~Tökéletes barátság 25.rész

"...Bármit veszítesz, helyette nyersz valami mást..."

                                            /Ralph Waldo Emerson/

*2 hónap múlva*

Natalie szemszöge:

Hát igen...Ismét eljött a születésem napja, és mindjárt itt a karácsony. Megkértem a többieket, hogy ne vegyenek nekem semmit szülinapomra, inkább majd karácsonyra akkor, de ahogy ismerem őket, így is úgy is fognak venni. Délután 1 óra körül van. Harry már többször keresett, de mindig megkértem Taylort, hogy valami kifogást mondjon, hogy pl: alszok, nem vagyok jól, vagy éppen nem vagyok itthon. Egyszerűen haggyon békén már. Nem kérek többet belőle. Nekem itt van Taylor, és vele boldog vagyok. Tél van...Imádom a telet. Korcsolya, forrócsoki, összebújás, egyszerűen imádom...Most jöttünk be Taylorral, Hayleyvel, Joshval, Enikővel, Zaynnel, Louisval, és Eleanorral kicsit hógolyózásból. Igen...Hayley összejött Joshval, és Enikő meg Zaynnel van. Liam és Danielle meg sajnos szakítottak. 

- Kértek forró csokit? - Kérdezte El.

- Én! - Kiáltottuk egyszerre. Majd megfagytam. Leültem a kanapéra, majd Taylor rám terített egy puha plédet. 

- Te nem fázol? - Kérdeztem vacogva.

- Nem. De szerintem te beteg leszel. - Simogatta meg az arcomat.

- Szerintem is. - Mondtam, majd mivel valaki csengetett, felálltam, és kinyitottam az ajtót. Egy kosár volt, rajta egy címke. A kosáron egy pléd volt, aminek a végén egy kis orr látszott ki. Elsőnek elolvastam a címkét:

Kislányom..!

Bár most nem lehetek veled személyesen, de remélem, hogy mindig is a szívedbe leszek zárva, úgy, mint az én szívembe te...Boldog Születésnapot!   Anya

Ui: A kutya szobatiszta:)

                                                                                                       

Óóóóóóó.....:'( Anya... Igen, mindig is a szívembe maradsz... Kíváncsian lassan kibontottam az ajándékomat, és egy kutya volt az. Úr isten [:D]. Egy kutya! Imádom. 

- Jól vagy? - Jött ki a sikításomra Taylor. - Ezt most kaptad? - Mosolygott.

- Igen! Anyától...Gondolom megkérte apát, hogy mikor a szülinapom lesz, akkor küldje el nekem. - Mosolyogtam. 

- És? Mi lesz a neve?

- Egyértelműen Suzy. [Ejtsd: Szuzi:)]

- Akkor lány?

- Igen. - Nevettem. - És szobatiszta, úgy hogy bent fogom tartani. 

- Klassz! Akkor mutassuk meg neki az otthonát! - Mondta, majd bementünk. Suzy egyből a kanapét foglalta el, miután leültem. A fejét az ölembe hajtotta.

- Nati! Tudom, hogy megkértél minket, hogy ne vegyünk semmit, de muszály volt. Boldog szülinapot! - Nyújtott a kezembe Zayn, Hayley Enikő, Josh, Louis, és El  egy nagyon pici dobozt. 

- Tegyétek el karácsonyra! - Nevettem. 

- Nem. Most! - Nézett rám idegesen El, amitől kicsit meg ilyedtem.

- Jól van! - Adtam meg magam. - Köszönöm szépen! - Nyomta mindenkinek egy-egy puszit az arcára, majd  méregetni kezdtem a dobozt. Amikor csak eszembe jutott valami. Letettem a dobozt, és rohantam fel a szobámba, majd vissza le mentem.

- Mit csinálsz? - Kérdezte Lou.

- Azt, amit már réges régen meg kellett volna tennem. - Mondtam, majd becsomagoltam a kocsikulcsomat egy kicsi dobozba. - Nem sokára jövök! - Mondtam, majd Suzyval kimentem. Kinyitottam az anyós ülésnél lévő ajtót, majd beengedtem Suzyt, én meg beültem a vezető ülésbe. Felkaptam a pulcsimra még a kocsiban lévő kabátomat, majd indultam Harryékhez. Szerencsére nem volt otthon senki. Mivel tudom, hogy hol van a pótkulcs, bementem. Körülnéztem, majd egy olyan helyet választottam, amit Harry mindenképpen észre vesz, és letettem végül a nappaliban lévő dohányzóasztalra a becsomagolt kocsikulcsot egy cetlivel:

Harry....

...Már rég vissza kellett volna adnom, de nem jutott eszembe. Köszönöm azért, de már nincs úgy rá szükségem...Natalie

Amikor azt írtam le neki, hogy "úgy szükségem", azalatt azt értettem, hogy már nem lehet az enyém, mert nem vagyok Harryvel. Még otthon kiszedtem a kocsiban lévő cuccokat. Megfogtam Suzy pórázát, majd hazasétáltunk. Láttam Harry kocsiját, amikor már az utca végén voltam. Lehajoltam, hogy ne vegyen észre, majd nézni kezdtem, ahogy beáll. Bement, majd pár perc múlva ki is jött a dobozzal a kezében, és meglátta a pár méterre tőle parkoló "ex" kocsimat. Nézni kezdett mindenhova. Gondolom engem keresett, és észre is vett. Gyorsan felálltam, levettem Suzyról a pórázt [mert nem megy el, vagyis engem követ], és elfutottam, Harry futott utánam.

- Suzy! Erre! - Mondtam neki, majd befordultunk egy utcába, ahol még sosem jártam. 

- Nati! - Kiáltott Harry, majd tovább ment. Én a falnak húzódva vártam pár percet, hogy biztos elmenjen, majd kinéztem. Nem láttam őt, szóval kimentem, és indultam haza.Visszatettem Suzyra a pórázt, majd a fejemre vettem a kapucnit, hogy még véletlenül se ismerjen fel Harry. Befordultam a következő utcába, és sikerült neki ütköznöm valaki izmos mellkasának. 

- Óh! Bocsánat! - Mondta. Szóval nem ismert fel. A kapucnimat jobban a fejemre vettem, és takartam az arcomat. Bólintottam egyet, majd kikerültem. és tovább mentem. Ő utánam nézett. - Megtudhatnám a neved? - Kiáltott, amikor már az utca végén voltam. Úgy tettem, mint aki nem hallja, de hallottam, hogy gyors léptekkel utánam jön. Én gyorsítottam, majd elbújtam egy fa mögött. - Hahó! - Kiáltott. Ő csak a fa levelek mozgását látta, amit még én arébb söpörtem, hogy be tudjak bújni a fa mögé. - Tudom, hogy itt vagy valahol! - Kiabált. Jobban meghúztam magam. Suzy a lábamnál feküdt, ő is elbújva. - Hogy hívnak! Ne félj tőlem! Nem bántalak! - Mondta. Hallottam a lépteit, hogy közeledik felém, majd egyszer csak megláttam magam mellett, de ő nem vett észre, mert a másik fát vizsgálgatta. A fa másik oldalára csúsztam, amit ő észrevett. - Szia! Harry Styles vagyok! Te? - Állt elém. Lehajtottam a fejem. - Valami baj van? 

Én csak megráztam a fejem, és el akartam menni, de Harry megfogta a karomat, és magához húzott, mitől minden erő kiment a lábamból. A kezét a derekamra helyezte, majd a szemembe nézett. Látta a szemem vonalait, de a szememet nem látta, mert a kapucni árnyékot adott rá. Az orrával megbökte egy kicsit az enyémet, majd mind a ketten becsuktuk a szemünket, és lassan egymás ajkaira tapadtunk. A kezemet átkaroltam a nyakán, majd éreztem, hogy a keze lecsúszik lassan a fenekemre, majd onnan is a combom hátuljára, és felemelt. A térdemet a csípőjéhez szorította, majd a derekamat megint átkarolta. 

- Boldog szülinapot! - Súgta 2 csók között. - És itt a kocsikulcs! - Csúsztatta a zsebembe a kulcsot, de én kivettem belőle. 

- Honnan tudod, hogy én vagyok?! - Kérdeztem, majd kicsit hátrébb dőltem, hogy a szemébe tudjak nézni.

- Most soroljam? - Nyomott egy puszit a homlokomra, majd levette a kapucnimat, és a egyik ujjával megsimogatta az arcomat. 

- Igen! 

- Elsőnek is. Felismerem a stílusodat. Imádom az illatodat, a járásod is ismerős volt, és a gyönyörűségedről ne is beszéljünk már. Meg hogy milyen csinos vagy, és neked van a világ legjobb segge. - Nyújtotta ki a nyelvét, majd ráharapott, és kacsintott egyet.

- Rossz vicc! - Mondtam, majd letámadta az ajkaimat. 

- Nati! - Állított le. - Ezt kérlek ne csináld soha többet! - Szomorodott el. Most mit ne? 

- Mit? - Kérdeztem, és én is szomorú lettem.

- Ne legyél szomorú! Nem a csókról beszélek, mert bárcsak mindig egymás ajkain lehetnénk...Csak annyira hiányoztál, hogy azt el sem hiszed. Minden nap félve megyek ki az utcára, és egyben reménykedve is. Félek, hogy elsírom magam, hogy nem látlak, és reménykedek, hogy meglátlak. El sem hiszed, mennyire rosszul esett ez nekem. Borzasztóan hiányoztál, és rettenetesen szeretlek. És kérlek bocsáss meg, ha valami olyat tettem, ami neked nem tetszik. Ígérem megváltoztatom azokat a dolgokat magamban, ami neked nem tetszik, csak kérlek bocsáss meg..! - Mondta, majd egy könny gördült ki a szeméből. A hó is esni kezdett, ami persze remek volt, mert imádom a havat. Szóval most elveszítettem valószínű Taylort, de itt van Harry... Vajon tényleg megérte-e..?

- És akkor most járunk? - Súgta. De az a súgás...omg:$....kicsit sexys volt, de még is olyan komoly.

- Még beszélne kell Taylorral.

- De még ráér kicsit később. Nem?! - Mosolygott.

- Miért? Mit akarsz? Ha csúnya dolgok járnak a fejedbe, most azonnal törüld ki onnan őket! - Nevettünk.

- Nem... Amúgy most már csak akkor fogunk lefeküdni, ha te mondod. Nem akarlak erőltetni, és nem akarlak elveszíteni sem. - Mondta, közben én majd meg fagytam. - Fázol? - Kérdezte aggódva.

- Nem. - Hazudtam. Ha azt mondtam volna, hogy igen, leveszi a dzsekijét, és rám adja, és akkor ő fázna. És ha megkérdezném, hogy fázik-e, hazudna, és azt mondaná, hogy nem fázik.

- Nati...Elég jól ismerlek, hogy mikor hazudsz! Tessék! - Vette le magáról a dzsekijét, és rám adta. Már csak egy rövid ujjú volt rajta.

- Harry! Inkább hazamegyek még egy kabátért, mint hogy megfagy. - Mondtam, majd vettem volna le magamról a ruhadarabját, de nem engedte.

- Nincs annyira jó idő, de nem annyira vészes! Amúgy is! Itt vagy, és te felmelegítesz! - Kacsintott, majd szorosan átölelt.

- Biztos?

- Biztos. Hidd el, szólok, ha fázok. - Mondta. Még mindig az ölében voltam, és szorosan öleltük egymást. Nekem a fejem a mellkasán, ő meg az állával támasztotta a fejét, a fejemen.

- Mi a fenét csináltok?! - Hallottam meg egy hangot. Felnéztem, és Taylor volt az, aki gyors léptekkel idegesen közeledett Harryhez. Hazza letett az öléből, majd maga mögé "bújtatott". Félek.......

Szóval nem tudom, hogy érdekel-e valakit a nagy bejelentésem, de azért leírom...

Valószínű, hogy kiköltözök apához Franciaországbaaaaaaaaaaa*-------------------*

Remélem tetszett a rész:) Elég hosszú lett:DD 5 komi, és kövi:DDD

[By:Dóri.Styles]