~Tökéletes barátság 34.réz

Kérlek titeket kommenteljetek, mert csak úgy fogom folytatni...:)

6 rész, s vége:)

"...Ha nem vagy itt velem, becsukom a szemem, s elképzelem..."

Natalie szemszöge:
Már hason fekve horkolt. Felnevettem, majd bebújtam mellé az ágyba. Elég meleg volt, szóval be sem takaróztunk.

Hajnalban arra kelek fel, hogy Harry mozgolódik. Szorosan magához ölelt, majd megvárta, míg elalszok, de ő nem aludt.

Reggel Harry nem volt mellettem, se sehol. A cipője sem volt a bejárat előtt. Ránéztem a telefonomra, és 6 óra volt. Hova mehetett ilyen korán?! Kikerestem Harry számát, majd felhívtam, de nem vette fel. Írtam neki vagy 30 üzenetet, de semmi válasz. Kezdek egy kicsit aggódni érte. Felöltöztem, majd kinéztem az udvarra, de ott sem volt. Az utcán sem. Sehol. Bementem, és bekapcsoltam a TV-t, hát ha eltereli a figyelmemet, de semmi.

- Szia! Hol voltál?! – Kérdeztem, amikor belépett.

- Szia! Csak kicsit elmentem sétálni – Tette a kezét a háta mögé.

- Mi az?

- Semmi.

- Akkor mért vagy ilyen feszült? – Álltam fel, majd mellé léptem.

- Nem vagyok feszült – Mosolygott.

- Harry… Lassan 3 éve ismerlek… Feszült vagy!

- Komolyan nem vagyok feszült!

- Igen, akkor mutasd meg a kezedet!

- Mert mi van a kezemmel?

- Én is ezt szeretném tudni.

- Nem szeretném megmutatni…

- Mert mi van benne?

- Neked ahhoz nincs közöd! – Mosolygott szemtelenül.

- Harry! Mutasd meg! – Szóltam rá határozottan.

- Nati…De…

- Nincs semmi de! Mutasd meg, vagy különben szakítani fogok veled! – Duzzogtam.  Kínjában felnevetett, majd lassan ökölbe szorítva a kezét az orrom alá nyomta.

- Most mutasd meg! – néztem rá elégedetten.

- Azt mondtad, hogy a kezemet mutassam meg, nem a tenyeremet! – Nevetett.

- Mutasd meg, vagy különben szakítani fogok veled! – Nevettem, majd lassan szétnyitotta a kezét.

2 nyaklánc volt benne, azokkal a kicsi fehér kövekkel, amit én még találtam, csak kicsi szív alakúra ki „faragva”. Ügyesen volt megcsinálva. Vékonyra, és az „kettévágva”. Mármint a szív.

Nagyot néztem.

- Tetszik? – Kérdezte szerényen.

- Úr isten Harry… - Leheltem, majd az egyiket a nyakamba akasztotta.

- Szeretlek..! – Súgtam, majd lágyan, de szenvedélyesen megcsókoltam. De édes már…

- Akkor tetszik?

- Nagyon! – Mosolyogtam, majd végig mértem az ő nyakában lévő nyakláncot, majd az enyémet is. Összeillesztettem, majd kijött az a szívforma.

- Szeretlek kicsim!

- Én is szeretlek te féltékeny majom! - Nevettem fel halkan, majd még egy puszit leheltem az ajkaira.

A hét többi napja tökéletesen telt. Nem volt semmi veszekedés, Brian sem keresett. Sokat voltunk szörfözni, lent  a tengerben, a városban 2-szer voltunk buliba, meg minden. Szóval totál jól éreztük magunkat. 

Már a gépen ülünk egy jó ideje, és kb. egy 10 perc, és leszállunk. Kinéztem az ablakon, és megláttam azt, ami már hiányzott. 

Hamar leszálltunk, majd sétálva indultunk haza. Harry engem haza kísért, majd ő is haza ment. Ha nem lesz fáradt, azt beszéltük meg, hogy még visszajöhet, de nem jött. A lányok megint a fiúknál vannak. Szóval én itt egyedül ülök a kanapén, és TV-zek.

Valaki csengetett. Felpattantam, majd kinyitottam az ajtót, és hagy ne mondjam, nagyon meglepődtem.

- Szia Natalie! Figyu... Nem tudlak kiverni a fejemből. Én szeretlek... - Mondta Brian.

- Szia... Brian! Már elmondtam, hogy van barátom... És amúgy sem ismerlek nagyon - Húztam a számon.

- De akkor is szeretlek, és nem fogom hagyni, hogy ne velem legyél!

- Brian...Menny haza... - Szomorodtam el, majd bezártam az ajtót. Sírva ültem le a kanapéra. Nem azzal volt bajom, hogy szeretem, ha nem hogy ő szeret, és én nem szeretem. Utálok másoknak fájdalmat okozni, pedig mostanában elég sokszor előfordult.

Egész éjszaka ültem a kanapén, és gondolkoztam. Hajnal 4 lehetett, és úgy döntöttem, hogy elmegyek sétálni. Hiányzott Harry. -"De egy szánalom vagyok! Még egy éjszakát sem bírok ki Harry nélkül... Nem is tudom, hogy hogy tud velem járni. Ő egy fantasztikus, helyes, kedves, megértő, romantikus, tehetséges srác... Én meg csak talán tehetséges... Vagy még az sem... Nem kellett volna énekesnek mennem... Béna vagyok... "- ezek a gondolatok járkáltam a fejemben. Igen... Abba fogom hagyni az éneklést... Na mind1...Még átgondolom, de úgy néz ki eddig, hogy abbahagyom. Mindenesetre nem tudom, hogy mondjam el Harrynek, hogy itt volt-e Brian. Az őszinteség a legfontosabb. Akkor elmondom... Meg azt is, hogy befejezem a "munkámat". Csak nem tudom, hogy akkor is fog-e velem járni, ha már nem leszek híres. Én úgy tudom, hogy nem a hírességem miatt van velem. Persze hogy nem! Ő szeret engem... Vagyis remélem...

Mászkáltam a hóban, közben elég sokat gondolkoztam. Rengeteg kérdés járt most a fejemben. Amúgy mért nem jött Harry?! Én úgy ismerem, hogy bármi áron ilyenkor jön. Talán egy kicsit elege van belőlem. Megértem. Most még én is utálom magam...

Reggel 8-ra értem haza. Harry kocsija előttem parkolt. Amint meglátott kipattant, és szorosan magához ölelt. Be volt fújva, vagy nem tudom, de nem az a jellegzetes Harry illat volt rajta.

- Szia kicsim! Hát te? - Kérdezte.

- Szia! Elmentem sétálni. Amúgy....Itt volt Brian.... - Súgtam. Elhúzódott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni.

- Még is miit keresett itt?

- Mondta, hogy szeret engem...

- És te mit mondtál?

- Hogy mennyen haza...

- És a séta? 

- Nem tudtam aludni, és még hajnalban elmentem. 

- Okés... Bocsi, hogy tegnap nem jöttem, de fáradt voltam. Már Louék aludtak, amikor haza értem.

- Reggel örültek neked?

- Még aludtak - Nevetett. 

- Akkor mér nem vártad meg, míg felébrednek?

- Mert hiányoztál!

- Na te csak ne hízelegj Styles! - Ütögettem meg gyengéden az arcát, majd bementünk.

- Lezuhanyozhatok? 

- Persze! Tudod hol van. Ugye?

- Igen, köszi! - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd elment. Én gondoltam felhívom hayleyékat. Ők már biztos ébren voltak.

- Szia Nati! Kihangosítalak! - Szólalt bele.

- Szia Hercegnő! - Köszönt Josh, Zayn, Liam, Louis, és Niall egyszerre.

- Szia Nati! - Köszöntek a lányok is.

- Sziasztok! - Köszöntem.

- Na?! Milyen volt a nyaralás?

- Jahhjj Isteni volt! Voltunk szörfözni, meg minden! Nagyon jó volt!

- Örülök neki! Amúgy Harry ott van?

- Igen, most zuhanyzik éppen.

- Már amikor felkeltünk nem volt itt. 

- Igen, mondta.

- De este sem találkoztunk vele... - Mondta Lou.

- Szerintem addigra már lefeküdtetek, amikorra hazaért...

- Lehet... De mi azt hittük, hogy nálad alszik.

- Már nem jött vissza, mert fáradt volt.

- Értem... Jösztök ma?

- Igen! Szerintem délután valamikor majd...

- Okés, majd várunk! Szia!

- Sziasztok! - Tettem le.

- Ki volt az? - Lépett mellém Harry.

- Csak a többiekkel beszéltem.

- És mit mondtak? - Vágta rá feszülten.

- Őm....Semmit... De mi a baj?!

- Jhaa....Semmi - Mosolygott megkönnyebbülten. Értetlenkedve néztem rá. Itt valami nincs rendben....

[By:Dóri.Styles]