - Ma fotótásod lesz 3-tól. A fiúknak is.
- Nekem?
- Igen, neked. Attól függ, hogy egy hónapra eltüntél, ugyanúgy kell mindent csinálnod, mint előtte.
- Okés. Átadom a fiúknak is. Csá! - Tettem le a telefont. - Ma 3-korfotózás! Amúgy meg minek a túrnébusz, ha szállodában alszunk?
- Nem tudjuk. Már kérdeztük Tomot, de azt mondta, hogy mivel te is jössz, kényelmesebb lesz, de igaza volt. - Mondta Niall. Lassan befejeztük a nevetést is.
- Szóval... - Tette le a bőröndöm egyikét Zayn, már a házban. - Kivel akarsz aludni?
- Zayn, te éjszaka horkolsz. Ezt még az X-factorból tudom, mert áthallatszott a szobánkba. Niall, te éjszaka jársz ki kajázni, amire felébrednék. Louis, rólad ne is beszéljünk. Harry, veled alszok, de Liam, ha menekűlnöm kell Harry elől, akkor számítok rád. - Néztem rá, majd egyszerre bólintottunk egyet.
- Nekem most muszály ennem! - Lépett Niall a hűtőhöz. Felnevettünk, majd odamentem a többi fiúhoz.
- Nektek akkor fel kell vinnetek a bőröndjeimet. - Tettem Louis vállára a kezemet, majd cipekedni kezdtek. Pár perc alatt felvitték. - Na látjátok? Nem is volt olyan nehéz. De most mennem kell átöltözni, mert megsülök. - Mondtam, majd mentem fel Harry szobájába. A kedvenc rövidnadrágomat, és egy pántos felsőt kaptam magamra, majd mentem vissza a fiúkhoz.
- Csinálsz nekem olyan szendvicset? . Térdelt le elém Niall.
- Igen, de ezért mért kell könyörögni? - Kérdeztem.
- Csak féltem, hogy nem-et mondasz.
- Hülye vagy! Mindenki kér?
- Igen! - Mondták a fiúk, majd a pulthoz fordúltam. Sajnos a fiúknak háttal voltam. Nagyon kezdték nézni a seggemet. Pár percig bírtam magam visszafogni.
- És ez most jó nektek? - Fordúltam feléjük.
- Te azt el sem tudod képzelni, hogy mennyire... - Mondta Zayn, de még mindig a seggemet bámulta. - Amúgy te szakítottál Harryvel, vagy Harry veled?
- Harry velem.
- Buzi vagy Harry? - Nézett Zayn Harryre.
- Nem buzi!
- Akkor mért szakított veled? Csak egy buzi dobna téged.
- Nem buzi! - Dobtam hozzá egy szendvicset. Harry tudta, hogy Zayn csak viccel, de még is rosszul esett neki. Egy valamit nem tudok. Most az nem tetszett neki, hogy Zayn viccből buzizza, vagy megbánta, hogy szakított velem.  Felállt a kanapéról, majd ment fel.
- Harry! - Kiáltottam, majd utánna szaladtam. A szobájának az ajtaja előtt kaptam el. Megfogtam a kezét, amiből valahogy összekulcsolta a kezünket. Felém fordult. Gyönyörű szemei tele voltak könnyekkel. Percekig csak néztük egymást, majd olyat kérdezett, amin meglepődtem.
- Szeretsz még? - Kérdezte. Nem válaszoltam, de ő csak a válaszomra várt. Hazudni semmit sem ér, de nem tudom, hogy megéri-e kockáztatni a barátságunkat. Már én is a könnyeimmel küszködtem. Megfogta a két kezével a derekamat, majd szorosan magához húzott. A homlokunkat egymásnak döntöttük. Az ajkaink is közel voltak egymáshoz. Azt hittem, hogy meg fog csókólni, de nem tette, majd ismét megkérdezte. - Szeretsz még?

~Tökéletes barátság 3.rész

Louis szemszöge:

Natalie kifutott a kapun. Én kikapcsoltam a zenét, és mindenki oríbálni kezdett, hogy: Mért kapcsoltad ki? Kapcsold már vissza!

- Figyeljetek már rám! Natalie kifutott a kapun, és nem tudom, hogy hová ment. – Mondtam.

- Mért ment el? – Kérdezte Harry, mintha nem tudna semmiről.

- Hogy mért ment el? – Ordíbáltam rá. – Hogy mért ment el? Mert te csak játszottál vele! Az egyik pillanatban még nem akarod elengedni, a másik pillanatban meg egy másik lánnyal flörtölsz! – Emeltem feljebb a hangom, de a végére kicsit visszafogtam magam.

- De én nem is…

- Ne játszd nekem itt az ártatlant! Tudom jól, hogy mit csináltál! – Vágtam a szavába.

- Louis! – Tette rá a vállamra a kezét Liam. – Szerintem mennyünk, és keressük meg!

- Jó ötlet! – Ráztam le a vállamról a kezét, majd mindenki felment a kabátjáért, kivéve Shopia. Ő gondolom, nem jön, a barátnőivel együtt.

- Te nem jössz? – Hallottam meg Harry hangját az egyik szobába. Kinyitottam óvatosan az ajtót, egy kicsi résnyire, és Harryt és Shopiát láttam meg.

- Nem, és neked se kéne menni! – Ment közelebb hozzá Shopia, és a nyakát kezdte puszilgatni. Harry lerázta magáról, és elindult az ajtó felé. Én gyorsan hátrálni kezdtem, de ő észrevett.

- Szia, Louis! -  Forgatta meg a szemeit.

- Helló! Én csak a sálamat kerestem! – Mondtam.

- De ott van a nyakadban!

- Na, jó! Lebuktam! – Nevettük el magunkat, majd mentünk le a többiekhez. -  Nah! Szerintem váljunk szét, és úgy keressük őt meg! – Ajánlottam fel. A többiek jó ötletnek tartották. – Harry! Te velem jössz! Jenna és Zayn ti arra mentek! Liam és Cher! Ti meg arra! Niall! Te szerintem maradj itt, és várd, hátha visszajön! – Mindenkinek mutattam egy irányt, majd elindultak, Niall örült az ő munkájának, mert éhes volt. Harryt direkt hozzám raktam, hogy meg tudjam tőle kérdezni, hogy mi volt ez. Elindultunk mi is egy irányba. – Harry! Még is mi volt ez Shopiával?

- Nem tudom! – Mondta, és elsírta magát.

- Most akkor szereted?

- Nem tudom!

- Mi az, hogy nem tudod? Én nem bánom, ha őt választod, és nem Nataliet, de akkor mért kellett vele játszanod? Nagyon megkedveltem Nataliet!

- Sajnálom!

- Nem tőlem kellesz majd bocsánatot kérned! – Mondtam. Csúnyán viselkedtem vele. Szép legjobb barát vagyok! Órákon át Kerestük Natit, de sehol nem találtuk. Harryt nagyon megviselte a dolog. – Figyelj! Akkor most Natit szereted, vagy Shopiát?

- Nem tudom! Szerintem Natit.

- De akkor mért kellett Shopiát megcsókolnod?

- Nem tudom! Annyira vonzott. Shopiát tudom, hogy szeret, de Natit nem tudtam. Őt kellett volna megcsókolnom, de nem tudtam, hogy szeret-e.

- Melléd feküdt a kanapén, és a fejét, amikor táncoltatok, a mellkasodra dőltötte, és megfogtátok egymás kezét. – Mondtam most még csendesen. – Szerinted nem szeret? – Ordibáltam rá, de nem idegből, csak viccből. Ez be is vált. Elnevette magát.

- Te honnan tudsz a kanapéról?

- Niall mesélte. – Mondtam, majd ismét elnevettük magunkat. Megszólalt a telefonom. – Haló!

- Helló Louis! Még nem találtátok meg? – Szólalt meg a telefonba Liam.

- Nem! A többiek se találták meg? – Kérdeztem.

- Nem. Mindenkit hívtam már, kivéve Niallt.

- Úr isten! Louis! – Szólt rám Harry.

- Mi az? – Kérdeztem.

- Natalie Converse cipőben volt, ugye?

- Igen!

- Ott van egy csuka! – Mentünk közelebb a cipőhöz, és ez Natalié volt.

- Liam! Gyertek arra az utcára, amelyiken a pizzázó van! Megtaláltuk Nati cipőjét!

- Sietünk! Szólok a többieknek is! – Mondta, majd letette a telefont. 5 perc múlva mindenki itt volt, de nekem megint csörgött a telefonom.

- Haver! – Kiáltott bele boldogan Niall a telefonba.

- Nem érdekel, hogy van Svéd asztal! – Mondtam.

- Itt van Natalie! – Ordíbált bele a telefonba.

- Srácok! Megvan Nati! – Kiabáltam a többieknek is. Örjöngeni kezdtek. Megfogtam a cipőt, és mentünk vissza az X-faktor házba.

Natalie szemszöge:

- Egy öreg néni pincéjébe landoltam, aki szólt Simonéknak, hogy jöjjenek értem. Nagyon megköszöntem neki, mert ha ő nem talál rám, akkor lehet, hogy ott halok meg. Még mindig véres volt a kezem, és a lábam, de be volt kötve rongyokkal. Az ágyamba feküdtem, és gondolkoztam. Néha elsírtam magam egy kicsit. Valaki kopogott.

- Ki az? – Kérdeztem.

- Jenna, Cher, és Louis. Szólaltak meg.

- Gyertek! – Mondtam, majd bejöttek. Mind a hárman megöleltek. Jenna sírt is.

- Mi történt veled? – Kérdezte Jenna. Elmeséltem neki a történetet.

- És a kezed? – Kérdezte Louis. Kihajtottam a kötést, majd megmutattam neki a karcolásokat.

- Figyeljetek! Bárki bejöhet, csak Harry ne! – Mondtam.

- Harry mért nem jöhet? – Kérdezte Louis.

- Mert nem tudja, hogy mit éltem át. Hogy mennyire fájt, és nem csak a karcolások.

- Akár hiszed, akár nem, neki jobban fájt, mint neked! Nem szokott senkiért sírni, de érted sírt!

- Akkor se jöhet be! – Mondta, majd Louis durcásan kiment a szobából. Amikor kinyította az ajtót, megláttam Harry arcát. Csalódott volt, de nem bennem csalódott, hanem saját magába. Niall, Liam, és Zayn is bejöttek, és a többi X-faktoros is, Shopiáékon, és Harryn kívül. Sajnáltak engem, pedig nem kell.

2 nap múlva reggel Cherre ébredtem, ahogy hozza nekem a reggelit. Azóta nem mentem ki a többiekhez, és nem is akarok Harry miatt.

- Figyelj Nati! Ma ki kellesz jönnöd próbára. Rájöttek, hogy esténként szoktál próbálni, és ezért ki vannak akadva.

- Micsoda? Nem! Ne is álmodj róla!

- De muszáj!

- Biztos?

- Igen, biztos! Na! De készülj, mert 20 perc múlva le kell menned ruhapróbára!

- Micsoda?

- Nyugi már! Túléled! – Mondta, majd elmentem készülni. Felvettem egy kapucnis pulcsit, és egy szürke nadrágot. A kapucnit a fejemre húztam, hogy alig látszódjak. A reggelimet Cher levitte, mert nem engedte meg, hogy fent egyek ma is. Kimentem az ajtón, de legszívesebben mentem volna vissza. Cher húzott magával. Kicsit lejjebb mentem a lépcsőn, de visszafordultam, és mentem volna vissza. Cher persze nem engedett. Kicsit megbökött, és egy lépcsőfokkal lejjebb mentem. Lent voltak a fiúk, és Rebecca. Jenna hajnalban hazament. Minden szempár rám tegeződött. A kapucnit még jobban a fejemre húztam, és mentem gyorsan leülni az asztalhoz enni. Most biztos mindenki utálhat. Hogy fognak ezután hívni? Dráma királylány? Vagy varjú? Nem tudom.

- Jó reggelt hercegnő! – Ült le mellém Liam.

- Jó reggelt! – Köszöntem, majd megöleltem.

- Ezt mért kaptam?

- Mert te nem utálsz! – Mondtam, majd megint megöleltem. Louis, Niall, és Zayn is odajött hozzám, és őket is megöleltem.  Harry kivette a zsebéből a kezét, mert reménykedett benne, hogy megölelem, de nem öleltem. Ezen kicsit megsértődött, de nem törődtem vele. Ő hibája, hogy játszott velem.

- Nah! Mi mentünk át! – mondta Liam, és Niall, Louis és Zayn is ment vele. Harry viszont maradt.

- Nati! Neked menned kell próbára! – Mondta Cher.

- Okés! Lekísérsz?

- Nem tudlak. Nekem még fel is kell öltöznöm, mert pizsiben vagyok. Harry! Lekíséred?

- Igen, szívesen. -  Mondta Harry.

- Nem kell! Megoldom! – Mondtam, majd a lépcső felé vetettem az irányt. Csak néztem, és néztem. Ott bénáskodtam, de nem tudtam lemenni. Harry megragadott, és levitt az ölébe. Én nem szóltam hozzá, és ő se szólt hozzám, mert tudta, hogy nem hallgatom meg. Letett, és mentem be a stylisthez.

- Maradj már nyugton! – Mondta, amikor a csípőmet mérte.

- De már egy fél órája méred! – Mondtam.

- Jó! Nesze! – Adta ide a ruhámat, majd bementem az öltözőbe.

- Ezt nem vehetem fel! – Jöttem ki az öltözőből.

- Mert? Mi bajod van vele?

- Kint van a fenekem!

- Ezért van alatta egy fehér bugyi. Most mond azt, hogy nem jó!

- Jónak jó, de kint van a fenekem!

- Azt nem nézi senki. – Mondta, majd mentem visszamenni az eredeti ruhámat. Kimentem, és Harry még mindig ott volt, ahol hagytam. Mentem volna fel a lépcsőn, de ismét nem tudtam. Harry fogott volna meg, de Liam megelőzte.

- Helló hercegnő! – Forgatott meg, majd felvitt az emeletre. Harry jött utánunk. Kicsit most haragudhat Liamre, mert ő hozott fel, nem pedig Harry. A többiek felmentek, én meg kimentem a fürdőszobába letörölni a sminkemet. Kimentem, és kérdezz-feleleket játszottak.

- Nati! Jössz játszani? – Kérdezte Cher. Harry is játszott, úgyhogy nem találtam valami jó ötletnek, de Liam lehúzott maga mellé. Most mindenki tőlem kérdezett.

- Ki a jobb barátnőd? Én vagy Jenna? – Kérdezte Cher.

- Mind a ketten nagyon jó barátnőim vagytok! Nem tudnék választani! – Mondtam.

- Szereted a répát? – Kérdezte Lou. Elnevettük magunkat, de Louis komolyan kérdezte.

- Igen szeretem! – Mondtam.

- Ki a legjobb pasi, aki most itt van a szobába? – Kérdezte Rebecca. Harry volt igazából a legjobb, de most nem mondhatom őt.

- Liam! – Mondtam. Harry lehajtotta a fejét, és szomorú lett. Most nagyon fog haragudni Liamre.

- Volt már egy éjszakás kalandod? – Kérdezte Niall. Mindenki elnevette magát, kivéve Harryt.

- Nem volt! – Mondtam, és még mindig nevettünk.

- Szerinted tetszem Jennának?  - Kérdezte Zayn.

- Igen! Szerintem igen! – Mondtam. Harry következett. Belenézett mélyen a szemembe, majd kérdezett.

- Mért nem hallgatsz meg? – Kérdezte Harry. Mindenki kíváncsian engem nézett. Most jönne be valaki. Nem akartam válaszolni, de nem tehettem mást. Már épp mondtam volna valami hülyeséget, de egy statiszta bejött.

- Gyertek a közös dalra próbálni! – Mondta a statiszta. Kimentem, de a lépcsőnél ismét megakadtam. Egy lépcsőfokot lejjebb mentem, de nem bírtam tovább. Liam ismét megragadott, és levitt az ölében egészen a színpadig. Shopia lent várta Harryt. Egyből rátámadt, és megölelte. Harry nem ölelt vissza. Én még egyszer átnéztem a dalt. Harry odajött hozzám, és ő is nézni kezdte. Csak azért jött, hogy a közelembe legyen. Én a kezébe nyomtam a papírt, és mentem volna el, de Harry megragadta a karom.

- Kérlek! Hallgass meg! – Mondta, de én a kezemet kihúztam a kezéből. Shopia odament hozzá, és ölelgetni kezdte.

- Akkor kezdjük! – Mondta Simon, és elkezdtük. A táncot még csak most tanultuk meg, de nem volt nagyon mozgolódós, mert én a vastag kötéstől nem tudtam nagyon mozogni. Persze! Kivel állítanak egy párba? Harryvel. Remek! Megtanultuk a táncot, elpróbáltuk még egy párszor, és mentünk fel. Én a lépcsőnél jártam. Liam megint megragadott volna, de Harry megállította. Én úgy tettem, mint aki ezt nem látta. Harry az ölébe vett, és felvitt. A többiek bementek, de Harry azt megakadályozta, hogy én mennyek be.

- Natalie Grey! Kérlek hallgass meg! – Mondta. Én nem válaszoltam, hanem csellel bejutottam. Megkértem Liamet, hogy vigyen fel a szobámba. Felvitt. Én ledőltem az ágyra, és sírni kezdtem.

Harry szemszöge:

Liam felvitte Natit a szobájába. Én az ajtónak dőltem, és úgy hallgattam a sírását. De legalább hallgatna meg.

- Kérlek! Hallgass meg! – Mondtam, de nem engedett be. Egész éjszaka nem aludtam, hanem Natiék szobája előtt kértem Natitól, hogy hallgasson meg. Nem bírtam, lementem a nappaliba, és ledőltem a kanapéra. Nem aludtam, csak néztem magam elé.

- Elment már? – Hallottam meg Nati hangját.

- Szerintem igen, de nem tudom, mért haragszol még rá! Tök aranyos tőle, hogy egész éjjel azt kérte, hogy hallgasd meg! – Mondta Cher. Gyorsan elbújtam a TV mögé. Nati nagyon nehezen lebicegett a lépcsőn, és a konyhába tartott. Egy pántos fehér póló, és egy franciabugyi volt rajta. De jól nézett ki. Kivett a hűtőből egy tejet, és a flakonból inni kezdte. Én is így szoktam. Cher a lépcső tetején ült, és várta Natit.

- Amúgy azért nem hallgatom meg, mert ha tényleg engem szeretett volna, akkor már rég lerázta volna ő nagyságát! – Mondta Nati. Már rég leráztam Shopiát, de nem hallgat rám.

- Honnan tudod, hogy nem rázta már eddig le? Shopia olyan, hogy amit akar, azt megszerzi. – Mondta Cher.

- Pontosan! És már megszerezte előlem Harryt! – Mondta Nati. Cher lement Natihoz, aki már sírt. Nagyon megsajnáltam. Ott sírt Cher ölébe. Egy szörnyeteg vagyok! Hogy tehettem ezt?

Nati abbahagyta a sírást, és mentek fel aludni. Én is mentem a szobámba. A fiúk már aludtak. Aludtam 4 órát, és a fiúk ébresztettek fel. Kicsit haragudtam Liamre, mert folyton ő vitte Natit. Ezek szerint Louisnak igaza volt. Nati tényleg szeret, de én ezt elszúrtam. Valamit tennem kell, hogy megbocsásson, ami egy kicsit nehéz lesz. Elsőnek le kellesz most már durván ráznom Shopiát. Felöltöztem, és mentem át Shopiáék szobájába.

-  Szia, drágám! – Ölelt meg Shopia, de én leráztam magamról.

- Figyelj! Szakítani akarok most azonnal! – Mondtam.

- Ugye azért a kis ribancért?

- Nem ribanc! – Mondtam, majd elindult Natiék szobája felé. Felment a szobába, és felkeltette Natit.

- Te mit képzelsz magadról, hogy elveszed a pasimat? – Kérdezte. Próbáltam megállítani, de nem sikerült.

- Miről is van szó? – Kérdezte Nati.

- Tudod te azt!

- Nem, nem tudom!

- Hogy elvetted tőlem Harryt!

- Nem vettem el tőled senkit!

- Akkor mért szakított velem?

- Honnan tudjam! És most hagyjatok aludni! – Mondta Nati, és visszafeküdt az ágyba.

- Te mióta gördeszkázol? – Kérdezte Shopia, a szemeit az ágy alatt lévő gördeszkákra tegezve.

- 4. óta, de téged az mit érdekel?

- Csak kérdeztem! – Mondta, majd kivette az ágya alól az egyik gördeszkát, és elfutott vele. Nati gyorsan felvett magára egy pólót, és egy nadrágot, és kivett az ágy alól mg 1 deszkát, és ment Shopia után.

Natalie szemszöge:

- Hozd vissza! – Kiáltottam Shopia után, de nem hallgatott rám. Már kint voltunk az utcán. Felpattantam a deszkámra, és mentem utána. Egész jól mentem. Sokat trükköztem, de nem akartam, hogy megtudják, hogy deszkázok. Utolértem, majd elvettem tőle a deszkámat, és mentem vissza. Még jó, hogy 2 deszkát hoztam. Harry a kapuban várt, de nem szóltam hozzá, amikor megláttam. A lábam nagyon fájt. A lépcsőről lefelé gurultam, mert nem bírtam kivárni, míg valaki levisz Shopia után. Deszkázni is egy lábbal deszkáztam, ami nagyon nehéz volt. A lábam majd megszakadt. Mentem be a házba, de felfelé persze nem tudtam gurulni, lifttel meg nem akartam menni, mert klausztrofóbiás vagyok.

- Várj! Majd én segítek! – Jött utánam Harry, majd felkapott az ölébe, és felvitt a szobámba. Rebecca és Cher értetlenül nézett ránk. Harry letett az öléből, és ledőltem az ágyra.

- Már nehogy visszaaludj! – Szólt rám Cher. Kitámasztottam a kezemmel a testem, de nem bírtam, visszafeküdtem.

- Nem bírok! – Nyögtem fel.

- Nah! Gyere már! – Mondta Cher. Nagy nehezen felültem, megdörzsöltem a szemem, de visszafeküdtem. – Ne játssz velem! – Fogta meg a két kezemet, és húzni kezdett. Leestem az ágyról, és húzott tovább.

- Neked van normális eszed? – Kérdeztem.

- Nincs! – Mondta, majd elnevettük magunkat. Nagy nehezen felálltam, majd visszatettem a deszkáimat az ágy alá, ezúttal egy dobozba. – Mért nem mondtad, hogy deszkázol?

- Mért nem kérdezted? – Mondtam, majd ismét elnevettük magunkat. Harry is nevetett, majd kiment.

- Most kibékültetek?

- Nem!

- Értem! – Mondta, majd bementem a fürdőszobába felvenni a fellépős ruhámat, ugyanis ma ruhával együtt próbálunk, hogy mindenkinek kényelmes lesz-e. Chernek nagyon tetszett. Nekem is tetszett az övé. Lementünk a konyhába. Megvártuk, míg valamelyik fiú jön értem, mert nem volt kellemes reggel gurulni le a lépcsőn. Végül Harry jött, aminek nem örültem nagyon. Felkapott az ölébe, és levitt. Tök jól állt neki az ő cucca. Legszívesebben megcsókoltam volna, de több okból nem lehetett. Azt nem tudom, hogy miattam szakított Shopiával, vagy valami másért. Felvitt a színpadra, majd letett az öléből. A fiúk odajöttek hozzám.

- Gyönyörű vagy! – Mondta Louis.

- Óh… Köszönöm! – Mondtam.

- Igaza van Louisnak! – Mondta Liam, és Niall.

- Köszönöm, de nem igaz! – Pirultam el.

- Pedig de! – Mondta Zayn. Kicsit zavarba voltam.

- Köszönöm! – Köszöntem meg. Harry is odajött hozzánk, és engem csodált. Nem értem, hogy miért mondják azt, hogy szép vagyok, amikor nem is.

- Natalie Grey! Szépségesen gyönyörű vagy! Nálad szebb lányt még nem láttam! – Mondta Harry. Megbólintottam a fejem, és mentem oda a többiekhez. Kicsit szomorú lehetett, hogy nem köszöntem meg, de a végén még újra meg fogok benne bízni. Lehet, hogy szeretem, de most nagyon le kellesz nyűgöznie, hogyha azt akarja, hogy járjak vele. A színpad szélén mentem, Shopiáék mellett, és a szöveget néztem. Shopia kinyújtotta a lábát, amibe én elestem, és leestem a színpadról. Harry rohant oda hozzám.

- Úr isten! Jól vagy? – Kérdezte Harry. Én csak bólintottam egyet, és mentem oda a nevető kis ribihez, és a klónjaihoz.

- Te még is mit képzelsz magadról? Ja! Én tudom! Hogy te vagyok miss. tökéletes, és mindenki a te fenekedet nyalja! De tudod mit? Lehet, hogy Harry bedőlt neked, de én sose leszek a kis klónod, és sose fogom engedni, hogy lealázz! Nevess ki tőlem, de engem nem érdekel, hogy milyen a ruhám, vagy, hogy letört az egyik körmöm! Nem sminkelem magam egy bohócnak, és nincs műmellem, és műfenekem! Sose volt egy éjszakás kalandom, és nem is lesz, ellentétben veled! Te csak egy műbaba vagy, aki mindent akar, és ha valamit nem kap meg, akkor hisztizik. Csak nézz magadra! Kint van a melled, és az egész feneked! Te ezt a ruhát választottad, de én nem választottam, hanem csak adták! Legalább nekem a ruha alatt van melltartó, és bugyi, ellentétben veled! – Ordíbáltam rá, majd hisztisen elment. Odafordultam a többiekhez, akik csodálkozóan néztek rám. Cher kapott elsőnek észbe, és tapsolni kezdett, amibe mindenki más csatlakozott. Louis odajött hozzám, az ölébe vett, és pörgetni kezdett. Ennek nagyon örültek, hogy végre egy olyan, aki meg meri mondani neki, hogy mit gondol róla.

- Nati! Ez nagyon jó volt! – Jött oda hozzám Liam.

- Szerintem is! – Csatlakozott Harry is a beszélgetéshez.

- Oh Yeah!  - Ölelt meg Niall.

- Végre! – Jött ide hozzám Cher, és Zayn is. Harry kitárta felém a karjait, és kivételesen ő is kapott egy ölelést.- Kezdjük! – Ültek le a mentorok a helyükre. Szerencsére, ők nem látták a produkciómat. Shopia visszajött, de ez senkit sem érdekelt. A próba hamar eltelt. Vissza is Harry vitt. Letett a kanapéra, és Cher hozott nekem szendvicseket.

- Cher! Attól, hogy lépcsőzni nem tudok, járni még igen. – Mondtam.

- Pihenj egy kicsit! A reggeli deszkázástól biztos fájhat a lábad. – Mondta. Igaza volt, mert majdnem megszakadt a lábam. Már a sebek nem nagyon látszódtak, de a lábam még fájt, de szerintem már csak a kötés miatt. Kicsit zavart, hogy a lábam már nem nagyon fájt, de a kötés még mindig rajta volt. Holnapra már remélem, hogy nem lesz semmi bajom, és táncolhatok, medencézhetek, és deszkázhatok. Senki sem medencézett, mert nem akarták, hogy nekem rosszul essen. Nekem pedig nem esett volna rosszul, de nem hallgatnak rám. Mind1 holnapra már az orvos is azt mondta, hogy nem nagyon lesz bajom, de én már úgy érzem, hogy ma sincs.

- Valaki nem akar felvinni a szobámba, hogy átöltözzek? – Kérdeztem a fiúktól. Louis közeledett felém, de Harry megelőzte. Felkapott az ölébe, és vitt fel a szobámba. Alig vártam, hogy kibújjak ebből a ruhából. Bementem a fürdőszobába, és átvettem egy kényelmes csőnadrágot, és egy lazább pólót. Harry kint várt, hogy vigyen le. Felkapott ismét az ölébe, és letett a kanapéra. Én eldőltem a helyemen, és pihentem egy kicsit. A pihenésemet Louis nyafogása zavarta meg, hogy elfogyott a répa. Kinyitottam a hűtőt, és egy eldugott helyről előhúztam 2 szál répát.

- Ezt honnan van? – Kérdezte Lou, miközbe a répát rágcsálta.

- Eltettem kettőt, hogyha elfogyna, akkor ne nyikorogj annyit! – Mondtam, majd mindenki elnevette magát. Szerencsére Shopia nem szokott nagyon a mi társaságunkba lenni, hogy most Harry dobta. Kicsit sem haragudhat most rám, de nem érdekel. 

- Ááááááá! – Sikítottam fel, majd odabicegtem nehezen Liamhez, és az ölébe ugrottam.

- Mi az? – Kérdezte.

- Ott egy pók! – Mondtam, majd a többiek elnevették magukat. – Valaki tüntesse el innen!

- Nyugi! – Fogta meg a kezébe a pókot Louis, majd a teraszon elengedte. Liam letett az öléből, és visszaültem a kanapéra. A többiek lassan abbahagyták a nevetést, és csatlakoztak hozzám a kanapéra. Mindenki egymás hegyén, hátán volt. A szemeinkkel senki sem tudott volna kiigazodni a fiúk között. Én csak Chernek dőlve böngészgettem a telefonomat.

- Mi jót csinálsz? – Jött közelebb hozzám Harry, már, mint amennyire tudott. Nem válaszoltam, csak húztam egyet a vállamon, mert még mindig haragszok rá. Valaki kopogott. Mivel csak én voltam szabad, én mentem kinyitni az ajtót.

- Helló! – Ugrottam a barátnőm nyakába.

- Szia! – Köszönt. Zayn egyből felállt, és idejött hozzánk. Talán tetszik neki Jenna? Szerintem igen. Zayn is kapott egy ölelést Jennától, majd megkértem valakit, hogy vigyen fel a szobánkba. Harry ugrott elsőnek persze a szóra. Felvitt, majd mentem segíteni Jennának az üres ágyra kipakolni, mivel 2 napig marad.

- Segíthetek valamit? – Kérdezte Harry. Ránéztem Jennára, de a pakolást nem hagytuk abba. Jenna enyhén rázta a fejét. Még megígértem neki, hogy végleg elfelejtem Harryt.

- Nem kell! Köszi! – Mondtam.

- Majd szólj nyugodtan, ha le akarsz jönni! – Mondta, majd kiment az ajtón.

- Akkooooooor… - Törte meg a csendet, majd húzgálni kezdte a szavakat, ami zavar egy kicsit. – Mooost kibékültetek?

- Nem! – Vágtam rá reflexből.

- Akkor mért ő cipel felfelé?

- Nem hanyagolhatnánk ezt a témát? Amúgy meg mi van veled, és Zaynnel?

- Semmi. Jó fej, cuki, kedves, aranyos, - Folytattam volna még szerintem napokig, de én rávágtam egy: Khöm- öt, és befejezte. – Meg még sorolhatnám tovább, de nem hiszem, hogy tetszem neki.

- Te most viccelsz? Kérdezz-feleleket játszottunk, és azt kérdezte, hogy szerintem neked tetszik-e ő.

- Tényleg?

- Ha nem hiszed el, akkor menjél, és kérdezd meg őt.

- Tényleg igaz! – Lépett be Cher az ajtón, majd megölelte Jennát.

- Amúgy hogy van Nati a lábad? Látom, már csak az van bekötve. – Mondta Jenna.

- Már csak az van, de szerintem már az is felesleges. – Mondtam, majd lassan a kötésemért kezdtem nyúlni. Elsőnek nem mertem odanézni, de lassan kinyitottam a szemem, és ránéztem a kezemre. Nagyon megörültem neki, mert már csak éppen látszódtak a karcolások. – Istenem! – Kiáltottam el magam, majd Louis rohant fel a sikítozásomra. Meglátta a kezemet, majd z ölében pörgetni kezdett. Pár perc múlva letett, majd a lányok is megnézték a kezem.

- Mi megyünk le medencézni. Ti nem jössz tök? – Kérdezte Lou.

- Megyünk, de én csak napozok! – Mondtuk a lányokkal, majd elmentünk öltözni. Nekem egy neonos fürdőruhám volt. Ez volt a kedvencem, ezért is ezt hoztam el. Kimentünk a szobából, és én a lépcső előtt megálltam. Vettem egy nagy levegőt, majd mentem le 2 lépcsőfokoz. Megálltam egy pillanatra, és a lábamat kezdtem tesztelgetni. Nagyon jól működött. Örömömben leszaladtam a lépcsőről, és Liam nyakába ugrottam. Már mindenki a fürdőruhájába volt. Harry nézett ki a legjobban. Nem bolt nagyon-nagyon kockás a hasa, de akkor is izmos volt. Próbáltam a figyelmemet másra terelni, de nem nagyon sikerült. Le az udvarra is csak rohantam, mint egy 5 éves kisgyerek, akit valami csoda várja lent. A többiek örültek a lelkesedésemnek. Leterítettem egy plédet, majd napozni kezdtem.

- Helló hercegnő! – Zavarta meg a napozásomat Liam. Felültem, majd ránéztem. Intettem egy Hellót! A kezemmel, majd visszafeküdtem. Hírtelen elkapott, majd felvett az ölébe, és a medencéhez közelített.

- Liam kérlek ne! – Sikítoztam össze, vissza, majd dobott egyet, de valaki a levegőbe elkapott. Kinyitottam a szemem, és Harry mosolygós arcát láttam meg. – Köszönöm! – Öleltem magamhoz.

- Ne köszönj semmit! – Mondta, majd elkezdett gúnyosan mosolyogni, amikor csak egyszer levágtam, hogy mit kar.

- Harry! Ne kér… - Fejeztem volna be a mondatot, de már késő volt, mert beledobott. – Lek. – Fejeztem be a mondatomat. A többiek elnevették magukat, én meg kiszálltam. Harry a medence szélénél volt. Én próbáltam csábító arcot vágni, ami sikerült is. Harry teljesen elolvadt. Közelebb mentem lassan hozzá, majd az ajkai felé hajoltam. Már csak pár centi lehetett az ajkaink között, amikor egyszer csak belelöktem. Elkezdtünk nagyon nevetni a többiekkel. Megfordultam, és láttam, amint Louis felém futott. Belelökött a vízbe persze.  Kiszálltam, és távolabb mentem a medencétől, de hiába. Niall megragadta a kezemet, és magával húzott a medencébe. Ebből csak annyit vettem észre, hogy az egyik pillanatban a lányokat nézem, a másikban meg a medencében vagyok. A lányok élvezték ezt a legjobban. Gyorsan kiszálltam, majd megláttam Zayn hozzám közeledő arcát.

- Állj! – Állítottam meg, majd magamtól beleugrottam a medencébe. A többiek már nagyon nevettek. Ismét kiszálltam, majd a lányokhoz mentem, amikor csak Harry és Liam elém állt. Közeledni kezdtek hozzám, és én meg hátráltam.

Harry szemszöge:

Mi Nati elé álltunk, és ő hátrálni kezdett. Mi mentünk utána.

- Fiúk! Kérlek neeeee… - Mondta, de a mondat közbe beleesett a vízbe. Mi elnevettük magunkat, majd vártuk, hogy feljöjjön a víz alól, de nem jött. Vártunk egy percet, de akkor se jött.

- Mi van, ha baja esett? – Kérdeztem a mellettem álló Louist, és beleugrottam a vízbe. Megfogtam a derekánál fogva, és kifektettem a medence széléhez. – Istenem! Mért kellet ezt csinálnom? – Sírtam el magam.

- Nyugi! Minden rendben lesz! – Tette rá a kezét a vállamra Zayn.

~Tökéletes barátság 2.rész

- Jó reggelt hercegnő! – Köszönt Liam és Louis.

- Jó reggelt nektek is! – Köszöntem mindenkinek, majd adtam nekik egy ölelést. Harry örült neki a legjobban.

- 1 óra múlva próba. – Mondta Cher.

- Az még messze van!  - Nyögtem oda neki, majd ledőltem a kanapéra. Legszívesebben elaludtam volna. – Amúgy, hogy kerültem fel tegnap?

- Harry felvitt. – Mondta Cher. Ránéztem Harryre, aki rám mosolygott. Én is mosolyogtam, és egy pici fejbólintással jeleztem, hogy köszönöm.

- Jó reggelt! – Jött be kényes hangon Shopia, és leült Harry ölébe. Senki sem köszönt neki. Harry sem örült neki, hogy az ölébe ült, de ezt nem mutatta ki. Shopia meg féltékeny rám, pedig nincs is köztem és Harry között semmi. Vagy még is? Nem tudom. Jó fej és aranyos srác, és ahogy Cher is mondta, cuki.

- Mit szólnátok ma este egy partihoz? – Kérdezte Lou. Egyből felpattantam, pedig most szinte már halott voltam.

- Partiiiiii!!! – Kiáltottam fel, majd a többiek elnevették magukat.

- Ezt igennek veszem. – Mondta Louis. Mindenki örült, hogy ilyen lelkes vagyok. Niall letett egy csomó szendvicset az asztalra, de ezt csak én vettem észre. Körülnézett, és betett egyet a zsebébe.

- Láttam! – Szóltam rá Niallra, aki megijedt. A többiek elnevették magukat, majd leültünk, és ettünk.

- Jó tudni, hogy tudtok szendvicset csinálni. – Mondtam.

- Gondoltuk, hogyha már felkelsz, akkor ne neked kelljen most az egyszer. És a tegnapi palacsintát is meg akartuk köszönni. – Mondta Harry, majd mindegyik fiút megöleltem egyesével. Amikor Harryhez értem, percekig csak ölelt. Én már nem öleltem, de ő még mindig. Nem azért nem öleltem tovább, mert nem akartam, hanem azért mert Shopia folyamatosan álköhögést színlelt.

- Jól van! Elég lesz már! – Szedett szét mindek ő nagysága.

- Próba után megbeszéljük, hogy ki mire lesz felelős a partin. – Mondtam, majd elmosogattam a koszos tányérokat. Harry is besegített. Egy tálat fogott az ölébe, és felém fordult.  Véletlenül rám öntötte a benne lévő vizet, de nem direkt.

- Bocsi! Nem akartam! – Sajnálkozott. Én megfogtam egy másik tálat, és ráöntöttem. A többiek is beszálltak a csatába, kivéve Shopiat. Louis ő nagysága előtt állt, és le akartam locsolni, de arrébb ment, és véletlenül Shopiat locsoltam le. Felsikított, majd durcásan bement a szobájába. Pár percig csen volt, és mindenki csak állt egy helyen, Louis odajött hozzám, és mérgesen nézett rám. Hírtelen felenyhült az arca, és mosolyogni kezdett.

- Büszke vagyok rád! – Ölelt magához. Már majdnem sírt. Egyszerre csak nagy őrjöngés tört ki mindenkiből, főleg Cherből.  Mindenki belecsapott a kezembe, kivéve Zaynt.

- Megyek, és öltözök. – Mondtam. Cherre néztem, de Harry mögötte állt, és úgy nézett ki, mintha Harryre néznék. – Jössz segíteni?
- Igen! – Felelte Harry, és elindult felém.

- Őm….Én Cherre gondoltam. - Mondtam, majd elnevettük magunkat.

- Megyek! – Mondta Cher, és mentünk fel a szobánkba. Felvettem egy fekete csőnadrágot, és egy egyszerű pántos felsőt. Kisminkelni se sminkeltük ki magunkat. A pólóm színéhez megfelelően felvettem egy olyan színű Converse csukát. Felkontyoltam a hajam, megvártam, míg Cher is készen lett, és mentünk le. A fiúk a kanapén, egymás hegyén, hátán voltak. Megint mi mentünk elől, és ismét a seggünket bámulták. Mi elmentünk a mi mentorunkhoz,  a One Direction elment Simonhoz, és a többiek meg a helyükre.

És 1, 2, 3, 4…. Mondta a tánctanár. Még egyszer elpróbáltuk, majd vége lett végre. Sprinteltem felfelé a szobámba, de amikor a kanyart vettem be, akkor nekiütköztem Harrynek, és elestem.

- Jól vagy? – Kérdezte, és felsegített a földről. – Hova sietsz ennyire?

- Igen jól vagyok, és nem tudom, de már alig vártam, hogy vége legyen, Imádok énekelni, és táncolni, de nagyon elfáradtam. – Feleltem.

- De ugye azért még a parti áll?

- Azt ki nem hagynám. – Mondtam, és mind a ketten sétáltunk fel. Ledőltünk a kanapéra, és nézni kezdtük a TV-t.

- Sziasztok! – Jött be Shopia a mi részünkbe, és leült Harry és közém. Én egyből felálltam, és mentem inni. Visszamentem, és Shopiatól jó távolra elültem. Harry is elment inni, és leült Shopia és közém. De édes. Látszott rajta, hogy csak azért csinálja, hogy mellém tudjon ülni. – Hánykor lesz a buli?

- Te honnan tudod, hogy lesz? – Kérdezte Harry.

- Olyan hangosan beszéltetek, hogy áthallatszott. – Mondta szőkeség, de ez nem igaz. Biztos csak hallgatózott.

- 5-kor szeretnénk kezdeni. – Mondta Harry.

- Remek! Engem megtaláltok a másik szobába. - Mondta, majd elment.

Harry kicsit közelebb ült hozzám, amitől nagyon hevesen kezdett verni a szívem. Ásítottam egyet, majd azon a helyen, amin nem Harry feküdt megpróbáltam egy kicsit lefeküdni. Nagyon pici hely volt.

- Nyugodtan ide feküdhetsz! – Mondta Harry, és a kanapé háttámlájának jobban nekidőlt, hogy elférjek előtte. – Amúgy neked van barátod? – Törte meg a csendet.

- Nincs. – Feleltem. Nem mertem megkérdezni, hogy neki van-e barátnője, mert akkor tudni fogja, hogy tetszik nekem. Vagy nem tetszik? Nem tudom. Neki ott van Shopia. A kezével át akart volna ölelni, de akkor bejött Niall.

- Úúúúúúúú! Ti mit csináltok? – Kérdezte.

- Semmit! –Álltam fel gyorsan a helyemről, és bementem a konyhába. – Akkor kezdjük szervezgetni a bulit?

- Igen, ez jó ötlet! – Állt fel Harry is a helyéről.

- Akkor megyek, hívom a többieket. – Mondtam, majd elindultam. Megkerestem a többi fiút is, a lányokat is, és mindenki mást Shopiáékon kívül.

- Na, akkor! – Ültem le az asztalhoz. – Niall és Cher! Ti rendezzétek a kaját! Cher te azért kellesz Niall mellé, mert ha nem figyelsz, megeszi az összeset, mire elkezdődik a buli. – Mondtam, majd mindenki elnevette magát. – Én és valaki rendezzük a zenét.

- Én! – Jelentkezett Harry.

- Oké, akkor Harry és én rendezzük a zenét. Liam és Zayn ti meg rendezzétek az italokat. Ne csak alkoholos legyen! – Mondtam.

- És én mit csináljak?  - Hallottam meg egy ismerős hangot a hátam mögül. Megfordultam, és Jenna mosolygós arcát láttam meg.

- Jenna! – Kiáltottam fel, majd a nyakába ugrottam. – Te hogy kerülsz ide?

- Gondoltam, meglátogatom a barátnőmet.

- Jól tetted! – Engedtem el az ölelésemből. – Akkor te csinálod Louissal a díszítést.

- Oké, de az ki? – Kérdezte, majd mindenkit bemutattam neki. Szerintem Zayn jött be neki a legjobban.

- Natalie! Nem lehetne, hogy én nem az italokat választom? Nekem kicsit másabb az ízlésem, mint a többieknek, és én csak alkoholosat rendelnék. – Mondta Zayn.

- Oké! Akkor te és Jenna díszítettek, Louis és Liam ti meg az italokkal foglalkoztok. – Mondtam. Liamet mindenképpen az italokhoz szerettem volna berakni, mert ő néz ki a leg érettebbnek.  Annak viszont nagyon örültem, hogy Harry velem akart zenét választani. – Mindenkinek megfelel minden?

- Igen! – Válaszolták. Harry örült legjobban a munkájának.  Délután fél 4 volt. Minden páros elment telefonálni, kivéve mi Harryvel, és Zaynék. Harry összecsatlakoztatott minden hangfalat, ameddig én letöltöttem a közösen kiválasztott zenéket. Volt benne mindenféle. Jennáék is készen lettek a díszítéssel. Nem akartam túlöltözni, de mivel Jennának és Chernek ugyanolyan ízlése volt, kénytelen voltam.

Szerencsére a szoknyáról lebeszéltem őket. Mindenki elment készülni. A lányokkal megcsináltuk egymás haját, és segítetünk egymásnak, hogy mit vegyünk fel. A fiúk már lent voltak az udvaron, de mi még mindig Cherre vártunk. Végre ő is készen lett. Nekem megcsörrent a telefonom. Intettem a lányoknak, hogy nyugodtan menjenek.

- Szia, anya! – Köszöntem anyunak.

- Szia, kicsim! Minden rendben van? – Kérdezte.

- Igen minden rendben van. Nagyon jól érzem magam.

- Figyelj! El kell mondanom valamit. Ezt már szerintem te is tudod.

- Elváltok? – Kérdeztem, majd egy könnycsepp jelent meg a szememben.

- Igen. Holnap megyünk a bírósághoz. Ezt már szerintem te is érezted.

- Igen. De ha neked jobb apa nélkül, akkor megértem. Ne mennyek haza?

- Nem! Nem kell! Mi megvagyunk.

- Igazából, amit apa leművelt velem a múltkór, még örülök is egy kicsit.

- Ennek örülök is egy kicsit. Na, menny! Érezd jól magad! Szeretlek! Szia!

- Én is szeretlek! Szia! Ja, és üdvözlöm Davidet!

- Oké, átadom! Szia! – Mondta, majd letette a telefont. Letöröltem a könnycseppjeimet, majd mentem le a többiekhez. A folyosón még 1-szer megnéztem magam a tükörbe. Vettem egy nagy levegőt, majd kinyitottam az ajtót. Minden szempár rám nézett. Kicsit zavartan éreztem magam. Csak Shopia volt szoknyába. Nem csodálkozom. Harryn aggaszkodott.

- Helló hercegnő!- Jött oda hozzám Louis.

- Helló répapa! – Köszöntem, majd mindenki elnevette magát, kivéve Shopiát, és a klónjait, de velük nem is foglalkoztam. Leültem Cher és Jenna közé, de Liam egyből fel is állított.

- Táncolunk? – Kérdezte.

- Igen! – Kiabáltam, mert a zene olyan hangos volt. Mielőtt elkezdtünk táncolni, lecseréltem a tűsarkút, amit Jenna és Cher erőltetett rám, és át vettem a Converse csukámat. Táncolni kezdtünk. Nagyszerűen éreztem magam.  Táncoltam Louissal, Niallal, és Zaynnel is. Zaynen kicsit meglepődtem, hogy ő is felkért. Volt egy szám, amin kicsit leültem pihenni. A többiek mind táncoltak. Harrynek már kicsit unalmas volt Shopia, de ezt megint nem mutatta ki. Niall megint felkért táncolni. Valami pörgős szám volt. Nem tudtam, hogy mi volt a számnak a címe, mert ezt Harry választotta. Amikor a végéhez értünk, Niall megpörgetett. Nem tudtam megállni. Harry közeledett felém, de nem láttam. Végül úgy álltam meg, hogy Harrybe ütköztem. Ránéztem, majd kiengedett az öléből, ugyanis az ölébe landoltam. Valami lassú szám jött. Remek!

- Táncolunk? – Kérdezte. Én bólintottam egyet, majd a kezemnél fogva egy üres helyre vitt. Rátette a derekamra a kezét, én meg a vállára. A szabad kezünkkel egymás kezét fogtuk. Shopia ölni tudott volna a szemével, de nem foglalkoztam vele. Én nem akarok Harryvel összejönni. Különben is! Neki ott van ő nagysága. Egymást szemét néztük. Nem bírtam ki, hogy ne viszonozzam a mosolyát. A fejemet a mellkasára hajtottam. A szíve csak úgy vert. Talán még is szeret? Nem tudom, de én szerintem szeretem. Amikor a zenének véget ért, Shopia odajött hozzánk.

- Gyere Harry! Táncoljunk! – Húzta maga után Harryt. Még mindig a kezemet fogta, de én intettem neki a fejemmel, hogy mennyen nyugodtan. Sajnálkozóan nézett rám. Louis elkapta a derekamat, majd valami repp szám következett. Louis próbált brékelni. Én is megpróbáltam utánozni a mozdulatait, de amikor forogtam, olyat láttam, amit nem lett volna szabad. Hírtelen nem kaptam levegőt. Harry és Shopia csókolóztak, de úgy, hogy Harry csókolta meg Shopiát. Én összeestem, majd kiszaladtam a kapun. Csak futottam, de nem tudtam, hogy hova. Sírni kezdtem.  Az eső is elkezdett esni. Már nagyon sötét volt. Éjfél is elmúlhatott már. Nekidőltem pár utcával arrébb egy oszlopnak pihenni. Egy részeg fiúbanda jött felém. Én ismét futni kezdtem.

- Hé! Cica! Hát ne fuss el! Mi nem bántunk annyira! – Jöttek utánam, és ezeket ordibálták. Én nem álltam meg, futottam tovább. Volt egy pince, aminek nem volt nyitva az ablaka. Választanom kellett. Vagy elkapnak, vagy beugrok az ablakon. Nekifutásból ugrottam egyet, és betörtem az ablakot. A kezemet a szilánkok összevagdosták. Nem mertem ránézni. Nagyon vérzett, de ez nem fájt annyira, mint a szívem. Kinyitottam a szemem, és körülöttem minden vér, és szilánk volt. A lábam is vérzett. Nagyon fájt mindenem. Ezt nem fogom túlélni. Már nem voltam magamnál. Elájultam.

~Tökéletes barátság 1.rész

- Natalie! Ébresztő!- Ült le mellém a barátnőm Jenna az ágyra. – Tudod jól, hogy ma lesz az X-faktor, és még ruhát is venni kell.

- Te mindig csak vásárolni akarsz. – Nyögtem fel, majd elnevettük magunkat.

- Ha egyszer szeretek vásárolni, akkor ez van.

- Én nem bánom. – Mondtam, majd bementem a fürdőszobába készülni.

Kisminkeltem magam, de nem úgy, mint egy idióta. Jenna addig megcsinálta hajam. Kértem apától pénzt, és mentünk vásárolni. Nem akartam nagyon kiöltözni, de Jenna nyávogását se bírtam hallgatni, mert nekem az olyanok tetszettek, amik nem voltak merészek, neki meg a merészek tetszettek. Megegyeztünk ebbe a ruhába. Mivel 11-ig aludtam, 3 óra eltelt a vásárlással, és az X-faktor 8-kor kezdődik, ezért mentünk haza. Még maradhattunk volna vásárolni, de már nem akartam. Otthon megmutattam, hogy áll rajtam a ruha anyáéknak. Ezzel is eltelt más fél óra. Nem értettem, hogy tudtuk ennyi ideig elhúzni a dolgot, de hát, ha egyszer így sikerült. A dalszöveget még kicsit tanulgattam, pedig már tudtam jól.

_______________Az X-faktorban__________

Úr isten. Megérkeztünk. Rengetegen voltak, és mindenki a szövegét nézte. Jött velem a családom, és Jenna is. Igazi legjobb barát. Sokat jelent, hogy ő is eljött. Kikértem a számomat. Az 1261-est kaptam meg. Kicsit sok, de legalább tudom kicsit még a szövegemet böngészgetni. Még csak a 192-es volt a színpadon. Elmentem egy kis terembe, és órákon át énekeltem. Egy statiszta bejelentette: Az 1260-as és az 1261-es jöjjön a színpad mögé. Adtam egy utolsó ölelést anyuéknak, persze Jennának is, és vártam, hogy az 1260-as lejöjjön a színpadról. Egy statiszta egy mikrofont nyomott a kezembe, és a színpadhoz vezetett. Lement az előttem lévő. Nagyon izgulni kezdtem. Felmentem a színpadra, és a mentorok köszöntöttek.

- És mit fogsz ma énekelni? – Kérdezte Simon.

- Kelly Clarksontól a because of yout.  – Feleltem, majd a számhoz tartottam a mikrofont, és elkezdtem.

I will not make the same mistakes that you did   Nem fogom ugyanazokat a hibákat elkövetni, mint te

I will not let myself   Nem fogom hagyni magamnak, hogyCause my heart so much misery   Oly sok szenvedést okozzak a szívemnekI will not break the way you did,   Nem török meg, ahogy te tetted,You fell so hard   Te nagyot estélI've learned the hard way   A nehezebb módon tanultam megTo never let it get that far   Hogy sose hagyjuk idáig fajulni a dolgokat
Because of you   Miattad
Because of you   Miattad
I learned to play on the safe side so I don't get hurt   Megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ezért nem sérülök meg
Because of you   Miattad
I find it hard to trust not only me, but everyone around me   Rájöttem, hogy nehezen tudok bízni nem csak magamban, de mindenkiben körülöttem
Because of you   Miattad
I am afraid   Félek
I lose my way   Elvesztettem az utam
And it's not too long before you point it out   És nem sokkal előtte hogy rámutattál
I can not cry   Nem tudok sírni
Because I know that's weakness in your eyes   Mert tudom, az gyengeség a szemeidben
I'm forced to fake   Kényszerítenek, hogy tettesem magam
A smile, a laugh everyday of my life   Egy mosoly, egy nevetés minden egyes nap
My heart can't possibly break   A szívem valószínűleg nem tud összetörni
When it wasn't even whole to start with   Már a legelején sem volt teljes

Because of you   Miattad
I never stray too far from the sidewalk   Sosem tértem le a helyes útról
Because of you   Miattad
I learned to play on the safe side so I don't get hurt   Megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ezért nem sérülök meg
Because of you   Miattad
I find it hard to trust not only me, but everyone around me   Rájöttem, hogy nehezen tudok bízni nem csak magamban, de mindenkiben körülöttem
Because of you   Miattad
I am afraid   Félek
I lose my way   Elvesztettem az utam
And it's not too long before you point it out   És nem sokkal előtte hogy rámutattál
I can not cry   Nem tudok sírni
Because I know that's weakness in your eyes   Mert tudom, az gyengeség a szemeidben
I'm forced to fake   Kényszerítenek, hogy tettesem magam
A smile, a laugh everyday of my life   Egy mosoly, egy nevetés minden egyes nap
My heart can't possibly break   A szívem valószínűleg nem tud összetörni
When it wasn't even whole to start with   Már a legelején sem volt teljes
Because of you   Miattad
I never stray too far from the sidewalk   Sosem tértem le a helyes útról
Because of you   Miattad
I learned to play on the safe side so I don't get hurt   Megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ezért nem sérülök meg
Because of you   Miattad
I find it hard to trust not only me, but everyone around me   Rájöttem, hogy nehezen tudok bízni nem csak magamban, de mindenkiben körülöttem
Because of you   Miattad
I am afraid   Félek
Because of you   Miattad
I never stray too far from the sidewalk   Sosem tértem le a helyes útról
Because of you   Miattad
I learned to play on the safe side so I don't get hurt   Megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ezért nem sérülök meg
Because of you   Miattad
I find it hard to trust not only me, but everyone around me   Rájöttem, hogy nehezen tudok bízni nem csak magamban, de mindenkiben körülöttem
Because of you   Miattad
I am afraid   Félek
I watched you die   Néztem, ahogy meghalsz
I heard you cry every night in your sleep   Hallottalak sírni minden este álmodban
I was so young   Nagyon fiatal voltam
You should have known better than to lean on me   Jobban kellet volna tudnod, hogy ne rám támaszkodj
You never thought of anyone else   Sosem gondoltál másokra
You just saw your pain   Csak a saját fájdalmadat láttad
And now I cry in the middle of the night   És most sírok az éjszaka közepén
For the same damn thing   Ugyanazért a rohadt dologért

Because of you   Miattad
I never stray too far from the sidewalk   Sosem tértem le a helyes útról
Because of you   Miattad
I learned to play on the safe side so I don't get hurt   Megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ezért nem sérülök meg
Because of you   Miattad
I try my hardest just to forget everything   Mindent megtettem, hogy elfelejtsek mindent
Because of you   Miattad
I don't know how to let anyone else in   Nem tudom, hogy engedjek valakit közel
Because of you   Miattad
I'm ashamed of my life because it's empty   Szégyenkezem az életem miatt mert üres
Because of you   Miattad
I am afraid   Félek

Because of you   Miattad
Because of you   Miattad
I watched you die   Néztem, ahogy meghalsz
I heard you cry every night in your sleep   Hallottalak sírni minden este álmodban
I was so young   Nagyon fiatal voltam
You should have known better than to lean on me   Jobban kellet volna tudnod, hogy ne rám támaszkodj
You never thought of anyone else   Sosem gondoltál másokra
You just saw your pain   Csak a saját fájdalmadat láttad
And now I cry in the middle of the night   És most sírok az éjszaka közepén
For the same damn thing   Ugyanazért a rohadt dologért
Because of you   Miattad
I never stray too far from the sidewalk   Sosem tértem le a helyes útról
Because of you   Miattad
I learned to play on the safe side so I don't get hurt   Megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ezért nem sérülök meg
Because of you   Miattad
I try my hardest just to forget everything   Mindent megtettem, hogy elfelejtsek mindent
Because of you   Miattad
I don't know how to let anyone else in   Nem tudom, hogy engedjek valakit közel
Because of you   Miattad
I'm ashamed of my life because it's empty   Szégyenkezem az életem miatt mert üres
Because of you   Miattad
I am afraid   Félek

Because of you   Miattad
Because of you   Miattad
Because of you   Miattad
I never stray too far from the sidewalk   Sosem tértem le a helyes útról
Because of you   Miattad
I learned to play on the safe side so I don't get hurt   Megtanultam a biztonságos oldalon játszani, ezért nem sérülök meg
Because of you   Miattad
I try my hardest just to forget everything   Mindent megtettem, hogy elfelejtsek mindent
Because of you   Miattad
I don't know how to let anyone else in   Nem tudom, hogy engedjek valakit közel
Because of you   Miattad
I'm ashamed of my life because it's empty   Szégyenkezem az életem miatt mert üres
Because of you   Miattad
I am afraid   Félek
Because of you   Miattad
Because of you   Miattad
Because of you   Miattad
Because of you   Miattad

Rettenetesen élveztem. A közönség is a kezével dőlt ide-oda. Szerintem jó lehettem.

I never stray too far from the sidewalk   Sosem tértem le a helyes útról

Nagyon beleéltem magam. Ez mindenkinek tetszett.

A végén a közönség állva tapsolt. Nagyon tetszhetett nekik akkor.

- Ez fantasztikus volt! – Dicsért Simon, amire a közönség még nagyobb tapsviharba kezdett. A többi zsűritag is egyetértett. – Na, akkor szavazzunk! Én igent mondok!

- Igen!

- Igen!

- Igen! – Mondta az utolsó tag is. Én ugrálni kezdtem örömömbe.

- Köszönöm! Nagyon szépen köszönöm! – Mondtam, majd kiszaladtam a színpadról, és rohantam anyuékhoz. Egyből apu nyakába ugrottam. A többieket is megöleltem. Amikor Jennához értem, azt hittem, hogy el fogom magam sírni. Őrületesen jó érzés volt.

- Nagyon ügyes voltál! – Dicsérgettek. Indulás előtt beszéltem egy statisztával, hogy jövő héten mikor- hogy. Beültünk a kocsiba, és indultunk haza. Jenna ma nálunk aludt.

- Nah? És Mit csináljunk ma? Igazi kis csajos este? Párnacsata, fessük ki egymás körmét, megnézünk valami filmet? – Huppant le az ágyamra.

- Mit szólnál, mondjuk…..- Húztam az időt, mintha gondolkoznék-…….az alváshoz! – Nyomtam meg az alváshoz szót.

- Ne már!

- Na, jó! Nézzünk meg egy filmet! – Adtam meg magam. Betettem egy jó kis horrort, amin félni fog. Ugyanis nagyon szokott félni még azon is, ha meglátja az árnyékát. De nem szóltam neki, hogy mit raktam be.

A film végére elaludt. Remek. Szóval feleslegesen néztem végig. Kikapcsoltam, elmentem gyorsan zuhanyozni, és mentem aludni. Másnap délután 2-ig aludtunk. Mondjuk érthető nálam, mert én hajnal 2-kor aludtam el. De Jenna. Ő már éjfélkor aludt Kis hülye. Jaj de szeretem.

_____________Az X-faktor napján___________

- Ébresztő! – Keltett fel anya. Délután 1 volt, szóval érthető. Még ruhát is kell néznem magamnak, de most nem koktélruhába fogok menni. Ezúttal Jenna se jön velem. Elmentem készülni, elővettem a zsebpénzem, és indultam valamelyik shophoz. Megláttam egy tök jó szandált, táskát, rövidnadrágot, és egy csíkos pólót. Majd otthon még be is kell csomagolnom, mert hogyha bejutok, akkor nem szeretnék már hazajönni. A laptopomat is beraktam, hogy a kisöcsém ne piszkáljon hozzá. Majdnem elsírtam magam, úgy hagytam ott a szobámat. Beértünk az X-kaktorba. Volt ott egy szőke kis picsa. Nem volt ronda, de kis ribanc elkényeztetett gazdag csaj lehetett. Arra a szőke picsára néztem, és véletlenül neki mentem valakinek.

- Óh, bocsánat! Nem akartam. – Nyújtottam a kezem. Ő elfogadta, és segítettem neki felállni.

- Semmi baj! Cher vagyok!

- Én meg Natalie! – Ráztunk kezet.  – Szóval, te is indultál gondolom az X-faktorba.

- Igen. Nagy nehezen, de továbbjutottam. Elfelejtettem a szöveget, de Simon kegyelmezett.

- Hát, örülök neki. – Mondtam, majd leültünk a többi X-faktoroshoz, és várakoztunk. Aranyosak voltak a többiek. Annak a szőke lánynak is megtudtam a nevét. Shopiának hívják, és igazam volt. Cher is mondta, hogy elkényeztetett gazdag kis szar, aki bele van zúgva az egyik X-faktorosba. Én még itt csak ezt a kis társaságot ismerem. Amúgy Cher tök kedves.

- Te jössz! – Mutatott rám az egyik statiszta. Felálltam a helyemről, megöleltem Chert, Jennát, és anyuékat is, és indultam a színpadra.

- Szia! – Köszöntöttek a mentorok.

- Sziasztok!- Köszöntem vissza.

- És ma mit fogsz nekünk énekelni?

- Rihannatól a Russian Roulettet.

- Na, akkor hajrá! – Bíztatott Simon, majd elkezdtem énekelni. Elég jól sikerült.  A közönség ismét állva tapsolt. Elmondták a mentorok a véleményüket, majd lementem a színpadról. Én voltam az utolsó, így a mentorok elmentek megbeszélni, hogy ki jut tovább. Nagyon izgultunk. Bevittek külön csapatokba mindenkit egy-egy szobába.

- Na, szóval…- Kezdett bele a mondatba az egyik mentor-…..ti vagytok azok az emberek, akik sajnálom, de…….- Lehajtotta a fejét mindenki, és már majdnem mindenki sírt. - TOVÁBBJUTOTTATOK!!!

-Ááááááááá!!!- Visítottam, és Cherrel egymás nyakába ugrottunk. Mindenki szaladt ki, köztük én is. Anyáékat, és Jennát agyonölelgettem, de nem bánták. Sajnos köszönnöm is kellett tőlük el, mert indultunk az X-faktor házba. Elsőnek elbúcsúztam Jennától, majd Davidtől is. Anyuék jöttek. A szüleim már sírtak, és engem is a sírás kerülgetett.  

- Nekünk mennünk kell! – Tettem Cher vállára a kezem, majd még egy utolsó ölelést adtam mindenkinek. Fogtam a bőröndömet, majd elindultunk a busz felé. Shopia is azzal a busszal jött, amelyikkel mi, Itt volt még Katie, Mary, Rebeca, és még pár ember, akit nem ismerek.

- A One Direction így is úgy is tovább jut! – Szólalt meg ő nagysága.

- Őm….azok kik? – Kérdeztem.

- Te nem tudod? Te tényleg nem tudod? – Kérdezte, majd a 2 kis libájával együtt kinevetett.

- Ne foglalkozz vele! A One Direction 5 helyes pasiból áll. Niall, Zayn, Louis, Liam, és Harry. – Mondta Cher.

- Harry az enyém? Értetted? – Szólalt meg ismét őnagysága. Nem is tudom ki az. Úgy beszélt hozzám, mint aki fogyatékos, és nem ért, hogy ki mit beszél. Megérkeztünk.

- Váóó! – Csodálkoztam az óriásházon.

- Nem nagy szám. A miénk nagyobb! – Szólalt meg ismét ő nagysága. Cher rátette a kezét a vállamra, és indultunk fel. Az egyik ajtóra az volt ráírva hogy lányok, a másikra az, hogy fiúk, a harmadikra 25 év felettiek, és a negyedikre meg az, hogy csoportok. A lányok szobája a csoporttal szembe volt. Bementünk, de még a lányok szobába is voltak külön szobák. Én Cherrel, és Katievel kerültem egy szobába. Shopia a 2 klónjával, a többieket pedig nem tudom.

- Jóóóóóóónapot fiatalok!- jött fel egy csíkos pólójú fiú az emeletre, 4 másik fiúval az oldalán.

- Gyere! Megjöttek! – Fogta meg Cher a kezem, és húzni kezdett magával a fiúkhoz. Shopia az egyik göndör hajú fiút ölelte, de a fiú nem ölelt vissza neki. Engem Cher egy szőke hajú fiúhoz vezetett oda.

- Helló! Niall vagyok! – Köszönt a szőke hajú.

- Szia! – Jött oda hozzám egy másik fiú is. – Téged még nem láttalak. Liam vagyok.

- Helllllóóóóóóó! Louis vagyok! – Ugrott rá az a fiú Niallre, aki köszönt a fiataloknak. Egy répa volt a kezébe. – Ó! Nah, gyere ide! – Csodálta meg a csíkos pólómat, majd megölelt. Egy fekete hajú fiú csak intett nekem egyet. A göndör hajú fiú lerázta magáról Shopiát, majd ő is idejött hozzám.

- Szia! – Fordított meg, mert háttal voltam neki. – Én Harry vagyok!

- Sziasztok! Én Natalie vagyok! – Ráztam kezet mindenkivel kivéve a répás sráccal, azaz Louissal, mert ő még egyszer megölelt. Kicsit hülye, de aranyos. Shopia odament Harryhez, és ölelgetni kezdte. Harry nem viszonozta. Mi már ki voltunk pakolva, de viszont éhesek voltunk.

- Éhes vagyok! – Jött be Niall a közös konyhába, miután ők is kipakoltak.

- Csinálj magadnak kaját! – szólt rá Liam.

- Én is az vagyok. Most valami édeset ennék. – Szólt közbe Cher.

- Csináljak palacsintát? – Kérdeztem, és mindenki őrjöngeni kezdett. – Megyek, megkérdezem Shopiáékat, addig ti lányok készítsétek elő a hozzávalókat. – Mondtam. Igazából, nem szívesen kérdeztem meg a klónokat, és ő nagyságát, de nem akartam bunkó lenni már az első napon.

- Sziasztok! – Nyitottam be Shopiáék szobájába.

- Mit akarsz? – Kérdezte.

- Kértek palacsintát?

- Persze! Legalább lesz valami, amivel jó etetni a kutyát. . – Mondta, majd otthagytam őket. Mire visszaértem, a lányok kikészítették a hozzávalókat. Még mindig csak Niall és Liam volt bent nálunk, de mikor megérezték a finom illatokat, mind az 5 fiú átjött. Letettem az asztalra a kész palacsintát, de hamar el is fogyott. Csináltam még 1 adagot, és abból már mi is tudtunk enni, de a végére az is elfogyott. Leűltem Harry és Cher közé az asztalánál, mert ott volt a legnagyobb hely.

- Ez finom volt. Köszi Natalie! – Öleltek át egyesével a fiúk át az asztalon keresztbe kosba .

- Nekünk nem is hagytatok? – Jött be hisztizve Shopia.

- Azt mondtad, hogy kutyát etetni lenne jó vele. – Mondtam.

- Ja, te butus! Csak viccnek szántam!

- Sajnálom, de akkor már nem kapsz! – Lépett közbe Cher, de én leállítottam.

- Hagyd csak! Csinálok! – Mondtam, majd a konyha felé vetettem az irányt. Shopia elfoglalta a helyet Harry és Cher között, de Cher egyből fel is állt, és jött nekem segíteni. Direkt odaégettem egy kicsit a palacsintákat.

- Itt van!- Nyomtam elé a tányért, amin összesen 8 palacsinta volt.

- Csak ennyi? – Kérdezte az egyik klón.

- Hagyjad csak! – szólt rá Shopia a klónra. – Ha csak ennyi telik tőle.

- Tudtam volna többet is csinálni, de úgy tudtam, hogy vigyázni kell az alakodra! – Kacsintottam rájuk, majd bementem a szobámba. Magam mögött bevertem az ajtót, de Cher ki is nyitotta. Még a fiúk lent mindig az én beszólásomon nevettek

- Ez meg mi volt? – Ült le durcásan az ágyra Cher. – Mert nekem nagyon tetszett! – Nevette el magát, majd belecsapott a kezembe, és megölelt.

- Hát, örülök, hogy tetszett.

- Nem megyünk, elmondjuk pizzázni? Úgy is alig ettünk valamit a palacsintából.

- De, ez jó ötlet. Csak átöltözök, mert ebbe a ruhába még mindig benne van az X-faktoros izzadságom. – Mondtam, majd felvettem Cher kedvéért egy kicsit merészebb ruhát. Hasonló volt az ízlése, mint Jennának. Cher is koktélruhába jött. Lementünk az emeletről. A fiúk még mindig ott voltak, de Shopia nem. Ennek örültem. A fiúknak tátva volt a szájuk, pedig nem is néztem ki olyan jól. Louis kapott elsőnek észbe.

- Ti hová mentek? – Kérdezte Lou.

- Pizzázni, és ha nem leszünk tele, akkor fagyizni is. – Mondtam. – Ők jöjjenek? – Súgtam oda Cher fülébe, úgy, hogy a többiek nem hallották meg. Cher csak bólintott egyet. – Ti nem akartok jönni?

- Pizzaaaaaaaaaa! – Kiáltott fel Niall, miután ő is észbe kapott.

- Niall! Lehetnek egy kicsit halkabban? Nem utálom Shopiát, de most az egyszer nem szeretném, ha velünk jönne. – Kapott észbe Harry is. Gyorsan átmentek átöltözni, hogy legalább egy kicsit passzoljanak hozzánk, majd indultunk. Én és Cher mentünk elől, a fiúk meg mögöttünk, Elsőnek Cherrel fordítva akartuk, mert tudtuk, hogy a fenekünket bámulják. Nem bántuk.

- Szia! - Jött oda hozzám Harry. Szürke póló volt rajta, és egy fekete nadrág. Nem tudom, hogy hozzám öltözött, vagy véletlenül lett így.

- Szia! – Köszöntem vissza. Nem tudtam neki mit mondani.

-  Helló hercegnő! – Jött oda Louis is hozzám. Harry ennek nem nagyon örült.

- Hercegnő? – Kérdeztem.

- Igen, ez lett a beceneved.

- És mért pont hercegnő?

- Nem tudom. Mert ebbe a ruhába olyan hercegnős vagy.

- Nem azért vettem fel, mert én akartam. Cher mondta, és nem akartam megbántani. Amúgy meg nem is vagyok hercegnős. Inkább egy rossz paraszt.

- Köszi, Cher! – Csapott bele Louis Cher tenyerébe. – És te csak azt hiszed, hogy nem vagy hercegnős. – Erre nem válaszoltam. Odaértünk, és leültünk egy nagyobb asztalhoz. Cher és Louis között ültem. Harry ült előttem, amitől egy kicsit zavarba jöttem.

- Jó estét! Mit hozhatok? – Kérdezte a pincér. A fiúk külön egy kis pizzát kértek, mi meg Cherrel közösen megettünk egy kicsit. Bírnak zabálni, főleg Niall. Amit a többiek meghagytak, azt is Niall ette meg. Mondjuk, csak mi Cherrel hagytunk meg egy szeletet, és Zayn egyet. Ez a Zayn nem nagyon kedvelhet engem, de nem bánom. Ha neki nem vagyok szimpi, akkor nem vagyok. Harry, Louis, és Niall még fagyiztak, de a többiek már nem bírtak. Engem is rávettek, hogy egyek egy kicsit legalább.

- Nem bírom! – Adtam fel az utolsó gömbnél, és a kuka felé indultam, de Harry megfogta a kezem, és elvette tőlem a fagyit.

- Nehogy már kidobd azt a drága fagyit! – Mondta, és belenyalt egyet. Megvártuk, míg mindenki megeszi, majd indultunk haza. Kicsit meglepett, hogy Harry eszik utánam, pedig még nem is nagyon ismerem.

- Várjatok egy kicsit! 5 perc múlva jövök! – Állított meg minket Louis, majd elszaladt. Vártunk 5 percet, de még mindig nem jött. Elindultunk utána, de egy 8 személyes busz parkolt le mellettünk. Lehúzta az ablakot, és Louis mosolygós fejét láttuk meg az ablakba.

- te meg mit csinálsz? – Kérdezte Liam.

- Gondoltam, elmegyünk egy városnézésre. – Mondta, majd lehúzta a tetőt. Igen, le lehetett húzni. Beszálltunk. Mivel Cher nem érezte jól magát, ezért helyet cserélt Harryvel. Így Cher Louis mellé került az anyósülésbe, Harry meg mellém. Nem bántam, mert jobban megismertem. Mindenhova elmentük, és csináltunk képeket, amit én már raktam is fel facebookra a telefonomról.

- Ez nagyon jó volt! – Ültem le a kanapéra, amikor már hazaértünk.

- Szerintem is! – Ült le mellém Harry, majd bekapcsoltam a TV-t. – Amúgy Louis hol van?

- Kitudja. Biztos már alszik.

- Itt vagyok! – Kiabált ide nekünk az asztaltól. Elnevettük magunkat, majd azon a helyen, ami az én részem volt, ledőltem, és pihentem. Csak néztem a TV-t, és egyszer csak elaludtam.

Reggel a helyemen ébredtem. Már mindenki fent volt, de még a tegnapi ruha volt rajtam. Bementem a fürdőszobába készülni, majd lementem a többiekhez.