~Tökéletes barátság 28.rész

"...Az ember a jó dolgok értékét akkor látja, ha elveszíti azokat..."

*2 nap múlva*
A hawaii út le lett fújva, ezért Tom úgy gondolta, mivel most egy új dalon dolgozok, meg minden, és már kész van, hogy ma felvesszük még. Most perpillanat a stúdióba vagyok, utána megyek interjúra, miután kiadtam a dalt, és a dalról beszélgetünk. Amúgy a dal forgatása tök buli volt meg minden...Nagyon élveztem, és kicsit talán rólam is szól...

- Ez remek volt! Nagyon ügyes vagy! - Tapsoltak meg, majd mindenki átölelt. Jött velem Hayley, Noah, Rebeka, Enikő, Anna, Kati, és El is. A fiúk még apánál vannak. Harryt nem mertem megkérdezni, hogy nem akar-e jönni, de vagy nem is válaszolt volna, vagy nem-et mondott volna, szóval mind1...

Harry szemszöge:
Amikor Natiék elindultak, én mentem utánuk. Fantasztikus volt. Most úgy odamennék hozzá, megölelném meg minden... És én hülye hagytam, hogy szakítson velem. Totál idióta vagyok, csak is úgy, mint a múltkor. Most fogalmam sincs hova megy, de követem. Egy nagy épületbe léptek be, és mivel felismertek, beengedtek engem is. Nati beszélt valamit. Gondolom az új szánáról van szó, ami most már fent van a YouTube-on is.
Csak néztem, és nem is hallottam, hogy mit beszél, de egyszer csak sírni kezdett, és a nevemet hallottam meg.

- És akkor...te, és Harry....Már végleg..? - Kérdezte az a nő, aki kikérdezte Natit.
- Háth...Nem tudom...Fogalmam sincs... - Nézett maga elé, közben szipogott. - Most totál haragszik rám, mert szakítottam vele.
- És azt megmondanád, hogy mért ért véget ez a kapcsolat?
- ...Erről nem szeretnék beszélni...
- Rendben. Köszönjük, hogy itt voltál! Szia! - Ölelték meg egymást, majd Nati kijött, és hazafelé indult. Bepattantam a kocsimba, majd követtem. Kirakta a lányokat Enikő, és Hayley kivételével, és elmentek valahova. Oda is követtem őket, bár fogalmam sincs, hogy hova mennek. Kiszálltak a kocsijából, és Nati kezében 2 bőröndöt láttam meg, és hogy Hayley, és Enikő mindjárt sírnak.
- Biztos, hogy ezt akarod? - Kérdezte Enikő Natitól, miközben megölelte.
- Igen... Most maradjak itt, és szenvedjek Harry miatt? Hát nem.... Karácsony után találkozunk! - Ölelte meg Hayleyt is, és csak akkor vettem észre, hogy a reptéren vagyunk. Nati Enikő kezébe nyomta az apja kocsikulcsát, majd bement a nagy épületbe. Ezt nem fogom hagyni... Utána rohantam, és hallottam, hogy Enikő és Hayley valamit mondott nekem, de nem hallottam. Most csak Nati járt a fejemben.
*A Londoni járat utasai kérjük foglalják el a helyüket* - Hallottam meg. Még jobban rohanni kezdtem, és nahy nehezen megláttam a "LONDON" feliratot, és az üvegajtót, ami épp csukódott befele. Na meg persze Nati tűsarkújának a kopogásait, és az üvegajtón is túl Natit, de ő nem vett észre. Gyorsan a jegypénztárhoz rohantam, és kapkodva kértem egy jegyet, majd hihetetlen gyorsan sprinteltem a repülőhöz. Láttam, hogy Nati épp száll felfelé.
- Hé hé hé hééé! - Állított meg egy testőr. - A jegyedet!
- Tessék! - Nyomtam a kezébe, de megrázta a fejét. - Valami baj van?!
- Ez a jegy holnapra szól.
- Tudom, nagy kérés, de kérem, kérem, kérem engedjen tovább! Fontos lenn...ne... - Mondtam, majd a végén a repülőgépre néztem, ami már félig a levegőbe volt. A könnyeimmel küszködve néztem magam elé...Miért?! Miért kellett elmennie?! A testőr hátra nézett, majd húzott egyet a vállán.
- Na ide figyelj..! 10 perc múlva jön egy járat, azon továbbengedlek ha kell. De ha elmered mondani bárkinek, véged lesz.
- Köszönöm! - Öleltem meg.
- Amúgy miért olyan fontos?
- Van egy lány...
- Az a lány véletlenül nem Natalie Grey?!
- De...
- Haver! - Tette a vállamra a kezét. - Ne reménykedj! Rengetegen akarják őt, és miért figyelne fel egy átlagos rajongóra?!
- Mi?! Neeeem....Én Harry vagyok... Harry Styles! A One Directinből. Rémlik valami?!
- ...Neeem... Asszem nem.....
- Nézzen majd utánam. Amúgy Natalie barátja vagyok is egyben...Vagyis mikor hogy. Most szakított velem, és megy haza, azért akartam annyira menni. És háth... őm... Én még mindig szeretem... - Súgtam.
- Várjunk csak! Mondott valamit Nati valami Harryről!
- Gondolom én lennék az.
- Igen, azt mondta, hogy hogy ha meglátlak téged, mondjam meg neked, hogy szeretlek.
- Kössz haver, de nem vagyok buzi.
- Idióta! Nem én szeretlek, ha nem Nati üzeni azt neked!
- Mi?! - Mosolyogtam reménykedve.
- Mért buzinak nézek ki?
- Nem az "Mi?!" ha nem tényleg azt üzente nekem?!
- Nem, hazudok!
- Köszönöm! - Öleltem ismét meg, majd hallottam megint azt a hangot: * A Londoni járat utasai kérjük foglalják el helyüket* - Mindent köszönök! Viszlát! - Mondtam neki, majd ezerrel rohantam.

* A reptéren Londonban*
Leszálltam, és fogalmam sem volt, hogy hogy tovább. Gondoltam felhívom Pault, hogy vigyen el Natiékhoz. A telefonomért nyúltam, de megláttam azt az ismerős arcot, azt a jó stílust, és az orromat egy isteni ismerős illat csapta meg...Na és arról a jó seggről ne is beszéljünk...

[By:Dóri.Styles]