2013. május 6., hétfő

~Boundless Freedom The last chapter♥

Sziasztok! Sajnálom, nem ilyen rövidre terveztem ezt a blogot... de nem tudok mit csinálni. Nem komiztok, nem írtok véleményt, se semmi. Tényleg nagyon sajnálom. Viszont van egy új blogom ha valakit érdekel: http://www.alifeinthemurk.blogspot.hu/
Szóval ezen a blogon kívül mindet befejezem. Jó olvasást, hiányozni fogtok!Xx♥

Justin szemszöge:

Eljött a szombat. Remegve ültem be a kocsiba, ami Harryék házához vezet a reptérről. Ha Caroline terhes, el kell hagynom a barátomat, akit Harry néven szólítanak. Mindennek vége lenne. Mind egy.

A közös házba ültünk a kanapén, s a TV-t bámultuk, mint ha csak olyan szórakoztató lenne. De egyáltalán nem kötött le senkit, bár nem mutatta ki egyikőnk sem. Mindenki össze volt zavarodva, s türelmetlenkedett. De Harry laza volt. Úgy gondolja, hogy biztos nem ő az apa. Ó, bárcsak én is ilyen biztos lennék benne. Sokkal könnyebb lenne minden az életben. De hát akkor mi lenne a kihívás?!

- Harry! - Rohant be hirtelen Louis az ajtón. - Caroline...

*5 év múlva*

- Kitty Styles! Most azonnal pakold össze a játékaidat! - parancsoltam, mire Jenny kinevette. - Rád is vonatkozik!

- De anyu! Én nem csináltam semmit! - Durcizott.

- Nem érdekel! Testvérek vagytok, pakoljatok össze! - Mosolyogtam, mire nagy nehezen felszaladtak az emeletre, de hamar visszajöttek.

Harry lépett be az ajtón, s széles mosollyal kapta fel az ikreket egy-egy karjába. Az ismerős kanos vigyor jelent meg az arcán, amikor végigmért. Egy pörgetés után letette a gyerekeket, s felém közeledett. Egy nagy puszit nyomott homlokomra, s éreztem, ahogy pírba pompázik az arcom. 

- Boldog Valentín napot, Jus! - Mosolygott, s egy kis ékszeres dobozt nyújtott át nekem.

A szemeimet megforgatva mosolyogtam rá, s elvettem tőle a sötétkék színben pompázó dobozt. A papírrepülős nyaklánca pihent benne, amitől akaratom ellenére is volt egy olyan érzésem, hogy ezt nem szabad. Ez a nyaklánc nem lehet az enyém.

- Harry, ez a nyaklánc a tiéd. - Nyújtottam neki vissza.

- Te is az enyém vagy. - Mosolygott, s kivette a dobozból a nyakláncot, amit a nyakamba akasztott. - Szeretlek, Jus.

- Szeretlek, Harry. - Suttogtam, s fogalmam sincs mikor történt ez, de ajkaink egymással jártak lassú, gyengéd, szenvedélyes táncot.

Ennyi volt. Harryt nekem teremtették, s senki másnak a világon. Anya szerint nem voltam felszabadult Harry mellett. Lehet, de azóta ez változott. Végre szabad voltam, Harry karjaiban is. Határtalanul szabad.

Vége


By: Dóri.Styles