~Tökéletes barátság 23.rész

Íme az új rész:D Remélem tetszik:DD<3!

Natalie szemszöge:

Belekezdtünk a játékba. Totál jól haladtunk. Harry, és a fiúk nagy szemekkel nézték, hogy hogy játszunk. 5-2-re vezetünk.
- Te hol tanultál meg így játszani? - Ölelt át Harry, majd felvett az ölébe, és befutott velem a vízbe. Én persze sikongattam.
- Idióta! - Nevettem, majd elengedett, és így beledobott a vízbe. Kijjebb másztunk, ahol éppen, hogy csaj bokáig ér a víz, és oda Harry lefeküdt, közbe levette magáról a pólóját, és magára húzott. - Hülye vagy!
- Baj?! - Vágott egy ilyen "Not Bad"-os pofát, majd felnevettünk, és szenvedélyesen megcsókolt.
Amikor visszaértünk a házba, nagy meglepetés fogadott, hiszen ott voltak Davidék, akiknek a nyakukba ugrottam. David, Eric, Zack, Daniel, Roland, Dakota, Sarah, Jess, Boonie, Ashley, Tamara, és Daisy. Samen nem csodálkozok, hogy nem jött, mert nem is akartam, hogy jöjjön. Bemutattam mindenkit mindenkinek, majd elhatároztuk, hogy felelsz, vagy merszet játszunk.
- Boonie! Felelsz, vagy mersz?! - Kérdeztem.
- Felelek! - Mondta.
- Ki itt a legjobb pasi?! - Mosolyogtam kajánul, mire a többiek "Úúúúúúzni" kezdtek.
- Minden pasi itt jó pasi, de nekem őszintén....Zack jön be. De amúgy nem tudnék választani. - Nevetett.
- Okés! Te jössz Louis! - Mondtam.
- Harry! Felelsz, vagy mersz?! - Kérdezte kaján mosollyal Louis.
- Merek!
- Akkor....Segíts Zayn! - Bökte meg Louis Malik oldalát, majd valamit sugdolózni kezdtek, amin  nagyon nevettek. - Ez durva lesz! Szóval... - Pirosodott már el  röhögéstől. - Fogd meg Nati melleit! - Mondta. Én a fejemet a tenyerembe temettem, és kínomban nevettem. Harry vágott egy "Bitch Please" fejet, majd...hát majd.....tudjátok mit csinált....[XDDDDDD].
- Te jössz Zayn! - Mondta Lou. Zayn kajánul rám mosolygott.
- Nati...Felelsz, vagy mersz?!
- Merek.... - Sóhajtottam.
- Feküggy le Daviddel! - Mondta, amit Harry nem hagyott szó nélkül.
- Na azt már nem! Azt én nem engedem! - Húzott az ölébe, majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Okés akkor... akkor....Feküggy le Harryvel! De nem itt, ha nem odafent. - Mosolygott kajánul. Ránéztem Harryre, aki még jobban mosolygott. Felkapott az ölébe, és befutott velem a szobámba.
- Akarod? - Kérdezte 2 csók között.
- Még szép! - Mondtam, majd egy szempillantás alatt levettük egymásról a ruhákat. Gyengéden lefektetett az ágyra, majd sikerült elérnie, hogy olyat sikítsak, hogy lent a többiek nevessenek. Harry nagyon durva volt most, de nem erőltette. Az a durvaság bejött. Már nagyon hiányozhattam neki. Lökött rajtam egy óriásit, amitől még jobban felsikítottam.
- Ezaz! Azt akarom, hogy tudja meg az egész város, hogy mit csinálunk! - Mondta 2 csók között. Én az ajkairól lecsúsztam a nyakára, és vadul harapdálni kezdtem. Harry egy akkorát lökött rajtam, hogy az hihetetlen.
- Szeretlek! - Hadartam, miközben azt csinálta, és mind a ketten elélveztünk.
- Én is szeretlek! - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd ledőlt mellém. Betakaróztunk, és aludtunk.

- Jó reggeeeeeeeeeeeeeeeeel gyerekek! - Nyitott be Louis. Még szerencse, hogy az éjszaka felkaptam magara ruhát.
- Mit akarsz Tommo? Tűnés! - Dobtam hozzá egy kispárnát.
- Gondoltam, hogy nem....nem tudom! - Nevetett. - Csak unatkoztam.
- Akkor unatkozzál kint! - Nyögte Harry, majd magához húzott, és megölelt.
- De ott unalmas! És nincs répa! - Nyávogott, majd befeküdt kettőnk közé.
- Te hülye vagy! - Nézett egy nagyon Harry, majd lelökte Louist.
- Áúúúúúú! - Sírt Lou úgy, mint egy óvodás. Harry ismét magához húzott, és átölelt. - Ó! - Csapta össze a 2 kezét Tommo. - A szerelem!
- Kussolj! - Mondtam.
- De a szerelem olyan szép dolog! És 18+-os embereknél koszos dolgokkal jár! - Nevetett. Nem bírta Harry tovább, elnevette magát.
- Okés Louis! - Pattantam fel. - Ezt elmondom Eleanornak! - Nevettem, majd gyorsan szaladtam le Eleanorékhoz.
- Natalie Grey! - Mos azonnal bekussolsz! - Fogta be a számat, de beleharaptam a kezébe, és gyorsan elhadartam Eleanornak, aki csak nevetett rajta.
- Okés Louis... Ami koszos, azt meg kell mosni! - Mondta El, majd Én, El, Danielle, Hayley, Anna, Enikő, és Kati megfogtuk a kezénél, lábánál Louis, és beledobtuk a medencébe. Csak nevettünk rajta.
- Bombaaaaaaaa! - Kiáltott Harry, majd a medence felé futott. Mivel a medence szélén álltunk, megfogta a csípőmet, és magával rántott a vízbe. Kipattantam a vízből, majd mentem felvenni egy fürdőruhát, mint mindenki más. Lefelé nem volt senki a vízbe, gondoltam hát...mért ne ugranék bele?! Egy nagy lendülettel egy szép fejest ugrottam. Kiszálltam, de felesleges volt...Harry megragadta az egyik kezével a derekamat, a másik kezével meg összebilincselte a csuklómat, és beledobott a vízbe.

- Szeretlek! - Mosolygott olyan "Harry Styles vicsori" mosollyal, majd megcsókolt.
- Téged is csak szeretni lehet! - Nevettünk, majd még ugrottunk párat.

*2 hét múlva Londonban*
Hihetetlen jól éreztük magunkat L.A.-ban, és úgy döntöttünk Enikővel, hogy eladjuk az ő házát, és veszünk egy újat. Ennél döntöttünk:

Enikő olyan mint én... Vagyis én sem szeretem, ha kifizetnek nekem bármit, de ezt a házat én veszem. Hayley, Enikő, Anna, és én fogunk itt lakni. Hamar berendezkedtünk, amibe a fiúk is segítettek, majd Harrynek a külön házához mentünk. Még sosem voltam ott. Tényleg... Mért nem voltam még ott?!
- Harry! Amúgy hogy hogy nem vittél még el oda soha?
- Mert elsőnek azt fogadtam meg magamban, hogy nem viszek fel oda lányt...De nem akarom, hogy ne tudj erről. - Mosolygott vezetés közben.
- Óh értem! Te csak azért viszel fel, hogy lefektess? - Néztem rá, majd ráncolni kezdtem a szemöldököm.
- De hogy is! Ajh....Te túl érzékeny nőszemély! - Mosolygott, közben az egyik kezével megsimogatta a combomat. Valami itt nekem nem stimmel... Talán rejteget valamit ott?! Vagy nem tudom... De itt valami nem jó... Megérkeztünk. Egy 10 emeletes panel házhoz értünk.
- Hanyadik? - Kérdeztem.
- 10 - Mosolygott, majd elővett a zsebéből egy kulcsot, és kinyitotta vele az ajtót, majd felmentünk a 10. emeletre. Ott is kinyitotta az ajtót, majd egy tök kis otthonos lakásba tértünk be.

- Otthonos! - Mosolyogtam.
- Tetszik?! - Ölelt át.
- Igen, nagyon! Kis aranyos! - Mondta, majd leült a kanapéra, és az ölébe húzott, majd a dohányzó asztalon lévő fotóalbumot elvettem, és lapozgatni kezdtem. Nokomment, hogy én milyen képeket láttam ottxdd. Csak lapozgattam, közben mosolyogtam, vagy nevettem a képeken, de a következő képnél megakadt a szemem, és a mosolyom is eltűnt.
- Ez mit keres itt?! - Kérdeztem, majd bezártam az albumot, és felálltam. Harry megnézte a képet.
- Nati! Nyugi! Csak elfelejtettem kivenni! Nem is tudtam, hogy még benne van! - Mondta, miközben a cipőmet húztam. Egy kép volt Carolineről, amikor azon a kanapén ült, ahol én Harryvel. Még hogy sosem hozott fel ide lányt.
- Natalie! - Fogta meg a karomat, már az ajtóban. - Hadd magyarázzam meg!
- Nem Harry! Engedj el! - Mondtam, majd kihúztam a kezem Harry szorításából, majd könnyes szemekkel kimentem. Egészen hazáig sírtam, és láttam a szemem sarkából néha egy egy vakut...A fényképek felkerültek facere, twitterre, és még sok rajongói oldalra...Szóval már biztos, hogy látta Harry azt a képet...


[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 22.rész

Új rész:DD Remélem tetszik:DD Ez sem a leghosszabb, de hát..... na...:P :D Amúgy majdnem 4000 oldalmegjelenítés:$ Ahwww...:$ köszönöm<3! Jó olvasást!<3!
Amúgy a nagyon perverz bagázsnak: http://ahotstorywithonedirection.blogspot.hu/ :)


Már hajnal 4 volt, és mivel már szinte mindenki elment, ezért úgy döntöttünk, hogy lassan mi is indulunk. Mivel most itt van Hayley, Rebeka, Enikő, Anna, Kati, Eleanor, Danielle, Harry, Liam, Louis, Zayn, és Niall, ezért eléggé furán kell beosztani a házat, Mert van hely bőven, de akkor is. Indultunk ki a teremből, és én már olyan álmos voltam, hogy nekimentem az üvegajtónak. amiről visszapattantam. Kitapogattam a kilincset, majd indultam ki. Mentem vagy 5 métert, majd a fának is nekimentem. Hogy lehetek ennyire bamba?! Felálltam, majd megfordultam, ismét mentem pár métert, majd apának mentem neki.
- Asszem én itt éjszakázok! - Mondtam. Már a szemeimet alig bírtam nyitva tartani.
- Gyere! - Mosolygott édesen Harry, majd hátat fordított nekem, és a lábát egy kicsit berogyasztotta, hogy fel tudjak ugorni a hátára.
- Óh! nem kell! Köszi azért!
- Gyere már! - Mosolygott.
- Elég neked magadat vinned! Nem kell még engem is! - Mondtam, majd indultam, de ismét neki mentem egy villanyoszlopnak. Harryre néztem, aki már csak nevetni tudott a bambaságomon.
- Na! Gyere már! Nem vagy teher! - Ölelt át, majd megfordult, és a hátára vett. A lábamat a csípőjéhez szorítottam, és megfogta a combom, hogy ne csússzak le. A kezeimmel öleltem a nyakát, de nem folytottam azért meg.

Harry szemszöge:
Nati felpattant a hátamra, majd indultunk. Tényleg nem volt nekem teher, sőtt, még örülök is, hogy legalább vihetem. A tengerpart mellet mentünk el, ami csodaszép volt.
- Ugye milyen gyönyörű a part? - Súgtam Natinak.
- Ühümm... - Nyögte, és már hallottam is, hogy édesen szuszogott. Elaludt egyem meg [^^]. De drága. Megbeszélem Simonnal [nem a mentor, hanem Nati apját is úgy hívják:P], hogy hadd aludjak én Natival ha nem...Gond....Amint odaértünk, Natit letettem a szobájába. Elosztottuk a szobákat, és Simond mondta, kérés nélkül, hogy én alszok akkor Natival. Ezek szerint akkor bír engem. Vagy nem?! Hayley Zaynnel alszik, én Natival, Rebeka Niallel, Krisztina Enikővel, Anna Katival, Eleanor Louisval, Danielle Liammel. Krisztinának van külön saját szobája, mert p itt lakaik, de azt hallottam, hogy most el fog költözni, csak nem tudja, hogy hova. Hátha Londonba jön. Levettem Natiról a ruháját, én is leöltöztem, kivételesen egy boxerbe, és nem pucéran aludtam, és bebújtam Nati mellé, aki még mindig édesen szuszogott. Josh felhívott, hogy holnap délután fog jönni. Klassz! Közelebb húztam magamhoz, majd átöleltem, és úgy aludtunk el.
Reggel délután 1-kor keltünk, és nem volt se hányingerem, és totál jól éreztem magam. Nati már nem volt mellettem. Gondoltam lemegyek. Már mindenki ébren volt. Nati a konyha pultnál ült.

[Ilyennek képzeljétek a konyhát, és annál ült Nati, ami itt van közel, fehét:) Másképp nem tudom elmagyaráznixdd:DD]

A szék olyan volt, hogy a hátához pont hozzátudok férni. Szóval odamentem hozzá, majd átkaroltam mind 2 kezemmel, és simogatni kezdtem a hasát, és kicsit kényeztettem a nyakát a csókjaimmal.
- Jó reggelt! - Súgtam neki, majd folytattam a kényeztetést.
- Jó napot! - Mondta, amin felnevetett mindenki, aki itt volt. Simon, és Emily nem volt itt. Tényleg....Amúgy hol vannak?!
- Hol vannak Simonék?
- Már reggel 8-kor elmentek.
- Nászútra?
- Igen.
- Az aszt jelenti, hogy csak miénk a ház? - Néztem a többiekre kaján mosollyal.
- Azt beszéltük meg a lányokkal, hogy lemegyünk kicsit focizni. - Mosolygott Nati.
- Mi is megyünk! - Mondta Niall.
- Rendben, de csak a lányok fociznak! Vagy tudod mit?! Ellenetek focizunk! - Nyomott egy puszit az orromra Nati, majd felment gondolom felvenni egy sportosabb ruhát. Most volt rajta pizsi. Mi is elmentünk készülni. Sportosan felöltöztünk, majd mentünk le a partra focizni, egy tök klassz részre, ahol lehet is.
- Sziasztok! - Futott ide hozzánk Josh. Hayleynek köszönt... ott valami lesz...
- Te is beállsz? - Kérdezte Nati.
- Még szép! - Válaszolt egyszerűen Josh.
- Remek! Te is ki akarsz kapni? - Nevettek a lányokkal, amibe mi is kapcsolódtunk. Nekünk Zayn, nekük pedig Danielle volt a kapus. EZ jó lesz....


[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 21.rész

Sajnálom, de ez nagyon rövid:( A kövi rész hosszabb lesz:) Amúgy ez már nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon nagyon perverz rész ténylegxddd de ha nem tetszik, ne olvassátok:)

Csak táncoltunk, és táncoltunk. Lassan vége lett 2 zenének is, ami lassú volt, és még mindig nem értem, hogy hogy kerül egy esküvőre lassú zene.
- Harry?! Hogy kerül egy esküvőre lassú zene? - Kérdeztem, de a szemem a mellkasán csukva volt. Az állát a fejem tetején pihentette.
- Őm...Hát....- Mondta, és éreztem, hogy elpirul, és mosolyogni kezd.
- Harry...Élsz még?
- Igen....Szóval...Én kértem, hogy rakják be! - Mondta, majd egy kicsit elhúzódtam tőle, hogy a szemébe tudjak nézni. Ő csak ártatlanul vigyorgott. - Most akkor járunk? - Kérdezte ilyen tök gyerekesen. Felnevettem, majd megforgattam a szemeimet, és egy puszit adtam az ajkaira.
- Nem! - Mondtam 2 csók között, majd húztam egyet a vállamon.
- Mi az hogy nem? - Kérdezte ő is egy csók között, majd mosolygott még mindig csók közben. Attól függ, hogy csak egy puszit adtam neki... Lassan befejeztük, majd mentem leülni a helyemre. Most jön a vacsora. Harry az előttem lévő asztalhoz ült [ami kb 3 méterre volt tőlem], és közben a tekintetemet figyelte, amibe belepirultam. Most az az ember mond beszédet, aki szórakoztatja a népet. Az a vőfély vagy ki a fene. De igazából néha néha egymásra pillantottunk Harryvel, amin ő is, és én is elmosolyodtam.
- Jó étvágyat emberek! - Mondta a vőfély az utolsó szavakat, és csak azt értettem, mert Harryvel voltam elfoglalva.
- Jó étvágyat mindenkinek! - Mondta apa az asztalnál, ahol a családtagok ülnek, majd még egy utolsó pillantást vetettem Harryre. Rám kacsintott, majd enni kezdett ő is, és én is. Amikor kacsintott akkor is elpirultam, és mosolyogtam én is, és ő is. Legszélen ült jobb oldalt [úgy jobb oldalt, hogy ránézel a képre] Albert, apa tesója. Albert mellett a barátnője, Zora foglalt helyet. Zora mellett baloldalt én ültem, mellettem apa, és persze apa mellett Emily. Emily bal oldalán Krisztina foglalt helyet, mellette Emily testvérének a barátja [húga van Emilynek], és szélen meg Emily húga ült.

Harry szemszöge:
Natalie olyan gyönyörű volt  mögötte lévő fényekben. Még a menyasszonynál is szebb volt. Bár Natinál nem igen van szebb lány a földön. Meg nem csak a fényekben szép, csak így olyan volt, mint a filmekben. Hogy kitűnt a többi lány közül. Egyszerűen elképesztő.
Az esküvő többi része elég jól telt. Natival azóta nem táncoltam, mert sosem volt szabad Mindig mindenki felkérte őt. Nem csodálom igazából. Egy ilyen gyönyörű lánnyal mindenki akarhat táncolni. Végre volt egy szabad perce, és elment a helyére egy kicsit pihenni. Na Harry Styles....Most, vagy soha. Odamentem hozzá, és felállítottam. Heves csókba kezdtünk, és bementünk egy ilyen öltöző féleségbe. Bekulcsoltam az ajtót, majd elkezdtünk vetkőzni kezdtünk. A szobában lévő kis kanapéra lefektettem, már teljesen meztelenül. Vagyis majdnem... Még volt rajta egy bugyi, és rajtam is egy boxer. Az ajkai a nyakamra tapadtak, majd beleharapott, amitől felszisszentem.
- Bocsi! - Nagyon fájt? - Álltunk le, majd a nyakamat kezdte vizsgálgatni.
- Dehogy is! Sőtt! - Mondtam, és úgy is gondoltam, Jól lesett, hogy ennyire beleéli magát, és nem nagyon fájt. Újra hevesen csókolózni kezdtünk, majd egy mozdulattal levettem róla a bugyiját. Ő követte a példámat, és levette rólam a a boxeremet.

Natalie szemszöge:
Levettem róla a boxerét, majd a felét belém nyomta.
- Ez mi? - Kérdeztem. Nem válaszolt, csak értetlenkedve nézett rám. - Mi az, hogy csak a felét? Én az egészet akarom! - Mondtam, aminek nagyon örült. Kicsusszant belőlem, majd semmi bevezető nélkül meglökött magával úgy, hogy csattant a bőrünk egymással. Sok ilyet lökött rajtam. Harry férfiasan nyögött, ami tök aranyos volt igazából. Kezdett nagyobbakat lökni, ami már majd nem kihallatszott, de szerintem mindenki tisztában van vele, hogy hol vagyunk. Nyögni kezdtem kicsiket, majd egyre nagyobbakat.
- Harry...El...fogok...menni... - Nyögtem.
- Még ne! - Mondta, és a hangjában olyan élvezet volt, hogy hevesen letámadtam a nyakát, és harapdálni kezdtem, annyira örültem neki, hogy ennyire élvezi a dolgot. Harry már inkább csak gyors volt, ami engem hevesebb nyögésekre kényszerített. - Harry....
- Sikítsd a nevem, ha elélvezel.
- Harry!!! Ahwwww....! - Mondtam, majd egyszerre elélveztünk. Lökött rajtam még egy párat, majd még kicsit kényeztette a nyakamat.
- Szeretlek! - Súgta.
- Én is, de még mindig nem járunk! - Mosolyogtam kajánul.
- Tőlem Ok, de kavarunk! - Mondta, és csak bólintottam egyet. Felöltöztünk, majd mentünk ki a többiekhez. Az esküvő többi része jól telt, és többet voltam Harryvel, de akárhányszor ránéztem, elpirultam...

[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 20.rész

És voálá:D Íme a 20. részt is elértük:D Nemsokára az 50.rész is meglesz, és kb. akkor lesz vége a blognak, de tudjátok jól, hogy lesz egy új:) Vagyis ez a blog marad, de egy teljesen új történet:) Amúgy beállítottam úgy, hogy azok is tudjanak komizni, akik nincsenek regisztrálva, mert már sokan kérték tőlem:) Na mind1:) Nem húzom tovább az időt, jó olvasást:) Ez egy kicsit hosszabbra sikerült, de annyira nem hosszú:)

- Micsoda? Sam... Ezt te sem gondolod komolyan! Még cska 6 hónapja ismerlek, és még nagyon fiatal vagyok. Amúgy is... Most apa fogja elvenni Emilyt. - Mondtam.
- Igazad van! - Állt fel, majd megcsókolt.

- Kicsim! Beszélhetnénk? - Szólt apa, amikor bementünk a házba. Bólintottam egyet, majd kimentünk a másik kertbe beszélni. Igen... Van egy ilyen medencés, és van egy díszkert is. - Szóval... Tudod, most hogy lesz az esküvőnk... És 2 dolgot szeretnék tőled kérdezni... Elsőnek is: Lennél a koszorúslány Emily lányával? Ő nemsokára itt lesz, és megismerheted. - Mosolygott.
- Persze! Szívesen! - Öleltem át.
- Másodszor pedig... - Kezdett bele, de nem folytatta. Szóval fél a reakciómtól. Már tetszik a kérdés ;). Ki fogom azaz akasztani a válaszomtól, attól fél.
- Apa kinyögnéd végre?!
- Szóval... Neked nem lenne nagy probléma...ha....Meghívnám Harryéket is? - Erre nem tudtam mit mondani. Csak az ajkaimat kezdtem harapdálni.
- Nem bánom! - Mondtam.

*1 hét múlva*
Szóval holnap lesz az esküvő. Mindenki totál izgatott, de a koszorúslány társamat, még mindig nem ismertem meg, de elvileg ma fogom... Már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ki lesz úgymond az "új testvérem".
- Sziasztok! - Lépett be egy gyönyörű lány. - Szia! Krisztina vagyok! - Nyújtott kezet, amit én elfogadtam.
- Szia! Natalie Grey vagyok!
- Ő lesz itt a másik koszorúslány, és egyben Emilynek ő itt a lánya! - Jött oda hozzánk apa. Én csak mosolyogtam egyet. - Megyünk el a fiúkért, és jön Danielle, Rebeka, Eleanor, Anna, Kati, Enikő, és Hayley is. Ti addig mossátok már le légyszi a kocsit! - Nyomott egy puszit apa a fejemre. Szóval rajtam, és Samen kívül mindenki elment a reptérre. Fogtunk pár rongyot, és szivacsokat, majd betoltuk hátra a kocsit, és mosni kezdtük.
- Hé! - Fordult felém Sam, de véletlenül eltalált a slaggal, ami jég hideg volt.
- Na! - Mondtam, majd a slagot felé fordítottam.
- Jól van Nati! Te akartad! - Nézett rám, és én ösztönösen menekülni kezdtem.
- Áááááá! - Sikítottam fel. Már a házat is végigjártuk, és minden vizes lett. - Sam! - Nevettem.
- Igen, úgy hívnak! - Kacsintott, majd tovább üldözött. Ismét a házba mentünk be.

Harry szemszöge:
Szerencsére már nincs problem Nati ügyben. Már teljesen túl léptem rajta.

Ilyen "mesélő" szemszöge:
Natiék kergették egymást, amikor megjöttek a többiek, de nem nagyon vették észre. A házba kergették egymást Sammel az asztal körül, amikor belépett Harry.
- Áááááá! - Kiáltott fel Nati, mert Sam elkapta. Felvette a karjaiba, és a medence felé futott vele, majd egy nagy lendülettel Sam belehajította a vízbe, de Nati elkapta "út" közben Sam karját, és húzta magával, így mind a ketten beleestek. Harry szomorú volt, de nem mutatta ki magán. Csak nézte a vízben lubickoló párt. Sam és Nati egymást fröcskölték nevetve. Nagyon aranyosak voltak együtt.

Natalie szemszöge:
Lassan kiszálltunk a vízből, majd egymás ajkaira tapadtunk Sammel. Gondoltam vizes a ruhám, hát ledobom.       Persze melltartó, és egy franciabugyi maradt rajtam. Szerencsére a melltartóm, se a bugyim nem átlátszó. Kicsavartam a melltartómból a vizet, de nem vettem le magamról, csak összeszorítottam, hogy a java víz, jöjjön ki belőle.
- Elfáradtam! - Nevettem, majd Sam egy puszit nyomott a homlokomra, majd ismét felkapott az ölébe, és bevitt a lakásba. Megpörgetett, majd megcsókolt, és letett a kanapéra.
- A kocsi kész van? - Mondta apa, de mire kimondta, már a kanapén feküdtem csukott szemmel.
- Jaja. - Nyögtem.
- Nati... Nati!!!! NATI!!!!!!! - Kiabált a végére apa, mert már elaludtam, de felkeltem. - Itt egy törülköző!
- Kösz....i - Mondtam, de amikor megláttam Hayleyt, akkor felsikítottam. Nem volt elég, még a többi lány is itt volt, és csoportosan átöleltük egymást. Totál agyonölelgettem őket.
- Na mi van hercegnő! A régi barátaidnak már nem is köszönsz? - Nézett rám Lou, és a nyakába ugrottam.
- Szia! - Mosolyogtam szemtelenül, majd amikor megláttam Niallt, Zaynt, és Liamöt, az ő nyakukba is beleugrottam, amitől el is estek, és velük együtt estem én is, de csak nevettünk rajta.
- Nézz már oda! A hercegnő felszedett pár kilót! - Kacsintott Zayn, majd mindenki felnevetett.

Harry szemszöge:
Azt hittem, hogy tényleg, és véglegesen túl léptem Natin, de amikor megláttam... Eddig is gyönyörű volt, de most.... Egyszerűen hihetetlen... Mint egy igazi angyal, mondjuk eddig is az volt, de....na....értitek....Zsebre tett kézzel vártam, hogy engem is ide jöjjön, és átöleljen, de csak egy halk "Sziát" Mondott, semmi mosollyal, semmivel... Ez fájt...
- Felmegyek átöltözni! - Mondta, amikor már rajtam kivül mindenkit megölelt, és felment azzal a csávóval együtt... Szóval az lehet az a Sam. Pár perc alatt lejöttek. Nati nyakába egy nyaklánc lógott, amit a lányok egyből kiszúrtak.
- Szép a nyakláncod! Hol vetted? - Kérdezte Rebeka.
- Köszi, és Samtől kaptam! - Mosolygott angyalian. A nyaklánc egyáltalán nem volt olyan szép, mint a viselője.

*Másnap*
Natalie szemszöge:
Reggel elkészültünk, elmentünk fodrászhoz stb... Krisztinával egyforma ruhánk volt, meg minden... Amúgy totál megkedveltem őt. Épp az öltözőben voltunk, amikor apa bejött.
- Kicsim! Szeretne valaki látni! - Nyomott egy puszit a fejemre, majd beengedte azt a valakit, és az a valaki, elég alaposan megbámult.

- Nati! Gyönyörű vagy! - Mondta 'valaki', majd közeledett volna felém, de tudta, hogy nem engedném neki, vagy elmennék. Bólintottam egyet, majd Krisztiának átkaroltam a kezét, és indultunk a terembe, és ott vártuk a többi vendéget.

Rengetegen jöttek el. Nem csoda, hiszen apának rengeteg ismerőse van. Harry le sem vette rólam a szemét, de nem figyeltem túlzottan rá. A vendégek bementek a templomba, mi meg apával, Krisztinával, és Emilyvel vártuk kint, hogy végre mehessünk befele. Mindenki felállt Emily tiszteletére. Harry már csak engem nézett. Sajnos volt olyan nagy szerencsém, hogy pont Harry előtt ülök le. Szóval amíg a pap beszélt, csak annyit vettem észre, hogy nagyokat szippant az illatomból, de neki ez nem tűnt fel, hogy észrevettem. Vége volt, és mentünk vissza a terembe. Ott kajáztunk, majd jött a tánc. Természetesen Sam kért fel elsőnek. Ránézett a telefonjára, és már most éreztem, hogy valami itt nem jó.
- Nati! Sajnálom, de le kell mennem! - Mondta.
- Mi? Miért? Mindig lelépsz, és sosem vagy velem! - Mondtam. Igen... A 6 hónap alatt, mindig valami kifogással lelépett.
- Majd elmondom! Szia drágám! - Mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre. Elment, hogy apáéknak is elmondja, amit apa nem fogadott boldogan, de legalább örült, hogy lelépett. Unottan, és szomorúan leültem apáék mellé a helyemre, majd az előttem lévő papírt kezdtem böngészgetni. Vagyis nem olvastam, inkább csak a meghívók szép betűformáit néztem.
- Sam! - Hívtam fel.
- Igen?
- Bocsi, de nekem ebből elegem van. Én így nem szeretném folytatni!
- Az jön, amire gondolok?
- Igen... Szakítani akarok. Bocsi... Szia! - Nyomtam ki.
- Miért ülsz itt? - Lépett hozzám apa testvére. Nagyon szeretem őt. Albertnek hívják, és kb. 30 éves.
- Á semmi, csak szakítottam Sammel.
- Annak édesapád örülni fog! - Nevetett, és én is nevettem. - Gyere! - Tartotta ki a kezét, majd a táncparkettre vezetett, és táncolni kezdtünk. Mindig tudja, hogy hogyan kell mosolyt csalni az arcomra.
- Szabad lesz? - Lépett Alberthez Louis. Albert egy szép mozdulattal belepörgetett Louis karjaiba, majd vele is táncoltam. Zayn, Niall, és Liam is felkért, ezen kívül, persze még a lányokkal is táncoltam. Elég sokat kezdtünk inni, majd egyszer csak egy lassú szám jött. MIÓTA SZOKÁS ESKÜVŐKÖN LASSÚ SZÁMOT JÁTSZANI??!! És Harry már csak erre a zenére várt. Ezt onnan tudom, hogy felkért táncolni.
- Szabad egy táncra? - Mosolygott kajánul. Elsőnek csak elmerültünk egymás szemeiben, de a végén nem-et mondtam.
- Nem.
- Menny már! - Mondta kórusban apa, Emily, és Krisztina, így durcásan felálltam a helyemről. Harry kitartotta felém a karját, és olyan "Harry Styles vicsori mosollyal" kezdett mosolyogni. Sóhajtottam egyet, majd belekaroltam a karjába, és a táncparkettre vezetett.
- Tudod... Most azért is itt beszélek, mert máshol nem hallgatnál meg. - Mosolygott.
- És még is mit akarsz?
- Mi van veled, és Sammel?
- Áh! Hogy úgy! Féltékeny vagy! - Nevettem.
- Nem igaz!
- De igaz!
- Nem igaz!
- De igaz!
- Nem...Na jó! Legyen neked igazad! Csak féltem a Tökéletes Barátomat. - Kacsintott.
- Szakítottam vele.
- Mert?
- Mert folyton lelép, és tudom mért.
- Na mért?
- Amikor egy hétig nem feküdtünk le, és elment diszkóba, másnap reggel ilyen harapás nyomok voltak a nyakán. Szóval megcsalt. Hmmm.... Ez olyan ismerős...Nem gondolod, Harry?! - Néztem rá szemtelenül, és csak akkor vettem észre, hogy az exemmel lassúzok, aki megcsalt. Kificánkoltam a karjai közül, majd igyekeztem valahova, de megfogott.
- Sajnálom. Rendben?! - Nézett rám kiskutyusszemekkel, majd újra táncolni kezdtünk. Az egyik kezemet a vállára helyeztem, és ő az egyik kezével a derekamat fogta. A másik kezünkkel egymás kezét fogtuk. A tekintetünk elmerült egymásban, majd a fejemet a mellkasára hajtottam. Szóval ezek szerint, még mindig szeretem....Vagy nem?!....

Remélem tetszett:)

[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 19.rész

Halihóóó van egyetleneim:D Már csak 1 rész, és ím, a 20.:DDDD Köszönöm nektek<3! Nélkületek sehol sem lennék<3! Amúgy amint láthatjátok, a blog külseje egy kicsit változoooott*-* K*rvára gyönyörű szerintem*-* Mint minden Londonos kép:) Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást<3!




Még mindig Louis szemszöge:
- Haver! Nyugi! Képzelheted, hogy meddig fog kitartani ez a kapcsolat! - Nyugtattam.
- Te nem ismered annyira Natit! Ő mindig azt mondta, hogy csak akkor kezd bele egy kapcsolatba, ha minimum 5 hónapig normálisan kitart! És mi van, ha örökre együtt lesznek?!
- És mi van Noahval. Amúgy ő most hol van?!

Noah szemszöge:
Már a repülő gépen voltam. Mentem Párizsba, mert sürgősen beszélnem kell Natival. Leszállt a gép, és mentem abba a szállodába, ami a neten volt, hogy Nati jelenleg ott tartózkodik. A recepciós, vagy ki tök kedves volt, mert hitt nekem, hogy ismerem Natit. Felvezetett az emeletre. Hajnal 7 körül volt. A folyosó üres volt, csak egy ember ült az asztalnál, aki valószínű, hogy Nati volt.
- Natalie! Te vagy az? - Léptem közelebb hozzá.
- Úr isten! Ugye a fiúk nem jöttek? - Állt fel hirtelen.
- Nyugi! Egyedül jöttem, de beszélnünk kell!

Natalie szemszöge:
Kicsit meglepődtem, hogy Noah ide jött. Gondoltuk akkor mennyünk sétálni, és úgy beszélgetünk.
- Szóval... - Törte meg a csendet. - Én azt szeretném kérdezni, hogy te most haragszol rám?
- Nem...Te nem tudhattad... Harryre haragszom, és nem igen akarom többet látni.
- Akkor jó. De ugye tudod, hogy Harry még mindig téged szeret?
- De hogy szeret!
- De hogy nem! Olyan hisztit levágott... Akkor indultam el. Majd kérdezd meg Louist.
- Nem akarok senkivel beszélni a 1D tagjai közül. Rendben?!
- Megértelek!
- Köszönöm! - Öleltem át.
- Amúgy van egy meglepetésem! Gyere! - Fogta meg a karomat, és húzni kezdett.
- Áááááá! - Sikítottam fel Eleanor, Danielle, Anna, Kati, és Hayley láttán. Mind az 5 lányt átöleltem egyszerre. - Sziasztok!
- Szia! - Köszöntek kórusban.
- Nati! Tudom, hogy meg kéne kérdezni, hogy hogy vagy, mizu veled, stb, de nem...Haza kell jönnöd! - Nézett mélyen a szemembe El.
- Nem...Nem szabad... - Mondtam.

*6 hónap múlva*
A film óriási siker lett, aminek csak örülni tudunk. Éppenséggel L.A.-be tartok Sammel, apához. Megérkeztünk, és apa Daviddel [öcsivel] és az új élettársával várt minket a reptéren. Amikor meglátta Samet, nagyot nézett.
- Szia apa! - Öleltem át. Bemutatkoztam az élettársának is, akit Emilynek hívtak. Visszafordultam apához, aki még mindig Samet nézte mérgesen.
- Jó napot uram! Sam Albert vagyok! - Nyújtotta a kezét. Apa csak nézte, és nem válaszolt. Sam lassan, és kicsit szerényen letette a kezét, majd apa odajött hozzám.
- Ki ez? - Súgta, majd arrébb mentünk egy kicsit.
- Sam Albert. A barátom, de az előbb bemutatkozott.
- De én úgy tudtam, hogy Harry jön.
- Mért jönne ő?
- Azt hittem, hogy megint együtt vagytok.
- Nem értelek apa. Egy éve, még kiküldesz a házból, mert Harryvel járok, most meg már hiányolod?!
- Jó, jó. Nem volt igazam, de kicsim. Ti tökéletesen összeillettek.
- Nem hogy örülnél, hogy boldog vagyok! Klassz apa vagy! - Mondtam, majd oda mentem Samhez, aki az új nevelőanyámnak mutatkozott be. Mondjuk apának hazudtam... Nem vagyok boldog, hanem inkább csak vidám, de boldog nem, és a kettő nem ugyanaz.
- Mehetünk? - Lépett mellém. Én egy bólintással válaszoltam, majd megfogtam a bőröndjeimet, de Sam, és apa egyből elvették tőlem.

- Úr isten! - Kiáltottam fel a ház láttán. - Apa! Te most komolyan itt laksz?!
- Igen. Tetszik? - Mosolygott. Bementünk, és a belseje még szebb volt, mint kívül. Már sötét volt, és úgy döntöttem, hogy kimegyek hátra, és beülök a Jakuzziba, amibe Sam is csatlakozott. Tudjátok...Halk zene, buborékok, színes fény, csillagok :DDDD Olyan totál romantika. De őszintén megmondom, hogy Harryvel jobban élveztem volna a múltban, Azt még nem tudom, hogy most is, de hogy régebben biztos....
- Hogy érzitek magatokat? - Szakította meg apa a beszélgetésünket.
- Jól, és köszönöm, hogy itt lehetek! - Mondta Sam. Apa csak bólintott egyet. Húztam egyet a számon, de nem kötött le igazából. Kiszálltunk, és leültünk a medence szélére, és onnan folytattuk a csillagok nézését. Sam hirtelen felállt, és engem is felállított.
- Nati! Kérdeznem kell valamit! - Mondta. Bólintottam egyet, mint ha ehhez engedély kéne, hogy kérdezzen. - Natalie Grey! - Térdelt le. - Hozzám jössz feleségül?

[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 18.rész

A szereplők bővülni fognak, és nem tudom, hogy mikor, de valamikor feltöltöm a képeket:) Ezt az elején a leges legelső bejegyzésben megtalálhatjátok majd: ~Tökéletes barátság
Amúgy 12 feliratkozóóó*-----* Ahwww....*------* Ha meglesz az új, akkor ilyen blog bomba lesz, azaz annyira részt hozok 2 napon keresztül, amennyit csak tudok, ha szeretnétek*----*:)
Jó olvasást<3:)

- Sziasztok! - Mondtam amint vége lett a dalnak.
- Sziasztok! - Köszöntek, majd felálltak, hogy bemutatkozhassunk egymásnak.
- Szia! David vagyok! - Állt fel egy totál helyes magas fiú.
- Sziahelló! - Mért végig egy majdnem ugyanolyan helyes fiú. - Zack vagyok! - Csókolt kezet.
- Helló! - Ölelt meg egy tök kis aranyos lány. Vagyis nem kicsi volt, hanem aranyos. - Boonie vagyok!
- Csá! - Pacsizott le velem egy másik helyes fiú. Itt minden fiú helyes. - Roland vagyok.
- Szia! Jessica vagyok, de szólíts csak Jessnek! - Adott egy-egy puszit az arcomra egy szép lány. Itt mindenki helyes, és szép volt[:DD].
- Én Tamara vagyok! Szia! - Köszönt egy másik lány.
- Nagyon örülök, hogy végre láthatlak élőben is! Tudod nagyon nagy fan vagyok! Amúgy Ashley vagyok!
- Én Daisy vagyok! Szia!
- Dakota! Szia!
- Helló! Sarah vagyok!
- Úh! Helló! Eric vagyok! - Kacsintott rám egy másik fiú is, és most már csak egy valaki volt, aki aludt a kanapén.
- Sziasztok! Én Natalie Grey vagyok, és nagyon örülök!
- Amúgy ő itt Daniel! Mindig alszik! - Mondta kedvesen Sam, majd leült Daniel mellé a kanapéra. Lassan a füléhez hajolt, és óvatosan kinyitotta az ajkait, majd mintha súgott volna valamit, de nem tette, hanem beleordibálta:
- JÓ REGGELT!
- Áááh! - Kiabált fel, majd leesett a földre, és mi csak nevettünk rajta. - Haver! Ez mégis mire volt.... - Mondta volna tovább, de megakadt, amikor meglátott engem. Most komolyan?! Mért kell ennyire jól kinéznem a fiúk szemében?!

Sam szemszöge:
Láttam, hogy Daniel mennyire nézi Nataliet, de lehajoltam hozzá, és a fülébe súgtam:
- Na! Ő az enyém!
- Ja bocs! - Nevetett, majd felállt. Megfogtam Nati bőröndjét, majd a szobám melletti szobába bevittem őket.
- Ez itt a te szobád!
- Klassz! - Mondta. - Enikő!
- Igen? - Jött be egy másik lány. Ő is nagyon szép volt.
- Ez a szobánk, ha velem akarsz egy szobába lenni.
- Ha nem baj...
- Nem! - Mondta Nati. Nem gond, hogy nem egyedül van, mert én egyedül akartam direkt lenni, ha értitek, hogy mire célzok [;D]. 

Natalie szemszöge:
Lepakoltunk, majd szétnéztünk a szállodába. Gyönyörű volt. A szinteken van ilyen kis nappali féleség. Megláttam egy ajtót, és érzetem, hogy az a kedvenc helyem lesz. Lassan benyitottam oda, és nem tévedtem. Egyszerűen gyönyörű volt. Leírhatatlan. Már annyira, hogy könnyek kezdtek el potyogni a szememből.

- Minden rendben? - Jött ki Sam.
- Igen..csak annyira gyönyörű! 
- Nem megyünk el sétálni? - Törölte le a könnyeimet a szememből. - Ha nem akarsz kettesben, mehetünk a többiekkel is.
- Mennyünk ketten! - Pirultam el, amire ő csak mosolyogni tudott. 

                                                  [Ezt vettem fel:)]

- Rendben! - Ölelt át, majd szóltunk a többieknek, hogy megyünk, majd indultunk. Elsőnek a Shanzelizét [vagy hogy kell írnixd:DD] néztük meg, ami úgy szint gyönyörű volt.

Éreztem, hogy Sam lassan a kezemért nyúlt. Ránéztem, majd összekulcsolta az ő kezét, az enyémmel.
- Nem baj? - Kérdezte elpirulva, de kerülte a tekintetemet. A végén én is elpirultam.
- Nem. Sőtt! - Mondtam, majd megállított. Végre belenézett a szemembe, majd lassan közel hajolt hozzám. Még sosem szerettem bele ilyen hamar senkibe, csak...csak Harrybe...Mind1....Ő már a múlté.... Amúgy nincs bajom Noahval. Nagyon szeretem is őt. Szóval lassan közel hajolt hozzám, és amikor már csak 1-2 cm volt z ajkaink között, megszólalt:
- Állítsd le, ha nem akarod. - Súgta édesen, amitől kirázott a hideg. Meg sem mozdult, ami engem idegesített. Nem bírtam tovább várni, és tapadtam rá az ajkaira. Hallottuk körülöttünk a vakuk hangját, de számomra megszűnt a világ. Csak én, és Sam voltunk. 
*Otthon, vagyis már a szállodában hajnal 3-kor*
Egy fél órája értünk haza. Már mindenki alszik. Mellettem Enikő aranyosan szuszogott. Már megfürödtem, és pizsiben vagyok. AZ ölembe vettem a laptopomat, majd felnéztem twitterre, ahol mindenhol csak én, és Sam voltam. MÉG TREND IS VOLT!!: #NatiSamForever<3 
De drágák. 
Kiirtam:
#NatiSamForever<3 ??:D Ahwww.....Szeretlek titeket<3! Holnap twitcam??:) [persze angolul]
Olyan aranyosak. 

Harry szemszöge:
Még mindig fent voltunk. Őszintén, hiányzott Nati. Jó, boldog vagyok Noahval, de Nati...

Niall szemszöge:
A laptopomat böngészgettem, amikor megláttam:
Natalie Grey már nem egyedülálló, hanem kapcsolatban van vele: Sam Albert. 

Kirohantam a szobámból, és egyenesen Harry felé rohantam. 
- Harry...Ezt tudnod kell... De kérlek, ne akadj ki rajta! - Lihegtem
- Okés, mutasd!
- De kérlek, de dobd el a laptopot, és ne ordibálj!
- Mutasd már! - Szólt rám, majd lassan letettem elé a laptopot, és még egy olyan képet is mutattam neki, amin csókolóznak twitteren, és a trendet is látta. Felállt, majd mindenkin "átgázolva" bement a szobájába, és beb@szta maga mögött az ajtót.
- Louis! Menj, beszélj vele! - Mondtam.

Louis szemszöge:
Lassan közeledtem Harry szobája felé, és hallottam, hogy mindenféle dolgokat dobál a falnak. Még lassabban kinyitottam résnyire az ajtót, de be is zártam, mert éppen Harry a széket dobta nagy erővel az ajtónak. 
- Harry! - Kiáltottam be, majd bementem. Hazza a földön 'gubbasztott', és a fejét a tenyerébe temetve sírt. - Nyugalom! - Léptem közel hozzá, majd leültem mellé. Pár percig csak ott ültünk, majd felállt, és leült az ágyra még mindig sírva. Leültem ismét mellé, majd a képet kezdte nézegetni, amin Nati azzal a Sammel csókolózik. Megint kitört belőle a sírás, majd gyors, hirtelen léptekkel megfogta a falán lévő képet, amin Nati volt, és letörte róla a képkeretet.
- Hülye kurva! - Szorította a falnak a képet, úgy, hogy a nyakánál fogta. Vagyis értitek. 
- Hé, hé, hé, hé! - Tettem a a vállára a kezem, majd a szorításából kicsúszott a kép, de Harry ugyanabba a pózba maradt. Összeesett, majd sírni kezdett...Nem tudom, hogy mi lesz ebből....

[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 17.rész

Ebbe már nincs annyi dráma. És szeretnék megköszönni nektek mindent...hogy itt vagytok velem, olvassátok a blogomat, általában komiztok is...<3 de nem húzom tovább az időt, jó olvasást:):*

Enikő azért szakított Zaynnel, mert elmondta neki, hogy megcsókolta Hayleyt. Zayn akkor Hahleyvel, Harry meg Noahval...Legyen boldog vele!

Harry szemszöge:
Hazamentünk, és láttunk egy papírt, amin a szöveg volt... Mindannyian sírtunk rajta, de én a legjobban. El sem hiszem.
- Beszélnem kell Eleanorral! - Mondtam, majd átmentem Enikőhöz, mert tudtommal ott vannak még mindig.
- Szia! - Nyitotta ki az ajtót El kisírt szemekkel.
- Szia! Baj van?
- Igen... Enikő, és Nati elmentek!
- Hogy mi?!
- Hoppá! - Mondta szerény hangon, majd rám akarta zárni az ajtót, de nem engedtem. - El! Hol van Nati?
- Na jó! - Adta meg magát. - Elment Enikővel Párizsba egy filmet forgatni. Vagyis Nati lesz a főszereplő csaj, valami horror filmbe.
- Hogy mi? - Néztem rá értetlenkedve, mert annyira hadart, hogy alig lehetett érteni, de értettem minden szavát, csak nem akartam elhinni.
- Szóval... - Kezdett bele lihegve, de megállítottam, és egy könny hullott le a szememből. Hogy lehetek ennyire marha?! Életem nőjét hagytam elmenni!! Istenem! Harry Styles! Te nem vagy egy normális személy! Hogy tehettem ezt?!
- Mennem kell! - Mondtam, majd beültem a kocsimba, majd igyekeztem a reptérre.
- Ne menj sehova! - Ilyesztett meg Louis.
- Te hogy kerülsz ide?
- Eredetileg is veled jöttem. [:P]
- És mért nem szóltál?
- Mert ha szóltam volna, akkor azért is kimentél volna... Amikor kiment Nati Párizsba, engem El felhívott, de megkért, hogy ne mondjam el neked. Elvilleg nem szabadott volna megtudnod. De haver! - Tette a vállamra a kezét. - Ha szeretsz valakit engedd el! Ha ő is szeret, visszajön! Ha nem jön vissza, sosem volt a tiéd!
- Ez baromság! Egy idióta kitalálta egyszer ezt, és a többi birka meg ment utána! Ha szeretsz valakit küzd érte! - Mondtam kicsit idegesen, de nem Loura voltam ideges. Se Natira csak egyszerűen hagytam elmenni én birka.

Natalie szemszöge:
Odaértünk, és egy 28 év körüli szép hölgy fogadott minket.
- Sziasztok! Linda Leon vagyok! Én vagyok a színészekkel foglalkozó. Velem is beszéltél a telefonba, és nyugodtan tegezhettek! - Mosolygott kedvesen.
- Szia! Én Natalie Grey vagyok, ő pedig itt Erdei Enikő! - Ráztunk kezet vele.
- Egyet kihagytam a beszélgetésből. Úgy is vállalod a szerepet, ha csók is lesz benne?
- Igen...Vagyis attól függ, kivel.
- Vele! - Mutatott mögénk, de nem mertem odanézni.
- Sziasztok! - Mondta, majd lassan hátra néztem. Úr isten  [*-*]. Sam Abert volt az[*----------*:$]

- Szia! - Mosolyogtam. - Natalie Grey vagyok! - Nyújtottam felé a kezem.
- Tudom! És ha szabad megjegyeznem, sokkal szebb vagy, mint azt mondták! - Mondta, majd elpirultam, és a kezemre nézett. - Nálam ezt nem így szokás! - Mondta, majd átölelt. Linda és Enikő is bemutatkozott nekik, majd indultunk a szállodába. Elég nagy volt, és kib@szorrul gyönyörű[*-*]. A felső 2 'sor' a miénk volt, mivel azért volt elég szereplő, főleg mellékszereplő.

Mentünk felfele a lifttel, amikor hatalmas zajongás, és zene hallatszott.
Még a liftben bekapcsolódtam az éneklésbe. Felértünk, és mindenki csodálkozva nézett. Gondolom nem tudták, hogy én fogom játszani a csajt... Lassan egy másik lány is bekapcsolódott az éneklésbe, de mostnér egy másik zenét énekeltünk, és méghozzá Selenától who says-t.[Natit a szőke csajnak képzeljétek, azaz Tiffanynak:)]. Már most tudtam, hogy jóba leszek velük.

Elég rövid lett, de mennem kell:( Bocsi:(


[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 16.rész

Ez is elég drámai, de remélem, hogy tetszik azért:')

Szóval összepakoltam, és mentem le Hayleyhez, aki még mindig ott volt, ahol állt.
- Pakolj már! Mindig én csinálok mindent! - Mondtam, majd fáradtan leültem a kanapéra.
- Jól vagy már! - Mondta. - És még hogy te csinálsz mindent! Pfff....
- Igen képzeld, én csinálok szinte mindent! Most csak a vért takarítottad fel, de mielőtt azt megtetted volna, szerintem még nem láttál előtte felmosót!
- És akkor mi van?
- Az van, hogyha én innen elmegyek, meg fogsz pusztulni!
- Tudod mit, akkor menny! - Mondta, majd durcásan felment a szobájába.
- Szia! - Jött be Enikő. - Mi a baj?
- Elmondom, de ne mond el senkinek kérlek!
- Rendben! - Ült le mellém.
- Szóval kaptam egy film szerepet Párizsban, és holnap ott kell lennem. De valószínű, hogy egyedül megyek. De még ma valahol aludnom is kell, mert Hayleyvel egy nagy hülyeségen összevesztünk, de igazam van.
- Gyere el nálam! Meghívtam Elt, Rebekát, Daniellet is! Jó kis csajos este, és neked a búcsúztató is egyben! - Mosolygott.
- Rendben! Köszönöm! - Öleltem meg. - Amúgy a lányoknak el fogom mondani.
- Okés! De én nem bánnám, ha oda is költöznél!
- Ki tudja most? Ha tényleg nem baj.
- Dehogyis!
- Klassz! Úgy is csak ruháim meg ilyesmik vannak nálam. Tudod...Ruha, laptop, fogkefe.... Talán csak ennyi is. - Nevettem. - Mivel apáék elköltöztek tegnap L.A.-be.
- Igen... Na akkor pakolj!
- Te is! - Mondtam, majd összeszedtem még 3 bőröndbe a ruháimat, és egy bőröndbe a többi cuccomat, majd írtam egy papírra egy üzit Hayleynek, mert jól bezárkózott a szobájába:

Hayley... Gondoltam, hogy nem lesz sok idő, ez az itt lakás, de azért köszönöm, hogy itt lehettem... Mivel gondolom most haragszol rám, ezért úgy döntöttem, hogy Enikőt viszem magammal Párizsba... Remélem azért, hogy nem haragszol...
                                                                                                            Nati
És már mentünk is.

* Másnap reggel*
Mivel Harryék nem voltak otthon, gondoltam írok nekik is egy levelet. Nincs szívem úgy elmenni, hogy nem tudnak rólam semmit, de mondjuk a TV-ből, netről, twitterről biztos fogják tudni. A cetlin ez állt:

                                         [Tegyétek be, higgyétek el, sokkal klasszabb lesz így:')]

Kedves fiúk...

Louis... Köszönök neked mindent. Köszönöm, hogy megtanítottad nekem, hogy akármennyire is felnövünk, ugyanolyan gyerekek vagyunk, és köszönöm, hogy megszerettetted velem a répát. Sosem fogom elfelejteni a sok közös kalandokat, és hogy mennyiszer bajba kevertél... Köszönöm....
Zayn... Hol is kezdjem? Eleinte egyáltalán nem bírtuk egymást, de idővel ez is elmúlt, és örülök, hogy igen jó barátok lettünk. Köszönöm, hogy megmutattad nekem, hogy egósnak lenni nem is olyan rossz dolog. Emlékszel? Az a sok tükör... Még az eltört üvegszilánkokon is néztük magunkat... Köszönöm...
Niall... Elég sokat tudnék rólad írni, de nem teszem. Köszönöm, hogy híztam 2 kilót minden egyes hónapban szinte, és hogy megszeretett-él velem elég sok féle kaját. Mint például a földre leesett csipszet. És a babonáról ne is beszéljünk, de így szeretünk téged kicsi Nialler. Köszönöm...
Liam... Köszönöm, hogy neveltél belém egy ici pici józanságot, és hogy segítettél ledobni azt a 2 kilót, amit Niallel kajáztunk. Egyszerűen hihetetlen, hogy veled el lehetett egy kicsit normálisan beszélgetni. Te vagy a csapat apukája, és azt szeretném kérni, hogy soha ne vezesd rossz útra a fiaidat, mert ha úgy teszed, kitudja, hogy milyen világvége lenne? Köszönöm...
...Harry... Szóval...Minden egyes perc veled a mennyország volt... Nekünk volt egy közös szerelmünk, mint az senkinek. Én sosem szerettem úgy fiút, ahogy téged, de látom, te szerettél jobban lányt, mint engem... Én nem akarok beleszólni...Szabad vagy, és menny....Élvezd ki ezt. Te már hozzám sehogy sem vagy kötve. Vagyis voltál, de az a fonal, ami minket összetartott, a te részedről túl gyenge lehetett, ezért is hagytál el, és most lehet, hogy azt hiszed, hogy nincs igazam, de nézz mélyen a szívedbe. Nézz oda Harry! Ha valójában odanéztél, akkor mond azt, hogy hazudok. Neked csak egy baba voltam, de lesz majd más neked az, mert én nem baba akarok leni egy fiú szemében, hanem egy angyal. Egy olyan fiú szemében, aki elfogad így, ahogy vagyok... De azért szeretném megköszönni neked is a mennyben lévő perceket, mert az leírhatatlan volt, hogy mit éreztem irántad, csak sajnos az érzés nem mindig kölcsönös.... És azt szeretném megköszönni, hogy megtanítottad nekem, hogy ne bízzak mindig másokban, és a látszat néha csal...Köszönöm...

                                                                                                                              Natalie Grey

Miközben írtam a könnyeim rápotyogtak a papírra. Hihetetlen volt... Elmegyek tőlük, és kitudja, hogy fogjuk-e látni még egymást. A papírt kitűztem az ajtóra, majd mentünk a reptérre. Elbúcsúztunk a lányoktól, és csodák csodájára Hayley is kijött, és tökéletesen megértette, hogy Enikővel megyek. A gépen csak néztem ki az ablakon, és Harryre gondoltam. Még most sem hiszem el. Elválok életem nagy szerelmétől.
- Szakítottam Zaynnel. - Szólalt meg hirtelen Enikő, és mind a ketten a könnyeinkkel küszködtünk, de én nem bírtam tovább...Lassan leeresztettem egyet, majd kettőt is, majd jöttek sorba. Végigfolytak az az arcomon, és amikor a nyomát az arcomon hagyták, olyan volt, mintha kivágták belőlem azt a részt. Pont mint a szívem. Harry a könnycsepp, én vagyok a szemem, és a könnyeknek nyoma meg a szívem. Mintha hiányozna belőlem egy jókora darab.
Akármit is teszek, akárhova kerülök, akárkivel leszek együtt, akármi is történik velem, mindig maradni fog bennem egy kis Harry Styles...

[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 15.rész

Ebbe is van egy kis érzelgős izé, de csak az elején a beszélgetésnek a vége:) Kicsit amúgy rövid, de már ma hoztam részt:) Jó olvasást<3!

- Nati! Kérlek! - Engedtem el egy könnycseppet a szememből, de ő csak rázta a fejét. - Szeretlek! - Mondtam, és kicsit vékonyabb lett a hangom. Még sosem éreztem így senki iránt.
- Harry! Menny el kérlek! - Mondta, majd lassan sírva kimentem. Egy világ omlott össze bennem. Életem nője elment...Senkit sem fogok már úgy szeretni, mint őt...

Natalie szemszöge:
Hadd mennyen. Hát így kell velem bánni?! Neki én csak egy baba vagyok, akivel lehet játszani, és akkor megy vele ágyba, amikor ő akarja. Hát így kell velem bánni?!

Zayn szemszöge:
Hazamentünk, és azt láttuk, hogy minden üvegszilánk, és vér. Volt pár szétszaggatott ruhadarab is.
- Sziasztok! - Jött be Harry, de valamiért nem nézett ránk, és takarta a fejét.
- Csá haver! Hallod! Azért ilyen durván csinálni Natival! - Nevettem el magam, és Harryn kívül mindenki nevetett.
- Sziasztok! Noah vagyok! - Jött le egy szép, karcsú lány. Nagyot néztünk.
- Noah! Kérlek menny haza egy kicsit! Hadd beszéljünk Harryvel! - Mondtam, majd Noah bólintott egyet, és kiment. - Haver! Csöpögnek  a könnyeid! Mi történt?! És hol van Nati?
- Már csak az emlékezetemben! - Mondta, amiből mi semmit sem értettünk.
- Mondj el mindent! - Mondta, majd elmagyarázta ez egészet.

- Natihoz jöttem! - Léptem be Hayleyékhoz, akik éppen a vért törölgették a lépcsőn.
- Bocsi Zayn, de próbálja kiverni Harryt a fejéből, és nem lenne jó ötlet. - Mondta Hayley.
- Nekem mennem kell! Sziasztok! - Mondta Rebeka, majd elment. Én leültem a kanapéra. - Amúgy ne segítsek?
- Nem kell! Köszi!
- Pihenj már egy kicsit!
- Na ok! - Tette le a rongyot. - Kérsz valami enni?
- Csinálj popcornt, és nézzünk valami filmet! Utoljára 5 éve voltunk így együtt - Pirultam el.
- Rendben! - Mondta, majd pár perc múlva kész lett a popcorn, én addig betettem egy jó kis vígjátékot, majd nézni kezdtük. Fetrengtünk a röhögéstől. Amikor a végén van az a szereplő bemutatása, meg minden rendező meg iz, akkor ilyen zene volt.
- Felkérhetem egy táncra? - Álltam fel, majd meghajoltam előtte. Felnevettünk.
- Természetesen! - Adta a kezembe a kezét, majd elkezdtünk táncolni, és énekeltük is a dalt. Totál jó hangja volt.
- Nem is tudtam, hogy ilyen jó hangod van, és hogy tudsz táncolni! - Nyújtottam ki a nyelvem.
- Ha ha ha!
- Figyu Hayley. Ugye tudod, hogy én nagyon kedvellek téged? És most nem akarok érzelgősködni, mert én se nagyon bírom, és te sem. Szóval én 5 éve többet érzek irántad, mint barátság. - Mondtam, majd csillogó szemekkel rám nézett. Lassan az ajkaim közeledtek az övéhez, és megcsókoltam.

*Másnap délután 2-körül*
Natalie szemszöge:

- Haló? - Vettem fel a csörgő telefonomat.
- Helló! Natalie Greyt keresem.
- Én vagyok az. Miben segíthetek?
- Egy filmet szeretnénk forgatni. És azt szeretnénk, ha elvállalná a főszerepét. Egy horror film lesz.
- Igen! - Vágtam rá egyből, mert hatalmas lépés lenne nekem.
- Rendben! Akkor holnap utazzon Párizsba. Egy valakit hozhat magával. A reptéren várni fogunk, és ott mindent elmagyarázunk.
- Ja és azt elfelejtettem, hogy véletlenül elestem, és az üvegajtóbak estem, ami összetört, és össze lett vagdosva a kezem. Az nem baj?
- De hogy is! Sőt!
- Rendben köszönöm! Viszlát!
- Viszlát! - Tettem le a telefont, majd felsikítottam örömömben. Végre 2 hete boldog voltam egy kicsit.
- Mi az? - Nézett rám Hayley.
- Kaptam egy szerepet egy filmben. Holnap utazok Párizsba. Éééééés,,,,,,,,,,,
- Mi és?
- Éééés, te is velem jöhetsz! - Sikítottam, majd felálltunk, és elkezdtünk így hülyeségből táncolni. Tök klassz volt az egész. - Pakoljunk! - Mosolyogtam, majd felmentünk pakolni. 6 hónapra megyünk, szóval...Elég sok cucc kellett, de gondolom ott is fogunk vásárolgatni.

[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 14.rész

Remélem tetszik:) Ez elég "drámai" rész lesz:) Am ha vége van a zenének, mire a végére értek, indítsátok el újra, ahányszor csak vége van:) Hidd el, élvezetesebb lesz olvasni:)

Csak feküdtem Harry mellett, aki a válaszomra várt.Felálltam, és pár másodperc alatt felöltöztem.
- Nati! Nem? - Nézett rám kiskutyus szemekkel. Istenem de édes volt [*-*]. Nem tudtam neki nem-et mondani, de egy igen se jött ki a számon. Nyitottam az ajkaimat egy válaszra, de szerencsére megcsörrent a telefonom. Amikor megláttam, hogy apa az, egy nagy vigyor lett a számon.

Harry szemszöge:
Jellemző...Amint várok egy fontos választ, megcsörren a telefonja.
- Szia apa! - Mondta. Szóval az apukája volt.
-...
- Jól! És ti?
-... - Ez a válasz 1 percig tarthatott. Szóval valami baj lehet. Nati mosolya lassan eltűnt, és nagyon szomorú lett. Pár könnycsepp jelent meg a szemében, és azok lassan végigfolytak az arcán. Ledobta a telefont, majd sírva kifutott.
- Nati! - Kiabáltam utána, majd gyorsan felöltöztem, de már késő volt. Kiment. A padlón látszódtak a könnyei. A többiek értetlenkedve néztek hol egymásra, hol rám. Szóval már fent voltak. Úh, de ciki [>.<"].
- Igen haver, mindent hallottunk, és nem érdekel, hogy milyen jó volt! - Ütötte meg a vállamat Louis. - De azt nem hallottuk, hogy mivel sértetted már meg megint?
- Semmivel! Nem tudom, mért ment el. Hívta az apja, majd sírni kezdett, és elment.
- Akkor eriggy utána! - Csapott egyet a fenekemre. - Mi is megyünk mindjárt. Amúgy Madison hazament! Hayley elkergette [xd:D jóvagy Hayley] - Mosolygott.
- Adta az Isten! Na de mentem akkor Nati után! - Hadartam, majd Nati után futottam, de nem kellett sokat futnom. Kimentem a szállodából, és Pár méterre megláttam egy padon zokogni. - Mi a baj? - Mentem oda hozzá, majd felállítottam, és szorosan megöleltem.
- Anya... - Mondta, de a szava megcsuklott.
- Mi az?
- M...M...Me....- Mondta volna tovább, de hirtelen elsápadt, és összeesett. Zokogott szegény.
- Meghalt? - Guggoltam le hozzá, majd nekem is egy könnycsepp jelent meg az arcomon.
- Mi az? - Jöttek le a többiek is.
- Meghalt...
- Ki?
- Anyukája...

[ez a kép csak megtetszett:')]

- Sajnálom! - Mondták, majd ők is sírni kezdtek egy kicsit. Szörnyen éreztem magam, bár nem tudom, hogy mért.
* A temetésen már Londonban *
Natalie szemszöge:
Amikor már vége lett, én még ott maradtam. Egyszerűen nem tudom elhinni! Az eső szakadt, és villámlott is, de leszartam. Egyedül voltam a temetőben, és álltam a sír előtt. Szörnyen érzem magam. Leültem, és a térdemet behajlítottam, majd a kezemmel átöleltem. A fejemet ráhajtottam a térdemre, majd sírni kezdtem, még jobban. De mért pont most kellett? Amikor a legnagyobb szükségem van rá.
- Lassan menni kéne! - Ölelt át valaki. Az a valaki Harry volt.
- Nem akarok!
- Meg fogsz fázni!
- Nem érdekel! - Mondtam.
- Nati! Lehet, hogy nem a legjobbkor mondom ezt, de én még mindig... - Mondta volna, de belevágtam a szavába.
- Igazad van Harry, nem a legjobbkor mondod ezt! Kérlek haggy egyedül egy kicsit! - Mondtam, majd lassan elment. Nem hiszem, hogy azt akarta mondani, hogy még mindig szeret....

*1 nappal később*
Apa hívott, hogy nyugodtan költözzek vissza, de nem-et mondtam. Hayley meg volt olyan kedves, hogy befogadott magához. Egyedül lakott a házba, és így mondta, hogy mennyek nyugodtan. Harryvel nem beszéltem a temetés óta. Leültem a kanapéra, majd Rebeka is leült mellém, mivel lejött egy kicsit. Akárcsak a temetésen, a lábamat magamhoz öleltem, majd ráhajtottam a fejemet.
- Mi a baj? - Kérdezte.
- Minden... Vagyis....Anyát mostmár feltudom fogni, és nagy nehezen beletörődtem, de Har.....
- ...Harry?
- Igen...Most mi legyen?
- Szereted őt?
- Igen... - Mondtam úgy, hogy alig nyitottam ki az ajkaimat.
- Akkor meg mire vársz? Ha ennyit túl éltetek már, szerintem nem lenne rossz ötlet újra kezdeni.
- Köszönöm! - Öleltem át, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Felpattantam, majd sprinteltem át Harryhez.
- Harry! - Nyitottam be a házba. Senki sem volt lent, de valaki itthon volt. - Harry! - Rohantam fel a lépcsőn, majd a szoba ajtajának egy kis résén benéztem. Úr isten! [:'O :'(] Ez most komoly?  Rohaggyon meg! Egy lánnyal csókolózott, és elég heves csókba kezdtek. Akkor már nem néztem oda, csak lerohantam a lépcsőn, és sikerült elesnem, és nekirohantam az üvegajtónak, mire az betört, és szét vagdosta a kezeimet. Bőgni kezdtem, amire azt hallottam, hogy valaki jön le. Gyorsan felálltam, és kirohantam, magam után egy vértócsát hagyva. Hazarohantam, majd nem törődve Hayleyvel meg Rebekával felmentem a szobámba. Elővettem egy kést, majd gyengéden ráhelyeztem arra a részre a kezemen, ahol nem lett elvágva, majd hirtelen és nagyon gyorsan végighúztam a kezemen. Nem...NEM!!!! Ez nem én vagyok!!!

Harry szemszöge:
- Betörtek? - Jött le aggódva Noah [az a lány, akivel Harry csókolózott, és majdnem lefeküdtek:P].
- Nem hiszem, mert nem vittek el sem....mit. - Mondtam, majd az összetört üvegszilánkoknál megláttam egy elég nagy vértócsát, és egy ismerős kis elvágott ruhadarabot. Gyorsan felemeltem, hogy a vér ne lepje el. Megszagoltam, és ez Natié lehetett, de nem biztos.Komolyan?! - Mindjárt visszajövök! - Nyomtam egy puszit a fejére, majd a vért követtem, ami Hayleyék házáig vezetett. Szóval Nati volt az.... De hát azt mondta, hogy már nem szeret! Vagy nem?! Bementem, majd ránéztem  Rebekára, mert csak ő volt lent, és ő is értetlenkedve nézett rám.
- Mit műveltél már megint vele? - Jött le Hayley nagy lendülettel, majd jó erősen pofon vágott. Tiszta düh volt.
- Semm.... - Mondtam volna tovább, de nem tudtam. Megcsuklott a szavam, amikor megláttam egy óriási vértócsát, és a végén Natit... Ölni tudott volna a szemeivel. Szóval látta Noaht... De mondta, hogy már nem szeret! - Nati! Azt mondtad, hogy már nem szeretsz! - Mentem oda hozzá sírva. Én tettem ezt vele..! Egy szörnyeteg vagyok.
- Nem Harry! Én nem válaszoltam, hogy szeretlek-e, vagy nem. Ha szerinted nem szeretnélek, akkor rohantam volna ezerrel hozzád, hogy elmondjam, hogy szeretlek?! Amikor azt mondtam, hogy haggy egyedül, arra gondoltam, hogy ott a temetőben! - Sírt, amitől rám rám jött a sírás, de amit utána mondott, összeomlott a világom: - Kérlek szállj ki az életemből! Nem akarlak többé látni! A mi történetünknek már vége..! - Sírt.
- Nati! Nem....Nem akarlak elhagyni!
- És? Harry! Ezt már ezerszer mondtad nekem! És mégis elhagytál Madisonért, és azért a lányért, akivel ott nyaltátok egymás pofáját! És még azt várod, hogy bocsássak meg?!
- Igen!
- Tényleg?
- Nem? Neeeemm.....
- Akkor most melyik?
- Nem Nati! Én azt várom, hogy gyere vissza hozzám!
- Nem gondolod, hogy ezzel már egy kicsit elkéstél?! Ezerrel rohantam hozzád, hogy szeretlek, de ha neked nem kellek, akkor rendben Harry!
- De...
- Nincs semmi de! - Emelte fel a hangját. - Mondtam már! Szállj ki az életemből! Nem volt elég még, hogy mennyit kínoztattál?! Haggy békén, és ezalatt azt értem, hogy végleg, és örökre..!


Szóval ennyi:) Szeretnétek még ma új részt, ha összejön??:)

[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 13.rész

Így képzeljétek most már el Natalie-t:) Aaam ebbe is van perverz rész, és mielőtt bárki is írná, igen, perverz vagyok;$;D:DD Kicsit izgalmasan fejezem be, és szerintem kíváncsiak vagytok Nati válaszára:DD
Remélem tetszik^^ Jó olvasást^^ 2 komi, és hozom a kövit:)<3









- Engedj el! Gyűlöllek! - Ráncigáltam a kezem, hogy engedjen el várhatóan Harry.
- Nem! - Mondta, majd magához húzott, és az egyik kezével a derekamat karolta át, a másik kezében meg fogta a mikrofont. Lassan elkezdődött a zene, és Harry is elkezdett énekelni:

[hallgatás közben olvasd:)]
http://www.youtube.com/watch?v=iGr2-aZH98Y

Várható volt, hogy az I Shold ve'kissed you-t fogja énekelni. Sokszor bele könnyeztem, ahogy Harry is, mondjuk Harry már sírt, de nem hagyta abba. A közönség nagy szemekkel nézett minket, és mindenki a csókot várta, de nem lesz. Harry gyönyörű zöldes szemében elvesztem. Azt hittem összeomlik. Már csak Harry tartott. Ha ő elengedett volna, biztos összeesek. Amikor a refrénnél járt, már én is sírtam, és igen Harry, lehet, hogy egy kicsit elkéstél, a szívem össze van kicsi darabokra törve, és nem tudom, hogy mit érzek irántad...fogalmam sincs ezek után... De akárhogy is alakul az életem, sajnos egy kicsi Harold Edward Styles mindig lesz a szívemben, akárhogy leszek. Lassan befejezte. A közönség még mindig nagy szemekkel nézett minket, de hallgattak. Amikor Harry abbahagyta akkor kezdtek el hangosan éljenezni. Harry nyomott egy puszit az arcomra, mert tudja, hogy a csókot nem engedtem volna meg. Szóval nyomott egy puszit az arcomra, majd lassan elengedett. Nem tudtam mit csináljak. Végül helyesen döntöttem, és sírva elfutottam egészen a szállodáig. Bezárkóztam a szobámba, majd ledőltem az ágyra, és jobban sírni kezdtem.
- Nati! Gyere ki kérlek! - Kopogott Hayley. Tök aranyos, hogy utánam jött. Végül összeszedtem magam, és kimentem. Leültünk a kanapéra, és beszélgettünk.
- Amúgy mért kellett ezt tennie? - Kérdeztem.
- Nem tudom, de jó lenne kideríteni!
- Igaz..!
- Beszéljek vele?
- Nem fog félni tőled? Hiszen megverted! - Mosolyogtam egy kicsit.
- Nem érdekel túlzottan! - Kacsintott, és abban a pillanatban belépett Harry. Felálltam, és bementem a szobámba.

Hayley szemszöge:
Harry szerényen leült a kanapé mások végébe. Azaz fél a következő beszélgetéstől.
- Mért kellett ezt tenned vele? - Törtem meg a csendet. Nem válaszolt, és kezdtem egy kicsit türelmetlen lenni. - Hahó! Kérdeztem valamit, és engem nem hagyhatsz figyelmen kívül. - Emeltem fel a hangomat.
- Nem tudom. Csak...összezavarodtam... Vagyis amikor megcsaltam, ellőtte összevesztünk, és hiányzott. 2 helyen is. [a szívére gondolt, és a..... férfiasságáraxddd értitekxxddd]  És hiányoltam, és egyszer csak megfogtam Madisont, és próbáltam Nati hiányát pótolni. De nem jött össze. Nati a legjobb mind a 2 pontomra. - Szomorodott el. Láttam, hogy Nati hallgatózott, de a véleménye Harryről szerintem akkor sem változik. Lassan visszahúzódott a szobájába, majd a többiek is megjöttek.
- Hol van Nati? Látnom kell! - Rontott be Enikő.
- Szobájába. - Válaszolt Harry, majd bement Enikő, de pá perc múlva Nati az oldalán kijött. Elég szerény volt, gondolom nem akart Harry elé állni, ha nem muszáj. Megfordult, majd elkezdett kapkodni, és indult volna vissza, de Enikő nem engedte. Végül Nati megadta magát, és leült távol Harrytől a kanapéra.
- Gyere haver! - Tette Louis Harry vállára a kezét. - A szálloda előtt van pár rajongó, akik csak ránk várnak.
- Mi nem megyünk! - Mondtam, és ezzel Natira, Enikőre, Rebekára, Annára gondoltam. Madisont legszívesebben szétvertem volna. Sajnos ő is fennmaradt.

Natalie szemszöge:
A fiúk lassan elmentek, majd egy 20 perc beszélgetés után kimentem a konyhába nézni magamnak egy jégkrém féleséget.
- Tudod, nem kell haragudnod Harryre. - Jött oda hozzám Madison.
- Ó tényleg? - Mondtam szemtelenül, de közben nem néztem rá, hanem pakolgattam.
- Tényleg! Nem kell azért utálni, mert engem jobban szeret, mint téged! - Mondta lazán. Én letettem lassan a kezemben lévő cuccokat, és eljátszottam, mintha igaza lett volna, majd hirtelen teljes erőmből egy óriási pofont adtam neki, és verekedni kezdtünk, amire a többi lány a konyhába jött. Hayley lefogott, de éreztem benne azt a tüzet, hogy szívesebben szállt volna be ő is a csatába. - Szóval jönnek a csicskáid!
- Elég volt! - Ordibáltam Hayleyvel, majd mind a hárman verekedni kezdtünk. Végül engem Rebeka, Hayleyt meg Enikő fogta le. Harry csak annyit látott, hogy megpofoztam, mivel hogy akkor jöttek fel.
- Te meg mit művelsz? - Nézett rám idegesen Harry, majd átölelte Madisont, aki jól színészkedik, mivel sírt, de csak színészkedésből, mert amikor Harry nem figyelt, rám mosolygott.  Lassan elengedtek a lányok, majd Harrynek lekevertem még egy nagyobb pofont, majd megfogtam a jégkrémemet, és elégedetten kimentem a teraszra.
- Ez szép volt! - Pacsizott velem Hayley, amikor bementem, és Madisonon kívül minden lány így tett. Még a fiúk is Harry kivételével, amin egy kicsit csodálkoztam, de örültem neki.
- Nah! A hercegnő már nem is annyira hercegnő! Inkább harcosnő! - Ölelt át Louis, majd elnevettük magunkat. Madison durcásan felállt, majd kiment valahova, de nem
érdekelt, hogy hova. Mennyen! Égesse el magát! Harry nem ment utána.
Kb. Így néztem Harryre:

Amit ő felhívásnak vett, mert amikor csak én, és ő maradtunk a szobában [a többiek elmentek Madisont megkeresni. Még Hayleyt is elvoncolták, hogy bocsánatot kérjen tőle, amit persze Hayley egyáltalán nem akart, és nem díjazott.] akkor bevonszolt a szobájába. És igen, jóra gondoltok. Igazából én ezt egy utolsónak vettem, de Harry meg kezdetnek. Szóval Heves csókolózásba kezdtünk. A falnak szorított, és egy szép mozdulattal levette rólam a pólómat. Én az ő pólójának a sarkát kezdtem piszkálni, és ő fogta az adást. Kicsit engedett levegőhöz jutni, hogy le tudjam venni róla a pólóját, és én is egy szép mozdulattal lekaptam róla. Pár másodpercig csodáltam kidolgozott testét, majd folytattuk. Még jobban a falnak szorított, és a lábamat a csípőjére csavarta. Közben lerugdostam róla a nadrágját, amin egy kicsit felkuncogott.Ott álltunk a szoba falánál, amikor már nem bírt tovább várni. Egy kicsit idegesen lehúzta rólam a nadrágomat, majd fehérneműbe lehuppantunk az ágyra. Felém került. A keze a vállam mellett támaszkodott, mert ha rám fekszik összenyom. A lábam még mindig a csípőjén volt, és lassan lerugdostam róla a boxerét is, amin ismét felkuncogott. Az ajkai már a nyakamon volt, és onnan súrolta az ajkait a fülem tövétől, a derekamig. Minden egyes részemet bejárta [mármint felül;$:DD], majd amikor a melltartómnál járt, kicsatolta a fogával, majd elhajította. Az ajkai mentek lejjebb, és lejjebb, majd mikor már a bugyimnál járt, a fogát beleakasztotta, és lehúzta rólam. Még mielőtt megtette volna, végigcsókolgatta a melleimet, ami engem halk nyögésekre kényszerített. A kezemmel a vállába kapaszkodtam, majd sikerült elérnie, hogy olyat sikítsak, hogy az egész szálloda meghallja. Harry időben kapcsolt, és a csókjával befogta a számat, hogy a fájdalom helyett, inkább élvezzem a dolgot. Egyre gyorsabb volt, és hogy ne 'lökjön' el, azért a körmeimet beleszúrtam a vállába, ami neki nem fájt. Egy szava sem volt tőle. Ismét a nyakamra tapadt, de hiába volt, mert vissza kellett jönnie az ajkaimra, mert már majdnem megint elsikítottam magam. Amikor másodjára hagyta el a számat, már nem volt annyira nagy sikítási helyzetem, de Harry még jobban felgyorsított, és már a végsebességen volt.
- Nincs sok! - Mondta. A nagy élvezetben a nyakán lévő bőrt kezdtem harapdálni, ami neki tetszett is. Ennek a fiúnak semmi sem fáj?!
- Harry! - Súgtam halkan, mert már megint sikíthatnékom volt, majd Harry még jobban rákapcsolt, ami szinte nekem már lehetetlen volt, és elsikítottam magam. Harry ezúttal nem is fogta be a számat, élvezte a  sikításomat.
- Jön! - Mondta, majd nyögtem egyet, és elélveztünk. Még lökött rajtam egy párat, majd fáradtan ledőlt mellém. A szemeim be voltak csukva, és nagyokat nyeltem. Harry élvezettel nézte, hogy kifárasztott.
- Ez hiányzott már nagyon! - Húzott közelebb magához, majd nyomott egy puszit a homlokomra. Nekem is hiányzott már ő, de nem tudom... Csak meg ne kérdezze! Csak meg ne kérdezze!!! - És akkor hajlandó vagy velem újra járni? - És tessék! Megkérdezi. Most mi a francot mondjak? Érdemes-e?!


[By:Dóri.Styles]

~Tökéletes barátság 12.rész

Kicsit hosszabb, és izgalmasabb is:'3 remélem tetszik:'3 Amúgy most ilyen kis időugrándozások lesznek benne:D elég sok:D

- Készüljetek, mert indulunk! - Jött be Tom. Mi felpattantunk a helyünkről, és indult mindenki az eredeti szobájába készülni. Én úgy döntöttem, hogy felhívom Annát, hogy jöjjön velünk.
- Szia! - Köszöntem bele a telefonba.
- Szia! Natalie vagy?
- Igen, én vagyok! Arra gondoltam, hogy nincs kedved velünk jönni a turnéra?
- Én? Komolyan? Egy One Directionös, és egy Natalie Greys turnéra? Még szép hogy van! De nem fogok zavarni?
- Dehogyis! Ha Hayley, Rebeka, Enikő nem zavar, akkor te sem fogsz!
- Köszönöm! Mikor mennyek?
- Tudod hol vagyunk?
- Persze! Hiszen Directionator vagyok! - Felnevettünk.
- Rendben akkor összepakolsz, és jöhetsz! Itt találkozunk! Szia! - Tettem le a telefont.
- Ezt itt hagyod? - Jött ki Harry a fürdőszobából 2 pólómmal a kezében.
- Nem! Azok hogy kerültek oda?
- Nem rajtam volt!
- Tényleg?
- Igen! Pedig sexy lennék benne!
- Persze! Nagyon! - Nevettem el magam.
- Most mért? Nem?
- De! Te mindig nagyon sexy vagy! Kivéve amikor nem [;D] - Mondtam, majd közelebb húzott magához, és lágyan, de szenvedélyesen megcsókolt. A szokásos póz következett. Az én kezeim a nyakán, az ő kezei meg a fenekemen, de ezúttal jó erősen belemarkolt. Én nem bánom.....!
Harry is hamar elkészült, de csak azért, mert én pakoltam neki össze, bár egy boxerét eltettem magamnak csak.....úgy.....mint ahogy nála is van melltartóm [;$]

*Megérkeztünk*
- Go koncert! - Mondta Louis, ami után lepakoltunk a szállodába. Én persze Hazzával aludtam, Hayley Annával, Louis Liammel, Zayn Enikővel, Niall pedig Rebekával.

*Koncerten*
Már készen volt a hajam, a sminkem, és már fel is voltam öltözve. Kicsit izgultam. Felmentünk a színpadra, majd belekezdtem egy dalba.

*Koncert után*
Tök klassz volt. Totál jól éreztük magunkat. Vagy legalább is én igen. Harry elém lépett, majd meg akart csókolni, de nem sikerült neki, csak egy szájra puszi. Nem foglalkozott vele, otthagyott. Én észbe kaptam, majd utána mentem, és meg akartam csókolni, de csak egy szájra puszi sikerült nekem. Zayn magához rántott, majd csücsörített nekem, közbe Louis kezében a fényképező. Már nem lehetett sok az ajkaink között, amikor Harry hirtelen magához rántott, majd a háta mögé tolt, ezalatt azt értette, hogy 'Zayn! Takarodj! Ő az enyém!'
- Ez mi volt? - Nézett dühösen Zaynre, és a kezeit ökölbe szorította.
- Nyugi haver! Csak egy kép akart lenni! - Mondta tök lazán Zayn, amire Harryt még jobban felhúzta.
- Harry nyugi! - Fogtam volna meg a kezét, de nem engedte.
- Mi az, hogy nyugi? Majdnem megcsókolt! - Nézett rám egy pillanatra. Még sosem láttam ilyen agresszívnak.
- De csak majdnem! - Kuncogott fel Zayn, amire Harry már még dühösebb lett. Hazza hirtelen felemelte a kezét, de én lefogtam amennyire már tudtam. Ő lendített egyet a kezén, ezalatt azt akarta, hogy engedjem el, de nem tettem, és ezzel nekem húzott be egyet. Én az ütésétől elestem, és az ajkaim vérezni kezdtem. Harry nagy szemekkel nézte mit művelt, még ha csak véletlen is volt. Bőgve felálltam, majd berohantam az öltözőbe. Belenéztem a tükörbe, majd ordibáltam még mindig sírva:
- Ezt nem hiszem el! NEM! - Emeltem fel még jobban  végére a hangomat, majd a könyökömet az asztalra támasztottam, és a fejemet sírva beletemettem a tenyerembe. - Ez nem Harry Styles! - Mondtam már kicsit kisebb hangerővel, de összeestem a sírástól. Fogtam egy zsebit, majd a vért kezdtem csillapítani az ajkaimról.
- Bejöhetek? - Kopogott a hangja szerint Enikő.
- Csak te vagy itt?
- Igen!
- Akkor gyere! - Mondtam, majd bejött. Leült mellém, majd átölelt.
- Jól vagy? - Kérdezte aggódva.
- Nem! Hogy tehette ezt?
- Véletlen volt szerelmem! Esküszöm nem akartam! Csak... - Jött be Harry, majd leült mellém, és belevágtam a szavába.
- Mi csak Harry? Behúztál nekem egyet!
- Csak...Féltelek! Hogy egyszer csak valaki elvesz tőlem...
- És ezért kellet behú...- Folytattam volna, de Harry befogta a számat az ő ajkaival. Már nem vérzett a szám, és meg is nyugodtam kicsit. Harry is megbeszélte a dolgot 3 perc alatt.
- Mennem kell! - Mondtam 2 csók között.
- Hova? - Mondta. Csókok között beszéltünk, ami kicsit vicces volt.
- Élő showba. Még le is kell zuhanyoznom.
- Rendben! - Engedett el, majd bementem zuhanyozni. A tusfürdőért nyúltam, amikor valaki megragadta a derekamat, és a falnak szorított, közben az ajkaival a nyakamat kényeztette. Jól gondolod, Harry volt az.
- Harry! Most ne! Mennem kell!
- Van időd!
- Nincs! Tényleg mennem kell!
- De mért nem?
- Mert mennem kell, és ezt már mondtam! - Mondtam, majd kiszálltam a zuhanyból, és felöltöztem. Harry még pár percig nézett maga elé szomorúan a zuhany alatt, majd ő is kiszállt, felöltözött, és durcásan kiment. Mint mindig amikor ideges, most is beb*szta maga mögött az ajtót. Majd lerendezem a show után. Nekidőltem a falnak, majd gondolkozni kezdtem valamin egy kicsit. Mivel Harry gondolom elment, Liam visz el.

*A show után*
- Soha többé nem adok interjút! SEHOL! - Mondtam útközbe hazafelé.
- Nyugi! Kirúgták! - Nyugtatott Liam.
- Hogy nyugodjak meg? HISZEN MEGCSÓKOLT AKARATOM ELLENÉRE A MŰSÖRVEZETŐ!
- Harry ha tényleg szeret, megfogja érteni.

*Nati és Liam felértek a szállodába*
- Van egy kis gond. - Mondta Louis, amikor beléptünk az ajtón.
- Mi az? - Néztem rá türelmetlenül Loura.
- Harry elment 4 órája, és nem veszi fel a telefont, és az üzenetekre sem válaszol.
- Hogy mi? - Kérdeztem a könnyeimmel küszködve. Nem vártam meg a választ, beszaladtam a Harryvel közös szobánkba. Felvettem a Jack Wills-es pulcsiját, majd sírni kezdtem. Ezek szerint látta a műsorvezetős dolgot. De nem csókoltam vissza, és meg is pofoztam.
- Nati? - Jött be szerényen Anna egy fél óra múlva.
- Igen? - Töröltem le a könnyeimet.
- Te jössz velünk?
- Hova?
- Megkeresni Harryt.
- Megyek! - Álltam fel, majd mentünk. Túlzottan nem érdekelt, hogy 2-szer is beleférek Harry pulcsijába, de akkor is abba mentem. Órákig csak keresgéltük mindenhol: a parkba, a városba, még a diszkóba is bementünk...mindenhol, de sehol sem találtuk. A parkba voltunk, amikor megláttam egy vattacukros 'kocsit'. Odamentem hozzá, majd kértem egy kéket. Harryvel mindig azt eszünk.
- Szia! - Ültem le egy magányos lány mellé, egy padra.
- Szia! Te nem Natalie Grey vagy?
- De! Te meg...
- Katalin vagyok.
- És? mért búslakodsz itt egyedül?
- Jaj, semmi. Csak kijöttem egy kicsit.
- Hát rendben.
- És veled mi a baj? Ne mond, hogy semmi, mert látom, hogy ki van sírva a szemed!
- Nem találjuk sehol Harryt.
- Ó! Ebben tudok segíteni! - Mondta. Felállt, majd egy másik vattacukroshoz vezetett. Egy Harryvel egymagas ember volt ott, egy svájci sapkában. Pont olyan, ami neki van, és igen, az Harry volt. A pulcsiján a cipzár az orráig volt felhúzva.
- Harry?! Harry! - Kiáltottam, majd odafutottam hozzá. Szorosan megöleltem, de nem ölelt vissza. - Te mit képzelsz magadról? Hogy csak simán lelépsz? Úr isten, de hülye vagy!
- Jól van na! - Lökött el magától. Néztem egy nagyot.
- Jó Harry! - Mondtam tök nyugodtan, és úgy is folytattam. - Döntsd el! Vagy velem leszel boldog, vagy nélkülem! - Húztam egyet a vállamon, majd indultam kicsit kiszellőztetni a fejemet.
A többiek már aludtak, mire hazaértem. Harry a mellette lévő én helyemet üresen hagyta. Reménykedik benne, hogy vele fogok aludni, de nem. Lezuhanyoztam, felvettem a pizsimet, magamra terítettem egy plédet, majd kiültem a teraszra. A táj ismét gyönyörű volt. A város kivilágítva áh...Egyszerűen gyönyörű [*-*]!
- Ugye tudod hogy szeretlek? - Ült le mellém Harry, és letámadta a nyakamat a csókjaival.
- Igen Harry! Tudom, de egyáltalán nem úgy viselkedsz, és azt hiszed, hogy ezzel minden elvan intézve.
- De ha egyszer amit érzek irántad, az elmondhatatlan! - Nézett rám kiskutyaszemekkel.
- Nem érted!
- Lehet, de akkor is szeretlek! - Ölelt szorosan magához, majd egy könnycseppet láttam meg az arcán.

*A turné utolsó napja előtt*
Harryvel már megint veszekedtünk, és amikor ki akart békülni, megmondtam neki, hogy haggyon egy kicsit békén, és ezen megsértődött, úgyhogy most egy hete nem szól hozzám.
- Nati! Gyere egy kicsit! - Jött ki hozzám a szokásos helyemre a szállodákban, a teraszra.
- Mi az? - Mentem be Louval együtt. Nagyon komoly dolognak tűnt.
- Szóval... Nem akarom, hogy Harry titkolja el előled. És az történt hogy... - Mondta volna tovább, de megakadt.
- Louis! Nyögd már ki végre!
- Az van, hogy Harry...

- Te idióta kurva állat! Mégis hogy tehetted ezt? Mit képzelsz magadról? Nem látod, mit érzek irántad? - Rontottam be Harry szobájába, majd csapkodni kezdtem a hátát.
- Nati! Kérlek! - Fogta meg a kezem, majd megakart csókolni, de nem hagytam neki. Kirántottam a szorításából a kezemet, majd teljes erőmből pofon vágtam, és csattant olyat, hogy mindenki bejött.
- Gyűlöllek! Soha többé nem akarlak látni! - Ordibáltam Harryre, majd sírva kiszaladtam.
Mégis hogy tehette ezt? Hogy meg....meg....megcsal?? És azzal a Madisonnal vagy ki az.

* A turné utolsó előtti koncertje*
Épp az öltözőmbe voltam, amikor beszóltak, hogy mennyek ki. Kimentem, de rá se néztem senkire. Főleg nem Harryre.
- Sok sikert! - Mondta Hayley, közben megölelt. Hihetetlen, hogy megverte ezért Harryt, mert megcsalt engem. De még hogy megverte! Ez egy show féleség lesz, csak nem lesz műsorvezető. Csak énekelni fogunk, meg pár-pár mondatot beszélgetni. Hayley, Rebeka, Anna, Danielle, Eleanor, és Enikő is feljött a színpadra, majd leültek a többiekkel a színpadra. Madison is ott volt. Hihetetlen, hogy Harrynek van képe még tovább járni vele, és hogy elhozta ide is. Na várjon csak! Hallja meg a dalomat!
- Sziasztok! - Léptem fel a színpadra. Én kezdtem, de én csak egy dalt adok elő, és vége is a fellépésemnek. Nem is volt baj ilyen állapotba. - Ezt a dalt én írtam, és az életemről szól! Remélem tetszik!

You know the bed feels warmer (Tudod, az ágy is melegebbnek tűnik,)
Sleeping here alone (most, hogy egyedül alszom benne.)
You know I dream in colour (Tudod, most már színeset álmodom,)
And do the things I want (és azt csinálok, amit akarok.)

You think you got the best of me (Azt hiszed, hogy legyőztél.)
Think you had the last laugh (Azt hiszed, hogy te nevetsz utoljára.)
Bet you think that everything good is gone (Lefogadom, azt gondolod, hogy minden jónak vége van,)
Think you left me broken down (hogy itt hagytál romokban,)
Think that I'd come running back (s hogy vissza fogok szaladni hozzád...)
Baby you don't know me, cause you're devil (Bébi, nem ismersz, hisz egyáltalán nincs igazad!)

Csak énekeltem. Felálltam a helyemről. Eddig csak Harryt figyeltem,de nem bírtam tovább. Elfordultam. A lányok felé kaptam a fejem. Csak bámultak kikerekedett szemekkel. Nem hitték el,hogy nyilvános harcba kezdtem Harryvel!
A szemeim megteltek könnyekkel. A szám refrénje a szívemből jött. Talán nem öl meg és erősebbé tesz,mégis fáj!

What doesn't kill you makes you stronger (Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz,)
Stand a little taller (kicsit magabiztosabbá)
Doesn't mean I'm lonely when I'm alone (Mikor egyedül vagyok, az nem azt jelenti, hogy magányos is.)

What doesn't kill you makes a fire (Ami nem öl meg, az harcost farag belőled,)
Put that thing on ligher (még lépni is könnyebb,)
Doesn't mean I'm over cause you'r gone (Az, hogy te elmentél, az nem azt jelenti, hogy nekem is végem van!)

Fogtam magam,és elhagytam a helységet. Kisétáltam a színpadra,mire a közönség ordított egyet. Egy halvány mosoly megjelent az arcomon. Ez csak az Ő érdemük. Ők biztattak egy valakin kívül. Annyiszor elmondta,hogy milyen jó itt állni,amikor a saját koncertedet adod elő. Igaza volt! Talán ebben az egyben életében.

What doesn't kill you makes you stronger, stronger (Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz, erősebbé)
Just me, myself and I (Csak én, magam, és én...)
What doesn't kill you makes you stronger (Ami nem öl meg,az csak erősebbé tesz kicsit magabiztosabbá)
Stand a little taller (Mikor egyedül vagyok,)
Doesn't mean I'm lonely when I'm alone (az nem azt jelenti hogy magányos is)

You heard that I was starting over with someone new (Úgy hallottad, hogy újrakezdtem valakivel,)
But told you I was moving on over you (Elmondták neked, hogy tovább léptem, túl vagyok rajtad)
You didn't think that I'd come back (Nem hitted, hogy visszajövök,)
I'd come back swinging (de itt vagyok, csak hogy elmondjam:)
You try to break me (Megpróbáltál megtörni, de figyelj csak)

Lesétáltam a lépcsőn,és beálltam a sikítozó lányok tömegébe. Én is felsikítottam,mire a mellettem állók el nevették magukat.

What doesn't kill you makes you stronger (Ami nem öl meg, az csak erősebbé tesz,kicsit magabiztosabbá)
Stand a little taller (Mikor egyedül vagyok,)
Doesn't mean I'm lonely when I'm alone (az nem azt jelenti hogy magányos is.)

What doesn't kill you makes a fire (Ami nem öl meg, az harcost farag belőled,)
Put that thing on lighter (még lépni is könnyebb)
Doesn't mean I'm over cause you'r gone (Az,hogy te elmentél, az nem azt jelenti hogy nekem is végem van!)

Az utolsó versszak jött,és az én arcomat a könnyek áztatták. Mégsem akartam befejezni. Végig akartam vinni a szám utolsó hangjáig. Az álmaimat akarom követni,és ezt nem dobhatom el csak a legjobb barátom miatt!

Thanks to you I got a new thing started (Köszönöm neked, hogy újba kezdhettem,) 
Thanks to you I'm not a broken hearted (Köszönöm, hogy nem tört össze a szívem,)
Thanks to you I'm finally thinking bout me (Köszönöm, hogy végre magamra gondolok,)
You know in the end the day to left was just my beginning (Tudod, végül is, az a nap, amelyiken leléptél:számomra egy új kezdetét jelenti.)

In the end... (A végén…)-suttogtam. A közönségem először csöndben várta,hogy az utolsó hang is elnémuljon,majd hangos éljenzésbe kezdtek.

- Köszönöm! - Mondtam. - Szeretlek titeket! Nélkületek sehol sem lennék! - Sírtam el magam jobban, majd indultam le a színpadról, de valaki hirtelen megfogott.....

                                                                                      TO BE CONTINUED


Remélem tetszik, és izgalmas lesz nagyon a kövi rész:) 3 komi, és akkor fogom elkezdeni a kövit:)<3

[By:Dóri.Styles]