Remek! Ennél jobb már nem is lehetne!
Sziasztok:D Újra itt:)
1: Hát bocsássatok meg, de ez ritka szar lett._." Soha életemben nem írtam még ilyen szar részt._."
2: Jó, jó....Lehet, hogy szar, de azért egy kövit komi jól esne:/
3:Attól függ, hogy Taylor és Harry együtt vannak (sajnos) a blogaim ugyanúgy folytatódnak hozzáteszem: közkívánatra:)
4: Ez a barna hajú csaj lesz majd a végén említett személy:)
Kérdés: Ez most
![]() |
| "Az önbizalom olyan, mint a gyerek a vásárban...Pillanatok alatt el lehet veszíteni..." |
- Mit kérsz reggelire? - Mondta, miközben az ajkai a nyakamat súrolta.
- Harry! Elsőnek is ezt fejezd be! - Állítottam le.
- Mi a baj? - Ölelt magához, és a hangján hallani lehetett, hogy aggódik.
- Semmi, csak nem bírok leállni, ha belekezdek, és most nincs sok kedvem hozzá! - Toltam el távolra magamtól, majd hirtelen mellé kerültem,és szenvedélyesen letámadtam az ajkait.
- Hmmm..... - Nézett rám.
- Mi az? - Nevettem.
- Tüzes vagy!
- Kérlek Harry! Most az egyszer ne...
- De hogy is! Ha nincs kedved hozzá, nem... Én csak akkor akarom veled csinálni, ha te is benne vagy - Mosolyodott el édesen, majd lágyan megcsókolt.
Nagy nehezen kimásztunk az ágyból, majd mentünk ki a nappaliba, ahol egy kis váratlan vendég jelent meg, de nagyon örültünk neki, főleg Harry.
- Szia anya! - Ölelte át Harry.
- Csókolom Mrs... - Kezdtem bele a mondatba, de belevágott.
- Kérlek! Ne csókolomozz itt nekem! Szia Jus! - Ölelt át.
- Bocsánat! - Nevettem. - Szia Anne!
- Hogy vagy kicsim?
- Jól, köszönöm! - Mosolyogtam kedvesen.
Hhhh....Kicsim...De édes tőle... Imádom a Styles családot. Egyszerűen olyan édesek...
- Mi járatban erre? - Kérdezte Hazza.
- Hiányoztatok... Ennyi az egész! - Ölelte át Gemma elsőnek Harryt, majd engem is.
- De nem leszünk sokáig - Mosolygott Anne.
- A fiúk hol vannak? - Váltott témát Harry.
- Még alszanak... Vagy nincsenek itthon... Vagy nem tudom... - Huppantam le a kanapéra, és azt vettem észre, hogy Gemmáék már a cipőjüket húzzák. - Már is menni tetsze...Már is mentek?
- Igen! Még ezer dolgunk van! - Mosolygott kedvesen Anne, majd elbúcsúztunk tőlük, és már el is mentek.
- Hát ez gyors volt... - Huppant le mellém a kanapéra Harry, majd az ölébe húzott, és az ajkaival kényeztetni kezdett.
- Harry....
- Nem azt akarom... Csak jól esik..... - Súgta lágyan a fülembe, amitől persze kirázott a hideg, de próbáltam nem figyelni rá.
- Mit kérsz reggelire? - Álltam fel hirtelen az öléből, majd komoly fejjel a konyhába siettem.
- Jus! Mi bajod van? - Lépett mellém, majd szorosan átölelt.
- Semmi.... - Vontam vállat, majd kimásztam a szorításából.
- Justin D. Blue! - Emelte fel a hangját.
- Utálom ha a teljes nevemen szólít valaki! - Éröltettem egy mosolyt az arcomra, majd visszabújtam hozzá.
- Mi a baj? - Kérdezte aggódva, közben simogatni kezdett.
- Mind 1
- Nem az! Kérlek mondd el!
- De az a gáz, hogy nem nagy cucc.
- Akkor meg igazán elmondhatnád, ha nem nagy cucc...
- De ki fogsz nevetni...
- Nem foglak. Ígérem!
- Rendben...Szóval...Csak annyi, hogy...Nem vagyunk annyira régóta még együtt, de én még sosem tudtam neked nem-et mondani...És...Félek...Hogy ez már el fog..."durvulni"....
- És szerinted erre az a megoldás, hogy nem engeded, hogy hozzád nyúljak?
- Nem, csak...
- Csak semmi... Én igazából nem értem.... Velem nem baj, ha nagyon durvák lesznek a dolgok...Jó, azért annyi eszünk csak van, hogy nem csinálunk gyereket, vagyis...szedsz tablettát tudtommal...igaz?
- Igen...
- És...Én nem nézem ki belőled, hogy más pasival bújnál ágyba....Szóval...
- Talán igazad van... - Mosolyodtam halványan el, majd éreztem, hogy az ajkai az enyémet súrolja. - Na de reggelizhetünk? Éhes vagyok. - Mondtam. Felnevetett, majd a keze lecsúszott a fenekemre, és egy könnyű mozdulattal felrakott a pultra. Ráncolni kezdtem a szemöldököm, de megrázta a fejét.
- És még hogy én gondolok folyton rosszra! - Nevetett, majd elővett a mellettem lévő fiókból egy serpenyőt.
Én megforgattam a szemeimet. Elővett pár tojást, meg mindent, ami kell hozzá, majd nekilátott a szerencsétlenkedésének. Én persze csak szakadtam rajta, de amikor már úgy voltam, hogy éhen pusztulok, leszálltam a pultról, és átvettem a helyet.
- Még jól is sikerült attól függ, ahogyan elkezdtem - Mosolygott tele szájjal, már amikor elkezdtük enni.
Elég sokat beszélgettünk. A srácok nem voltak itthon, nem tudtuk, hogy hol vannak, de túlzottan nem érdekelt minket. Már felnőttek, tudnak magukra vigyázni... Kivéve Louist....Nem is értem...Na mind 1...
Leültünk a kanapéra. Kopogásra lettünk figyelmesek.
- Nyitom! - pattantam fel, majd az ajtóhoz szaladtam. A kilincsre helyeztem a kezemet, majd lenyomtam, és kinyitottam az ajtót, de egyből visszabasztam.
- Mi az? - Állt fel Harry. Én az ajtót lefogva próbáltam nem elhinni a dolgot. - Hahó! Justin! - Csettintett Harry a fejem előtt.
- Justin! Bemehetek? - Hallottam meg kintről azt a hangot, amit teljes szívemből gyűlölök. Harry húzott egyet a vállán, majd leült a kanapéra.
- Megjöttünk emberek! - Nyitott be Louis a fiúkkal együtt, de sajnos engedték magukkal az előbb említett "teljes szívemből gyűlölöm" személyt.
- Justin! Mosolygott rám. De utálom azt a mosolyt! Már látszik, hogy rosszban sántikál.
- Adina... - Vontam vállat.
- Jus! Ki ő? - Lépett mellém Harry.
- Ő az unokatesóm... Adina...
- Hmmm..... - Nézett végig Harryn, és én akkor azt hittem, hogy kettétöröm. - Ki ez a helyes pasi? - Kezdte el csavarni a testét, majd végignyalt az ajkain. Ide lehetett érezni a büdös szájszagát...Bleee.....
- Ő a barátom Har...
- Harold Edward Styles. De szólíts csak Harrynek! - Csókolt kezet Harry Adinának.
- Szóval Jus... Végre megtudtam, hogy hol vagy. Nem bánnád, ha maradnék egy "kis" ideig? - Kérdezte, miközben Harryvel incselkedett.
- De hogy is baj! Gyere! Megmutatom a szobádat! - Karolta át az egyik kezével Harry a derekát, majd elsétáltak. Én csak karba tett kézzel lehuppantam duzzogva a kanapéra, és éreztem, hogy nem kell sok, hogy sírjak már...
- Ki ez a lány? - Nézett Lou Adinára fintorogva. Felnevettem.
- Az unokatesóm. Utálom! Önző, beképzelt, és mindenkit elvesz tőlem, aki fontos! Harry meg beengedte! Harry beengedett egy tetvet a házba! Chhhh....Nem akarom elveszíteni Harryt....
- Nem hiszem, hogy fogod... Harry totálisan oda van érted...
- Gondolod?
- Tudom! Amikor nem vagy vele, mindig csak azt mondja: "Jajj, vajon mos mit csinálhat Jus? Szerinted Jusnak akkor tetszek, ha sportosan, elegánsan, lazán, vagy hétköznapian vagyok öltözve?" - Gügyögte Lou elváltoztatott vékony hangon, amivel sikerült egy mosolyt csalnia az arcomra.
- És Harry....Meddig maradhatok? - Hallottam meg megint azt a nyálas hangot.
- Ameddig csak akarsz! - Mondta, a hangjából ítélve Harry lelkesen...Őt is el fogom veszíteni.....
[By:Dóri.Styles]















.png)



