Bár nem lett meg a 9000 kukk, de Gorosics Dórinak köszönjétek, hogy hoztam részt:D Kérek komikat:3 Kérdezzetek: http://ask.fm/DoriStyles :)
'"...Bár már megírták a sorsod, oda az utat önmagad választod..."
Zayn belerúgott a lábamba, hogy hallgassak. De ez nem jó... Ha visszatér Jus emlékezete, akkor engem fog utálni, mert nem mondtam el neki, hogy nem is járnak.
- Őm... Harry! Nem mennél ki egy kicsit? - Nézett rám Zayn.
- Nem! - Válaszoltam egyszerűen. - Ő az én barátnőm!
- Mióta?
- Azóta, mióta elmentünk randizni!
- Hó, hó, hó, hó! - Nézett maga elé Jus. - 2 kurva helyes pasim van?! Klassz! De nem hiszem, hogy 2 férjem lehet, szóval inkább ezt a göndört választom! - Tette a kezét az enyémre. Mosolyogtam.
- Elment az emlékezeted! Én nem vagyok olyan, hogy kihasználom! majd visszatér, és együtt leszünk! - Nyomtam egy lágy puszit a homlokára.
- Szeretlek! - Mondta, majd átölelt.
- Nem vagy magadnál! - Nevettem.
- Igazából de... - Lépett be az orvos. - Adtunk neki érzéstelenítőt, mert a fejét beverte. Ez legyengítette, és lehet, hogy ezért is nem emlékszik semmire. Egy óra, és visszajön az emlékezete. Nem komoly a baja, de állítólag a rendőrség még nyomoz, hogy mi történt.
- Jus! Emlékszel valamire?
- Mattért nyúltam, majd valaki belelökött, és egyszer csak minden sötét lett...Majd itt vagyok! - Nevetett, majd becsukta a szemét 1 percre, és elaludt, de fel is ébredt. Fura.... - Szia Harry! - Mosolygott édesen, majd egy puszit nyomott az arcomra, és értetlenkedve szétnézett. - Őm... Lehet, hogy hülye kérdés, de hol vagyok?
- Justin! - Öleltem szorosan át.
Nagy kerek szemekkel fogadta, majd elmeséltünk neki mindent. Nem emlékezett semmire. megbeszéltünk az orvossal mindent, majd hazaengedték. 4 kocsival jöttünk, és én, és Jus jöttünk az enyémmel, a többiek meg bárhogy.
- Haló? - Vettem fel a csörgő telefonomat már a hotelban.
- Szia Harry! - Hallottam meg Josh hangját. - Ma este k*rva nagy buli lesz egyik ismerősömnél! Ti is meg vagytok hívva!
- Klassz! Vihetek magammal valakit?
- Persze, persze, azt hozol, akit akarsz, de ne az összes Directionert! Amúgy egy ilyen suli buli lesz! Tudod hova kell menni...Ugye?!
- Igen! Na de mentem haver! Csá! - Tettem le, majd rohantam a fiúkhoz le az előtérbe, de megakadtam, mert megláttam Just.
Angyalian nézett ki. Göndör haj, gyönyörű szemek, gyönyörű arc, a teste... Hihetetlen...A fiúk ültek a kanapén, és Jus seggét nézték.
- Srácok! Ma bulira vagyunk hivatalosak! - Léptem oda hozzájuk. - Josh hívott.
- Klassz! Nem hogy vinnénk a lányokat is! - Nézett rám Louis.
- Okés, én megkérdezem Just ti kérdezzétek meg a többi lányt! - Mondtam, majd Jus felé haladtam, de történt egy kis baleset. Matt épp fordult volna meg, és nem látta, hogy Jus mögötte van, így hét leöntötte levessel. Nagyot néztünk. Most vége van Mattnak.
- Ennyi erővel... - Vett el egy habos sütit Jus, majd Matt arcába nyomtam. Jus az ujjával levett egy kis habot, majd lenyalta. - Hmm...Finom! - Mosolygott, majd ment fel, gondolom átöltözni.
Felnevettem, majd mentem utána.
- Bejöhetek? - Nyitottam be szerényen, majd bedugtam a fejem. Nem is tudtam, hogy itt is van szobája.
- Gyere tőlem... - Mondta. Egy bugyiban, és egy melltartóban volt.
- Látom nem vagy egy szégyenlős típus - Mértem végig.
- Bocsi, mindjárt felöltözök.
- Nem! Engem nem zavar! Amúgy is szeretem, ha egy lány mer előttem fehérneműben mászkálni.
- És nem akarod visszaadni a melltartómat?
- Nem...
- Legyen, de akkor add nekem a kedvenc boxered! - Nevetett.
- Okés! - Mondtam, majd elmentem gyorsan az én szobámba egy boxerétrt. Visszamentem. Már fel volt öltözve. - Itt van! - Nyomtam a kezébe a boxeremet. Boldogan fogadta el.
- Azt nem mondtam, hogy használt kell! - Mérte végig. Felnevettünk.
- Hozzak egy tisztát? Ha még van...
- Nem, nem kell! - Nevetett, majd eltette a táskájába.
- Ma este buli lesz. Nem akarsz jönni?
- Jól hangzik...Kivel, és mikor?
- Háth... Jönnek a fiúk is, és most mentek el megkérdezni a többi lányt is.
- Rendben, de Jessnek nem kéne szólni.
- Okés! Mondjuk azt, hogy nálam aludtál.
- Akkor már inkább azt, hogy itt aludtam. Amúgy ti hol laktok, és mért jöttetek ide?
- Majd egyszer elviszlek, amúgy is fogsz te még velem lenni, és ajánlották nagyon azt a hotelt, és gondoltuk miért ne? De nem bántam meg, hogy eljöttem.
- És mikor mentek vissza?
- Szombaton. De előtte majd elviszlek nálunk, hogy tudjad, hogy hol lakunk.
- Okés.... - Mondta. Megfogta a kezemet, majd mentünk le.
Justin szemszöge:
*Este 8* [képen, hogy mit vett fel...tudom, pici, de hát...naxd] Már ülünk a kocsiba, és csak azon jár az eszem, hogy mi lesz, ha Harry valami más csajjal fekszik le.
- Hé! Ugye tudod, hogy most egy buliba megyünk? - Tette a kezét a combomra Harry.
- És?
- Hogy itt most bármi megtörténhet, hogy másokkal lefekszek.
- Ó igen?! Mert te fiú vagy, csak te feküdhetsz le valakivel? - Vettem le a kezét a combomról.
- Nem azért mondtam, hogy te nem feküdhetsz le senkivel! Csak hogy még most úgy is csak kavarunk, és meg eshet az, hogy valaki mással fekszünk le.
- Jól van Harry, de igazából kibaszottul nem érdekel! - Húztam egyet a vállamon, majd ismét az utat kezdtem bámulni.
Megérkezünk, majd elvegyültünk a tömegben. Mindenki táncolt, köztük én is. Elég sok emberrel haverkodtam így össze, köztük fiúkkal is, de egyik sem jött be annyira, mint Harry. De talán jobb is lenne, ha nem Harryvel kavarnék.
- Szia! - Hallottam meg Conor hangját. - Jössz táncolni?
- Igen! - Mosolyogtam. A dzsekijénél fogva behúztam a parkettre, majd hát....Hagy ne mondjam eléd durván táncolni kezdtünk...Jó, volt elég sok pia már bennünk....De akkor is. A farkát a fenekemhez dörzsölte, majd fektetett nyolcasokat végzett vele. Magához pördített, majd belemarkol a fenekembe, úgy táncoltunk tovább. Nem mondom, hogy nem élveztem.
Szóltam Conornak, hogy várjon egy kicsit, mert megláttam egy lányt, aki "magányosan" üldögélt. Odamentem hozzá. Bemutatkoztam, ő is bemutatkozott, majd az este hátralevő részében ő is velünk tartott. Számot cserélt mindenkivel. Dzsenifernek hívják. Szép neve van. Mi úgy döntöttünk Conorral, hogy lelépünk, mert ennek az estének nem csak úgy kell folytatódnia, hogy csak táncolunk. Hangsúlyozom a "csak" szót.
Szóval leléptünk, és igyekeztünk a szállodába. Felkapott a bejárat előtt, majd elrohant velem a szobájáig, közben az ajkaimra tapadt. Egy pillanat alatt lehúzta rólam a ruhámat, már a szobájában. Kivettem a zsebéből a baseball sapiját majd eldobtam, és lekaptam róla a pólóját, közben kicsatolta a melltartómat. Lehúztam róla a nadrágját. Fekapott az ölébe, letett az ágyra. Lehúzta magáról a boxerét, majd sikerült elérnie, hogy olyat sikítsak, hogy az egész hotel hallja... Jól összeharapdáltam a nyakát.
Reggel kómás fejjel kiszálltam az ágyból. Conor már ébren volt. Felvettem a bugyimat, adott egy hosszabb pólót, majd mentünk ki az előtérbe. Velünk szembe jött Harry, egy lánnyal. Mi hamarabb kiértünk. Leültem az asztalhoz, majd magam elé kezdtem bámulni.
- Szia! Nicole vagyok! - Nyújtotta felém a kezét az a lány, aki Harryvel jött. Körbenéztem, majd a kezemmel magam felé hívtam, mint ha mondani akartam volna valamit. Közel hajoltam a füléhez, majd a pofájába büfögtem egy k*rva nagyot.
Lepacsiztam a lányokkal, akik szakadtak a röhögéstől. Mindenki nevetett, kivéve Nicole, és Harry, de Harry most túlzottan nem nagyon érdekelt...
Sziasztok:D Szóval már akartam írni, hogy hoztam részt, de nem érdemeltétek meg volna, mert nem kommenteltek:/ Szóval most kötsög leszek, és akkor kezdem el írni az új részt, ha meglesz y 9000 kukucs:DD^^ Dekiskötsögvagyok^^ Azért persze szeretnék komit is:) Remélem tetszik:) nem lett a legjobb, de akkor is:) Jó olvasást:) És szeretném megköszönni, hogy az előző részre ennyi komment jött:D És a 17 feliratkozót is szeretném megköszönni:) El sem hiszem:)*-* Nagyon örülök neki*-* Édesek vagytok, de még szeretnék még azért:)♥
"...Nem fogok elpazarolni egy pillanatot sem...Ölelni fogom, s nem engedem el..!"
- Harry! Ne mond el senkinek kérlek! - Álltam fel.
- Mért ne? - Nézett rám értetlenkedve.
- Mert nem szeretném, hogy ha mások tudnák...
- Nem értem, hogy miért kell eltitkolni a tehetségedet....
- Mert én nem akarok tehetséges lenni...
- Hát jó... te tudod... - Segített fel a földről. - Játszol még valamit?
- Mit szeretnél?
- Bármit, amit te! - Mosolygott édesen. Bólintottam...
- Váó...Tudsz valamit! - Simogatta meg gyengéden az arcomat.
- Ha valakinek elmered mondani, kinyírlak!
- Nem értelek, de legyen... Na megtanítasz?
- Igen! - Nevettem. Leült mellém, majd az ölébe ültetett.
- Szóval.... Mit szeretnél megtanulni?
- Őm...Amit elsőnek játszottál.
- Okés akkor... Fog menni? - Nevettem.
- Ha ilyen jó tanárom van, biztos, bár lehet, hogy valami el fogja vonni a figyelmemet! - Kacsintott. Nyomtam egy puszit az arcára. - Ezt mért kaptam?
- Jó, akkor nem is fogok többet puszit adni! - Játszottam egy kis duzzogást.
- Nem azért mondtam! - Ölelt át. - Akkor megtanítod?
- Igen... - Mosolyogtam. - Csináld utánam! - Mondtam, majd lenyomtam 3 billentyűt.
- Okés! - Mondta, majd lenyomott erősen 3 rossz billentyűt.
- Nem azt, és ne ilyen erősen! Gyengéden! - Mondtam, majd ismét lenyomtam a billentyűket. Ő is lenyomta most már jókat, de megint olyan erősen, és egyszerre. - Nem úgy! - Nevettem. - Gyengéden, és sorban!
- Hogy a fenébe kell sorba?! - Nevetett.
- Könnyen! Így! - Csináltam meg megint a mozdulatot. Ő is megcsinálta, csak már megint kalapálta. Felnevettem.
- Én ezt nem tudom! Segíts!
- De hogy nem! Csak képzeld azt, hogy ez egy....akármi...
- Akármi?!
- Akármi! Egy baba, egy dalszöveg, egy lány, egy motor, egy csónak, egy kép, vagy akármi, ami boldoggá tesz, és gyengéden kell vele bánni! - Mondtam. Becsukta a szemét, majd pár másodperc múlva ki is nyitotta. - Minél döntöttél?
- Egy lány... - Súgta.
-Okés.. Akkor képzeld azt, hogy ez egy lány. Elalszik az öledben... Te gyengéden megsimogatod, majd betakarod. Szorosan, még is gyengéden megöleled, majd nézni kezdted... Egy idő után lassan kinyitja a szemét, majd édesen rád mosolyog. Te közel hajoltál hozzá, majd gyengéden megcsókoltad... Ennyi...
- Váó... - Mondta, közben oldalról engem nézett. Én ránéztem. Beleharaptam az ajkaimba. Ő ránézett, és ő megnyalta alig láthatóan az ajkait. Közel hajolt hozzám, majd ajtónyitódásra lettünk figyelmesek.
- Megzavartunk valamit? - Nevetett Louis.
Gyorsan kiszálltam Harry öléből, majd elpirulva álltam a 1D, és a lányok előtt. Jess, Lori, Lexy, Naomi, és Anne...
- Akkor... Most jártok? - Kérdezte összezavarodva Naomi.
- Nem! És mért hiszi mindenki azt? - Duzzogtam.
- Vajon mért! - Jelent meg Matt.
- Kabbe!
- Lökd ki!
- Mindjárt úgy kilöklek én téged...
- Benne vagyok...
- Fuss Matt... Fuss! - Kiabáltam, majd ezerrel rohant kifele.
Egészen az udvarig rohant. Ott vagy 3-szor biztos végigüldöztem az egész udvaron, végül beleugrott a medencébe.
- Szerencséd van, hogy nem tudok úszni... - Mondtam makacsul.
- Ezért is ugrottam be! - Nevetett. A víz 3 méteres, szóval még a lábam sem ér le.
Kisegítettem a vízből, majd Ő bement. Én a medencére néztem, és éreztem, hogy valaki meglökött, és minden elsötétül...
Közben olvasd:DD
Harry szemszöge:
Már egy fél órája keressük Just, de sehol sem találjuk. Hol a fenébe lehet?! A telefonját sem veszi fel.
Kimentünk az udvarra. Ott sem volt. Sehol...
- Hol a fenébe lehet? - Ültem le a medence melletti kis székre.
- Nem tudom... De kezdek aggódni érte. - Ült le mellém Zayn, majd a medence felől buborékolásokra lettünk figyelmesek.
Értetlenkedve néztünk egymásra, majd felálltunk, és a medence felé kezdtünk rohanni. A legalján egy ember teste volt, nagy hajjal. Mind a ketten egymásra néztünk, majd beleugrottunk. Zayn nem tud úszni, de egyszer azt mondta, hogy hogyha a barátnője fuldokolna, biztos érte ugrana. Mentünk egyre lejjebb, és lejjebb, amikor Zaynnek elfogyott a levegője, szóval ő visszament. Lehetett egy méter már, és elkaptam a kezét. Felhúztam magamhoz, átkaroltam a derekát, majd felúsztam vele. Gyorsan kitettem a vízből, majd már jött is a segítség.
- Jus! Justin! - Ráztam meg egy kicsit, de semmi válasz. -Justin! - Ordibáltam torkom szakadtából, majd elbőgtem magam. - Justin kérlek!
- Harry! - Hallottam meg egy hangot. Liam volt az, meg a többiek.
- Hívjátok a mentőket! - Sírtam.
Liam el is ment. Megpróbáltam szájból szájba lélegeztetni, de semmi. Nem ilyennek képzeltem az első csókunkat. Bár ez még nem az.
5 perc múlva a mentőket láttam meg a hotel előtt. Bejöttek, felkapták Just, majd elvitték. Mi is beszálltunk a kocsinkba, majd repesztettünk a kórházba
- Már egy órája várunk! Ez nem lehet igaz! - Állt fel dühösen Liam a helyéről, majd a falnak dőlt.
Én csak az óra kattogását hallgattam. Vele együtt ritmusra dobbant a lábam. Mindenki nagyon ideges volt, főleg én. Minden idegesített, egy idő után az óra is. Hihetetlen lassan akartak telni a percek.
- Én ezt nem bírom! Megyek sétálni! Hívjatok, ha van valami! - Álltam fel, majd elmentem idegesen.
Csak sétáltam, és azt se tudtam, hogy hova megyek. Az eső cseperegni kezdett, de mindent leszartam most.
Azt nem értem, hogy miért aggódok én ennyire. Eddig Jusnak csak a külseje fogott meg, de most...Teljesen beleszerettem... Csak nem tudom, hogy ő tényleg szeret-e. A hírnevemre biztos, hogy nem vágyik, hiszen ő mondta, hogy nem akar az lenni. De akkor sem értem.. Totál megszerettem... Már meg akartam tegnap a randi után csókolni, de ez nem így működik. És eddig már 2-szer volt majdnem csókunk. Mind a kettőt megzavarták...
- Haló? - Vettem fel kicsit bunkón a telefonomat.
- Gyere... - Hallottam meg Liam szomorú hangját.
Teljes erőmből a falnak basztam a telefont, majd ezerrel sprintteltem a kórházba. 2 perc alatt odaértem, és páran sírtak. Liam az orvossal beszélt. Közelebb léptem hozzájuk, majd hallgatózni kezdtem.
- Egy órája nem ad életjelet. - Mondta az orvos.
- És mi lesz vele? Bemehetünk hozzá?
- 2 ember bejöhet. Nem több.
- Én megyek! - Mondtuk egyszerre Zaynnel.
Az orvos bólintott, majd beengedett minket. Jus az ágyon "aludt", de a mellkasa nem mozgott. Leültem az ágy szélére, majd simogatni kezdtem, és nem bírtam magammal, hogy ne csókoljam meg, de egyszer csak azt érzem, hogy a számba köhög. Elengedtem, majd azt láttam, hogy lassan nyitja ki a szemét. Hirtelen ki is nyitotta, majd köhögni kezdett. Minden vizet kiköhögött, majd ránk nézett értetlenkedve.
- Justin! - Öleltem szorosan magamhoz. - Mi a fene történt?! Jól vagy?!
- Őm...Helló?! - Nézett még mindig értetlenkedve. - Te ki vagy?
- Harry, de ezt tudod jól!
- Őm...Biztos!
- Te nem emlékszel rám?
- Kéne?
- Igen...
- Lejárt a 10... - Jött be az orvos, majd meglátta Justint.
- Nem emlékszik semmire... - Néztem az orvosra.
Ő kivizsgálta, majd kiment. Mi még maradhattunk.
- Te ki vagy? - Nézett Jus Zaynre.
- A pasid! - Válaszolt.
- Hú! Jó ízlésem van! - Bámult maga elé. - Járunk?
- Igen!
- Mi?! - Vágtam rá. Mi a fenéért kell kihasználni Zaynnek, hogy nem emlékszik semmire?!
Nektek milyen hibáitok vannak??:D Nekem van jó sokxdd:DD
"...A saját életem írója vagyok...
...Sajnos tollal írtam, és nem tudom kitörölni...De ki mondta, hogy akarom...?!
- Jess! Szállj le róla! - Próbáltam leráncigálni, de semmi.
- Hagyd békén a pasimat! - Kiáltott rám. Szegény Harry csak értetlenkedve nézett, hogy most mi történik.
- És mi van akkor Codyval?
- Szakítok vele Harryért!
- Szállj le róla! - Emeltem fel a hangomat.
- Nem szállok le a férjemről! SOHA!
- Hát te tiszta idióta vagy! - Fogtam meg a lábát, majd lehúztam nagy nehezen Harryről.
Harry tele volt karcolásokkal. Jesst "beerőltettem" a szobájába, majd rázártam az ajtót.Egy jó óráig ellesz.
- Ne haragudj miatta. Csak nagyon hülye szegény! - Ültem le Harry mellé a kanapéra egy vizes ronggyal a kezembe, majd gyengéden törölgetni kezdtem. Volt olyan, ami már egy kicsit vérzett is.
- Áh! Nem baj! Van ilyen, ha híres vagy! - Mosolygott rám.
- De akkor sem értem, hogy lehet a húgom.
- Te ezt nem érted...
- Ó?! Mert nem vagyok Directioner, vagy éppen híres, nem értek meg dolgokat?
Felnevetett.
- Nehéz eset vagy! Előre féltem a jövendőbeli férjedet!
"Magadat félted?!" - Gondoltam magamban.
- Mindenesetre köszi, hogy itt maradhatok, amíg nem áll el az eső.
- Nincs mit... - Mosolyogtam.
Este 9 óra van, és még mindig szakad az eső. Talán jobban, mint eddig, és megegyeztünk, hogy itt aludhat. Kihúztam a kanapét neki, majd megágyaztam, és elmentem zuhanyozni. Levettem a pólómat, és a nadrágomat, majd a melltartómat is, és ajtónyitódást hallottam. Gyorsan a felső testemhez fogtam egy törülközőt, majd hátra néztem. Harry volt az. Eltakarta a szemét, de láttam, hogy 2 ujja között kukucskál.
- Mi van? - Kérdeztem.
- Semmi, csak a tesód szobáját kerestem.
- Ajj tűnés!- Dobtamneki a melltartómat, mert éppenséggel az jutott a kezembe.
- Őm...Okés, és bocsi, de ezt megtartom! - Mondta, majd megfordult, és ment ki, és hallottam, ahogy halkan felnevet.
Megforgattam a szemeimet, majd levettem a felesleges ruhadarabokat is, majd bezártam kulcsra az ajtót. Majd a melltartómat visszakérem, bár nem hiszem, hogy egy könnyen ide fogja adni. Beálltam a zuhany alá, majd lezuhanyoztam.
Kiszálltam, felvettem egy francia bugyit, és egy hosszabb supermanes jeles pólót, majd kimentem.
- Mehetek én? - Kérdezte Harry a kanapén ülve, miközben végigmért.
- Igen! Gyere, adok törülközőt! - Mondtam, majd a fürdőszobában lévő szekrény tetejéről leemeltem egyet, és a kezébe adtam.
- Köszi! - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd kimentem, és leültem a fotelba.
5 perc múlva kijött egy szál boxerben. Omg......Én ott olvadtam el. Hihetetlen jól nézett ki. Az ágyához sétált, majd ledőlt rá.
- Visszaadod a melltartómat? - Próbáltam elterelni a figyelmemet a testéről.
- Miért? Nálam is jó kezekben lenne! - Mosolygott kanosan.
- Add vissza! Az a kedvenc melltartóm!
- Tévedsz, mert most már az enyém! Milyen szexy leszek már benne! - Vette ki a párnája alól, majd magához mérte. Felnevettem.
- Add vissza! - Mentem oda hozzá, majd el akartam venni tőle, de nem sikerült.
- Nem! - Nevetett.
Ágaskodtam a melltartómért, de nem engedte. Valami csellel mindig elérte, hogy ne tudjam elkapni.Végül már nem bírt velem, így engem lefektetett az ágyra. A 2 térdét a csípőm egy-egy oldalára helyezte, majd lefogta a kezeimet. Persze szakadtunk a röhögéstől.
Édesen nézett rám, majd az ajkaimra. Ráharaptam az ajkaimra, majd lassan egyre közelebb, és közelebb hajolt hozzám. Már éreztem a leheletét az ajkaimon, amikor egyszer csak...
-Khmmmm.... - Kopogott valaki a falnak. A lányok voltak azok. Egyszerre riadtan rájuk néztünk, majd Harry gyorsan leszállt rólam, majd szégyenlősen gyorsan felálltam, és a lábaimat kezdtem elpirulva nézegetni.
- Szia Harry! Directionerek vagyunk! - Mosolygott Lori.
- Um... Sziasztok lányok! - Köszönt.
- Kaphatunk egy képet?
- Persze! - Mosolygott, majd mind a 4 lánnyal lefotózkodott, közösen, és egyesével is.
Én addig leültem a fotelba, és a telefonomat kezdtem böngészgetni. Twitter, facebook. Elég sok minden volt. A lányok persze el voltak Harryvel... Én meg egyszer csal elaludtam...
Harry szemszöge:
Kb. lehetett éjfél, amikor a lányok már elmentek. Jus már édesen aludt, és én csináltam róla egy képet, és már fent is volt twitteren:
@Harry_Styles: Édes:)
Kikísértem a lányokat, majd Just felvettem az ölembe, és befektettem magam mellé. Szorosan átkaroltam, majd én is elaludtam.
Reggel amikor felkeltem, még édesen szuszogott mellettem. És néha néha még horkolt is. Ezeken felnevettem, de nagyon édes volt. Kiszálltam az ágyból, majd felöltöztem. Kiengedtem Jesst, de még ő is aludt. 8 óra volt, és akár tetszett, akár nem, fel kell őket keltenem, hiszen Jus munkába jár. Megsimogattam az arcát, és már fel is ébredt.
- Jó reggelt! - Mosolyogtam, majd egy puszit nyomtam a homlokára.
- Szia! - Mosolygott, majd ő meg egy puszit adott az arcomra.
- Hogy aludtál?
- Valamiért nagy jól... De én mért nem a szobámban vagyok? - Nézett értetlenkedve szét, és éreztem, hogy elpirulok.
- Háth...Elaludtál, és én ide letettelek... - Mondtam szerényen.
- Akkor már értem, hogy mért aludtam ilyen jól! - Nevetett halkan, majd felállt, és a konyha felé indult. - Kérsz reggelit?
- Igen...
- Rántotta, vagy csináljak szendvicset?
- Nekem mind1...
- Hát kössz! - Nevetett.
- Most mi van?! Tök mind1, hogy mit eszek! - Nevettem.
- Akkor csinálok szendvicseket! - Mondta.
Leültem az asztalhoz, majd pár perc múlva elém tett egy tálcát, amin kb 10 szendvics volt.
- Ugye tudod, hogy nekem 5 nem elég? - Néztem rá.
- Ezt vehetem kihívásnak?
- Veheted!
- Akkor... Ki bír többet megenni!
- Benne vagyok! - Kacsintottam.
Visszaszámolt, majd elkezdtünk zabálni. ő már 3 szendvicset megevett, amikor én még csak kettőt, úgy hogy sietnem kellett. Végül megfogtam egy szendvicset, és egyben betömtem a számba, ugyanígy még 4-et.
- Ez így nem ér! - Nevetett tele szájjal. Felnevettem.
- Nem mondtad a szabályokat! - Kacsintottam.
- Kötsög vagy!
- Ts-es mi? - Nevettem.
- Én úgy szoktam mondani!
- És akkor ma még este mozi?
- Okés, benne vagyok! - Mosolygott édesen.
- Amúgy nem kéne menni dolgoznod?
- Ma Mrs.Tomson nem jön be, szóval addig maradok itthon, ameddig akarok, de azért szerintem bemegyek. És neked nem kellet volna szólni a fiúknak, hogy hol vagy?
- Áh! Tudják milyen vagyok! - Nevettem.
- Mert? Milyen vagy?
- Csajozós! - Mondtam. Éreztem, hogy ez a mondat nem tetszett neki. - Mármint ha van egy lány a láthatáron, akkor...na...érted...
- Igen...
- Most nem arra mondtam, hogy több barátnőm van, vagy hogy minden héten mással vagyok, csak hogy...
- Harry! Értem! - Vágott bele a szavamba. Mosolyogtam, majd elment ő is készülni.
Justin (Jus) szemszöge:
Végre jó idő volt. Ennél döntöttem:
- Jól nézel ki! - Mért végig, amikor kiléptem.
- Na te csak ne hízelegj! - Mondtam, majd eszembe jutott, hogy van egy húgom is.
Bementem a szobájába, majd hangosan ordítottam egyet. Ő ijedtében kiesett az ágyból. Felnevettem. Persze elkezdett ott nekem nyávogni, hogy miért kellett ezt, én meg csak kiakasztottam. A leégetésekért kapta ezt.
Kimentünk, majd meglátta Harryt. Mielőtt sikíthatott volna befogtam a száját, és lefogtam a kezét. Nem tudott szabadulni. Vártam így 5 percet, hogy lenyugodjon, majd elengedtem, és csodák csodájára nem sikított.
- Ti jártok? - Nézett kettőnkre.
- Nem! - Vágtam rá egyből. Igazából csak kavarunk.
- És Harry itt aludt?
- Igen...
- Úúúúú! Védekeztetek?
- Tűnés! - Vágtam hozzá a kezemben lévő újságot.
Gyorsan nevetve elfutott, majd felvettem az újságot a földről, és megakadt egy képen a szemem, majd többen is.
- Harry... - Lapozgattam az újságot kétségbe esve. Minden tele volt a tegnapi randinkkal.
- Mi az? - Állt fel a szemöldökét ráncolva, majd mellém lépett, és átkarolt.
- Ez...
- És?
- Mi és?
- És mi van akkor?
- Harry! Én nem akarok híres lenni!
- Nem leszel az!
- Honnan tudod?
- Nyugi már! Volt már ilyen más lánnyal is!
- Más lánnyal mi? - Néztem rá.
- Nem úgy! Csak hogy volt már olyan lány, akit félreértettek. Majd ha járni fogunk, majd akkor nyilatkozunk.
- Okés... - Leheltem, majd átöleltem.
- Nem kéne lassan indulni?
- De... - Mondtam. Elengedtük egymást, majd rátettem Egérre a pórázát, majd kéz a kézben indultunk.
Szerencsére igaza volt Harrynek, és nem követtek minket Directionerek, vagy éppen lesifotósok. Semmi.
Beértünk a hotelba, és persze a lányok is ott voltak. Mielőtt még megláthattak volna, elengedtem gyorsan Harry kezét, majd Levettem Egérről a pórázt. Megrohamozta a kanapét, majd nyugodtan leült. Felnevettem, majd mentem szólni Mattnak, hogy itt vagyok, de nem találtam. Gondolom még ő sem jött be, mivel nincs itt Mrs.Tomson. Ilyenkor mindenki ilyen. Leültem a kanapéra, majd nekidőltem Egérnek, és a telefonomon felnéztem twitterre, és mit látok?! Mindenhol képek rólam, de egyet Harry tett ki.
- Harry! - Álltam fel idegesen.
- Mizu cica?! - Nevetett, és tudja pont jól, hogy miért vagyok dühös.
- Fuss Styles...Fuss..! - Néztem rá, majd rohanni kezdett, utána meg én.
Persze szakadt az egészen. Üldözhettem már vagy egy 5 perce, amikor eltűnt. Gondolom elbújt. Egér jelent meg mellettem.
- Keresd már meg nekem Harryt! - Néztem rá. Ő csak lustán elment, és a raktár előtt leült, és ugatni kezdett. - Jó kutya! - Nevettem, majd kinyitottam az ajtót.
Harry esett ki belőle. Felnevettem. Mielőtt megfoghattam volna, felállt, és elfutott, de most nem hagytam annyiba. Utána szaladtam, ő meg bement a zene terembe. Én is mentem utána. Bementem, de sehol sem találtam, Gondoltam kiment. Mentem volna én is, de megakadt a szemem a zongorán.
Leültem elé, sóhajtottam egyet, majd végigmértem. Nem bírtam ki, hogy ne játsszam el....
A kedvencem... Mielőtt anya meghalt, mindig ezt énekelte nekem. Na meg a filmet is imádtam kiskoromban, meg most is az a kedvenc mesém. Olyan szép... Nem tudom miért, de nekem nem kell Hamupipőke, vagy akármelyik tökéletes zene... Szeretem a tökéletlen dolgokat, mint én... Tele vagyok hibával, de ezt szeretem magamban a legjobban. [Várd meg, míg vége]
- Te meg...Hogy a...Mióta....Most mi van?! - Lépett mellém csodálkozva Harry. Megijedtem, így leestem a székről...Remek! Nem akartam, hogy megtudják, hogy tudok zongorázni... Még szerencse, hogy nem énekeltem...
Nos itt az új ész:DD Remélem tetszik, és sok komit kérek:) Jó hosszú lettxd:D
Ti milyen filmeket szerettek??:D Én szeretem a horrort, a vígjátékot, és a kedvencem a romantikus:DD
"...És akkor megláttam Őt...Különös érzés áradt szét a testemben. Mint ha egész életemben csak is Rá vártam volna.... Ott állt, mosolygott, és közben ellopta a szívemet..."
Justin (Jus) szemszöge:
Jesst nagy nehezen észhez térítettem, de még most sem bírta felfogni, hogy a 1D a hotelban van.
Este 7 óra van, és gondoltam megyek, és lezuhanyzok. A nadrágomat vettem le, amikor egy cetlit éreztem meg a farzsebemben. Értetlenkedve kivettem, majd ez volt rajta:
8-ra ott vagyok érted:)
Nialler
Sietni kezdtem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a szekrényem felé sprintteltem. Egy fél óra válogatás után, ennél döntöttem:
Nem akartam túl öltözni. Tudatni szeretném Niallel, hogy csak barátok vagyunk. Vagyis szerintem... Vagyis akármennyire fáj neki, én nem szeretnék vele járni. Még a szoknyámmal bajlódtam, amikor meghallottam Jess hangját.
- Jus! Valaki keres! - Mondta.
- Engedd fel! - Kiabáltam ki.
3 perc múlva kimentem, és Niall ott ült, Jess meg totál rámászott, mint fan.
- Jess! Muszály folyton leégetned?! - Mondtam, miközben a tűsarkúmat húztam.
- Váó Jus! Nagyon jól nézel ki! - Mért végig Niall.
Egy barátságos mosollyal fogadtam, és egy fejbólintással. Átkarolt, majd indultunk.
- Őm...bocsi a húgom miatt... Csak nagyon szeret titeket! - Pirultam el.
- Áh!Semmi gáz! Vannak Nála durvábbak is! - Nevetett.
- Mint például?
- Például megmutatják a melleiket, vagy betéteket dobnak fel a színpadra.
- Az szép! - Nevettem. - Ennyi rajongótok van?
- Őm...Directionerünk... - Javított ki.
- Mind egy nekem az... - Húztam a vállamon.
- És? Milyen zenéket szeretsz, ha minket nem szeretsz?
- Őm...Conor Maynard, Justin Bieber, Dupstep, Dj... Ilyesmik...
- És hogy hogy nem szereted a 1D-t?
- Nem tudom... - Leheltem ki egy kis nevetést. - Egyszerűen, csak... Nem jösztök annyira be, mint együttes.
- Háth nem baj.... Nem mindenkinek tetszhetünk! - Mosolygott aranyosan.
- És milyen dolog ilyen híresnek lenni?
- Igazából nagyon jó. Nincs semmi rossz benne. Szeretjük a rajongókat, és az sem rossz, hogy nincs magánéletünk. Már megszoktuk - Mosolygott.
- Őm...Directionereket! - Javítottam ki. Felnevetett.
- Látom, hamar megértetted.
- Nem, csak szeretek másoknak az agyára menni! - Nevettem.
- Nem is vagy olyan bunkó mint...
- Mint? - Vágtam bele a szavába. Nyelt egyet.
- Mint azt gondoltam - Mosolygott szerényen.
- Háth... Nem mindenivel vagyok bunkó... - Mosolyogtam.
Vacsorázni mentünk. Elég drága étterem volt. A kaja is isteni volt, bár ettem már finomabbat is. Sok féle kaját ettünk, főleg mert mind a ketten ilyen kajásak vagyunk, mondjuk én persze csak olyat ettem, amibe nincs hús. Ő fizette, ami nekem egyáltalán nem tetszett, de egy mérges sóhajjal jeleztem neki, hogy nem tetszik. Fogta az adást, de akkor is ő fizette.
Távoztunk, majd hazakísért. Megköszöntem neki a vacsorát, majd hazament.
Másnap kénytelen voltam reggel 8-kor kelni. Nagy nehezen elkészültem. Még most jó idő volt, de ahogy ismerem Londont, minden órában más az idő. Mondjuk szeretem az esőt, nem véletlenül lakok itt.
Felvettem egy rövid feszes farmergatyát, felülre egy sárga pántos felsőt, és egy sárga Converse csukát alulra. Ugyan olyan színe volt, mint a felsőnek. Megragadtam az oldaltáskámat, amint egy angol zászló volt, majd igyekeztem a hotelba.
Még volt pár muffin az asztalon, és én azt szokás szerint le akartam támadni, de Mrs.Tomson elém lépett.
- Na azt már nem! - Mondta.
- És megtudhatnám, hogy mért nem?!
- Mert ez az itt lévő hírességeknek van fent tartva!
- Ha nem tudná, én is híres vagyok a hülyeségeimről! - Pörgettem meg.
Rákacsintottam, majd elvettem a muffinos tálcát, és rohanni kezdtem. Mrs.Tomson utánam. Szakadtam a röhögéstől, de rohantam. Betértem egy folyosóra, és neki ütköztem egy kicsit Göndörkének.
- Szia! - Mosolygott kedvesen.
- Csa... - Húztam a vállamon, majd elbújtam mögötte.
Mrs.Tomson nem vett észre, feljebb ment egy szintre. Felnevettem, majd indultam vissza az előtérre.
- Őm... Minek a muffin? - Szaladt utánam Göndörke.
- Mert mért ne?
- Csak nem éhes vagy?
- Mért?! Egy lány már nem is ehet egész nap?!
- Nem azért mondtam...csak...
- Csak semmi közöd nincs ahhoz! - Haraptam bele egy muffinba, majd leültem egy bárszékre.
- Mért vagy ilyen bunkó?
- Mert mért ne?
- Fejezd már be! - Emelte fel egy nagyon kicsit a hangját.
Ezen meglepődtem. Felálltam, megfogtam a muffinjaimat, majd otthagytam. Gondoltam elmegyek egyik ismerősömhöz a kutyámért, Egérért. 1 hétig nála volt, mert én nem értem rá, és most már rá fogok. Majd jön velem a munkába is, hiszen itt mindenki nagyon szereti ezt a nagy dögöt. Ha 2 lábra áll, nagyobb, mint Én. Pedig nem vagyok valami kicsi. 174 cm vagyok, és szerintem az nem számít kicsinek.
*2 óra múlva*
Éppenséggel vége van a munkaidőmnek. Jó vagyok! Nem dolgoztam semmit, de nem nagyon bánom. Persze egész idő alatt zabáltam, vagy zenéz hallgattam. Úgy döntöttem, sétálni megyek. Egeret is vittem magammal. Elindultam, és amikor már távolabb voltam a hoteltől, elkezdett szakadni az eső. Visszamenni nem fogok egy pulcsiért.
Egér sikeresen meglátott egy macskát, majd üldözni kezdte. A nagy testével kirántotta a kezemből a pórázt, majd ezerrel rohanni kezdett. Közben az útjából mindenki kiállt, hiszen mindenki fél egy 130 centis kutyától. Vagyis majdnem mindenki. Egy kanyarnál láttam, hogy egy fiú leguggolva simogatja aranyosan. Közelebb mentem hozzá, és csak akkor láttam, hogy Göndörke volt az.
- Szia! Hát te?! - Kérdezte, miközben felállt, és végigmért.
- Sétáltatom a kutyámat! - Vettem fel a földről a pórázt.
- A tiéd ez a nagy dög? - Nézett Egérre.
- Közöd?
- Hogy hívják?
- Egér! - Mosolyogtam a kutyára.
- Aranyos kutya! Amúgy te nem fázol? - Nézett rám.
- Közöd?
- Fejezd már be Jus! - Mondta megint azzal a kicsit felemelt hanggal. Igazából honnan tudja a nevemet?! - Annyira kedves, és aranyos vagy! Nialltől tudom! És mért kell ilyennek lenned?! Kezdjük mi is előröl! Szia! Harry Styles vagyok! - Nyújtotta felém a kezét.
Ránéztem a kezére, majd vissza rá. Nem fogadtam el. Megvártam, míg leteszi, majd sóhajtottam egyet.
- Szia! Justin D. Blue vagyok, de szólíts csak Jusnak! - Nyomtam egy lágy puszit az arcára. Egy nagy széles mosollyal fogadta ezt, és éreztem, hogy beleszippant egy nagyot az illatomba.
- Nos nem fázol? - kérdezte, majd mielőtt válaszolhattam volna, levette a dzsekijét, és gyengéden rám terítette.
- Te nem fázol? - Kérdeztem, miközben egy göndör ázott fürtöt vettem ki a hajából.
- Mit számít az? - Ejtett egy féloldalas mosolyt az arcára.
- Igen is számít! - Mondtam határozottan.
Egy pillanatra abbahagyta a pulcsija igazítását, majd a szemeimbe nézett. A mosolyából egy kínjából felnevetett nevetés lett.
- Makacs vagy! - Igazgatta ismét rajtam a pulcsiját.
- Csak őszinte!
- Makacs is!
- Lehet..!
- És? Nincs kedved elmenni ebédelni? - Húzott közelebb a pulcsijánál fogva, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nincs nálam pénz, és amúgy is... Mit csinálok addig Egérrel? - Néztünk egyszerre a nagy dögre.
- Amúgy jó nagyra megnőtt! - Nevetett. - Menny haza, vegyél fel valami száraz ruhát, és gyere le, ha kész vagy!
- Te nem jössz?
- Hajlandó vagy megmutatni, hogy hol laksz? - Villogtatta meg gyönyörű fehér fogait.
- Most mért ne? - Pirultam egy kicsit el.
- Hát akkor mennyünk hölgyem! - Mosolygott vicsori mosollyal.
Megforgattam a szemeimet, majd elindultunk nálam. Elég sokat beszélgettünk út közben, és jobban megismertem őt, és ő is engem. Persze még tudtunk volna beszélni elég sokat, de akkor is. Nagyon megszerettem Őt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kedves sztár létére.
Felértünk a lakásba. Levettem Egérről a pórázt, és mentem felvenni egy száraz ruhát. Ennél döntöttem:
Kimentem, majd azt láttam a nappaliba, hogy Harry fekszik a kanapén, felette Egér, és Harry szakad a kacagástól. Felnevettem, majd szóltam egérnek, hogy szálljon le róla. Jó kutya ként le is szállt, majd Harry is.
- Látom szereted a sportos felszereléseket! - Mért végig mosolyogva. - Mehetünk?
- Igen! - Mosolyogtam, majd átkarolta a vállamat az egyik kezével.
Bezártam az ajtót, majd indultunk.
- És neked most van barátod? - Kérdezte, miközben az egyik kezével a kezemet piszkálgatta.
- Nincs... Ha lenne, nem jöttem volna el veled - Mosolyogtam, majd idegesített, hogy még nem fogta meg a kezemet, így én összekulcsoltam a kezét az enyémmel. Ezen felnevetett.
- És volt?
- Volt...
- Mennyi?
- Őm...12 évesen volt elsőnek barátom, és....összesen 11 ebből 9 volt komoly. Neked gondolom volt barátnőd.
- Igen...
- Tényleg egy 40 éves nővel jártál?
- Igen... Jobban szeretem az idősebb nőket... Te amúgy mikor születtél?
- 1993. július 4.
- Akkor idősebb vagy - Mosolygott.
- Mert te mikor születtél?
- 1994. február 2.
- Értem... És mi volt azzal a 40 éves nővel?
- 30, de mind1! - Nevetett. - Semmi... Csak jártunk... Életem nagy szerelme volt - Mosolygott aranyosan. Ez a mondta nagyon nem tetszett. Elengedtem a kezét, majd zsebre tettem. - Baj van?
- Nincs, csak fázik a kezem - Hazudtam.
- Ja, okés! - Mosolygott, majd átkarolt.
- És? Hova megyünk ebédelni?
- A Nado's-ba gondoltam, ha neked megfelel.
- Ott gyors kajákat adnak... Nem?
- Igen! Gyros, hamburger, gyros tál, hot-dog, meg ilyesmik.
- Őm... - Leheltem egy kis nevetést az ajkaimon. - Én...Nem eszek húst...
- Vega Vagy?
- Igen... - Sütöttem le a fejem.
- Akkor mennyünk valahova máshova?
- Hát...Ha Neked nem gond...
- De hogy gond! Amúgy van valami kis meglepetés, amit tudnom kéne Rólad? Azt észrevettem, hogy tele Vagy tetoválásokkal, de még valami?
- Hát...Cigizek... - Leheltem ki szégyenlősen az ajkaimon.
- Még valami?
- Nem tudom, hogy a piercing annak számít-e, de a köldökömbe van egy.
- Nem, az nem számít annak. A ciginek nagyon nem örülök amúgy. Ilyen szép lány elrontja magát egy büdös papírral... De majd leszoktatlak én róla - Kacsintott.
- Nem is zavar, hogy vega vagyok? Vagy hogy van pc-m, és tetoválásom?
- Nem... Mért zavarna? Nem vagyok olyan srác, aki azért elundorodik egy lánytól, mert vannak hibái, már ha hibának lehet ezt mondani. Attól függ ugyan olyan aranyos Vagy.
- Őm...Ezt nem tudom, hogy bóknak szántad-e, de köszi.
- Igen, bóknak szántam! - Nevetett.
- Ha ha ha!
- Akkor ide megyünk! - Mutatott Göndörke egy nagy épületre. Gondolom étterem lehet.
Bementünk, majd hangos zene ütötte meg a fülünket.
- Bocsi! Nem tudtam, hogy most "diszkó" is van - Mondta.
- Nem baj! Szeretem a zenét! - Mondtam.
Egy asztalhoz mentünk. Harry kihúzta nekem a széket, majd leültem. Ő is leült, majd az étlapot kezdtük fürkészni, de olykor olykor ki-ki nézegettünk az étlap mögül, és egymással "szemeztünk". Mind a ketten belepirultunk ezekbe, de a végén már csak nevettünk ezeken.
- És mit szolnál, egy 2 személyes vega tálhoz? - Nézett rám.
- Harry..! Nem kell azért neked vega kaját enned, mert én az vagyok - Mosolyogtam.
- Nem fogok belehalni! Legyen szíves! Egy 2 személyes vega tálat kérnénk! És...A Hölgynek is, és Nekem is egy-egy pohár bort! - Intett Harry a pincér srácnak.
- Egy 2 személyes vega tál, és önnek Uram, és a szép hölgynek egy pohár bor... - Írta fel. - Rendben! Sietek! - Kacsintott rám, majd elment.
- És mesélj valamit a családodról! - Mondta.
- Mi érdekel róluk?
- A szüleid?
- Róluk nem tudok sokat beszélni.
- Mert? Mi történt?
- 4 éves koromban betörtek, és meggyilkolták őket. A keresztanyámhoz kerültünk, és 14 éves koromig nevelt minket. Utána elköltöztek Floridába, és mi nem voltunk hajlandóak menni, így itt maradtunk. Amúgy van egy húgom, Jess. Ő Directioner. Van még egy unokatesóm is. Utálom azt a csajt! Nagyképű, öntelt, és tönkretette az életemet! Akárhányszor volt egy olyan barátom, akit tényleg iszonyatosan szerettem, lenyúlta. Én voltam általánosban a legmenőbb csaj, addig, amíg nem került ő is oda. Mindenféle hazugságokat terjesztett rólam, csak azért, mert féltékeny volt. Utálom egyszerűen! 3 éve nem láttam, de nem is akarom! Állítólag Londonban lakik, de örülök, hogy nem futottam vele össze.
- Ennyire gáz a csaj?
- Eléggé. És neked a családod?
- Hát... A szüleim 7 éves koromban elváltak. Anyát Anne-nak hívják, és van egy Gemma nevű nővérem. Csak ennyit tudok mesélni - Mosolygott.
- Aranyos kis történet! - Nevettem.
- Az... És amúgy milyen a húgod?
- Mármint kinézetre?
- Arra is!
- Háth...Eléggé hasonlít rám, csak neki nem ennyire göndör a haja. 150 centi körül van, amit nem tudom, hogy hogy van, mert én meg magas vagyok. Ő, és anya volt a kicsi a családban. Én, és apa magasak voltunk. Vagyis Én még most is az vagyok. Szeret titeket, főleg téged. Egész nap csak azt hallgattam, amikor azzal a 40 éves nővel jártál, hogy "Mért pont egy 40 évessel". Az idegeimre megy sokszor, és szekáljuk egymást, sokszor még össze is verekszünk, de ki nem bírnánk egy hetet a másik nélkül - Mosolyogtam.
- Ez aranyos - Mosolygott édesen. - Mi is sokszor összevesztünk a nővéremmel, de nagyon tud hiányozni.
- Megértem. Na és anyukád?
- Mi érdekel róla?
- Minden, amit fontosnak tartasz!
- Hát... Jó fej, kedves, aranyos, és őszinte. Nagyra tartom a véleményét. Nem kezdek ki úgy egy lánnyal, hogy nem kérdezem meg a véleményét róla. Amúgy tényleg nagyon jó fej! Még azt se bánná, ha gyereket akarnék most! - Nevetett. Én is felnevettem.
- Itt van a 2 személyes vega tál, és a bor... - Töltötte ki nekem a pincér. - Még valamit hozhatok esetleg?
- Nem, köszönjük! - Mondtuk szinte kórusban, majd belekezdtünk.
Hatalmas volt, de még is 10 perc alatt felzabáltuk az egészet. Finom volt. Épp Justin Biebertől a Boyfriend volt. Imádom ezt a számot. A lábam a ritmusra mozgott amit Harry is észre vett. Becsuktam a szememet, majd halkan énekelni kezdtem a dallal együtt. Körülöttünk a táncparketten párok táncoltak. Én kezdtem egyre hangosabban énekelni, de még mindig nem hallhatóan énekeltem.
- Táncolunk? - Kérdezte Harry, miközben felállt, majd a kezét nyújtotta felém.
Boldogan elfogadtam, majd kerestünk egy üresebb helyet. A kezeim a nyakát karolták át, neki a kezei a derekamon pihentek. Jó érzés volt vele táncolni. A keze követte a csípőm mozgását, majd lassan lecsúszott a tenyere a fenekemre, és gyengéden megfogta. Halkan felnevettünk, majd tovább táncoltunk.
Egy idő után azt vettem észre, hogy mögöttem táncol. Az egyik keze a magasban, a másik meg a derekamon. Élveztük mind a ketten a dolgot. Azt éreztem meg, ahogy a far része a fenekemhez dörzsölődik... Kicsit leállítottam, mert ez nekem még így sok, akármennyire is bejön Harry, de akkor is... És amúgy is nem egy étterem-diszkó féleségben kéne ezt csinálni. Mondjuk egy klubban, vagy egy diszkóban, vagy buliban, de nem egy étteremben. Lassan a keze a testemet kezdte simogatni, amitől kirázott totál a hideg. ezen felnevetett, majd a nyakamat behintette a csókjaival.
Amúgy úgy látom, hogy nem nagyon ismerték fel őt, vagy legalább is nem akarnak zavarni, mert itt vagyok vele. [várd meg, míg vége a számnak]
Vége lett a számnak. Harry kifizette a kaját, aminek szintén nem örültem, majd Harry ugyan úgy, mint tegnap Niall, hazakísért. Siettünk haza, mert még esett az eső. És egyre jobban, és jobban. Akaratom ellenére Harry ideadta a dzsekijét, hogy tartsam magam felé, mint "esernyőt". Megérkeztünk a házhoz, majd az erkély alatt megálltunk.
- Háth... Köszönöm a mai vacsorát, és a táncot is! És itt a dzsekid! Vagy mossam ki? - Nyújtottam felé.
- Ki ne merd mosni! - Kapta ki a kezemből. Hülyén néztem rá, míg ő a cipője orrát kezdte bámulni elpirulva, és csak akkor esett le, hogy az illatom rajta van. Halkan felnevettem.
- Még egyszer köszi! - Nyomtam egy puszit az arcára, majd indultam volna befele, de a kezét éreztem a karomon.
- Várj..! Eljönnél velem holnap moziba? - Nézett rám kiskutyus szemekkel, és felvont szemöldökkel.
- Őm... Hánykor?
- 7-re itt vagyok érted!
- Rendben! - Mosolyogtam.
- Megadod a számod?
- Persze! Csak kéne egy papír... - Néztem körül, de sehol sem találtam. - Gyere fel! Fent biztos van!
- Okés! - Mosolygott, majd kéz a kézben felmentünk.
Fent kerestem egy papírt, egy tollat, majd oda adtam Neki.
- Köszi! - Mosolygott a papírra, majd az ajtó felé indultunk, de megilyedtünk egy óriási villám csapódástól. Sóhajtott egyet, majd kinyitotta az ajtót, de én megfogtam a kezét.
- Várj! Maradj nyugodtan, míg nem áll el az eső! - Húztam vissza, majd bezártam az ajtót.
- Nem zavarok?
- De hogy! Őm... És előre bocsánat a húgomért!
- Mert? Mi van a húgoddal?
- Áááááááááááááááááááááááááááááááááááá! - Sikított az ajtóban álló Jess. Én befogtam a fülem.
- Ez! - Mutattam Rá. Harry ölébe ugrott, és nagy lendülettől mind a ketten hátraestek... Muszály mindig leégetni?!
Sziasztok:D Nem kommentteltek:( Van 14 feliratkozó, ebből szokott egy kommenttelni:'( Ennyire rossz lenne?!
Am nektek mi a kedvenc kajátok??:D Én szeretem a muffint, mint az majd az olvasás folyamán kiderül, hambi, pizza, hot-dog, gyros, meg ilyesmiket:DD Am már gondolkoztam azon is, hogy vega leszekxd:DD
Jó olvasást, és komizzatok:)
"...Az ember sosem tudhatja, kivel hozza össze a sors..."
Megettem a kajámat (finom volt), majd mentem készülődni. Még csak 10 óra, de kell nekem 3 óra is, hogy elkészüljek.
Letusolam, megfésültem nagy göndör fürtjeimet, fogat mostam, stb... majd azon gondolkoztam, hogy mit vegyek fel. Egy óra kutakodás után ennél döntöttem:
Olyan saját stílus.... Mármint ez is...
Igyekeztem a hotel felé, és azt láttam, hogy egy bmw parkol a hotel bejárata előtt. Bementem, majd mindenkinek köszöntem.
- Justin! - Tárta ki felém a karjait Matt.
- Matt! - Mondtam, majd mellém futott, és azt várta, hogy megöleljem, de nem tettem.
- Na mi van? Egész évben nem látlak, és még egy ölelést sem kapok?! Neked nem hiányoztam?
- Nem! - Nevettem, majd elmentem szólni Mrs.Tomsonnak, hogy itt vagyok. Persze nem örült nekem, de isteni érzés ezt kimondani.
- Szóval... Kié az a kocsi? - Néztem a kint parkoló szépségre.
- Az enyém! Vidd el egy körre, ha akarod! - Nyomta a kezembe a kocsikulcsot Matt, és egy "Királlyal" itt hagytam.
Sprintteltem kifelé a kocsihoz. Kinyitottam, majd beültem. Végigmértem minden egyes pontját, majd beindítottam. Jó volt hallani a motor zúgását. Úgy döntöttem, hogy kimegyek Londonból, hátha nem kapnak el zsaruk.
Amint kiértem, gyorsítottam. Amúgy Londonban jól megbámultak, főleg a fiúk. Szóval gyorsítottam, és a szél belekapott a hajamba. Isteni érzés volt. Csak repesztettem ezerrel, és nem érdekelt, hogy hány zsaru láthatott meg. Szabadnak éreztem magam.
- Na? Milyen volt? - Kérdezte Matt, amikor visszaértem.
- Jajj nagyon jó! - Nyomtam vissza a kezébe a kulcsot, de visszaadta.
- Tartsd meg!
- Mi?
- Tartsd meg!
- Matt! Ez egy kocsi, és nem egy plüssjáték, amit csak úgy ideadhatsz!
- Mert mért ne?!
- Mert nem fogadhatok el egy kocsit, csak úgy ingyen!
- Mért ne?! Tessék! Itt van a forgalmi, meg minden más papír! Hivatalosan is a tiéd!
- Hát te tiszta lökött vagy! Ezt még meg fogod bánni! - Vettem ki a kezéből a kulcsot, meg a papírokat és eltettem a táskámba. - De biztos?
- Biztos! Van még 5 másik ilyen, ahonnan ez jött - Kacsintott.
Megforgattam a szememet, majd mentem ki az új kocsimhoz. Kivettem belőle Matt cuccait, bevittem neki, majd én is bepakoltam. Csak mászkálgattam, és unatkoztam. Ma még nem dolgozok, csak 5-től. De akkor minek kellett bejönnöm most?! Na mind1.... Gondoltam elszívok már egy cigit. Reggel szívtam utoljára. Igen, rossz szokás, cigizek. Na meg van egy csomó tetkóm, és a köldökömbe pc. De azon gondolkoztam, hogy az ajkaim felé is rakatok majd.
Ilyen tattókat képzeljetek:) tatto1 tatto2 tatto3 tatto4 tatto5 tatto6 tatto7 tatto8 tatto9 tatto10 tatto11 tatto12 tatto13
Az 5 óra hamar eljött. Levettem a dzsekimet, így csak a felső maradt rajtam. Na meg persze bugyi, nadrág, cipő, melltartó, és sapka. Azaz csak a dzsekimet vettem le. Beálltam a pultba, majd pakolgatni kezdtem a poharakat.
- Blue! Mi felmegyünk megbeszélésre! Jönni fog 5 nagyon fontos vendég! Kérlek ne szúrd el! - Mondta Mrs.Tomson.
- És én mért nem mehetek megbeszélésre?
- Mert tőled nem lehetne beszélni!
- Igaz! - nevettem.
- Itt van egy adóvevő! Ha valami baj van, hívj! - Nyomta a kezembe az egyiket, majd mindenkivel felmentek.
Lent az előtérben asztalok voltak megterítve minden édességgel. Muffin, csokiszökőkút, torta, eper, minden. És persze én meg akartam rohamozni, de egy testőr állt elém.
- Nem! - Mondta.
- Csak egyet! - Néztem rá ártatlanul. Körülnézett.
- Na jó, de ne mond el Mrs.Tomsonnak! - Mondta, majd kiállt az utamból, és elvettem 9 muffint. Nem egy volt, de mind1.
Gondoltam telefon betyárkodok már egy kicsit. Megfogtam a telefonomat, majd kikerestem Mrs.Tomson számát, és felhívtam.
- Haló? - Szólalt bele.
- Ismerem anyádat! És anyád vízzel főz! - Mondtam bele mély hangon. A testőrrel elnevettük magunkat.
- Justin?! Te vagy az?
- Um....Nem! Én Jessica vagyok a húga! Viszlát! - Hadartam, majd gyorsan letettem. A testőrrel szakadtunk. Most úgy döntöttem, hogy a matek tanáromat hívom.
- Jó napot Mr.Fred! - Mondtam vékony hangon.
- Szia Justin!
- A fenébe! - Raktam le nevetve.
A telefonomat rácsatlakoztattam a hangfalra, majd ezerrel bömböltettem a Gangnam Style-t. Közben táncoltam rá azokat a táncokat.
- Heeeeeeeeeeeeeeeey Sexy Lady! - Énekeltem.
A testőr próbálta utánozni a mozdulataimat nagy testével. n persze csak szakadtam rajta, de aranyos volt.
Most jött az egyik kedvenc számom, a Turn Around Conortól. Énekeltem, és csak azt vettem észre, hogy valaki velem együtt énekel a hátam mögött. Megfordultam, és Conor Maynarrd mosolygott rám édesen.
- Szia! Conor vagyok! - Nyújtott kezet.
- Szia! Én Justin vagyok, de szólíts csak Jusnak! - Fogadtam el a kézrázást.
- Szia! Én is Justin vagyok, és szólíts csak Justinnak! - Karolta át Conort Justin Bieber.
- Szia justin! - Mondtam, majd 2 puszit nyomott az arcomra. Azt hittem, hogy elájulok.
A pult felé igyekeztem, majd az adóvevőt vettem a kezembe.
- Mrs.Tomson! Jött 2 vendég. Le tetszik jönni, vagy intézzem én?
- Jus! Te voltál a telefon betyár? - Kérdezte. Láttam, ahogy a fiúk elnevetik magukat, velük én is.
- Neeeeem! A húgom volt, Jess! - Mondtam cinikusan, amitől még jobban felnevettünk.
- Még számolunk!
- 1..2..3..4..5..6..7.. - Viccelődtem. A fiúk már szakadtak.
- Na várjál csak! Amúgy intézd el!
- Várok, és Oks! - Mondtam, majd kikapcsoltam.
- A hotel hatalmas. Melyik szinten akartok lenni? - Kérdeztem.
- A legközelebb hozzád! - Kacsintott Conor. Elpirultam.
- Most komolyan srácok! Hol szeretnétek lenni?
- 1. emelet - Válaszolt Justin.
- Okés, akkor Justiin 1. emelet 4. szoba, Conor 1. emelet 7. szoba. Megfelel?
- Tökéletes! - Kacsintott Justin. - Amúgy ha kellek, szólj!
- Umm....Ok. - Nevettem halkan, majd elmentek a szobájukba.
Én pakolásztam még a polcokat, majd egy hangot hallottam meg.
- Ú! Már tetszik ez a hotel! - Hallottam meg. Megfordultam. - Szia! Zayn Malik vagyok! - Nyújtott kezet, Egy pillanatra ránéztem a kezére, de nem fogadtam el.
- Szia! Liam vagyok! - Mosolygott kedvesen egy barna hajú magas srác.
- Hali! Louis vagyok! Louis Tomlinson! - Karolta át egy másik barna egy nagy göndör hajú srácot.
- Szia! Én Niall vagyok! Te meg dögös! - Mondta szerényen elpirulva egy szőke.
- Szia Szépség! Harry Styles vagyok, és ha szabad megjegyeznem, nagyon jól nézel ki! - Mondta a göndör hajú, majd mind az 5 fiú egyszerre végigmért. - Megtudhatnám a Szépség nevét?
- Nos...A szépség nem nyilatkozik! - Mondtam makacsul, majd az adóvevőt vettem a kezembe.
- Mrs.Tomson! Jött 5 srác! Vagy is azt hiszem, hogy azok. Intézzem? - Kérdeztem.
- A One Direction jött?
- Azok kik?
- Őm...Mi vagyunk... - Mondta Zayn asszem.
- Ááááááááá! - Hallottam meg Mrs.Tomson sikítását, majd 10 másodperc múlva mellettem állt. - Úr isten! Itt vannak!
- A rajongónk tetszik lenni? - Kérdezte Louis.
- Én nem vagyok rajongó... Directioner vagyok! - Kiabálta sikítva.
Megforgattam a szemeimet, majd letámadtam az asztalt. Szinte mindent felzabáltam 4 perc alatt.
- Héééé! Van kaja, és nem szóltatok?! - Lépett mellém a szöszi. Mit is mondott? Niall! Igen Niall! Ez lesz az. Lépett mellém Niall.
- Tűnés! Az enyém! - Löktem arrébb nevetve. Felnevetett, és ott tolongtunk egymás mellett a kajáért.
- Bírlak! - Nevetett.
- Én nem! - Haraptam bele egy muffinba.
- Nem vagy ezek szerint Directioner?
- Nem... Soha! - Nevettem.
- Figyu....Őm...Okés, nem kell a 1D-t szeretned, de legalább velem legyél egy kicsit jóba. Kezdjük előröl! - Nyújtotta a kezét felém. - Niall Horan vagyok!
Sóhajtottam.
- Szia Niall! Justin D. Blue vagyok, de szólíts csak Jusnak! - Fogadtam el a kéz rázást.
- Nagyon örülök a szerencsének Jus! - Mosolygott aranyosan, majd átölelt.
- Khm.... - Hallottam meg egy hangot. Gyorsan elhúzódtam Nialltől, majd elpirulva bámultam a cipőm orrát.
- Csak egy ölelés...volt... - Pirult el Niall is.
- Én is kapok? - Tárta szét a kezét Göndörke.
- ...Nem... - Húztam a vállamon. Megragadtam 3 muffint, majd leültem a kis kanapéra.
Kérés nélkül leült mellém Göndörke, de én fel is álltam.
- Most hova mész?
- Haza...
- Hol laksz?
- Közöd?
- Van..
- Nincs semmi közünk egymáshoz, és nem is lesz... - Húztam a vállamon, majd megfogtam a táskámat. Beültem az új kocsimba, majd indultam haza.
- Szia Jess! - Dobtam le a táskámat.
- Szia! Mi a baj?
- Semmi... - Erőltettem egy mosolyt az arcomra, majd leültem mellé a kanapéra.
- Most komolyan....
- Jhajj....Na jó....de kérlek, ne sikongass, és maradj nyugodt!
- Nyugi már! Semmi sem tud azért annyira feldobni!
- A hülye 1D-d a hotelba bejelentkezett....
- Ááááááááá! - Pattant fel sikítva, majd legyezni kezdte magát, és elájult.
Harry szemszöge:
- Megbeszélés nálam! - Nyitott be Liam a szobámba. Felkeltem az ágyról, majd mentem át Liam szobájába. Rádőltem az ágyára, majd magam elé bámulva gondolkoztam.
- Srácok...Én azt hiszem, hogy randira hívom azt a lányt... - Mondtam...
- Háth már késő! Én ölelés közben becsúsztattam egy cetlit a farzsebébe, hogy 8-ra ott vagyok! - Mosolygott Niall.
- Azt hittem, csak a fenekét fogtad meg. - Ráncolta a szemöldökét Zayn.
- Na jó... Az is benne volt, de a cetlit is beletettem.
- Amúgy mi a neve? - Kérdeztem.
- Justin, de nem tőlem tudjátok. Amúgy Jusnak kell szólítani. - Mondta Niall.
- Szerintem jó csaj! - Húzott egyet a vállán Lou.
- Ja...Csak ne lenne ilyen bunkó! - Tette hozzá Liam.
- Nem...Szerintem nem bunkó Ő, csak valami történhetett Vele.... Vagy éppen pasik miatt, vagy szüleivel, barátaival, vagy bármi... Kellene Neki egy fiú, aki visszaadja a bizalmát, és talán Én leszek az... - Mosolyogtam elégedetten.
- Vagy Én! - Mondták egyszerre a fiúk. Egymásra néztünk. Csend lett hirtelen.
- Na srácok! Én megyek készülni a randira! - Állt fel Niall.
- Honnan tudod, hogy hol lakik? - Kérdeztem értetlenkedve.
- Megmondta! - Nevetett, majd kiment. Remélem nem lesz semmi köztük...
Sziasztok:D Íme az 1. rész:D Rem tetszik:D
Amúgy mostantól be fogunk vezetni egy ilyen kis "napikérdést" vagy hogy mondjam:D Csak hogy kicsit szorosabb legyen a kapcsolat köztünk:D Szeretem az olvasóimat♥
Ez a rész am nem lett valami esemény dús, de a kövibe már a 1D iis benne lesz:) Remélem fogjátok követni a blogomat:) Szeretnék sok komit, és sok feliratkozást még:D No meg ott a "Kövit" gomb is:DD
Ti milyen zenéket szerettek??:D / A 1D-n kívül /:)
"Nem vagyok lusta...
...Csak most nincs kedvem hozzá..."
- Na? És mik a terveid a nyárra? - Zárta be helyettem a szekrényemet Will.
- Háth... Nem veled foglalkozok! - Gúnyolódtam.
- Höhö! - Kuncogott. - Vicces vagy Jus! Na de most komolyan! Mire készülsz?
- Ugyan azt csinálom, amit az elmúlt 4 évben. Nem veled foglalkozok! - Nevettem, majd megkerestem a húgomat, Jesst.
Meg is találtam. Persze az ebédlőben ült, és hallgatta azt a buzi együttest.
- Szia süket! - Vettem ki a füléből a fülhallgatót. Olyan igaz testvéri szeretett van köztünk.
- Ó! Miért vetted ki? - Kapcsolta ki a zenét.
- Öröm volt megszakítani! - Mosolyogtam gúnyosan.
- Bunkó vagy!
- Csak őszinte!
- És idén is abban a hotelban fogsz dolgozni?
- Igen, és nem érdekel, te is jössz! Nem fogsz Codyval (ő a barátja) nyaralni!
- Már késő! Kocsimosást vállaltam!
- Na persze...
- Na jó! Ez szar hazugság volt! A hazugságokban te vagy a profi!
- Mint minden másban!
- Egoista vagy!
- Csak őszinte! - Kacsintottam, majd felálltam, és már indultam haza.
Hihetetlen, hogy a lányok rá bírtak beszélni egy társasházra. Úgy nincs vele bajom, de hogy mindig szaladgálni kell lefele, ha ki kell nyitni az ajtót, meg minden. És ráadásul a 10. emeleten vagyok. Még szerencse, hogy van lift.
Házit mint mindig, most se csinálok. Szóval felvettem egy rövid gatyát, és egy laza pólót, majd bevágtam 4 szendvicset. Megragadtam egy csokis dobozt, majd beültem vele a TV elé. Kikerestem valami mesét, majd bámulni kezdtem.
A mesémet a csengő zavarta meg. Gondolom Jess lehet az, bár ki tudja.
Vettem egy nagy levegőt, majd igyekeztem lemenni kinyitni az ajtót. Mire megjött a lift, simán leértem volna a lépcsőn, de lusta vagyok.
- Szia! - Köszönt.
- Szia! - Öleltem át. - Látom hoztál holnapra ruhát. Itt alszol?
- Igen, ha nem baj.
- Nem... Mert amúgy Cody?
- Elment ma L.A.-ba, és hétfőn jön vissza.
- Holnap péntek. Nem sok idő. Addig ha akarsz, maradhatsz.
- Oks, köszi - Mosolygott, majd indultunk fel.
- Hagytál legalább nekem csokit?
- Úgy ismersz, mint aki hagy? - Dőltem le elégedetten a kanapéra.
- Hihetetlen, mennyit zabálsz, és nem látszik meg rajtad...
- Foci... - Válaszoltam egyszerűen.
- Van valami hús itthon?
- Tudod jól hogy vega vagyok! Mit keresne itt hús?!
- Nem tudom... Csak arra vagyok most éhes...
- Menny le a mellettünk lévő kajáldába.
- Adsz pénzt? - Tartotta ki ártatlan mosollyal a kezét felém.
Megforgattam a szemeimet, majd megkerestem a pénztárcámat. Belenyomtam 2 gyrosra való pénzt, majd eltűnt
Sajnos megint fel kellett állnom, mert. valaki csengetett.
- Tudod ki fog lemenni! - Beszéltem magamban, majd úgy döntöttem, hogy az illetőnek ledobom a kulcsot az ablakon.
Ezt meg is tettem, majd egy perc alatt felért. Lori, és Anne volt az. Szar, hogy nem egy suliba járunk, de háth...na...
- Szia! - Köszöntek szinte kórusban, majd megöleltem őket.
- Sziasztok! - Köszöntem, majd a kezükben lévő kis szatyorra néztem. - Az mi az?
- Kis ajándék!
- És még is minek?
- Csak úgy... - Mosolyogtak, majd akaratom ellenére a kezembe nyomták az ajándékomat.
Egy kis édes dobozka volt benne. Kinyitottam. 6 muffin foglalt helyet. Felnevettem.
- Tökéletes ajándék!
- Tudjuk, hogy szereted! Elsőnek Lori húst akart adni! - Nevetett Anne.
Megjött Jess is, majd bementünk a nappaliba, és TV-ztünk, hülyéskedtünk, beszélgettünk, meg minden. Rendesen kibeszéltük a pasikat, mondjuk ők főleg csak arról a buzikról beszéltek. Jó, bevallom, helyesek, de olyan buzisak, és nyálasak. A zenéjükről már ne is beszéljünk.
- Ugyan már! Mit lehet bennük szeretni?! - Mondtam.
- Te sosem fogod azt megtudni! - Nevetett Lori.
- Ha igazi zenét kartok hallgatni, hallgassatok egy kis Justin Biebert, Conor Maynardot, vagy épp skrillexet, Dj Bl3ndet!
- A 1D akkor is a legjobb!
- Csak szerinted!
- Szerintünk, meg még kitudja hány millió Directioneré! - Javított ki Anne.
Megforgattam a szemeimet, majd már lassan menni készültek. Mi is aludni készültünk már Jessel, mert 11 óra van, és nem szeretem, ha ő sokáig marad fent. Én kibírom tovább, de akkor behisztizik, ha én még maradok. 16 éves létére még elég hisztis. Mondjuk én is 18 éves létemre.
Anyuék meghaltak... Még 4 éves koromban betörtek, és meggyilkolták őket. A keresztanyámhoz kerültünk, majd 4 éve elköltöztek Floridába, mi meg itt maradtunk. Kicsit nehéz volt 14 évesen elélni, de mindenki rengeteget segített...
Reggel az ébresztőórámra ébredtem. Utálok korán kelni.
- Jess! - Nyögtem.
- Mi van? - Nyögte ő is.
- Ez az utolsó nap! Mond azt, hogy beteg vagyok, és nem megyek!
- Okés, de én sem megyek!
- Ok - Mondtam.
Ezt megbeszéltük, de akár tetszik, akár nem, nekem délután 1-kor fel kell kelnem. Megyek be a hotelba. Minden nyáron ott dolgozok. Vagyis a felét ott töltöm. Vagy a negyedét inkább. Vagy még annyit sem... Kb 3 hetet dolgozok, és amennyire rendes a főfőnököm, megadja az egész nyári fizetésemet. És a főnökömről már ne is beszéljünk, Mrs.Tomsonról. Utálom... Még a hányinger is rám jön, ha rá gondolok.
- Jess! - Nyögtem.
- Mi van?
- Csinálj nekem kaját!
- Minek?
- Mert éhes vagyok bazdmeg!
Ezen felnevetett. Kimászott az ágyból, majd 10 perc múlva vissza is jött üres kézzel.
-Hol a kajám?
- Csinálj magadnak!
- Csinál a faszom!
- Az csinálhat!
- Majd mindjárt megcsinál téged!
Felnevetett. Én nagy nehezen kikúsztam az ágyból, majd a konyha felé igyekeztem, de fél úton megálltam, mert elfáradtam.
- Jess!
- Mi van?
- Vigyél be a konyhába!
- Mi a varázsszó?!
- Fölruglak!
- Vicces vagy!
- Tudom! - Nevettem. Felkapott a hátára, majd bevitt nagy nehezen.
Sziasztok:D Szóval Vége lett a ~TB-nek, most már hivatalosan is:) Remélem tetszett, és már írták többen is, hogy elsírták magukat az utolsó részen:') Aranyosak vagytok ♥ ♥ amúgy tudjátok, hogy jön a ~Határtalan szabadság:) annak is lesz egy külön oldala, akárcsak a ~Tökéletes barátságnak:) [képen van, hogy mire gondolok]
Szóval mint azt már mondtam, jön a ~HT:D A szereplők már megvannak, de még majd még fogok keresni.:)
Ő lesz a főszereplő lány:) Justin D. Blue [Dzsásztin [Dzsász] Dö Blu] Am abba is Harry lesz a főszereplő a fiúk közül, mint minden blogomban:) Elsőnek bunkó, makacs, flegma, szemtelen, pimasz lány. Nem fogja elsőnek szeretni a 1D-t, de idővel megszereti őket. Mind az 5 fiúnak megtetszik elsőnek, de Harryé lesz majd. Amúgy amikor megismeri a 1D-t, akkor kedves, aranyos, makacs, megértő, szeretni valóvá válik Harry hatására.:) Amint tudom, hozom az első részt:) Még a külön oldalt megcsinálom neki még ma, de sztem rész, csak holnap lesz:) Remélem azt is fogjátok olvasni, mert érdemes lesz:) szerintem nagyon jó lesz:DD♥
"...Szeretlek Édes, szeretlek Téged, szeretni foglak, amíg csak élek. Kezem reszket, szívem nehéz,szeretlek Téged, ennyi az egész..."
- Harry... Mi a baj? És tudom, hogy van valami! - Néztem rá, miközben meg akartam csókolni, de elfordította a fejét. Szóval tényleg baj van... - Hallgatlak! - Háth...Én.... - Sütötte le a fejét, és láttam, ahogy pár könnycsepp kihullik. - Szakítani akarsz... - Leheltem, és én is elengedtem pár könnycseppet. - Nem....Te fogsz szakítani velem... - Bőgte, majd kierőltette a száján: - Lefeküdtem Hayleyvel! - Hogy mi? Te mi a fenét képzelsz magadról? - Vágtam egy akkora taslit neki, hogy akkorát csattant, hogy szerintem az egész város hallhatta. De már ezerrel sírtam. Kitéptem a nyakamból a nyakláncot, majd rátapostam úgy, hogy valószínű, hogy eltört a vékony kis kődarab. Harry síró szemekkel nézte, hogy mit művelek. Felvettem a földről a láncot, de semmi baja nem volt. Így hát kifutottam az udvarra, és messzire elhajítottam. - Tünny el innen! Soha többé nem akarlak látni! - Mentem vissza, majd kirúgtam az ajtót. Lassan kicsoszogott, majd a földre borulva bőgtem... *1 hét múlva* Harry szemszöge: A láncot megtaláltam. Én nem vettem le az enyémet, nem is fogom soha. Még akkor sem, ha lesz barátnőm. Hogy tehettem ezt..?! Egész héten csak gondolkoztam, és sírtam...Egy nagy szánalom vagyok! Felálltam az ágyamról, magamra kaptam a dzsekimet, majd mentem sétálni. Egy óra sétálás után megéheztem. Bementem a Nado's-ba, és egy ismerős kisírt szemű lányt láttam. Én letöröltem a könnyeimet, majd közeledtem hozzá, de egy srác leült mellé, és átkarolta, majd egy puszit nyomott a homlokára. Brian, és Nati volt az.... Na nekem akkor tört ici pici darabokra a szívem... Ne hiszem el.... Mondjuk ilyen gyönyörű lány, mint Nati, nem csodálkozok, hogy talált magának barátot. Hiszen fiúk milliói akarják őt... Ő meg volt olyan hülye, hogy engem választott. Engem választott. Engem, ezt a barmot választotta, miközben mások is boldoggá tudták volna tenni. De hogy ha már volt olyan hülye, hogy engem választott, nem hagyom, hogy el mennyen... Leültem egy helyre. Nati észre sem vett, de talán jobb is. Majd csak kivigasztalom valahogy... Vagyis remélem, de nem hagyom el... *2 nap múlva* Natalie szemszöge: - Mehetünk? - Nyújtotta a kezét felém Brian. - Igen! - Mosolyogtam, majd kéz a kézben elindultunk a díjátadóra. Hihetetlen, hogy én is jelölve lettem. Bár a 1D is jelölve lett, és ez aggaszt. Harryt kb egy hete nem láttam. Bár egy kicsit hiányzik, kezdek túllépni rajta. Most itt van Brian nekem. Hayleyvel jól összevesztem, de már békülőbe vagyunk. Ezt vettem fel:
Már a limuzinban ültünk, ami egyszer csak megállt. Kinéztem, és még nem voltunk ott. - Remek! Dugóba kerültünk! - Duzzogtam. - Ne sétáljunk? - Nem érünk oda időbe... - Akkor se, ha itt maradunk! - Akkor mennyünk! - Mondtam, majd kéz a kézben siettünk. Sikeresen elkéstünk. Brian leült a nézőtérbe. Én még nem "mertem" bemenni. Az ajtó előtt álltam. A kezem már a kilincsen, és meggondolatlanul lenyomtam. Vettem egy nagy levegőt, majd benyitottam Szerényen beléptem. minden egyes szempár rám szegeződött. Én ettől kicsit elpirultam, majd megláttam azt az ismerős kékes-zöldes szemet, azt az izmos testet, és azokat a göndör fürtöket. Alaposan végigmért. Amikor Harryre néztem, hirtelen a mosoly "elfutott" az arcomról. Láttam már rajta, hogy a könnyeivel küszködik.Hihetetlen jól nézett ki. Leültem a helyemre, majd folytatódott. Harryék előtt ültem 1 sorral.És ráadásul Liam ült mögöttem, mellette Harry. Ott remegtem. Igazából nem is figyeltem, amit beszélnek, de egyszer csak azt hallottam meg, hogy mindenki őrjöng, és tapsol mellettem. Értetlenkedve néztem körül. - Menny már! - Bökött vállon Liam. - Mi?! - Kérdeztem. - Te nyerted meg a női előadót! - Hogy mi?! - Nevettem, majd felálltam, és a színpadra siettem. Átvettem, és a mikrofont tartották nekem. Elvettem, majd beszéltem. - Sziasztok! Szeretném megköszönni ezt a díjat! Nagyon sokat jelent nekem, főleg a mostani időszakban. Egyszerűen hihetetlen, hogy én nyertem. Mármint a díjat. És szeretném megköszönni külön Enikő, Anna, Kati, Noah, és...... - engedtem el egy könnyet a szemeimből. - És Hayley barátnőmnek... Bár rosszat tettél, Rád nem haragszom... Köszönöm! Sziasztok! - Töröltem le a könnyeimet, majd indultam vissza volna a helyemre, de egy kezet éreztem meg a karjaimon.Megfordultam, és Harry húzott közel magához, majd lefogta a kezem, hogy ne tudjam megpofozni, majd megcsókolt. Bár nem csókoltam vissza... - Engedj el! - Fészkelődtem az ölébe. Ő nem válaszolt, csak énekelni kezdett...
Könnyes szemekkel énekelt. Én már sírtam, de nem hagyta abba. Tele volt érzelemmel, ahogy énekelte. Megvárta, mí az utolsó hangok is elhangzanak, majd a közönségre néztünk, akik elsőnek nagy kerek szemekkel néztek, majd hangos éljenzésbe kezdtek... Teljesen olyan, mint akkor még... Harry gyengéden nyomott egy puszit az arcomra, majd nyugodtan lesétáltam a színpadról, és már mentem haza... *3 hónap múlva* - Ma jön Harry? - Kérdezték a lányok, miközben pakolták a holnapi cuccukat a fiúkhoz. - Igen... - Mosolyogtam. Eleanor felkapta a fejét, és kanosan mosolygott, ugyanígy a lányok is. - Csak barátok vagyunk! - Nevettem. Erre persze az összes lány kórus "Hümmögni" kezdett. Megforgattam a szemeimet. A lányok készen álltak az indulásra, és egy "Holnap találkozunk"-kal itt hagytak. Már épp csuktam volna vissza az ajtót, amikor megláttam azokat az édes göndör fürtöket a kiskapun bejönni. Intett nekem, hogy ne zárjam be az ajtót, így megvártam. Felkapott, amire én felnevettem, majd megpörgetett. Nyomott egy puszit a homlokomra, majd letett. Felmentünk a szobámba, ledőltünk az ágyamra, majd beszélgetni kezdtünk. - Szeretsz még? - Kérdezte, miközben a plafont bámulta. Kicsit meglepődtem ezen a kérdésen. - Harry! Tudod, hogy ez hülye kérdés! Te vagy a legjobb barátom, még szép, hogy szeretlek! - Fordultam felé, mire ő is felém fordult. - De nem úgy! - Rázta a fejét. - Szerelmes vagy belém? Nem tudtam mit mondani. A torkomon akadt a szó. Nem akartam hogy megtudja, hogy még mindig szeretem. De ahogy látom, ebből a témából nem jutok ki. Vagyis egy könnyen biztos, hogy nem. A hazugság nem megoldás. Bár régen tisztáztunk, hogy maradjunk csak is barátok, erre ilyeneket kérdezget. - Igen - Leheltem ki az ajkaimon. Mosolyogva nézett rám. - Életemben nem éreztem ilyen kötődést senki iránt, mint irántad. Te itt vagy nekem, és megmutattad, mi az igaz szerelem. Lehetetlen nélküled élnem. Szeretlek Natalie Grey! - Gördült mellém, majd ajkai az enyémet érintették, és így ott folytattuk,ahol régen abbahagytuk.
Az én tündérmesém ezzel véget ért. Megtaláltam a Tökéletes barátot Harry Styles személyében, aki idővel egyre jobban, és jobban lopta be magát a szívembe, mint azt valaha gondoltam volna. De hát ilyen a szerelem. Nem?!
Kérlek titeket kommenteljetek, mert csak úgy fogom folytatni...:)
6 rész, s vége:)
"...Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, s elképzelem..."
Natalie szemszöge:
Már hason fekve horkolt. Felnevettem, majd bebújtam mellé az ágyba. Elég meleg volt, szóval be sem takaróztunk.
Hajnalban arra kelek fel, hogy Harry mozgolódik. Szorosan magához ölelt, majd megvárta, míg elalszok, de ő nem aludt.
Reggel Harry nem volt mellettem, se sehol. A cipője sem volt a bejárat előtt. Ránéztem a telefonomra, és 6 óra volt. Hova mehetett ilyen korán?! Kikerestem Harry számát, majd felhívtam, de nem vette fel. Írtam neki vagy 30 üzenetet, de semmi válasz. Kezdek egy kicsit aggódni érte. Felöltöztem, majd kinéztem az udvarra, de ott sem volt. Az utcán sem. Sehol. Bementem, és bekapcsoltam a TV-t, hát ha eltereli a figyelmemet, de semmi.
- Szia! Hol voltál?! – Kérdeztem, amikor belépett.
- Szia! Csak kicsit elmentem sétálni – Tette a kezét a háta
mögé.
- Mi az?
- Semmi.
- Akkor mért vagy ilyen feszült? – Álltam fel, majd mellé
léptem.
- Nem vagyok feszült – Mosolygott.
- Harry… Lassan 3 éve ismerlek… Feszült vagy!
- Komolyan nem vagyok feszült!
- Igen, akkor mutasd meg a kezedet!
- Mert mi van a kezemmel?
- Én is ezt szeretném tudni.
- Nem szeretném megmutatni…
- Mert mi van benne?
- Neked ahhoz nincs közöd! – Mosolygott szemtelenül.
- Harry! Mutasd meg! – Szóltam rá határozottan.
- Nati…De…
- Nincs semmi de! Mutasd meg, vagy különben szakítani fogok
veled! – Duzzogtam. Kínjában
felnevetett, majd lassan ökölbe szorítva a kezét az orrom alá nyomta.
- Most mutasd meg! – néztem rá elégedetten.
- Azt mondtad, hogy a kezemet mutassam meg, nem a
tenyeremet! – Nevetett.
- Mutasd meg, vagy különben szakítani fogok veled! –
Nevettem, majd lassan szétnyitotta a kezét.
2 nyaklánc volt benne, azokkal a kicsi fehér kövekkel, amit
én még találtam, csak kicsi szív alakúra ki „faragva”. Ügyesen volt
megcsinálva. Vékonyra, és az „kettévágva”. Mármint a szív.
Nagyot néztem.
- Tetszik? – Kérdezte szerényen.
- Úr isten Harry… - Leheltem, majd az egyiket a nyakamba akasztotta.
- Szeretlek..! – Súgtam, majd lágyan, de szenvedélyesen
megcsókoltam. De édes már…
- Akkor tetszik?
- Nagyon! – Mosolyogtam, majd végig mértem az ő nyakában
lévő nyakláncot, majd az enyémet is. Összeillesztettem, majd kijött az a szívforma.
- Szeretlek kicsim!
- Én is szeretlek te féltékeny majom! - Nevettem fel halkan, majd még egy puszit leheltem az ajkaira.
A hét többi napja tökéletesen telt. Nem volt semmi veszekedés, Brian sem keresett. Sokat voltunk szörfözni, lent a tengerben, a városban 2-szer voltunk buliba, meg minden. Szóval totál jól éreztük magunkat.
Már a gépen ülünk egy jó ideje, és kb. egy 10 perc, és leszállunk. Kinéztem az ablakon, és megláttam azt, ami már hiányzott.
Hamar leszálltunk, majd sétálva indultunk haza. Harry engem haza kísért, majd ő is haza ment. Ha nem lesz fáradt, azt beszéltük meg, hogy még visszajöhet, de nem jött. A lányok megint a fiúknál vannak. Szóval én itt egyedül ülök a kanapén, és TV-zek.
Valaki csengetett. Felpattantam, majd kinyitottam az ajtót, és hagy ne mondjam, nagyon meglepődtem.
- Szia Natalie! Figyu... Nem tudlak kiverni a fejemből. Én szeretlek... - Mondta Brian.
- Szia... Brian! Már elmondtam, hogy van barátom... És amúgy sem ismerlek nagyon - Húztam a számon.
- De akkor is szeretlek, és nem fogom hagyni, hogy ne velem legyél!
- Brian...Menny haza... - Szomorodtam el, majd bezártam az ajtót. Sírva ültem le a kanapéra. Nem azzal volt bajom, hogy szeretem, ha nem hogy ő szeret, és én nem szeretem. Utálok másoknak fájdalmat okozni, pedig mostanában elég sokszor előfordult.
Egész éjszaka ültem a kanapén, és gondolkoztam. Hajnal 4 lehetett, és úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Hiányzott Harry. -"De egy szánalom vagyok! Még egy éjszakát sem bírok ki Harry nélkül... Nem is tudom, hogy hogy tud velem járni. Ő egy fantasztikus, helyes, kedves, megértő, romantikus, tehetséges srác... Én meg csak talán tehetséges... Vagy még az sem... Nem kellett volna énekesnek mennem... Béna vagyok... "- ezek a gondolatok járkáltam a fejemben. Igen... Abba fogom hagyni az éneklést... Na mind1...Még átgondolom, de úgy néz ki eddig, hogy abbahagyom. Mindenesetre nem tudom, hogy mondjam el Harrynek, hogy itt volt-e Brian. Az őszinteség a legfontosabb. Akkor elmondom... Meg azt is, hogy befejezem a "munkámat". Csak nem tudom, hogy akkor is fog-e velem járni, ha már nem leszek híres. Én úgy tudom, hogy nem a hírességem miatt van velem. Persze hogy nem! Ő szeret engem... Vagyis remélem...
Mászkáltam a hóban, közben elég sokat gondolkoztam. Rengeteg kérdés járt most a fejemben. Amúgy mért nem jött Harry?! Én úgy ismerem, hogy bármi áron ilyenkor jön. Talán egy kicsit elege van belőlem. Megértem. Most még én is utálom magam...
Reggel 8-ra értem haza. Harry kocsija előttem parkolt. Amint meglátott kipattant, és szorosan magához ölelt. Be volt fújva, vagy nem tudom, de nem az a jellegzetes Harry illat volt rajta.
- Szia kicsim! Hát te? - Kérdezte.
- Szia! Elmentem sétálni. Amúgy....Itt volt Brian.... - Súgtam. Elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Még is miit keresett itt?
- Mondta, hogy szeret engem...
- És te mit mondtál?
- Hogy mennyen haza...
- És a séta?
- Nem tudtam aludni, és még hajnalban elmentem.
- Okés... Bocsi, hogy tegnap nem jöttem, de fáradt voltam. Már Louék aludtak, amikor haza értem.
- Reggel örültek neked?
- Még aludtak - Nevetett.
- Akkor mér nem vártad meg, míg felébrednek?
- Mert hiányoztál!
- Na te csak ne hízelegj Styles! - Ütögettem meg gyengéden az arcát, majd bementünk.
- Lezuhanyozhatok?
- Persze! Tudod hol van. Ugye?
- Igen, köszi! - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd elment. Én gondoltam felhívom hayleyékat. Ők már biztos ébren voltak.
Már ülünk a kocsiba, és csak azon jár az eszem, hogy mi lesz, ha Harry valami más csajjal fekszik le.
