~Tökéletes barátság 14.rész

Remélem tetszik:) Ez elég "drámai" rész lesz:) Am ha vége van a zenének, mire a végére értek, indítsátok el újra, ahányszor csak vége van:) Hidd el, élvezetesebb lesz olvasni:)

Csak feküdtem Harry mellett, aki a válaszomra várt.Felálltam, és pár másodperc alatt felöltöztem.
- Nati! Nem? - Nézett rám kiskutyus szemekkel. Istenem de édes volt [*-*]. Nem tudtam neki nem-et mondani, de egy igen se jött ki a számon. Nyitottam az ajkaimat egy válaszra, de szerencsére megcsörrent a telefonom. Amikor megláttam, hogy apa az, egy nagy vigyor lett a számon.

Harry szemszöge:
Jellemző...Amint várok egy fontos választ, megcsörren a telefonja.
- Szia apa! - Mondta. Szóval az apukája volt.
-...
- Jól! És ti?
-... - Ez a válasz 1 percig tarthatott. Szóval valami baj lehet. Nati mosolya lassan eltűnt, és nagyon szomorú lett. Pár könnycsepp jelent meg a szemében, és azok lassan végigfolytak az arcán. Ledobta a telefont, majd sírva kifutott.
- Nati! - Kiabáltam utána, majd gyorsan felöltöztem, de már késő volt. Kiment. A padlón látszódtak a könnyei. A többiek értetlenkedve néztek hol egymásra, hol rám. Szóval már fent voltak. Úh, de ciki [>.<"].
- Igen haver, mindent hallottunk, és nem érdekel, hogy milyen jó volt! - Ütötte meg a vállamat Louis. - De azt nem hallottuk, hogy mivel sértetted már meg megint?
- Semmivel! Nem tudom, mért ment el. Hívta az apja, majd sírni kezdett, és elment.
- Akkor eriggy utána! - Csapott egyet a fenekemre. - Mi is megyünk mindjárt. Amúgy Madison hazament! Hayley elkergette [xd:D jóvagy Hayley] - Mosolygott.
- Adta az Isten! Na de mentem akkor Nati után! - Hadartam, majd Nati után futottam, de nem kellett sokat futnom. Kimentem a szállodából, és Pár méterre megláttam egy padon zokogni. - Mi a baj? - Mentem oda hozzá, majd felállítottam, és szorosan megöleltem.
- Anya... - Mondta, de a szava megcsuklott.
- Mi az?
- M...M...Me....- Mondta volna tovább, de hirtelen elsápadt, és összeesett. Zokogott szegény.
- Meghalt? - Guggoltam le hozzá, majd nekem is egy könnycsepp jelent meg az arcomon.
- Mi az? - Jöttek le a többiek is.
- Meghalt...
- Ki?
- Anyukája...

[ez a kép csak megtetszett:')]

- Sajnálom! - Mondták, majd ők is sírni kezdtek egy kicsit. Szörnyen éreztem magam, bár nem tudom, hogy mért.
* A temetésen már Londonban *
Natalie szemszöge:
Amikor már vége lett, én még ott maradtam. Egyszerűen nem tudom elhinni! Az eső szakadt, és villámlott is, de leszartam. Egyedül voltam a temetőben, és álltam a sír előtt. Szörnyen érzem magam. Leültem, és a térdemet behajlítottam, majd a kezemmel átöleltem. A fejemet ráhajtottam a térdemre, majd sírni kezdtem, még jobban. De mért pont most kellett? Amikor a legnagyobb szükségem van rá.
- Lassan menni kéne! - Ölelt át valaki. Az a valaki Harry volt.
- Nem akarok!
- Meg fogsz fázni!
- Nem érdekel! - Mondtam.
- Nati! Lehet, hogy nem a legjobbkor mondom ezt, de én még mindig... - Mondta volna, de belevágtam a szavába.
- Igazad van Harry, nem a legjobbkor mondod ezt! Kérlek haggy egyedül egy kicsit! - Mondtam, majd lassan elment. Nem hiszem, hogy azt akarta mondani, hogy még mindig szeret....

*1 nappal később*
Apa hívott, hogy nyugodtan költözzek vissza, de nem-et mondtam. Hayley meg volt olyan kedves, hogy befogadott magához. Egyedül lakott a házba, és így mondta, hogy mennyek nyugodtan. Harryvel nem beszéltem a temetés óta. Leültem a kanapéra, majd Rebeka is leült mellém, mivel lejött egy kicsit. Akárcsak a temetésen, a lábamat magamhoz öleltem, majd ráhajtottam a fejemet.
- Mi a baj? - Kérdezte.
- Minden... Vagyis....Anyát mostmár feltudom fogni, és nagy nehezen beletörődtem, de Har.....
- ...Harry?
- Igen...Most mi legyen?
- Szereted őt?
- Igen... - Mondtam úgy, hogy alig nyitottam ki az ajkaimat.
- Akkor meg mire vársz? Ha ennyit túl éltetek már, szerintem nem lenne rossz ötlet újra kezdeni.
- Köszönöm! - Öleltem át, majd egy halvány mosoly jelent meg az arcomon. Felpattantam, majd sprinteltem át Harryhez.
- Harry! - Nyitottam be a házba. Senki sem volt lent, de valaki itthon volt. - Harry! - Rohantam fel a lépcsőn, majd a szoba ajtajának egy kis résén benéztem. Úr isten! [:'O :'(] Ez most komoly?  Rohaggyon meg! Egy lánnyal csókolózott, és elég heves csókba kezdtek. Akkor már nem néztem oda, csak lerohantam a lépcsőn, és sikerült elesnem, és nekirohantam az üvegajtónak, mire az betört, és szét vagdosta a kezeimet. Bőgni kezdtem, amire azt hallottam, hogy valaki jön le. Gyorsan felálltam, és kirohantam, magam után egy vértócsát hagyva. Hazarohantam, majd nem törődve Hayleyvel meg Rebekával felmentem a szobámba. Elővettem egy kést, majd gyengéden ráhelyeztem arra a részre a kezemen, ahol nem lett elvágva, majd hirtelen és nagyon gyorsan végighúztam a kezemen. Nem...NEM!!!! Ez nem én vagyok!!!

Harry szemszöge:
- Betörtek? - Jött le aggódva Noah [az a lány, akivel Harry csókolózott, és majdnem lefeküdtek:P].
- Nem hiszem, mert nem vittek el sem....mit. - Mondtam, majd az összetört üvegszilánkoknál megláttam egy elég nagy vértócsát, és egy ismerős kis elvágott ruhadarabot. Gyorsan felemeltem, hogy a vér ne lepje el. Megszagoltam, és ez Natié lehetett, de nem biztos.Komolyan?! - Mindjárt visszajövök! - Nyomtam egy puszit a fejére, majd a vért követtem, ami Hayleyék házáig vezetett. Szóval Nati volt az.... De hát azt mondta, hogy már nem szeret! Vagy nem?! Bementem, majd ránéztem  Rebekára, mert csak ő volt lent, és ő is értetlenkedve nézett rám.
- Mit műveltél már megint vele? - Jött le Hayley nagy lendülettel, majd jó erősen pofon vágott. Tiszta düh volt.
- Semm.... - Mondtam volna tovább, de nem tudtam. Megcsuklott a szavam, amikor megláttam egy óriási vértócsát, és a végén Natit... Ölni tudott volna a szemeivel. Szóval látta Noaht... De mondta, hogy már nem szeret! - Nati! Azt mondtad, hogy már nem szeretsz! - Mentem oda hozzá sírva. Én tettem ezt vele..! Egy szörnyeteg vagyok.
- Nem Harry! Én nem válaszoltam, hogy szeretlek-e, vagy nem. Ha szerinted nem szeretnélek, akkor rohantam volna ezerrel hozzád, hogy elmondjam, hogy szeretlek?! Amikor azt mondtam, hogy haggy egyedül, arra gondoltam, hogy ott a temetőben! - Sírt, amitől rám rám jött a sírás, de amit utána mondott, összeomlott a világom: - Kérlek szállj ki az életemből! Nem akarlak többé látni! A mi történetünknek már vége..! - Sírt.
- Nati! Nem....Nem akarlak elhagyni!
- És? Harry! Ezt már ezerszer mondtad nekem! És mégis elhagytál Madisonért, és azért a lányért, akivel ott nyaltátok egymás pofáját! És még azt várod, hogy bocsássak meg?!
- Igen!
- Tényleg?
- Nem? Neeeemm.....
- Akkor most melyik?
- Nem Nati! Én azt várom, hogy gyere vissza hozzám!
- Nem gondolod, hogy ezzel már egy kicsit elkéstél?! Ezerrel rohantam hozzád, hogy szeretlek, de ha neked nem kellek, akkor rendben Harry!
- De...
- Nincs semmi de! - Emelte fel a hangját. - Mondtam már! Szállj ki az életemből! Nem volt elég még, hogy mennyit kínoztattál?! Haggy békén, és ezalatt azt értem, hogy végleg, és örökre..!


Szóval ennyi:) Szeretnétek még ma új részt, ha összejön??:)

[By:Dóri.Styles]