~Boundless Freedom The last chapter♥

Sziasztok! Sajnálom, nem ilyen rövidre terveztem ezt a blogot... de nem tudok mit csinálni. Nem komiztok, nem írtok véleményt, se semmi. Tényleg nagyon sajnálom. Viszont van egy új blogom ha valakit érdekel: http://www.alifeinthemurk.blogspot.hu/
Szóval ezen a blogon kívül mindet befejezem. Jó olvasást, hiányozni fogtok!Xx♥

Justin szemszöge:

Eljött a szombat. Remegve ültem be a kocsiba, ami Harryék házához vezet a reptérről. Ha Caroline terhes, el kell hagynom a barátomat, akit Harry néven szólítanak. Mindennek vége lenne. Mind egy.

A közös házba ültünk a kanapén, s a TV-t bámultuk, mint ha csak olyan szórakoztató lenne. De egyáltalán nem kötött le senkit, bár nem mutatta ki egyikőnk sem. Mindenki össze volt zavarodva, s türelmetlenkedett. De Harry laza volt. Úgy gondolja, hogy biztos nem ő az apa. Ó, bárcsak én is ilyen biztos lennék benne. Sokkal könnyebb lenne minden az életben. De hát akkor mi lenne a kihívás?!

- Harry! - Rohant be hirtelen Louis az ajtón. - Caroline...

*5 év múlva*

- Kitty Styles! Most azonnal pakold össze a játékaidat! - parancsoltam, mire Jenny kinevette. - Rád is vonatkozik!

- De anyu! Én nem csináltam semmit! - Durcizott.

- Nem érdekel! Testvérek vagytok, pakoljatok össze! - Mosolyogtam, mire nagy nehezen felszaladtak az emeletre, de hamar visszajöttek.

Harry lépett be az ajtón, s széles mosollyal kapta fel az ikreket egy-egy karjába. Az ismerős kanos vigyor jelent meg az arcán, amikor végigmért. Egy pörgetés után letette a gyerekeket, s felém közeledett. Egy nagy puszit nyomott homlokomra, s éreztem, ahogy pírba pompázik az arcom. 

- Boldog Valentín napot, Jus! - Mosolygott, s egy kis ékszeres dobozt nyújtott át nekem.

A szemeimet megforgatva mosolyogtam rá, s elvettem tőle a sötétkék színben pompázó dobozt. A papírrepülős nyaklánca pihent benne, amitől akaratom ellenére is volt egy olyan érzésem, hogy ezt nem szabad. Ez a nyaklánc nem lehet az enyém.

- Harry, ez a nyaklánc a tiéd. - Nyújtottam neki vissza.

- Te is az enyém vagy. - Mosolygott, s kivette a dobozból a nyakláncot, amit a nyakamba akasztott. - Szeretlek, Jus.

- Szeretlek, Harry. - Suttogtam, s fogalmam sincs mikor történt ez, de ajkaink egymással jártak lassú, gyengéd, szenvedélyes táncot.

Ennyi volt. Harryt nekem teremtették, s senki másnak a világon. Anya szerint nem voltam felszabadult Harry mellett. Lehet, de azóta ez változott. Végre szabad voltam, Harry karjaiban is. Határtalanul szabad.

Vége

By: Dóri.Styles

~Boundless Freedom 15.fejezet

Sziasztok! :) Nagyon nagyon szeretnék elnézèst kèrni a kimaradàsèrt. Most is a rossz tanulmànyi eredményem szórakozik a hàttérbe. Sajnàlom még egyszer, de ha minden igaz most màr leszek. Ez nagyon rövid lett, de szokjatok hozzá, hisz telefonról vagyok, és nincs annyi időm, hogy hosszú részeket írjak:/ Jó olvasàst!xx

- Justin. - Zökkentett ki a még mindig előttem térdelő baràtom a gondolataimból. - Hozzàm jössz?

- Te normális vagy?! - Ràztam meg a fejem.

Mosolygó tekintete hirtelen lefagyott, s csalódottan, de leginkább szomorúan pillantott rám. Fájt ezt mondanom, de ez így helyes. Harry fiatal, bàr én is, de ha màr nekem nem muszàj, hogy élvezzem, akkor Harryért bàrmit megteszek. S ha ehhez az szükséges, hogy egy leánykérés miatt elveszítem, elfogadom.

- De-de... - Dadogta ajkait lebiggyesztve.

- Ezt felejtsd el, Harry. Szeretlek, de ezt te sem gondoltad komolyan. Ez... Ez nekem túl sok. Te, Caroline, az unokatestvérem, a mege... - Hallgattam el hirtelen.

Nagy szemekkel pillantottam az idő közben felállt baràtomra, aki értetlen tekintettel fürkészett.

- A mege-mi? - Kérdezte.

Nagyokat nyeltem, bàr tudtam, ezzel csak az időt húztam. Végem!

- Semmi, csak anyukámnak nemsokàra itt van a "halál évfordulója" és... arra megemlékezünk. - Jelent meg egy apró, halvàny mosoly az arcomon.

Harry ráncolt szemöldökkel pillantott rám, de bedőlt neki. Semmi képp nem akarom megmondani neki, hogy mi történt velem abban a pár napban, amikor nem voltam az életében jelen. Bólintott, s szorosan àtölelt. Szíve gyors táncott jàrt, s tudtam, hogy a sajátom is. Mindenesetre szeretem.

***

- Kész vagy? - Mosolygott, miközben kijöttem egy sötétzöld nadrágba, s egy ujjatlan fehér pólóaba a fürdőszobából.

Mosolyogva bólintottam, s kidolgozott, napbarnította hasàn megakadt a tekintetem. Ó, Istenem! Olyan helyes! Ès az enyém. A teste, s a szíve egyaránt.

Bebújtam mellé a kék àgyneműs ágyamba,s a tekintetét erősen kezdtem fürkészni. Szomorú volt, de még is boldog, hogy velem lehetett. Jó végre úgy, hogy semmi probléma nincs köztünk. Bàr ha Caroline tényleg babát vár -Harrytől-, akkor mindennek vége. Mint ha sosem létezett volna a közösségi oldalak szerint "Jusryn" (Justin és Harry).

- Jó éjt. - Nyomott egy puszit a homlokomra, s hátat fordított nekem.

Elmosolyodtam, s hátulról àtöleltem. Térdemet csípőjére helyeztem, s fejét minden lehetséges helyen átkaroltam. Felnevetett érdekes ötletemen, majd mind a kettőnket lehunyt szemhéllyal elnyomott az álom.

***

- Harry! Fejezd màr be! - Nevettem el magam, miközben a fejemet takartam.

Nem hallgatott rám, tovàbb locsolt a hűvös vízzel, s az egészet az szakította meg, hogy pár rajongó állt a parton, s a fényképezőgép vakúja a szemünkbe villogott. Harry elmosolyodott, s gyorsan felém úszott. Elpirultam, hisz tudtam, most a szerelmünket bizonyító képeket fogja vilàgra adni. Megragadta a derekamat, s nem is tudom mennyi ideig, de hosszadalmas csókkal bizonyította az irántam érzett szerelmét. A szívem dobogásán kívül csak a Directionerek ujjongását lehetett hallanom. Soha nem kötődtem így senkihez, mint az épp engem csókoló személyhez. Rámviyorgott, amint befezte, majd a közönségünkre pillantott. A nagy mosolyàt lehetetlen lett volna letörölni tökéletes arcáról.

- Együtt vagytok?! - Kiabálták egymás után.

- Együtt! - Nyomott egy puszit fejem búbjára. - Szeretlek. - Suttogta.

Elmosolyodtam, hisz nem kellett neki mondanom, hogy én szintén. Fagyizni indultunk. Felvettem egy strandszoknyát, belebújtam a lábujjpapucsomba, s én is felvettem egy mai divatos napszemüveget, akàr csak Harry. Ujjait összekulcsolta a sajátommal, s a bő ötven rajongóval a hàtunk mögött pàr méterre indultunk el a nem messze lévő fagyizóhoz.

- Milyet kérsz? - Mosolygott kedvesen a baràtom, miközben többször végigmért.

Ègszinkék fürdőruhát viseltem egy kicsi fekete szegéllyel, s a strandszoknyám is ilyen volt.

- Karamell, citrom, after eight, és milka. - Mosolyogtam.

Aprót bólintott, s kikérte az enyémet, majd a sajátjàt is. Ő csokisat, after eightet, whiskeyset (???) és karamelleset kért. De végül a whiskeyset én ettem meg, mert megízlett, és nekem adta. Szeretem!

Harry szemszöge:

Jussal remekül szórakoztam egész nap, de nekem csak a szombati teszt volt a fejembe. Nem lehetek én az apa! Védekeztünk, nem szakadt ki, és Caroline amúgy is szed tablettát! Lehetetlen! De akkor miért?! Jus bedőlt neki, de én nem. Csak el akar minket szakítani egymástól, de nem fogom megengedni! Szeretem Just, talán még senkit sem szerettem így. Nem tudom mit csinàlnék, ha elveszíteném őt.

~Boundless Freedom 14.fejezet

Sziasztok! Tudom, az előző részben már komiztatok, de nem ez kell nekem -persze ennek is örültem-, de nekem nem nyalizás kell. Nagyon örültem egy komizónak, aki azt írta, hogy kicsit sok a dráma benne. Köszönöm, hogy őszintén leírtad a véleményed, és nyugalom, egyáltalán nem bántottál meg. Sőtt! Sokkal jobb kedvem lett tőle! Most nem azt mondom, hogy írjátok sorban a negatív kommentjeiteket, csak azt, hogy őszintén írjátok le a véleményeteket. Mondjuk a "De jó" helyett leírhatnátok, hogy mi volt benne olyan jó, mert mi van, ha pont azt változtatom meg benne, amit szerettek?
Amúgy aki ask.fm.-en szivogat névtelenül, az igazán leírhatná egy kommentbe, hogy miért olyan -idézem- "nagy szar kula fos" a blogom. Ennyit szerettem volna, de persze akire ez nem tartozik, az ne magára gondoljon. Jó olvasást, ezer puszi! xx
Amúgy a sok drámát majd meglátjátok, hogy miért lesz!:)

I love you!

Megérkeztünk, lepakoltunk, mindenki bemutatkozott mindenkinek, majd úgy döntöttem hogy egy szörfdeszkával lemegyek a partra kicsit kikapcsolódni. Tudom, nem tudok úszni, de szörfözni igen, mai elég fura. Ha leér a lábam nincs semmi gond.

- Hová mész? - Kérdezte csodálkozva Emily.

- Csak szörfözni. - Húztam a vállamon, majd kimentem az ajtón, és siettem le a partra.


Harry szemszöge:


- És most hova? - Kérdezte Lou, miközben letette a bőröndjét az ágyam mellé.

- Megyünk, és megkeressük Just.

- Szerinted jó ötlet volt utána jönni? - Tette a vállamra a kezét Zayn.

- Igen! Ne hogy az legyen hogy a végén még bepasizik...

- Nem hiszem, hogy fog.

- Azt mondták a lányok hogy lement a partra szörfözni...Tudtommal nem tud úszni. - Jött be Liam a telefonnal a kezébe.

- Nem is tud. Nem emlékszel? Majdnem meghalt egyszer...De még most se tudjuk hogy került be a vízbe...


Lementünk már fürdő cuccba a partra, ahol elvileg Jus van, de nem találtuk sehol. Megnéztük a fagyizónál, pizzázónál, meg mindenhol szinte. A napozó lányokon is végig néztem, de annyira nem izgattak fel Jus után. Sehol sem találtuk őt. Lehet, hogy már visszament. Vagy nem? Nem tudom...


- Haver...Csak tippelek, de ő lehet az! - Mutatott Zayn a vízre, és csak akkor vettem észre a nagy hullám tölcsérből kijövő ügyes lányt. Tényleg ő volt az.

- Haver bakker....Nézd azokat a combokat....Te nem tudod mit vesztettél.... - Bámulta erősen Zayn Just.

- Tünny el! Ő az enyém! - Löktem barátian arrébb.

- És most mi lesz? - Ráncolta a szemöldökét Liam, és csak akkor vettük észre, hogy már elment.

- Most komolyan hazament ilyen hamar? - Néztem körül. - Hol lakik a keresztanyja?

- Ott! - Mutatott Zayn egy nagy magas házra a parttól egy jó 100-200 méterre. Visszamentünk a szállodába, felöltöztünk, majd Jusékhoz tartottunk.


Justin szemszöge:


Leültünk az étkező asztalhoz,ahova 17 teríték volt megterítve. Hülyén nézegettem a tányérokat és próbáltam rájönni, hogy leszünk ennyien,de sehogy nem jött ki. Lexy, Lory, Ashley, Jess, Lia, Naomi, Anne, Dzseni, Emily, David, Tristan, és én. De így is hibádzott a dolog. Még párszor átszámoltam a dolgot,de sehogy nem jöttem rá. Nem értettem, és nem akartam megkérdezni sem, bár nem tudom, hogy miért.Egyszer csak ajtócsapódásra lettem figyelmes, és megláttam a hülyén vigyorgó Louist, majd Zaynt, Liamöt, és Niallt, majd utólag az ajtóban álló Harryt. Hogy lehetséges ez? Képesek voltak elhívni? Egyáltalán átgondolták ezt? Dehogy! Hiszen ezek mind idióták! Felpattantam a helyemről,mit sem törődve a kérdő tekintetekkel és Harry kezét megfogva felhúztam a régi szobámba.Rettentő ideges voltam abban a pillanatban,de már nem is tudtam kire.Az ide pofátlankodó emberre vagy akik meghívták Őt.


- Te normális vagy? Egyáltalán hogy képzeled? Ki hívott meg? Áh mind egy! És neked van képed idepofátlankodni? - Ordibáltam rá. Az ajsó ajkait beszívta, majd bezárta maga mögött az ajtót, és közeledni kezdett felém. - Ne gyere közelebb Styles, mert rosszul jársz! - És mint ha elnyomtam volna magamat tőle, úgy hátráltam pár lépést. Nem akartam felképelni, de ha közelebb jött volna hozzám, biztosan megteszem.

- Kicsim, én... - Kezdett bele, de én közbeszóltam. 

- Még van képed kicsimnek hívni? És Caroline-t hogy hívtad? Egyetlen pici szívecském? 

- Megmagyarázhatnám? - Emelte fel a hangját. Megszeppenve néztem rá, bár látszott rajta, hogy nem szívesen beszél így velem. 

- Nem Harry! Nem akarom, hogy megmagyarázd! Egyszerűen csak el akarom felejteni ezt a pár nyomorult hetet. Hagyj békén! Nem hiányzik egyikünknek sem a szenvedés.  - Hunytam le a szemem, és próbáltam nem sírni. 

Csend lett. Ő engem nézett sajnálkozva, én meg csak magam elé nézve bámultam a mellkasát. Vett egy nagy levegőt, majd közeledni kezdett hozzám lassan. Nem bírtam magammal, és teljes erőmből felképeltem, amitől elfordította kilencven fokos szögben a fejét.

- Bocsi, de ez jól esett... - Kezdtem el a lábammal piszkálni a parketta vonalait, miközben azt néztem, és a  kezemet összekulcsoltam szégyenlősen a hátam mögött. Eddig ő volt az az ember, aki előtt nem féltem gyengének lenni, de most már nem így gondolom. Közelebb lépett hozzám megkockáztatva, hogy ismét felképelem. Szívesen léptem volna hátrébb,de nem tettem. Nem tudtam mozdulni. Az agyam azt szajkózta,hogy húzzak el onnan,míg a szívem és a testem csak egy érintésre, egy kedves szóra várt. Elém állt,kezeit derekamra simította,ezzel közelebb húzva magához. Nem tettem semmit, engedtem,hogy átöleljen,míg én csak tűrtem és vártam. Vártam,hogy közelebb hajol és megcsókol. Vártam,hogy elmondja mennyit jelentek neki. Fejét vállgödrömbe fúrta. Éreztem a leheletét a bőrömön,éreztem,hogy kellek neki és szeret. Mégsem bírtam visszaölelni. Rettegtem,hogy ezt mellette újra- és újra át kell élnem. De a vágy, a kényszer és a mérhetetlen szerelem lassan úrrá lett rajtam. Csiga tempóban emeltem fel a kezeimet,az egyiket derekára,míg a másikat hátára simítottam. Ettől a tettemtől fellélegzett,erősebben tartott a karjaiban.

-Annyira hiányzol-suttogta a bőrömbe.

-Harry.-Fuldokoltam,alig kaptam levegőt.Meg akartam szólalni,hogy ez az egy nap maga volt a pokol,de nem tudtam. Megéreztem a könnyeit lefolyni a nyakamtól egészen a vállamon keresztül a pólóm anyagáig. Ez teljesen lebénított. Láttam már sírni. Mellettem soha nem játszotta a nagymenő fiút,aki csak megakarja kapni amire szüksége van. Mellettem olyan volt,aki rózsát és csokit vesz a barátnőjének. Bátran sír mellette ha arra van szüksége. De a mostani könnyei megleptek. Nem gondoltam volna,hogy Őt ennyire bántja a dolog.-Nézz rám légy szíves.-Kértem halkan. Megrázta a fejét.-Ne butáskodj. Tudod,hogy nem szégyen a sírás. Szívem, én láttalak már így. 

-De megígéred,hogy nem küldesz el? -kérdezte szipogva. Ha akartam volna se tudtam volna elküldeni így. Annyira sajnáltam. Már nem is magamat. Megbánta és ez a lényeg. Érzem,hogy szeret. Tudom,hogy megcsalt,de már nem érdekel,majd túl teszem magam rajta,de csak vele. Aprót bólintottam válasznak,majd vártam,hogy elhajoljon. Előtte még szorított egyet ölelésén,majd szépen lassan hátrált egy lépést.

- Kicsim...Vagyis Jus...Annyira sajnálom! Én nem akartam Carolinetől semmit. Tényleg semmit. Én csak téged szeretlek, és senki mást. Te vagy az életemben az első. Nagyon szeretlek... - Törölte le a könnyeit. Sóhajtottam.

-Szóval csak magával ragadott a hév, mi?-sóhajtottam. Nem akartam már veszekedni. Megértettem. Felfogtam. -Figyelj Harry megemésztem. Megbocsátok,de csak akkor ha legközelebb elmondasz minden egyes nyomorult dolgot ami rám is tartozik, jó? Ne akarj megvédeni,mert ez lehetetlen és amúgy sem félek attól a vén boszorkánytól.

- Megígérem... - Szipogta, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcán. - Nagyon szeretlek! - Lépett közelebb hozzám, majd mielőtt én szólhattam volna bármit, szenvedélyesen megcsókolt. 

- Amúgy hogy kerülsz ide? - Mosolyodtam el.

- Emilyék meggyőzőek tudnak lenni. - Kacsintott, majd felnevettünk.

- Ez a család kész vicc. - Mosolyodtam el, majd mielőtt még az ajkait az enyémre tapaszthatta volna, Zayn benyitott.

- Látom újra együtt, és utálom ezt mondani, de....Caroline lent van a nappaliban, és Harryt várja... - Hadarta, majd mielőtt bármit is szólhattam volna, ki ment. Lehajtott fejjel huppantam le az ágyra.

- Jus... 

- Harry ne magyarázkodj! Csak menny le, és ha akarod küldd el, mert ha én megyek le, akkor rosszul jár! - Mutattam le a lépcsőn. Felnevetett.

- Azt hiszed félek tőled? - Jött be a 30 éves vén banya.

- Azt kéne! - Álltam fel, majd egy méterre elé léptem. - Te mit keresel itt? Takarodj ki a szobámból, és legfőképp a házból! Nem tudom, hogy melyik ablakon jöttél be, de kifizeted! Nem hiányzol te itt senkinek!

- Biztos vagy te ebben? - Nézett bosszúsan. 

- Caroline ne fenyegetőzz! - Lépett mellém Harry, majd átkarolta a derekamat. - Mit akarsz?

- Terhes vagyok Harry! Még hozzá tőled! - Mosolyodott el. 

- Hogy mi van? - Súgtam a barátomnak. 

- Az nem lehet! Védekeztünk! - Feszültek meg az előbb említett személy izmai. Tudtam, hogy legszívesebben behúzott volna egyet neki.

- Takarodj innen! - Ragadtam meg hirtelen a banya 2 kezét, majd lehúztam a lépcsőn, és kidobtam. Ismét csend lett. Csak Harry lépteit lehetett hallani a hátam mögül. - Magyarázattal tartozol... - Töröltem le a könnyeimet, majd felé fordultam.

- Nem én vagyok az apa. Védekeztünk...Mielőtt még el....

- Nem foglak elhagyni Harry! - Emeltem fel a hangomat. Ráncolt szemöldökkel nézett rám.

- Hogy hogy? Mármint örülök neki, de miért nem? - Jött közelebb mosolyogva hozzám, de mielőtt még megölelt volna, eltaszítottam magamtól.

- Ha te vagy az apa, elhagylak. Ha nem, akkor veled maradok.

- De engem nem érdekel, ha én vagyok az apa! Én veled szeretnék majd gyereket!

- Nem... Nem fogom hagyni, hogy ne lehess a családoddal...

- De nekem nem ő a családom! Nekem majd te leszel! - Jött közelebb, majd letérdelt elém. - Justin D. Blue! Hozzám jössz feleségül?

Figyelem! Lehet, hogy most is el fogok tűnni...Sajnálom, nagyon szeretlek titeket! Sziasztok!:c <3 <3 <3!

~Boundless Freedom 13.fejezet

Tudom,hogy nem szokásom a nyavalygás,egyszer sem tettem eddig olyan nagyon komolyan, de most kicsit rosszul érintett a dolog:valaki rányomott a "rossz gombra" a közvélemény kutatásban... azóta megváltoztattam... ilyen van-én megértem-de fejtse ki akkor egy kommentbe mi nem tetszett neki. A másik pedig,hogy örülnék pár kommentnek. Magamnak írom,félre értés ne essék,de csak akkor írom legalább a 15.fejezetig,ha van érdeklődő és nem csak kettő-három. Tudom,hogy tetszik 6-7 embernek-általában-de megkérhetném őket,hogy legalább három fejezetenként leírja a véleményét?Mit vár,mi tetszett és mi nem. Ő hogyan folytatná és mennyire találja az általam írt dolgokat megfelelőnek. Nekem nem kell csöpögni-Blablabla is tanúsítja-csak pár mondat kell. Ezért hálás lennék. A komi határról pedig annyit,hogy nem akarlak titeket zsarolni. Egyszer volt és az is csak azért,hogy megnézzük mennyire érdekel titeket-összejött a várt mennyiség...Jó olvasást, és remélem mindenkinek eljutott a tudatáig, hogy mit akartam ezzel mondani....

„Fáj a szív ha igazán szeret, mert fájdalom nélkül szeretni nem lehet!”

Jess hazakísért, hogy tegyem rendbe magam, ami mondhatni, hogy sikerült is, de akkor is féltem. Így nem fogok merni Harryhez még hozzá érni sem, nem hogy lefeküdni! Gyanús lesz neki, és bevallani meg nem akarom. 

- Tessék! - Nyújtott a kezembe Jess egy kis dobozt.

- Mi az? - Bontottam ki. - Ezt honnan szerezted?

- Megtaláltam amikor érted mentem, de én a helyedben felhívnám Harryt. Már a haját tépi, annyira aggódik.

- Okés, köszi! - Öleltem át, majd Harry számát kerestem ki a kicsit saras, de szinte még új telefonomból.

- Haló? - Szólt bele azzal a mély rekedtes hangjával. Jess csak nézett engem hülyén, hogy miért nem szólalok már meg. 

- Szólalj már meg! - Rúgott bele teljes erejéből a lábamba, de nem éreztem meg.

- Halóóóóó!!! - Kezdte el nyúzni a szavakat. Nem mertem megszólalni, de Jess egy nagy mosollyal valahogyan rávett.

- Őm.... 

- Justin! Úr isten! Itthon vagy már? Minden rendben van? Átmehetek?

- Igen...Itthon vagyok, minden rendben és....

-...Mehetek? Valami baj van?

- Nem, nincs semmi baj, csak egy kicsit elfáradtam a....repüléstől...

- Akkor ne mennyek most? - És ahogy ezt kérdezte, hallatszott a hangjából, hogy aggódik.

- De, gyere nyugodtan! 

- Biztos?

- Igen, Jess úgy is megy el Codyhoz, meg amúgy sem zavarnál... Jól vagyok...Tényleg... - Erőltettem egy mosolyt az arcomra, de felesleges volt, mert úgy sem látta. 

- Nagyon hiányoztál....

- Te is nekem.

- Szeretlek, és egy 10 perc és ott vagyok! Szia!

- Én is! Szia! - Nyomtuk ki egyszerre a telefont. Sírhatnékom volt, de nem akartam sírni. Nem akartam könnyes szemekkel várni a barátomat, és azt végképp nem akartam, hogy rájöjjön, hogy mi történt.

- Jessie! Figyelj rám! Amit most mondok, az nagyon fontos!

- Rendben!

- Senkinek sem mondhatod el, ami velem történt! Majd én még Conornak elmondom, de senki másnak! Tudom, benned lehet bízni, de akkor is! Senkinek, és főleg nem Harrynek és Arianának!

- Én a helyedbe elmondanám Harrynek, de okés. Arianának meg soha! Ő kiforgatná, és úgy előadná Harrynek hogy megcsaltad!

- Pontosan! Na de menny, mert Cody már biztos vár! - Öleltem magamhoz.

- Rendben! Szia! És...Sok sikert! - Mosolyodott el, majd elment. 

Utolsó pillantásokat vetettem magamra. Borzalmasan néztem ki! Lazán gabona fonásba befontam a hajam, hogy pár tincs lógjon körülötte, majd egy nagyon kicsi sminket raktam magamra, hogy tényleg úgy nézzek ki, mint aki most jött haza Floridából. Mondhatni, hogy szépen le voltam barnulva  szóval most már tényleg úgy néztem ki. Kimentem a konyhába, és a csengőre lettem figyelmes. Tudtam, hogy Harry volt az. Féltem. Szívesen ledobtam volna neki a kulcsot az ablakon, de nem akartam. Nem tudom miért, de nem. Talán ezzel kicsit jobban húzhatom az időt. Vettem egy nagy levegőt, belebújtam a papucsomba, majd lesétáltam a lépcsőn. Már épp az üvegajtó felé indultam, ami előtt a barátom volt, de akkor észrevettem fotósokat a háttérbe. Jobban kezdtem félni. Elővettem a zsebemből  telefonomat, majd felhívtam az előttem pár méterre álló személyt.

- Mi az? - Ráncolta a szemöldökét.

- Ha így jössz be tudni fogják, hogy járunk...

- De...Ajj már! Mikor mondjuk már el, hogy együtt vagyunk? Én veled akarok mutatkozni! Azt akarom, hogy tudja meg mindenki, hogy milyen tökéletes barátnőm van! - Biggyesztette le az ajkait. Sóhajtottam.

- Szóval ez a baj... - Sóhajtottam ismét, majd kinyomtam. Vettem egy nagy levegőt, majd kimentem a már kicsit türelmetlen személyhez. 

Amint meglátott az eddig kicsit szomorú arcából fülig érő mosoly keletkezett. 

- Szia életem! - Ölelt szorosan magához, majd egy puszit nyomott a fejem búbjára. 

- Ti jártok? - Kérdezték szinte kórusban a fotósok.

- Igen! - Lelkesedett Harry, majd az egyik kezével átkarolta a vállamat. Én csak elmosolyodtam. 

- Harry! És mi van Carolineval? - Kérdezték. Én ráncolt szemöldökkel néztem elsőnek a fotósokra, majd a barátomra is, akinek fürkészni kezdtem az arcát, és kb azt vettem le róla:"bazdki! lebuktam!

- Mármint? - Néztem ismét a fotósokra.

- A napokban megjelent egy kép, amikor Harry Caroline Flackkal csókolóznak egy klubban. 

- Ez... - Kezdett bele Harry a mondatába, de én kibújtam a keze alól, és magam mögött bebaszva az ajtót a könnyeimmel küszködve siettem fel a lépcsőn. Berontottam a házba, majd a nappaliban lévő kanapéra sírva dőltem rá. Most ez komoly? Tényleg volt képes megcsókolni egy másik lányt? Bocsánat...Banyát? Egyáltalán csak csók volt, vagy más is? Ezt nem hiszem el...

***

- Jó estét Mrs.Blue! - Jelent meg a postás az ajtómba, ami éppenséggel nyitva volt. Egy jó 100 darabos rózsacsokrot tartott a kezében. 

- Szia Dylan! - Mosolyodtam el.

- Ezt Mr.Styles küldte. A szokott helyre? - Mosolyodott el. 

- Igen, köszönöm! - Erőltettem egy még nagyobb mosolyt az arcomra.

- Elnézést hogy beleavatkozok, de hallottam a "pletykáról". Őszintén sajnálom!

- Köszönöm! - Mosolyogtam már igazából, majd egy könnycsepp jelent meg az arcomon.

- Én nem is zavarok tovább...Viszlát! - Mosolygott. Én csak integettem neki, majd elment. Ránéztem a rózsára, amit a dohánytó asztalra helyezett le. Egy cetli is volt rajta, amit nem akartam elolvasni, de még is megtettem.

"Szia Jus...Én...Tényleg sajnálom, de csak csók volt, semmi más. Én téged szeretlek, és nem őt. Senki mást nem szerettem még annál jobban, mint amennyire téged szeretlek. Minden okod meg van rá, hogy le se szarj, de én kérnék tőled még egy esélyt. Sajnálom..."

Semmi szív, semmi xx, semmi akármi...Látom nagyon szeretsz Styles! 

A papírt összegyűrtem, szétszaggattam, majd a kukában landolt. A rózsát majd odaadom Arianának vagy Carolinenak.

- Mond... - Vettem fel a telefonomat.

- Szia Jus! - Hallottam meg Jess hangját.

- Szia... - Mosolyodtam halványan el.

- Figyelj... Hallottam mi történt... Beszerveztünk a lányokkal egy utat Floridába...Nem sokára ott vagyunk érted, addigra készülj el, mert egy hétig leszünk...

- Rendben...De nyugodj meg....

- Bocsi, csak...Annyira sajnállak...

- Okés, de nem leszek azért öngyilkos, mert Harry Styles megcsalt egy nyugdíjas banyával.

- Készülj el...Szia!

- Szia! - Tettem le a telefont. Még csak tegnap este derült ki ez az izé, de már úgy érzem, hogy egész életembe utálni fogom...

Ezt vettem fel Floridába menet

Az út Floridába elég jól telt. A repülőn én ültem magamba az első osztályon a legutolsó ülésen egyedül, és zenét hallgattam. Csendben szenvedő típus vagyok, bár előttem a lányok egyáltalán nem voltak csendben. Jó, együtt éreztek velem, de amúgy sem akartam, hogy miattam ne legyen jó kedvük.

- Minden rendben? - Nézett hátra Lory és Lexy.

- Igen, csak szar érzés.

- Megértem... - Mosolyodott el Anne.

- Figyelj Jus....Tudnod kell valamit... - Ráncolta a szemöldökét Ashley.

- Mi az?

- Caroline is Floridába utazott...

- Hogy Mi?! - Kaptam fel hirtelen a fejemet. Tudom, kevés az esélye, hogy találkozok vele, de akkor is! Nem akarok egy bolygón lenni azzal a vénasszonnyal, nem hogy egy városban!

- Mi is most tudtuk meg, ne minket szidj! Emelte fel megadóan Jess a kezét, mielőtt még megszólalhattam volna. 

- A rohadt életbe... - Dőltem vissza az eredeti helyembe, majd tovább hallgattam a zenét. 

- Figyelj... - Vette ki a fülemből Dzseni a fülhallgatót, majd Naomi átült mellém.

- Még mindig jobb, hogy most tudtad meg, mint hogy nagyon beleéld magad, és azután csalódj még nagyobbat. - Mosolyodott el Naomi.

- Inkább lettem volna egy felszarvazott liba továbbra is, mint hogy megtudjam ezt...És a Directionerek még nem is tudják, hogy mit művelt velem a drágalátos kis sztárjuk....

- Tudják....- Nyelt egyet Lexy

- Mi?

- Benne voltál a Tv-be.... - Mondta alig érthetően Lory.

- A rohadt faszomat már... - Sóhajtottam, majd kifele bámulva a könnyeimmel küszködve támasztottam a fejemet...

***

- Tök kedves tőlük, hogy befogadnak minket - Mosolyodott el Lia. 

- Az...- Mosolyogtam.

- Jó fejek a kereszt szüleid! - Nézett maga elé Dzseni.

- Még nem is láttad őket...

- Lehet, de az én anyukám biztos nem engedné meg, hogy 9 tinilány beköltözzön a házába egy hétre! - Mondta. Felnevettünk.

- Amúgy tegezzétek őket, mert még csak 29 évesek. Most fog nemsokára születni uncsi tesóm! - Mosolyodtam el.

- Az jó! És amúgy hogy hívják őket? - Kérdezte Ashley.

- A kereszt anyumat Emily, az apumat meg David. De van egy kereszt tesóm is, Tristan.

- Helyes? - Vágta rá egyből Lexy, amin felnevettünk.

- Az...És azt hiszem szingli...

- Klassz! - Mosolyodott el huncutan Lory, amin ismét felnevettünk. 

- És akkor....Már végleg szakítottál Harryvel? - Érdeklődött Naomi.

- Nem tudom...Szeretem őt, de nagyon fájt, amit tett. Csak pár napra léptem le. Akkor mi lenne, ha turnéra menne? Én nem tudom, hogy miért, de akkor is szeretem, de ezt egy ideig nem bocsátom meg neki....

~Boundless Freedom 12.fejezet

Sziasztok:D Elsőnek is nem valami hosszú rész, de ilyenekhez szokjatok hozzá:) Őm...Mostanában nem nagyon kommentteltek....Kíváncsi vagyok, hogy hányan olvassátok, szóval nyomjátok meg a "kövit" gombot...:) Kb. ennyit akartam:) Ja....És még azt szeretném kérdezni, hogy ti olvassátok most a ~Paperclip blogomat? Nem rég kezdtem el, és ha érdekel valakit, akkor amikor lesz a kövi rész belinkelem:) Szóval aki olvassa akkor nyomja meg a "kövit" gombot:) Jó olvasást:)

"Látod-e, azt amit néztél, vagy már csak tudod, hogy hol van?"

Hajnal kettő lehetett. Harry édesen szuszogott mellettem, de én nem tudtam aludni. Csak is Adina járt a fejembe. Ha kettesben hagyom Harryvel, biztos hogy elcsavarja a fejét.... Már mint Adina Harrynek.... Nem bírtam a gondolataimmal, szóval felálltam, felöltöztem, majd elmentem könnyes szemekkel sétálni.


Fogalmam sincs, hogy merre mentem, de mentem.... Egyszer csak osonást hallottam magam mögül...Megijedtem..... Hátranéztem, de csak egy fekete ember alakot tudtam kivenni... Futni kezdtem....Az ember utánam..... Csak futottam, de az ember ugyan úgy utánam.... Eltévedtem..... A karomon egy kezet éreztem meg....Megfordultam, és ő volt az..... A pofájába sikítottam, majd sírni kezdtem.... A nyakamat átkarolta, majd fegyvert tartott a fejemhez.... Csak sírtam, és nem bírtam magammal.....


- Engedj el.... - Sírtam.
- Nem....Elsőnek az enyém leszel... - Nevetett, majd húzni kezdett valahova.... És hogy mit csinált velem, szerintem ti is ki tudjátok találni.....


*2 nap múlva*


Elvette a telefonomat, és nem találok haza. Már Adina biztos lefeküdt Harryvel....Csak emiatt aggódok....2 napja nem ettem, és nem ittam semmit.... És Harry rettenetesen hiányzik.... Leültem egy sziklára, majd sírni kezdtem.... Előttem egy nagy tó féleség volt, bár a könnyektől alig láttam..... Mindenesetre nem akarom, hogy Harry tudja ezt a dolgot, ha egyáltalán még látom valaha az életemben.... Még el sem tudtam tőle búcsúzni, és ilyen tudattal kell meghalnom.... Sosem gondolkoztam azon, hogy hogy lesz vége az életemnek.... Egy kis picsa tette tönkre... Mindig ez van, de ez most már komolyabb... Nem volt még olyan kapcsolatom, ami több ideig tartott volna, mint 2 hónap Adina miatt...


*1 nap múlva*


Ashley szemszöge:

- Harry akkor bevette? - Ült le mellém a kanapéra Lia.
- Igen, de előbb utóbb rá fog jönni, hogy nem Floridába van... - Húzott a vállán Naomi.


Jessie kisírt szemekkel ült a kanapén, és egy közös képet szorongatott róla, és Jusról. Sajnáltuk őt.... Remélem tényleg nem halt meg...



- Sziasztok! - Lépett be Harry. Jess gyorsan összeszedte magát. - Nem tudjátok Jus mikor akar hazajönni?
- Nem - Erőltettem egy mosolyt az arcomra. - De szerintük elhagyta a telefonját, vagy nem tudom... De nem hiszem hogy baja lenne.
- És ha még is?
- Nyugalom... Mondjuk annyi eszünk nem volt, hogy elkérjük a kereszt anyjáék számát is mondjuk... - Hazudott Jess.
- Miért? Neked nincs meg?
- Csak a régi... De azt nem veszik fel...
- Aggódok miatta... - Húzott a száján majd ment fel a szobájába. Jessből ismét kitört a zokogás. Lia felállt majd vigasztalni kezdte csak úgy, mint Lia. Sírhatnékja volt mindenkinek, és még Jess rá is segített.
- Sziasztok csajszik! - Lépett be Adina. Hányingerem van attól a csajtól, és azt hittük hogy le fogjuk lőni, mert gondoltuk, hogy Jus miatta ment el.  - Még mindig nincs meg Jus? - Kérdezte "szomorúan", de látszott a szemében hogy mindjárt elrepül annyira örül. Lexy nem bírt tovább magával. Felállt, majd teljes erejéből felképelte a csajt. Nagy szemekkel néztük, hogy mit művelt, de nagyon örültünk neki. Felnevettünk...


Justin szemszöge:

Találnom kellett kiutat. Már este volt, és sötét. Ismét félni kezdtem. Sóhajtottam egy nagyot, majd felálltam arról a szikláról, és sétálni kezdtem. A tó segített egy kicsit, bár alig láttam el 3 méterre a könnyeimtől. Besétáltam az erdőbe, majd egy kis kunyhóra lettem figyelmes. Vettem egy nagy levegőt, majd közeledni kezdtem hozzá. Az ablaka világított, de csönd volt. Remegő kézzel bekopogtam. Halk lépteket lehetett hallani az ajtó felé. Nem tudtam, hogy rohannyak el, vagy kockáztassak, és maradjak ott. Végül kockáztatásnál maradtam. A kilincs lassan lenyomódott, majd ki nyitódott az ajtó. Legszívesebben felsikítottam volna, de amikor megláttam, hogy egy aranyos kis öreg néni nyit ajtót csak röhögni tudtam belül magamon.


- Szia kicsikém! Segíthetek? - Mosolygott kedvesen.
- Csókolom....Én...én....Eltévedtem....És.... - Mondtam, de elcsuklott a szavam, és sírni kezdtem.
- Jajj édesem... Gyere be nyugodtan! Engem nem zavarsz! - Nyitotta kijjebb az ajtót. Hálásan néztem rá, majd bementem. Jó meleg volt bent, és arra lettem figyelmes, hogy egy kis szobából zaj hallatszódig. Ezt a kis néni észrevette, majd elmosolyodott.
- Vanessa! Gyere ki kérlek! - Kiáltotta.
- Igen mama? - Jött ki egy 14 év körüli lány.
- Szia! - Mosolyodtam el.
- Szia! - Örült meg, bár nem tudtam, hogy minek. - Te nem Harry Styles barátnője vagy?
- Őm...Miből gondolod?
- Láttak együtt titeket bowlingozni, a játszótéren, meg egy csomó helyen. De még nem nyilatkozott Harry. Élőben szebb vagy. De mi történt veled?
- Hát...Tudod....
- Megerőszakoltak?
- Igen.... - Mondtam, majd éreztem, hogy a könnyeim potyogni kezdenek.
- Hívjam fel neked a húgodat?
- Meg van a száma? Hogy?
- A neten utána néztem... A te számod is megvan... - Mosolygott, majd elővette a telefonját, és hívni kezdte.

-... - Szólt bele gondolom Jess.
- Szia Jess! Én Vanessa vagyok, és hát... Itt van nálunk a nővéred...
-....
- Hát... Ha azt mondom, hogy a tó mellett az erdő közepén értesz belőle valamit?
- ....
- Igen, ott egy kis kunyhó...
- ...
- Nincs mit! Várunk! Szia... - Tette le. - 10 perc, és itt vannak, de a 1D-t nem hozzák magukkal - Mosolygott kedvesen.
- Köszönöm! - Álltam fel, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Minden rendben? - Mosolygott a kis néni.
- Igen... A legnagyobb rendben... - Éröltettem egy mosolyt az arcomra.


*10 perc múlva*

- Úr isten! Justin! - Ugrott az ölembe Jess, amikor meglátott. A fejét a vállamra hajtotta, majd éreztem, ahogyan pár könnycseppe a vállamra folyik. Ettől nekem is sírhatnékom támadt, de már nem tudtam.- Jól vagy?
- Nem....Mert....Elmentem sétálni....És.....Hát.... - Potyogott pár könnycsepp le a szememből.
- Az....történt?
- Igen... - Sírtam.
- És Harry szerinted ehez mit fog szólni?
- Nem mondjuk el neki...
- Mi amúgy azt mondtuk, hogy Floridában vagy.
- Jól tettétek...
-És hogy a telefonodat elhagytad...
- Rendben... Köszönök szépen mindent! - Öleltem magamhoz Vanessát, majd a nénit is.
- Igazán nincs mit... - Mosolyogtak, majd elköszöntünk, és haza mentünk. Én rettegtem Adinától.... Megtalálta a gyenge pontomat, biztos ki fogja használni...

~Boundless Freedom 11.fejezet

 Remek! Ennél jobb már nem is lehetne!

Sziasztok:D Újra itt:)
1: Hát bocsássatok meg, de ez ritka szar lett._." Soha életemben nem írtam még ilyen szar részt._."
2: Jó, jó....Lehet, hogy szar, de azért egy kövit komi jól esne:/
3:Attól függ, hogy Taylor és Harry együtt vannak (sajnos) a blogaim ugyanúgy folytatódnak hozzáteszem: közkívánatra:)
4: Ez a barna hajú csaj lesz majd a végén említett személy:)
Kérdés: Ez most

"Az önbizalom olyan, mint a gyerek a vásárban...Pillanatok alatt el lehet veszíteni..."

- Mit kérsz reggelire? - Mondta, miközben az ajkai a nyakamat súrolta.
- Harry! Elsőnek is ezt fejezd be! - Állítottam le.
- Mi a baj? - Ölelt magához, és a hangján hallani lehetett, hogy aggódik.
- Semmi, csak nem bírok leállni, ha belekezdek, és most nincs sok kedvem hozzá! - Toltam el távolra magamtól, majd hirtelen mellé kerültem,és szenvedélyesen letámadtam az ajkait.
- Hmmm..... - Nézett rám.
- Mi az? - Nevettem.
- Tüzes vagy!
- Kérlek Harry! Most az egyszer ne...
- De hogy is! Ha nincs kedved hozzá, nem... Én csak akkor akarom veled csinálni, ha te is benne vagy - Mosolyodott el édesen, majd lágyan megcsókolt.

Nagy nehezen kimásztunk az ágyból, majd mentünk ki a nappaliba, ahol egy kis váratlan vendég jelent meg, de nagyon örültünk neki, főleg Harry.

- Szia anya! - Ölelte át Harry.
- Csókolom Mrs... - Kezdtem bele a mondatba, de belevágott.
- Kérlek! Ne csókolomozz itt nekem! Szia Jus! - Ölelt át.
- Bocsánat! - Nevettem. - Szia Anne!
- Hogy vagy kicsim?
- Jól, köszönöm! - Mosolyogtam kedvesen.

Hhhh....Kicsim...De édes tőle... Imádom a Styles családot. Egyszerűen olyan édesek...

- Mi járatban erre? - Kérdezte Hazza.
- Hiányoztatok... Ennyi az egész! - Ölelte át Gemma elsőnek Harryt, majd engem is.
- De nem leszünk sokáig - Mosolygott Anne.
- A fiúk hol vannak? - Váltott témát Harry.
- Még alszanak... Vagy nincsenek itthon... Vagy nem tudom... - Huppantam le a kanapéra, és azt vettem észre, hogy Gemmáék már a cipőjüket húzzák. - Már is menni tetsze...Már is mentek?
- Igen! Még ezer dolgunk van! - Mosolygott kedvesen Anne, majd elbúcsúztunk tőlük, és már el is mentek.
- Hát ez gyors volt... - Huppant le mellém a kanapéra Harry, majd az ölébe húzott, és az ajkaival kényeztetni kezdett.
- Harry....
- Nem azt akarom... Csak jól esik..... - Súgta lágyan a fülembe, amitől persze kirázott a hideg, de próbáltam nem figyelni rá.
- Mit kérsz reggelire? - Álltam fel hirtelen az öléből, majd komoly fejjel a konyhába siettem.
- Jus! Mi bajod van? - Lépett mellém, majd szorosan átölelt.
- Semmi.... - Vontam vállat, majd kimásztam a szorításából.
- Justin D. Blue! - Emelte fel a hangját.
- Utálom ha a teljes nevemen szólít valaki! - Éröltettem egy mosolyt az arcomra, majd visszabújtam hozzá.
- Mi a baj? - Kérdezte aggódva, közben simogatni kezdett.
- Mind 1
- Nem az! Kérlek mondd el!
- De az a gáz, hogy nem nagy cucc.
- Akkor meg igazán elmondhatnád, ha nem nagy cucc...
- De ki fogsz nevetni...
- Nem foglak. Ígérem!
- Rendben...Szóval...Csak annyi, hogy...Nem vagyunk annyira régóta még együtt, de én még sosem tudtam neked nem-et mondani...És...Félek...Hogy ez már el fog..."durvulni"....
- És szerinted erre az a megoldás, hogy nem engeded, hogy hozzád nyúljak?
- Nem, csak...
- Csak semmi... Én igazából nem értem.... Velem nem baj, ha nagyon durvák lesznek a dolgok...Jó, azért annyi eszünk csak van, hogy nem csinálunk gyereket, vagyis...szedsz tablettát tudtommal...igaz?
- Igen...
- És...Én nem nézem ki belőled, hogy más pasival bújnál ágyba....Szóval...
- Talán igazad van... - Mosolyodtam halványan el, majd éreztem, hogy az ajkai az enyémet súrolja. - Na de reggelizhetünk? Éhes vagyok. - Mondtam. Felnevetett, majd a keze lecsúszott a fenekemre, és egy könnyű mozdulattal felrakott a pultra. Ráncolni kezdtem a szemöldököm, de megrázta a fejét.
- És még hogy én gondolok folyton rosszra! - Nevetett, majd elővett a mellettem lévő fiókból egy serpenyőt.

Én megforgattam a szemeimet. Elővett pár tojást, meg mindent, ami kell hozzá, majd nekilátott a szerencsétlenkedésének. Én persze csak szakadtam rajta, de amikor már úgy voltam, hogy éhen pusztulok, leszálltam a pultról, és átvettem a helyet.

- Még jól is sikerült attól függ, ahogyan elkezdtem - Mosolygott tele szájjal, már amikor elkezdtük enni.

Elég sokat beszélgettünk. A srácok nem voltak itthon, nem tudtuk, hogy hol vannak, de túlzottan nem érdekelt minket. Már felnőttek, tudnak magukra vigyázni... Kivéve Louist....Nem is értem...Na mind 1...
Leültünk a kanapéra. Kopogásra lettünk figyelmesek.

- Nyitom! - pattantam fel, majd az ajtóhoz szaladtam. A kilincsre helyeztem a kezemet, majd lenyomtam, és kinyitottam az ajtót, de egyből visszabasztam.
- Mi az? - Állt fel Harry. Én az ajtót lefogva próbáltam nem elhinni a dolgot. - Hahó! Justin! - Csettintett Harry a fejem előtt.
- Justin! Bemehetek? - Hallottam meg kintről azt a hangot, amit teljes szívemből gyűlölök. Harry húzott egyet a vállán, majd leült a kanapéra.
- Megjöttünk emberek! - Nyitott be Louis a fiúkkal együtt, de sajnos engedték magukkal az előbb említett "teljes szívemből gyűlölöm" személyt.
- Justin! Mosolygott rám. De utálom azt a mosolyt! Már látszik, hogy rosszban sántikál.
- Adina... - Vontam vállat.
- Jus! Ki ő? - Lépett mellém Harry.
- Ő az unokatesóm... Adina...
- Hmmm..... - Nézett végig Harryn, és én akkor azt hittem, hogy kettétöröm. - Ki ez a helyes pasi? - Kezdte el csavarni a testét, majd végignyalt az ajkain. Ide lehetett érezni a büdös szájszagát...Bleee.....
- Ő a barátom Har...
- Harold Edward Styles. De szólíts csak Harrynek! - Csókolt kezet Harry Adinának.
- Szóval Jus... Végre megtudtam, hogy hol vagy. Nem bánnád, ha maradnék egy "kis" ideig? - Kérdezte, miközben Harryvel incselkedett.
- De hogy is baj! Gyere! Megmutatom a szobádat! - Karolta át az egyik kezével Harry a derekát, majd elsétáltak. Én csak karba tett kézzel lehuppantam duzzogva a kanapéra, és éreztem, hogy nem kell sok, hogy sírjak már...
- Ki ez a lány? - Nézett Lou Adinára fintorogva. Felnevettem.
- Az unokatesóm. Utálom! Önző, beképzelt, és mindenkit elvesz tőlem, aki fontos! Harry meg beengedte! Harry beengedett egy tetvet a házba! Chhhh....Nem akarom elveszíteni Harryt....
- Nem hiszem, hogy fogod... Harry totálisan oda van érted...
- Gondolod?
- Tudom! Amikor nem vagy vele, mindig csak azt mondja: "Jajj, vajon mos mit csinálhat Jus? Szerinted Jusnak akkor tetszek, ha sportosan, elegánsan, lazán, vagy hétköznapian vagyok öltözve?" - Gügyögte Lou elváltoztatott vékony hangon, amivel sikerült egy mosolyt csalnia az arcomra.
- És Harry....Meddig maradhatok? - Hallottam meg megint azt a nyálas hangot.
- Ameddig csak akarsz! - Mondta, a hangjából ítélve Harry lelkesen...Őt is el fogom veszíteni.....



[By:Dóri.Styles]

~Boundless Freedom 10.fejezet

A csodás bowling parti

Sziasztok:D

1: Van benne olyan rész:)

2: Nem kérek negatív komikat

3: Jó olvasást:)

"...A fiatal hamar kimondja a soha, az örökké szavakat, míg az öreg, az ritkábban..."

18+

- Okés, én is benne vagyok - Erőltettem egy mosolyt az arcomra.

Elengedte Conort, majd engem szorosan átölelt, és szenvedélyesen megcsókolt.

- Mehetünk? - Kérdeztem, de egyszer csak óriási sikítást hallottam meg magam mögött.

Jus gyorsan elhúzódott tőlem, majd engem, és a fiúkat körülvettek a rajongók. Totál sokan voltak, szóval itt már Pault kellesz hívni.

Justin (Jus) szemszöge:
- Óóóó - Nyávogtam.
- Szerintem jobb lenne, ha mi innen elmennénk, és majd jönnének utánunk - Nézett rám Jess.
- De nem akarok Harry nélkül bowlingozni.
- Majd utánunk jönnek!
- Harry! - Ordibáltam, de a rajongókkal volt elfoglalva.

Ott ölelgette őket, és puszit is nyomott az arcukra. Nincs bajom a rajongókkal, de olyan féltékeny vagyok. Kiabáltam, de mint ha itt sem lettem volna.

- Mennyünk! - Karolt át Conor, majd indulni kezdtünk.

Én persze visszanéztem, és csak akkor vett észre Harry. Furakodni kezdett, de sehova sem jutott. Nem volt szívem ott hagyni, de biztos nem jutok sehova, ha itt maradok.

Kis zene;):D

Hamar elértünk a bowlingig.

- Na? Akkor játszunk? - Nyomott a kezembe Conor egy golyót.
- Nem vagyok hajlandó Harry nélkül játszani! - Adtam neki vissza.
- Itt vagyok! - Éreztem meg valaki kezét a derekamon, és azt az isteni illatot. Természetesen Styles volt az.
- Szia! - Nyomtam egy puszit az ajkaira.
- Most már hajlandó vagy játszani? - Nézett rám Conor. Sóhajtottam.
- Legyen! - Vettem el tőle a golyót.

Kikértük a cipőket, majd úgy döntöttünk, mivel hogy sokan vagyunk, 2 csapatba játszunk. Vagyis 2 pályán.  Én Ashley, Dzsenifer, Lory, Lexy, Anne, és Naomi voltunk egy csapatba. Harry, Liam, Zayn, Louis, Niall, és Conor voltak egy csapatba, de ez így nem ért, hogy mi 7-en, ők meg 6-an, szóval Jess beállt hozzájuk. Ez jó lesz...Harry gurított egyet, közben én a pálya elé álltam egy golyóval a kezemben. 9-et talált el. Húztam egyet a vállamon, hogy nem rossz. Én jöttem. Nekifutottam, majd gurítottam, és sikeresen mind a 10-et eltaláltam.

- Úúúúúú! - Kezdték el lökdösni a fiúk Harryt.

- Szóval így játszunk? - Nézett rám Louis a kezében egy golyóval, majd gurított. Sikeresen lement a pályáról. A lányokkal lepacsiztunk.
Lexy jött, majd Naomi. Lexy 8-at, Naomi meg 9-et gurított. Conor jött. Beállt a pályával szemben, majd meglendítette a kezét, és amikor már engedte volna el, megijesztettem, így lement a pályáról.

- Köcsög vagy! - Karolt át, majd ökölbe szorítva a fejemet kezdte dörzsölni. Én persze sikongatni kezdtem. Nagy nehezen kibújtam a szorításából, majd üldözni kezdett. Kicsit sem nézhettek minket 5 évesnek, de leszartam. Persze közben szakadtam a röhögéstől. Végül Harrynek mentem neki, és szorosan hozzá bújtam.

- Ez így nem ér! Ennyi erővel engem is megvédhetne Zayn! - Nevetett Conor.
- Akkor miért nem kéred meg, hogy mentsen meg? - Nevettem.
- Jól van! Megjegyeztem!
- Okés! - Nevettem, majd nyomtam egy puszit Harry ajkaira.

Ismét én jöttem, és ismét mind a 10 megvolt. A végén a fiúk már csak a fejüket fogták, de mi a lányokkal nagyon élveztük. Persze rengeteget hülyéskedtünk, meg minden.
Niall jött. Ez jó lesz! Gurított, és a pálya közepén megállt a golyó. Felnevettünk. Beálltam a pályájuk elé, majd a golyót kezdtem nevetve nézni.

- Supermaaaaaaaaaaaan! - Kiáltott Harry, majd nekifutásból a pályának rohant. Amikor előttem ment el, megfogta a kezem, majd behúzott a pályára. Hason fekve csúsztunk egészen meg a bábukig, majd mind a 10-et lesepertük.

- Hát te nem vagy normális! - Nevettem, majd egy puszit nyomtam az arca vonalára, és csak akkor vettem észre, hogy a feje beakadt abba a valamibe, ami lesöpri a bábukat.
- Nem akarsz segíteni? - Nevetett, majd mielőtt válaszolhattam volna, azt vettem észre, hogy Zaynen, és Conoron kívül a fiúk itt voltak.
Én megláttam pár Pikachu bábut, és ezerrel rohantam a csúszós pályán oda. Nem is kell mondanom, hogy hányszor elestem, de csak röhögtek rajtam, meg persze én is röhögtem magamon. Lefényképeztem a Pikachu bábukkal, majd mentem gondoltam megiszok a lányokkal valami koktélt.
Már vagy a 4.-nél jártunk, amikor a fiúk megjelentek mellettünk, pár törött bábuval a kezükben.

- Azt meg hogy a fenébe törtétek el? Állítólag nehéz eltörni - Nevettem.
- Nem volt nehéz! Ráejtettük a golyót! - Nevetett Harry, majd átkarol, és egy puszit nyomott a homlokomra.

Felállított, majd leült a helyemre, és az ölébe ültetett. Elég sokat ittunk amúgy... De nem bántuk. De szerintem a viselkedésünkön még nem is látszódott a sok pia...Eleve ilyen hülyék vagyunk.

- Ma nem akarsz nálam aludni? - Kérdezte Harry kómás fejjel.
- Inkább gyere te... - Nyomtam egy puszit az arcára.
- Nekem az is megfelel - Kacsintott.

*Éjszaka 2-kor*
- Nem kéne még menni? Én még bírom, de nem kéne Jessnek már annyira ez 16 éves létére - Mondtam.
- Ivott? - Kérdezte Harry.
- Nem, de ha még többet iszok, már erőltetni fogom, hogy igyon.
- Kísérjük haza, majd jöjjünk vissza.
- Vagy felhívom Codyt, hogy jöjjön érte.
- Igaz - Mosolygott, majd átölelt. A keze egyből a fenekemet támadta le.
- Erre nem vagy részeg! Ugye Styles? - Néztem rá. Felnevetett.
- Sosem vagyok részeg a csajomat letapizni - Kacsintott, majd belemarkolt a fenekembe.
- Szia Cody! Itt vagyunk a plázába, ott is a bowlingba! Nem akarsz eljönni Jessért?
- Szia! Jess is ott van? - Szólt bele.
- Igen...
- Okés, 10 perc, és ott vagyok! - Mondta, majd letettem.

Harry felé fordultam, aki a melleimet bámulta. Benyúlt a szoknyám alá, majd simogatni kezdte a fenekemet. Alig takart valamit a szoknya, meg amúgy is fehér felső volt rajtam, és az ilyen szoknyát azzal a felsővel fel szokás húzni a hasamig, szóval kicsit ki látszott a fenekem. A bugyim alá is benyúlt, de megállítottam.

- Harry! Imádlak, de ezt ne itt! - Néztem rá.
- Mert mi bajod lesz?
- Tudod nem akarok ingyen pornót adni a többieknek, vagy nyilvános szexet - Mondtam.

Sóhajtott egyet, majd kivette a kezét a bugyimból.

- Otthon folytatjuk? - Kérdezte, miközben átölelt.
- Igen, de inkább mennyünk nálatok, hát ha Jess hazament.
- Rendben, de most a közös házba megyünk, hogy szokd, hogy a házban többen is vannak, miközben lefekszünk - Kacsintott, majd mi úgy döntöttünk, hogy lelépünk.

Zayn szemszöge:
Tök jól kijöttem a lányokkal, de most a részegség is bennem volt persze. Ezt onnan tudtam, mert Liát elhoztam a saját házamba. Elment zuhanyozni, de mikor már visszajött, aludtam. Már csak annyit éreztem, hogy bebújik mellém, és ő is elalszik.

Justin (Jus) szemszöge:

Miközben Harry gyengéden a falnak lökött, azt hittem, ott halok meg. A kezét a fejem mellé támasztotta, majd szenvedélyesen megcsókolt. Én lassan közelítettem a nadrágjához, majd benyúltam a boxerébe, és türelmetlen farkát kezdtem masszírozni.

- Isten vagy... - Nyögte, majd felkapott az ölébe, és mivel a konyhában voltunk, feltett a pultra, majd a 2 lábam közé állt.

Már csak rajta volt egy boxer, és rajtam egy bugyi, mivel a nadrágját útközben eltávolítottam. Levette magáról a boxerét, majd rólam is letépte a bugyimat. El is szakadt, amin felnevettünk. Kihúzta a kanalas fiókot, bár nem értettem, hogy minek. csak akkor értettem meg, amikor kivett belőle egy óvszeres dobozt, bár azt sem értettem, hogy minek. Kibontotta, felhúzta, majd hát...sikítottam... Felnevetett 2 csók között, majd kicsit gyorsított. A tempóval együtt nyögdécseltem, majd még jobban rágyorsított. Leszálltam a pultról, majd leguggoltam a csípőjéhez, és levettem a farkáról az óvszert. Kicsit hozzábújtam, majd nyaldosni kezdtem.Nyomtam egy puszit a golyóira, majd a teljes hosszát a számba vettem, és le-fel mozdulatokat végeztem a fejemmel. Férfias szenvedélyes nyögések hagyták el az ajkait.

- El fogok...menni, de ha abba...abba mered hagyni, kinyírlak! - Nyögte, majd halkan felnevetett. Elélvezett, majd én engedelmesen lenyeltem. Felálltam, majd háttal fordultam neki. Átkarolta a derekamat, majd semmi bevezető nélkül tövig belém hatolt. Hangosan felnyögtem, ahogyan ő is. Egyből a végtempóra váltott. Hihetetlen nagyokat döngölt rajtam. Én teljesen elgyengültem, de nagyon élveztem. Szorosabban átkarolt, mert ha nem tette volna, biztos elájulok, vagy összeesek. Hogy könnyebb legyen neki, előre hajoltam egy kicsit, majd úgy folytatta. Éreztem, hogy nem sokáig bírom abba a pózba, szóval visszaültetett a pultra. Én elterültem rajta, majd vissza szált belém. Teljesen bennem volt.

- El fog... - Nyögtem volna ki, de már el is élveztem.

Pár levezető lökés után felvett az ölébe, majd bevitt a szobába. Gyengéden lerakott az ágyra, majd bebújt mellém. Betakart, majd egymás karjaiban elaludtunk...

Reggel 11 körül ébredtem Harry mellkasán. Ő már fent volt, és engem nézett.

- El vagy? - Nevettem, mi közben hassal rá feküdtem.
- Édes vagy! - Nyomott egy puszit az ajkaimra. - Szeretsz?
- Örökké szeretni foglak...

Fontos: Mint azt tudjátok, én most nem leszek egy jó ideig:'( Remélem ha visszatértek ugyan így fogjétok olvasni a blogomat:'(♥ Hiányozni fogtok:'(♥! 

[By:Dóri.Styles]

~Boundless Freedom 9.fejezet

Sziasztok:D

1:10000 látogató*-* Imádlak titeket, és köszönöm*-*♥

2: Nem kérek negatív komikat;)

3: Saját felellőégre olvasd el:)

4: Jó olvasást^^♥

Kérdés: Ha volt már barátotok, akkor volt olyan, hogy féltékenyek voltatok?:D Elég béna kérdés, de 

én erre vagyok kíváncsi:D

"...Ha valaki nem úgy szeret téged, mint te azt szeretnéd, az nem azt jelenti, hogy nem szeret téged szíve minden szeretetével..."

/ Gabriel Garcia Márquez /

18+

- Harry! Ez totálisan nem jó ötlet! - Húztam a számon.
- Miért nem?
- 1... Hogy lehetnék képes oda költözni hozzád, ha még a rezsit is alig tudom fizetni? 2... Jó, lehet, hogy most Jess oda fog költözni a barátjához, de akkor sem hagyhatom így el...3... mi lesz, ha szakítunk?
- 1... Nem kell neked még munka sem! Majd én fizetem! 2... Eladod a házat, és abból szerzel egy kis pénzt... 3... Nem fogunk! - Ölelt szorosan át.
- Ezt még át kell gondolnom! - Mondtam, majd mentem be a terembe.

Egy fiú mellett volt hely már csak. Leültem mellé, majd az előadás közepén az vettem észre, hogy a keze a combomon van, és simogatja. Levettem a kezét, de visszarakta, és ment feljebb, és feljebb, egészen odáig. Én elnézést kérve kimentem a teremből, majd sírva elrohantam. Befordultam a folyosón, majd sikeresen nekiütköztem valaki mellkasának. Elsőnek megijedtem, de amikor megláttam, hogy Harry az, kicsit megnyugodtam, majd magamhoz öleltem.

- Mi a baj?! - Kérdezte aggódva. Én mindent elmeséltem neki.
- Szia! - Lépett mellém az a fiú. Én Harry mellkasának húzódtam, aki átölelt szorosan. - Gyere visszafele! - Ragadta meg a karomat, majd húzni kezdett, de Harry nem engedte.
- Velem van! - Húzott be gyengéden a háta mögé.
- Aha, persze! - Ragadta meg ismét a karomat, majd kihúzott Harry háta mögül, de Harry ugyanúgy visszahúzott.
- Nem lehet érteni, hogy velem van?
- Tényleg? - Nézett rám az a fiú. Bólintottam. - Hát akkor ezt neked! - Mondta, majd lendítette egyet a kezén, és behúzott Harrynek, aki a nagy lendülettől elesett.
- Úr isten Harry! Jól vagy?! - Guggoltam le hozzá.

Az orra vérzett, de nem tűnt nagyon súlyosnak. Harry felállt, majd a háta mögé húzott. Egymással szemeztek, majd Harry megtette ugyanazt a mozdulatot, mint  a fiú, csak ezerrel erősebben. Megragadta a kezem, majd futni kezdtünk. Ezek után biztos nem fogja engedni, hogy egyedül lakjak. Biztos azt hiszi, hogy még megvédeni sem tudom magam.

- Jól vagy? - Kérdeztem, amikor lent megálltunk. Ő csak megcsókolt.
- Igen. De nem csinált veled semmi olyat?
- Hát... Nem kellett sok, hogy azt csinálja.
- Okés, nem érdekel, hozzám költözöl.
- És melyik házba? A közösbe, vagy ami csak a tiéd.
- Mind a kettőbe. De a közösbe fogunk nagyjából lakni, ha neked megfelel.
- Mit gondolhat ezek után rólam Anne?
- Anya? Semmit... Nem örült neki, hogy szakítottunk, de mondtam neki, hogy úgy is összejövünk még - Mosolygott elégedetten.
- És a többiek? Biztos azt hiszik, hogy csak kihasználtalak...
- Nem... Tudják ők is, hogy nehéz nem féltékenynek lenni. Totál megértették, és ők is tudták, hogy össze fogunk még jönni - Nyomott egy puszit a homlokomra.
- Biztos azt akarod, hogy oda költözzek?
- Igen.
- Na és a fiúk? Mit fognak hozzá szólni?
- Biztos nem lesznek ellene - Kulcsolta össze a kezét az enyémmel.

Elvette a kocsikulcsomat, kinyitotta nekem a kocsiajtót, ő is beszállt, majd beindította a kocsit, és indultunk hozzám.

- Jess! Megjöttem! - Kiabáltam, miközben bezártam az ajtót.
- Szia...Sztok... - Látta meg Harryt. - Na mi van? Újra együtt?
- Igen...
- Harry! Ne szakítsatok már kérlek!Ha veled van, sokkal kedvesebb!
- Őm...Okés! - Nevetett Harry.
- Kuss! - Dobtam Jessnek a táskámat.
- Ú! Mi van benne? - Kezdett el turkálni benne.
- Add ide! - Rántottam ki a kezéből, de visszavette.
- Nem! - Mondta. Ismét visszavettem, de ő megint vissza. Így ment ez 10 percig, amíg nem adta meg magát.
- Utállak! - Öleltem át.
- Az aztán utálat! - Nevetett Harry.
- Nem akarunk inkább nálad menni? - Kérdeztem, és olyan vágy látszódott a szemébe, mint azt még pasinál nem láttam.
- De! - Kulcsolta a kezünket össze.
- Várj! Elmegyek holnapi cuccért!
- Okés, és jövőhéten költözöl!
- Mi? - Nézett értetlenkedve Jess.
- Őm...Mivel te odaköltözöl Codyhoz, én odaköltözök Harryhez.
- Úr isten...Ezt el sem hiszem....Harry Styles rokonom lesz! - Sikított, és mielőtt Harry nyakába ugorhatott volna, leléptünk.

Beszálltunk a kocsimba, majd mentünk Harry külön házába. Bementünk, majd ő elment zuhanyozni, én meg mentem lecuccolni.

Lementem a konyhába, majd hogy Harry felfogja, levettem a pólómat, és a nadrágomat, szóval egy csipkés bugyiba, és egy melltartóba álltam neki kaját készíteni. Én nem vettem észre, amikor visszajött, csak azt éreztem, hogy csupasz mellkasa a hátamnak nyomódik. Nem volt vizes, szóval még nem zuhanyzott. Lassan átkarolt, majd a hasamat kezdte simogatni, közben a nyakamat kényeztette. Majd elájultam, amikor a keze ment feljebb, és még feljebb. Benyúlt a melltartóm alá, majd végigsimított egyet a melleimen. Lassan a keze a hátamhoz ért, és kicsatolta a melltartómat, majd leemelte rólam. Felé fordított, majd heves lágy csókolózásba kezdtünk. A keze a derekamról lecsúszott a fenekemre, majd gyengéden belemarkolt. Kicsit lejjebb csúsztatta a kezét a combom hátuljára, majd felhúzta a 2 lábam a csípője 2 szélére. Ment előre pár lépést, majd felültetett a pultra.

- Biztos, hogy már is akarod? - Nézett rám aggódva.
- Nem Harry! Azért álltam egy szál fehérneműben, hogy hát ha meglát egy kutya, és megbasz! - Mondtam cinikusan.

Felnevetett, majd egy pillanat alatt gyengéden lehúzta rólam a bugyimat. Beállt a 2 lábam közé, majd maga köré csavarta az előbb említett testrészeimet. A boxerén egy kicsi dudor jelent meg, amit nem láttam, ha nem már éreztem. A keze a derekamon volt, de onnan lecsúszott a combomra, és azt is simogatni kezdte. Szétnyitotta a lábaimat, majd a csiklómat kezdte simogatni.

- Csináld már! - Türelmetlenkedtem.

Felnevetett, majd elsőnek 2, majd 3 újjal pumpálni kezdett. Nyögéseket engedtem el az ajkaimon. Becsuktam a szemem, majd a fejemet hátra dőltöttem, úgy élveztem a kényeztetést.

- Harry... -Leheltem ki az ajkaimon, majd abban a pillanatban elélveztem.

Felkapott az ölébe, majd ezerrel rohant be a szobába, közben egy másodpercre sem hagytuk el egymás ajkait. Gyengéden letett az ágyra, majd fekvő támasz helyzetben felém hajolt. Én a kezemet végigsimítottam a hasán, majd lassan a boxerét kezdtem piszkálgatni. Óvatosan benyúltam, majd masszírozni kezdtem a farkát, amíg meg nem keményedett. Egy mozdulattal helyet cseréltünk. Ő feküdt, én meg lekúsztam a csípőjéhez, és a boxerén lévő óriási dudort kezdtem vizsgálgatni, és azt vettem észre, hogy a kisebbik szerelmemre kicsi a boxer. Hah... De jó már... Most jött el az én pillanatom, és halálra fogom kínoztatni. A boxeren keresztül kezdtem simogatni, meg puszilgatni. Szenvedélyesen nyögdécselt, no meg türelmetlenül.

- Csináld már! - Mondta türelmetlenül.

Én csak köcsögül vigyorogtam rá. Kínjában felnevetett. Lehúztam róla a boxerét. A farka ütötte a mellkasát, amin felnevettem. Megragadtam a előbb említett testrészét, majd a teljes hosszát nyaldosni kezdtem. Az aljával kezdtem "csókolózni". Megkönnyebbült nyögés hagyta el az ajkait, de még mindig várt rá.

- Ennyire köcsög nem lehetsz! - Nevetett.
- Te meg ennyire türelmetlen nem lehetsz!
- Fogadjunk!
- Okés, akkor nem folytatom! - Néztem rá kihívoan.
- Na azt már nem!

Felnevettem, majd türelmetlen férfiasságát a számba vettem, majd le fel mozdulatokat végeztem a fejemmel. Amikor már kicsit "elfáradtam" beletúrt a hajamba, majd a csípőjével rám segített.

- El...Fogok...menn...i... - Nyögte ki, majd abban a pillanatban befejeztem. - Ó! Köcsög vagy!
- Csak egy kicsit! - Mosolyogtam ártatlanul.

Én kielégítettem őt, vagy is mondhatni, most ő jön. Egy pillanat alatt az eredeti pózba kerültünk, majd semmi bevezető nélkül a teljes hosszát belém nyomta, amitől felsikítottam. Szenvedélyesen megcsókolt, majd nagyokat kezdett rajtam tolni. Egyre gyorsabban ki-be járkált bennem. A hajába túrtam, majd kicsit meghúztam, hogy vegyen vissza a tempóból, de élvezetnek vette, és jobban rákezdett, de egyáltalán nem bántam.

- Isten vagy! - Nyögtem 2 csók között.

Már éreztem, hogy nem kell sok, hogy a csúcson legyek. A melleimet kezdte masszírozni.

- Harry! Gyorsabban! - Sikítottam, majd nem is kell mondanom, mint ha gépfegyverből lőtték volna ki. - Ha.... - Nyögtem volna ki, de nem tudtam befejezni. Elélveztem.

Harry lekúszott a csípőmhöz, majd tisztára nyalt. A nyelvét belém dugta, majd ficánkolni kezdett bennem.

- Hát te nem vagy normális! - Nevettem.
- Mért nem jó? - Hagyta egy pillanatra abba.
- De, csak csikiz - Pirultam el.

Felnevetett. Felkapott az ölébe, majd a fürdőszoba felé indultunk.
Ez a látvány fogadott... Felnevettem, a vízben lévő gyertyákat kiszedte, majd a kád oldalára helyezte, és gyengéden bele helyezett. Beszállt mellém, majd mellém feküdt. A térdemet felhúzta a csípőjére, majd szorosan magához ölelt.

- Szeretlek... - Súgta.
- Én is nagyon szeretlek! - Nyomtam egy puszit az állára.

Egy óra kényeztetés után az ágyban kötöttünk ki, és kicsit laptopoztunk.

- Őm... Ugye Jess Blue a tesód? - Kérdezte.
- Igen. Mért?
- Küldött egy képet.
- Mi?
- Egy képet küldött.
- Kiről?
- Rólad!
- Mikor?
- Egy órája!
- És milyen képet?
- Amikor 12 éves voltál.
- Mi? - Kaptam ki a kezéből a laptopot. - Én megölöm Jesst!
- Még én sem láttam.
- Nem is kell megnézned!
- Na! Légyszi!
- Nem!
- De! - Vette ki a kezemből a laptopot, majd hiába küzdöttem, megnézte.
- Ne már!
- Basszus! Te már 13 évesen így néztél ki?
- 12 évesen - Nyögtem. - Utálom ezt a képet!
- Mert mi bajod van vele?
- Ronda voltam.
- Voltál? - Nevetett.
- Ez szarul esett Styles - Nyögtem.
- Tudod hogy csak viccelek! Gyönyörű vagy! Amúgy tényleg hasonlítotok Jessel.
- Persze! Ezek után higgyem is el, hogy szép vagyok!
- Tényleg az vagy! És nem azért, de neked 12 évesen jó nagy melleid voltak! A mostaniról már ne is beszéljünk.
- Kabbe! - Intettem be neki.
- De nem azért mondtam. Fú basszus. De hozzányúlnék most...
- Idióta! - Intettem be neki megint. Felnevetett, majd úgy döntöttünk, hogy bár még csak este 8 óra, de alszunk...

*Másnap délután 2*
Tartsatok dedósnak, de elmentünk a lányokkal, a fiúkkal, és Jessel a játszótérre. Felhívtam Liát is, és ő is jön.

Harry szemszöge:

- Hintázunk? - Kérdezte Jus.
- Igen! - Mosolyogtam.

Összekulcsolta a kezét az enyémmel, majd a hintához futottunk. Esküszöm olyan, mint egy kis gyerek, de hihetetlen édes. Beült a hintába, majd pár perc alatt hihetetlen magasra "felrepült". Nagy göndör fürtjei ide-oda szálldogáltak.

- Nem azért, de még a hintán is jól nézel ki! - Nevettem.
- Kabbe Styles! - Nevetett. - Nézd! Ott van Conor! - Mutatott Conorra. Kiszállt a hintából, majd kéz a kézben mentünk oda Conorhoz, és a húgához.

- Sziasztok! - Köszönt Conor, majd átölelte Just.
- Sziasztok! Ashley vagyok! - Puszi puszi Jussal.
- Én Justin, de Jusnak szólíts!
- Okés... - Mosolygott.
- Szia Jus! - Hallottam meg egy lány hangját. - Remélem nem baj, hogy az egyik barátnőmet is hoztam! Ő itt Dzsenifer!
- Szia Lia!

Mindenki bemutatkozott mindenkinek, de Louist sehol sem találtuk. Hamar meglett.

- Sziasztok! - Veregette meg a vállamat. - Szia! Louis vagyok! Louis Tomlinson! - Csókolt kezet Ashleynek.

Ashley bemutatkozott, majd elmentek a lányokkal kicsit hülyéskedni itt a játszótéren. Louis persze le sem vette a szemét Ashley seggéről, de Jusnak jobb van.

- Haver... Ashley jobban tetszik, mint az ikre... - Tette Louis a kezét a vállamra, majd Conorra fintorgott.
- Hallottam! - Nyögte ki Conor, és csak akkor vettük észre, hogy beszorult a csúszda alá, és a csajok körbeveszik.

Odamentünk mi is, és azt látjuk, hogy az egyik kezét Jus, a másikat Jess fogja, a többi lány meg próbálja a lábánál fogva tolni. Ez nem igaz! Miért vele foglalkozik Jus, amikor elvileg én vagyok a pasija?! Tökre úgy viselkednek, mint ha járnának. Bírom Conort, de ez akkor is köcsögség tőle.

- Hát ez nagy volt! - Karolta át Conor Just, Jus meg így féloldalasan átölelte.
- Igen, az! - Nevetett angyalian Jus.
- És mit szólnátok egy bowlinhoz?
- Én benne vagyok! - Ölelte szorosabban át Jus Conort. Jó hogy nem smárolják le egymást előttem már...

[By:Dóri.Styles]

~Boundless Freedom 8.fejezet

A Szakítás...Vagy még sem?

Sziasztok:D

1: Elég összecsapott érsz lett

2: Valaki most nagyon ellenem lázad, de nem tudom, hogy ki.

3: Ha belefér, hozok még ma 1 részt:)

4: Jó olvasást^^♥

Kérdés: Nektek mi volt a legnagyobb tévedésetek??:D

"...Nem az az igazi, akivel le tudnád élni az életed, ha nem az, akivel nem..."

Harry szemszöge még mindig:

Hazaértünk. Elsőnek kicsit csodálkozott, hogy hazahoztam, de örült neki. Körbevezettem, majd a mozizást bepótoltuk, és megnéztünk egy filmet. A kör című filmet.

Az ijesztő részeknél hozzám bújt. Ez tetszett az egészben a legjobban. A távirányítóért kezdett tapogatni, de mindig elvettem a keze alól, majd véletlenül a farkamra tette a kezét.

- Ú bocsi! - Vette el villámgyorsan a kezét elpirulva. Felnevettem.
- Valld be, hogy nem véletlen volt! - Nevettem.
- De, véletlen volt!
- Hiába mondod, akkor sem hiszem el, hogy véletlenül csináltad!
- Akkor ne hidd el! - Duzzogott.
- Amúgy most járunk?
- Nem.
- Mért nem?
- Mert nem kérdezted meg, hogy hajlandó vagyok-e veled járni.
- És ha megkérdezem, igent fogsz mondani?
- Tegyél egy próbát!
- Okés...Justin!
- Elnézést hogy beleszólok, de már nem tetszik...
- Mert még is mit rontottam el? - Néztem rá értetlenkedve.
- Utálom, ha Justinnak szólítanak!
- Miért? Szép név!
- Lehet, de fiús.
- Nem igaz! Gyönyörű neved van Justin! - Hangsúlyoztam a Justin szót. - Szóval Justin! Lennél a barátnőm?
- Hát....nem is tudom...Nem hiszem... - Szomorodott el.
- M...M...Mi?
- Csak viccelek! Nagyon szívesen leszek a barátnőd! - Karolta át a nyakam, majd egy nagy puszit nyomott az ajkaimra.
- Szeretlek! - Súgtam.
- Én is... - Mondta, majd szorosan átöleltem.

A fejét a mellkasomra hajtotta. Gondolom kiszakadhatott a dobhártyája, amennyire vert a szívem...

Justin (Jus) szemszöge:

- Nekem nincs itt pizsamám... - Nyögtem.
- Tőlem aludhatsz pucéron is - Mosolygott kanosan.
- Adsz majd egy pólót!
- Biztos nem akarod átgondolni, hogy pucéron alszol?
- Nem, de mennyünk már aludni, mert mindjárt elalszok.
- Okés cica - Nyomott egy puszit a homlokomra.

Felkapott az ölébe, majd bevitt a szobájába.

- Akkor adsz egy pólót? - Kérdeztem.
- Itt van! - Dobott a kezembe egy "Free Fuck"-os pólót.
- Ez most komoly?
- Mért ne?
- Inkább alszok pucéron!
- Benne vagyok! - Mosolygott kanosan.

Levettem magamról a nadrágomat, majd a felsőmet is, és bebújtam már mellé az ágyba.

- Ez így nem ér! - Nyávogott.
- Mért, az igen, hogy te meg teljesen pucéron?
- Az igen! Vedd le legalább a melltartódat! - Nyafizott.

Sóhajtottam, majd kicsatoltam a melltartómat, és levettem magamról.

- Most a bugyid is jöhet! - Nyúlt be a takaró alá, majd húzni kezdte rólam lefele.
- Azt nem! - Állítottam meg.
- Miért? Előbb utóbb így is úgy is lefekszünk.
- Jó, lehet, de ha csak azért hoztál el ide, hogy ágyba dugj, én inkább hazamegyek - Szálltam ki az ágyból, majd visszavettem a melltartómat.
- Nem azért hoztalak! - Húzott vissza az ágyra, majd észrevette, hogy mindjárt meghalok a röhögéstől. - Hülye! - Ült fel durcázva. Én csak röhögtem rajta. - Mondták már neked, hogy jó színésznő vagy?
- Egyszer-kétszer - Nyomtam egy puszit az ajkaira.
- Szeretlek cica! - Ölelt szorosan a mellkasához, majd úgy elaludtunk.

Reggel felkeltem, és nem volt mellettem. Kómás fejjel kimásztam az ágyból, majd lementem, de sehol sem volt, bár egy levelet találtam az asztalon:

"Jó reggelt álomszuszék!:)♥

Remélem jól aludtál:) Louis reggel hívott, hogy ma interjúra kell mennünk, és totál elfelejtettem:/ Igyekszek haza:)♥ Kis meglepetés a fűrdőben:)♥  Ha akarod, holnap majd együtt csináljuk ezt:)♥ Szeretlek...♥!"

Én persze meg mentem a fürdőbe. Kíváncsian lépkedtem el az ajtóig, majd szerényen benyitottam. De édes tőle... Egy kád víz volt, tele rózsaszirmokkal, és gyertyával. Levettem magamról ami rajtam maradt az éjszaka ruha, majd beszálltam a vízbe.

*1 óra múlva*
Már kiszálltam a vízből, majd azt veszem észre, hogy Harry szekrényében van a ruhámból. Felöltöztem, majd mentem ki TV-zni.
Éppen ők mentek a TV-ben Alan Carrnal. Bírom Alan poénjait.

- Na és ki hogy áll a barátnőkkel? - Kérdezte Alan. - Zayn! Ma láttak egy lánnyal moziban!
- Őm...Igen... - Mondta Zayn.
- Na és? Ki ő?
- Liának hívják.
- És jártok?
- Nem... Ma találkoztam vele elsőnek a Nado's-ba, és elhívtam moziba. Ennyi az egész.
- Na de Zayn! Láttak egy szőke hajú lánnyal is! Ő ki volt?
- Őt Lorynak hívják. Ő is nagyon kedves, és aranyos lány.
- És mi van Lexyvel, és Naomivel?
- Ők is nagyon édesek.
- Zayn, Zayn, Zayn... Azért egyszerre 4 lány... - Rázta a fejét Alan. Felnevettek.

*1 óra múlva*
Épp reggelit csináltam, amikor azon gondolkoztam, hogy ez nem lesz jó... Én nem fogom elviselni, hogy Harry folyton oda van turnékon, vagy hogy a rajongók totál rászállnak. Otthagytam a reggelit, összeszedtem a cuccomat, majd mentem haza.

*1 hét múlva*
Dolgozni sem mentem be. Egy hete bent ülök a házban, és ha Harry jött csengetni, mindig valami kifogással elküldtem. De azt már mondtam neki telefonon, hogy szakítok vele. Most biztos azt hiszi, hogy totál kihasználtam. Mit gondolhat ezek után rólam az anyukája, vagy Gemma?

Ülök a kanapén, körülöttem az összes kutya, és bámulom kisírt szemekkel a TV-t.

- Haló? - Vettem fel a csörgő telefonomat.
- Szia Jus! Új munkát keresel hallom! - Szólt bele Matt.
- Szia! Igen! Mert?
- Tudok egy helyet, ahol ilyen megbeszélés van ma 2-től. A stúdió mellett van az a kis pláza. Oda keresnek eladókat. Ma 2-re menny oda, ha szeretnél jelentkezni.
- Okés! Köszi! - Mondtam, majd letettem. Mivel már 1 óra van, készülődni kezdtem.

- Jess! Elmentem! - Kiabáltam, miközben a szandálommal bajlódtam.
- Okés! Szia! - Kiabálta, majd elindultam.

Megfogtam a kocsikulcsomat, maja mentem a plázához ezek szerint. Hamar megtaláltam. Egy étterem féleséghez keresnek pincérnőt. Remek! Nekem való munka. Mentem felfele az emeletre, majd azt látom, hogy egy ismerős alak ül egy bárpulton, és egy csajjal beszélget. Meglátott, de én úgy tettem, mint ha nem vettem volna észre, és egyre jobban siettem felfele. A lépteit hallottam magam után, szóval felgyorsítottam. Beszálltam a liftbe, majd nem sikerült elérnem, hogy ő ne szálljon be.

- Szia! - Ölelt volna át, de nem engedtem. Bólintottam egyet. - Mizu kicsim? - Ölelt át, bár nem engedtem neki, még is átölelt. Ellöktem magamtól, így a  lift 2 végében álltunk. - Jól nézel ki!
- Harry! Befejeznéd végre ezt?
- Mit?
- Ezt!
- Ezt? - Jött egyre közelebb hozzám.
- Igen, ezt!
- Szóval ezt? Igen? - Húzódott egy fél oldalas mosolyra a szája.
- Igen Harry! Ezt!
- Ezt? - Csókolt meg, és teljesen akaratom ellenére csókoltam vissza.
- Mi volt ez a hirtelen kis durcizás? - Nézett rám értetlenkedve.
- Féltékeny típus vagyok! - Húztam a vállamon.
- Szeretlek...
- Én is! - Csókoltam meg.
- Megértem, hogy féltékeny vagy, de nem kell... Én nem foglak ott hagyni egy rajongóért.
- Jó, okés, bocsánat... - Duzzogtam egy kicsit.
- Most miért kérsz ezért bocsánatot? Na mind1... Most amúgy hova mész?
- Állást nézni, de semmi kedvem sincs hozzá. Szerintem nem is megyek...
- Mit szólnál hozzá, ha hozzám költöznél?

[By:Dóri.Styles]