~Tökéletes barátság 20.rész

És voálá:D Íme a 20. részt is elértük:D Nemsokára az 50.rész is meglesz, és kb. akkor lesz vége a blognak, de tudjátok jól, hogy lesz egy új:) Vagyis ez a blog marad, de egy teljesen új történet:) Amúgy beállítottam úgy, hogy azok is tudjanak komizni, akik nincsenek regisztrálva, mert már sokan kérték tőlem:) Na mind1:) Nem húzom tovább az időt, jó olvasást:) Ez egy kicsit hosszabbra sikerült, de annyira nem hosszú:)

- Micsoda? Sam... Ezt te sem gondolod komolyan! Még cska 6 hónapja ismerlek, és még nagyon fiatal vagyok. Amúgy is... Most apa fogja elvenni Emilyt. - Mondtam.
- Igazad van! - Állt fel, majd megcsókolt.

- Kicsim! Beszélhetnénk? - Szólt apa, amikor bementünk a házba. Bólintottam egyet, majd kimentünk a másik kertbe beszélni. Igen... Van egy ilyen medencés, és van egy díszkert is. - Szóval... Tudod, most hogy lesz az esküvőnk... És 2 dolgot szeretnék tőled kérdezni... Elsőnek is: Lennél a koszorúslány Emily lányával? Ő nemsokára itt lesz, és megismerheted. - Mosolygott.
- Persze! Szívesen! - Öleltem át.
- Másodszor pedig... - Kezdett bele, de nem folytatta. Szóval fél a reakciómtól. Már tetszik a kérdés ;). Ki fogom azaz akasztani a válaszomtól, attól fél.
- Apa kinyögnéd végre?!
- Szóval... Neked nem lenne nagy probléma...ha....Meghívnám Harryéket is? - Erre nem tudtam mit mondani. Csak az ajkaimat kezdtem harapdálni.
- Nem bánom! - Mondtam.

*1 hét múlva*
Szóval holnap lesz az esküvő. Mindenki totál izgatott, de a koszorúslány társamat, még mindig nem ismertem meg, de elvileg ma fogom... Már nagyon kíváncsi vagyok rá, hogy ki lesz úgymond az "új testvérem".
- Sziasztok! - Lépett be egy gyönyörű lány. - Szia! Krisztina vagyok! - Nyújtott kezet, amit én elfogadtam.
- Szia! Natalie Grey vagyok!
- Ő lesz itt a másik koszorúslány, és egyben Emilynek ő itt a lánya! - Jött oda hozzánk apa. Én csak mosolyogtam egyet. - Megyünk el a fiúkért, és jön Danielle, Rebeka, Eleanor, Anna, Kati, Enikő, és Hayley is. Ti addig mossátok már le légyszi a kocsit! - Nyomott egy puszit apa a fejemre. Szóval rajtam, és Samen kívül mindenki elment a reptérre. Fogtunk pár rongyot, és szivacsokat, majd betoltuk hátra a kocsit, és mosni kezdtük.
- Hé! - Fordult felém Sam, de véletlenül eltalált a slaggal, ami jég hideg volt.
- Na! - Mondtam, majd a slagot felé fordítottam.
- Jól van Nati! Te akartad! - Nézett rám, és én ösztönösen menekülni kezdtem.
- Áááááá! - Sikítottam fel. Már a házat is végigjártuk, és minden vizes lett. - Sam! - Nevettem.
- Igen, úgy hívnak! - Kacsintott, majd tovább üldözött. Ismét a házba mentünk be.

Harry szemszöge:
Szerencsére már nincs problem Nati ügyben. Már teljesen túl léptem rajta.

Ilyen "mesélő" szemszöge:
Natiék kergették egymást, amikor megjöttek a többiek, de nem nagyon vették észre. A házba kergették egymást Sammel az asztal körül, amikor belépett Harry.
- Áááááá! - Kiáltott fel Nati, mert Sam elkapta. Felvette a karjaiba, és a medence felé futott vele, majd egy nagy lendülettel Sam belehajította a vízbe, de Nati elkapta "út" közben Sam karját, és húzta magával, így mind a ketten beleestek. Harry szomorú volt, de nem mutatta ki magán. Csak nézte a vízben lubickoló párt. Sam és Nati egymást fröcskölték nevetve. Nagyon aranyosak voltak együtt.

Natalie szemszöge:
Lassan kiszálltunk a vízből, majd egymás ajkaira tapadtunk Sammel. Gondoltam vizes a ruhám, hát ledobom.       Persze melltartó, és egy franciabugyi maradt rajtam. Szerencsére a melltartóm, se a bugyim nem átlátszó. Kicsavartam a melltartómból a vizet, de nem vettem le magamról, csak összeszorítottam, hogy a java víz, jöjjön ki belőle.
- Elfáradtam! - Nevettem, majd Sam egy puszit nyomott a homlokomra, majd ismét felkapott az ölébe, és bevitt a lakásba. Megpörgetett, majd megcsókolt, és letett a kanapéra.
- A kocsi kész van? - Mondta apa, de mire kimondta, már a kanapén feküdtem csukott szemmel.
- Jaja. - Nyögtem.
- Nati... Nati!!!! NATI!!!!!!! - Kiabált a végére apa, mert már elaludtam, de felkeltem. - Itt egy törülköző!
- Kösz....i - Mondtam, de amikor megláttam Hayleyt, akkor felsikítottam. Nem volt elég, még a többi lány is itt volt, és csoportosan átöleltük egymást. Totál agyonölelgettem őket.
- Na mi van hercegnő! A régi barátaidnak már nem is köszönsz? - Nézett rám Lou, és a nyakába ugrottam.
- Szia! - Mosolyogtam szemtelenül, majd amikor megláttam Niallt, Zaynt, és Liamöt, az ő nyakukba is beleugrottam, amitől el is estek, és velük együtt estem én is, de csak nevettünk rajta.
- Nézz már oda! A hercegnő felszedett pár kilót! - Kacsintott Zayn, majd mindenki felnevetett.

Harry szemszöge:
Azt hittem, hogy tényleg, és véglegesen túl léptem Natin, de amikor megláttam... Eddig is gyönyörű volt, de most.... Egyszerűen hihetetlen... Mint egy igazi angyal, mondjuk eddig is az volt, de....na....értitek....Zsebre tett kézzel vártam, hogy engem is ide jöjjön, és átöleljen, de csak egy halk "Sziát" Mondott, semmi mosollyal, semmivel... Ez fájt...
- Felmegyek átöltözni! - Mondta, amikor már rajtam kivül mindenkit megölelt, és felment azzal a csávóval együtt... Szóval az lehet az a Sam. Pár perc alatt lejöttek. Nati nyakába egy nyaklánc lógott, amit a lányok egyből kiszúrtak.
- Szép a nyakláncod! Hol vetted? - Kérdezte Rebeka.
- Köszi, és Samtől kaptam! - Mosolygott angyalian. A nyaklánc egyáltalán nem volt olyan szép, mint a viselője.

*Másnap*
Natalie szemszöge:
Reggel elkészültünk, elmentünk fodrászhoz stb... Krisztinával egyforma ruhánk volt, meg minden... Amúgy totál megkedveltem őt. Épp az öltözőben voltunk, amikor apa bejött.
- Kicsim! Szeretne valaki látni! - Nyomott egy puszit a fejemre, majd beengedte azt a valakit, és az a valaki, elég alaposan megbámult.

- Nati! Gyönyörű vagy! - Mondta 'valaki', majd közeledett volna felém, de tudta, hogy nem engedném neki, vagy elmennék. Bólintottam egyet, majd Krisztiának átkaroltam a kezét, és indultunk a terembe, és ott vártuk a többi vendéget.

Rengetegen jöttek el. Nem csoda, hiszen apának rengeteg ismerőse van. Harry le sem vette rólam a szemét, de nem figyeltem túlzottan rá. A vendégek bementek a templomba, mi meg apával, Krisztinával, és Emilyvel vártuk kint, hogy végre mehessünk befele. Mindenki felállt Emily tiszteletére. Harry már csak engem nézett. Sajnos volt olyan nagy szerencsém, hogy pont Harry előtt ülök le. Szóval amíg a pap beszélt, csak annyit vettem észre, hogy nagyokat szippant az illatomból, de neki ez nem tűnt fel, hogy észrevettem. Vége volt, és mentünk vissza a terembe. Ott kajáztunk, majd jött a tánc. Természetesen Sam kért fel elsőnek. Ránézett a telefonjára, és már most éreztem, hogy valami itt nem jó.
- Nati! Sajnálom, de le kell mennem! - Mondta.
- Mi? Miért? Mindig lelépsz, és sosem vagy velem! - Mondtam. Igen... A 6 hónap alatt, mindig valami kifogással lelépett.
- Majd elmondom! Szia drágám! - Mondta, majd egy puszit nyomott a fejemre. Elment, hogy apáéknak is elmondja, amit apa nem fogadott boldogan, de legalább örült, hogy lelépett. Unottan, és szomorúan leültem apáék mellé a helyemre, majd az előttem lévő papírt kezdtem böngészgetni. Vagyis nem olvastam, inkább csak a meghívók szép betűformáit néztem.
- Sam! - Hívtam fel.
- Igen?
- Bocsi, de nekem ebből elegem van. Én így nem szeretném folytatni!
- Az jön, amire gondolok?
- Igen... Szakítani akarok. Bocsi... Szia! - Nyomtam ki.
- Miért ülsz itt? - Lépett hozzám apa testvére. Nagyon szeretem őt. Albertnek hívják, és kb. 30 éves.
- Á semmi, csak szakítottam Sammel.
- Annak édesapád örülni fog! - Nevetett, és én is nevettem. - Gyere! - Tartotta ki a kezét, majd a táncparkettre vezetett, és táncolni kezdtünk. Mindig tudja, hogy hogyan kell mosolyt csalni az arcomra.
- Szabad lesz? - Lépett Alberthez Louis. Albert egy szép mozdulattal belepörgetett Louis karjaiba, majd vele is táncoltam. Zayn, Niall, és Liam is felkért, ezen kívül, persze még a lányokkal is táncoltam. Elég sokat kezdtünk inni, majd egyszer csak egy lassú szám jött. MIÓTA SZOKÁS ESKÜVŐKÖN LASSÚ SZÁMOT JÁTSZANI??!! És Harry már csak erre a zenére várt. Ezt onnan tudom, hogy felkért táncolni.
- Szabad egy táncra? - Mosolygott kajánul. Elsőnek csak elmerültünk egymás szemeiben, de a végén nem-et mondtam.
- Nem.
- Menny már! - Mondta kórusban apa, Emily, és Krisztina, így durcásan felálltam a helyemről. Harry kitartotta felém a karját, és olyan "Harry Styles vicsori mosollyal" kezdett mosolyogni. Sóhajtottam egyet, majd belekaroltam a karjába, és a táncparkettre vezetett.
- Tudod... Most azért is itt beszélek, mert máshol nem hallgatnál meg. - Mosolygott.
- És még is mit akarsz?
- Mi van veled, és Sammel?
- Áh! Hogy úgy! Féltékeny vagy! - Nevettem.
- Nem igaz!
- De igaz!
- Nem igaz!
- De igaz!
- Nem...Na jó! Legyen neked igazad! Csak féltem a Tökéletes Barátomat. - Kacsintott.
- Szakítottam vele.
- Mert?
- Mert folyton lelép, és tudom mért.
- Na mért?
- Amikor egy hétig nem feküdtünk le, és elment diszkóba, másnap reggel ilyen harapás nyomok voltak a nyakán. Szóval megcsalt. Hmmm.... Ez olyan ismerős...Nem gondolod, Harry?! - Néztem rá szemtelenül, és csak akkor vettem észre, hogy az exemmel lassúzok, aki megcsalt. Kificánkoltam a karjai közül, majd igyekeztem valahova, de megfogott.
- Sajnálom. Rendben?! - Nézett rám kiskutyusszemekkel, majd újra táncolni kezdtünk. Az egyik kezemet a vállára helyeztem, és ő az egyik kezével a derekamat fogta. A másik kezünkkel egymás kezét fogtuk. A tekintetünk elmerült egymásban, majd a fejemet a mellkasára hajtottam. Szóval ezek szerint, még mindig szeretem....Vagy nem?!....

Remélem tetszett:)

[By:Dóri.Styles]