~Boundless Freedom 5.fejezet

Sziasztok:D 
Szóval már akartam írni, hogy hoztam részt, de nem érdemeltétek meg volna, mert nem kommenteltek:/ Szóval most kötsög leszek, és akkor kezdem el írni az új részt, ha meglesz y 9000 kukucs:DD^^ Dekiskötsögvagyok^^ Azért persze szeretnék komit is:) Remélem tetszik:) nem lett a legjobb, de akkor is:)  Jó olvasást:) És szeretném megköszönni, hogy az előző részre ennyi komment jött:D  És a 17 feliratkozót is szeretném megköszönni:) El sem hiszem:)*-* Nagyon örülök neki*-* Édesek vagytok, de még szeretnék még azért:)♥

"...Nem fogok elpazarolni egy pillanatot sem...Ölelni fogom, s nem engedem el..!"

- Harry! Ne mond el senkinek kérlek! - Álltam fel.
- Mért ne? - Nézett rám értetlenkedve.
- Mert nem szeretném, hogy ha mások tudnák...
- Nem értem, hogy miért kell eltitkolni a tehetségedet....
- Mert én nem akarok tehetséges lenni...
- Hát jó... te tudod... - Segített fel a földről. - Játszol még valamit?
- Mit szeretnél?
- Bármit, amit te! - Mosolygott édesen. Bólintottam...

- Váó...Tudsz valamit! - Simogatta meg gyengéden az arcomat.
- Ha valakinek elmered mondani, kinyírlak!
- Nem értelek, de legyen... Na megtanítasz?
- Igen! - Nevettem. Leült mellém, majd az ölébe ültetett.
- Szóval.... Mit szeretnél megtanulni?
- Őm...Amit elsőnek játszottál.
- Okés akkor... Fog menni? - Nevettem.
- Ha ilyen jó tanárom van, biztos, bár lehet, hogy valami el fogja vonni a figyelmemet! - Kacsintott. Nyomtam egy puszit az arcára. - Ezt mért kaptam?
- Jó, akkor nem is fogok többet puszit adni! - Játszottam egy kis duzzogást.
- Nem azért mondtam! - Ölelt át. - Akkor megtanítod?
- Igen... - Mosolyogtam. - Csináld utánam! - Mondtam, majd lenyomtam 3 billentyűt.
- Okés! - Mondta, majd lenyomott erősen 3 rossz billentyűt.
- Nem azt, és ne ilyen erősen! Gyengéden! - Mondtam, majd ismét lenyomtam a billentyűket. Ő is lenyomta most már jókat, de megint olyan erősen, és egyszerre. - Nem úgy! - Nevettem. - Gyengéden, és sorban!
- Hogy a fenébe kell sorba?! - Nevetett.
- Könnyen! Így! - Csináltam meg megint a mozdulatot. Ő is megcsinálta, csak már megint kalapálta. Felnevettem.
- Én ezt nem tudom! Segíts!
- De hogy nem! Csak képzeld azt, hogy ez egy....akármi...
- Akármi?!
- Akármi! Egy baba, egy dalszöveg, egy lány, egy motor, egy csónak, egy kép, vagy akármi, ami boldoggá tesz, és gyengéden kell vele bánni! - Mondtam. Becsukta a szemét, majd pár másodperc múlva ki is nyitotta. - Minél döntöttél?
- Egy lány... - Súgta.
-Okés.. Akkor képzeld azt, hogy ez egy lány. Elalszik az öledben... Te gyengéden megsimogatod, majd betakarod. Szorosan, még is gyengéden megöleled, majd nézni kezdted... Egy idő után lassan kinyitja a szemét, majd édesen rád mosolyog. Te közel hajoltál hozzá, majd gyengéden megcsókoltad... Ennyi...
- Váó... - Mondta, közben oldalról engem nézett. Én ránéztem. Beleharaptam az ajkaimba. Ő ránézett, és ő megnyalta alig láthatóan az  ajkait. Közel hajolt hozzám, majd ajtónyitódásra lettünk figyelmesek.

- Megzavartunk valamit? - Nevetett Louis.

Gyorsan kiszálltam Harry öléből, majd elpirulva álltam a 1D, és a lányok előtt. Jess, Lori, Lexy, Naomi, és Anne...

- Akkor... Most jártok? - Kérdezte összezavarodva Naomi.
- Nem! És mért hiszi mindenki azt? - Duzzogtam.
- Vajon mért! - Jelent meg Matt.
- Kabbe!
- Lökd ki!
- Mindjárt úgy kilöklek én téged...
- Benne vagyok...
- Fuss Matt... Fuss! - Kiabáltam, majd ezerrel rohant kifele.

Egészen az udvarig rohant. Ott vagy 3-szor biztos végigüldöztem az egész udvaron, végül beleugrott a medencébe.

- Szerencséd van, hogy nem tudok úszni... - Mondtam makacsul.
- Ezért is ugrottam be! - Nevetett. A víz 3 méteres, szóval még a lábam sem ér le.

Kisegítettem a vízből, majd Ő bement. Én a medencére néztem, és éreztem, hogy valaki meglökött, és minden elsötétül...

Közben olvasd:DD 

Harry szemszöge:
Már egy fél órája keressük Just, de sehol sem találjuk. Hol a fenébe lehet?! A telefonját sem veszi fel.
Kimentünk az udvarra. Ott sem volt. Sehol...

- Hol a fenébe lehet? - Ültem le a medence melletti kis székre.

- Nem tudom... De kezdek aggódni érte. - Ült le mellém Zayn, majd a medence felől buborékolásokra lettünk figyelmesek.

Értetlenkedve néztünk egymásra, majd felálltunk, és a medence felé kezdtünk rohanni. A legalján egy ember teste volt, nagy hajjal. Mind a ketten egymásra néztünk, majd beleugrottunk. Zayn nem tud úszni, de egyszer azt mondta, hogy hogyha a barátnője fuldokolna, biztos érte ugrana. Mentünk egyre lejjebb, és lejjebb, amikor Zaynnek elfogyott a levegője, szóval ő visszament. Lehetett egy méter már, és elkaptam a kezét. Felhúztam magamhoz, átkaroltam a derekát, majd felúsztam vele. Gyorsan kitettem a vízből, majd már jött is a segítség.

- Jus! Justin! - Ráztam meg egy kicsit, de semmi válasz. -Justin! - Ordibáltam torkom szakadtából, majd elbőgtem magam. - Justin kérlek!
- Harry! - Hallottam meg egy hangot. Liam volt az, meg a többiek.
- Hívjátok a mentőket! - Sírtam.

Liam el is ment. Megpróbáltam szájból szájba lélegeztetni, de semmi. Nem ilyennek képzeltem az első csókunkat. Bár ez még nem az.
5 perc múlva a mentőket láttam meg a hotel előtt. Bejöttek, felkapták Just, majd elvitték. Mi is beszálltunk a kocsinkba, majd repesztettünk a kórházba

- Már egy órája várunk! Ez nem lehet igaz! - Állt fel dühösen Liam a helyéről, majd a falnak dőlt.

Én csak az óra kattogását hallgattam. Vele együtt ritmusra dobbant a lábam. Mindenki nagyon ideges volt, főleg én. Minden idegesített, egy idő után az óra is. Hihetetlen lassan akartak telni a percek.

- Én ezt nem bírom! Megyek sétálni! Hívjatok, ha van valami! - Álltam fel, majd elmentem idegesen.

Csak sétáltam, és azt se tudtam, hogy hova megyek. Az eső cseperegni kezdett, de mindent leszartam most.
Azt nem értem, hogy miért aggódok én ennyire. Eddig Jusnak csak a külseje fogott meg, de most...Teljesen beleszerettem... Csak nem tudom, hogy ő tényleg szeret-e. A hírnevemre biztos, hogy nem vágyik, hiszen ő mondta, hogy nem akar az lenni. De akkor sem értem.. Totál megszerettem... Már meg akartam tegnap a randi után csókolni, de ez nem így működik. És eddig már 2-szer volt majdnem csókunk. Mind a kettőt megzavarták...

- Haló? - Vettem fel kicsit bunkón a telefonomat.
- Gyere... - Hallottam meg Liam szomorú hangját.

Teljes erőmből a falnak basztam a telefont, majd ezerrel sprintteltem a kórházba. 2 perc alatt odaértem, és páran sírtak. Liam az orvossal beszélt. Közelebb léptem hozzájuk, majd hallgatózni kezdtem.

- Egy órája nem ad életjelet. - Mondta az orvos.
- És mi lesz vele? Bemehetünk hozzá?
- 2 ember bejöhet. Nem több.
- Én megyek! - Mondtuk egyszerre Zaynnel.

Az orvos bólintott, majd beengedett minket. Jus az ágyon "aludt", de a mellkasa nem mozgott. Leültem az ágy szélére, majd simogatni kezdtem, és nem bírtam magammal, hogy ne csókoljam meg, de egyszer csak azt érzem, hogy a számba köhög. Elengedtem, majd azt láttam, hogy lassan nyitja ki a szemét. Hirtelen ki is nyitotta, majd köhögni kezdett. Minden vizet kiköhögött, majd ránk nézett értetlenkedve.

- Justin! - Öleltem szorosan magamhoz. - Mi a fene történt?! Jól vagy?!
- Őm...Helló?! - Nézett még mindig értetlenkedve. - Te ki vagy?
- Harry, de ezt tudod jól!
- Őm...Biztos!
- Te nem emlékszel rám?
- Kéne?
- Igen...
- Lejárt a 10... - Jött be az orvos, majd meglátta Justint.
- Nem emlékszik semmire... - Néztem az orvosra.

Ő kivizsgálta, majd kiment. Mi még maradhattunk.

- Te ki vagy? - Nézett Jus Zaynre.
- A pasid! - Válaszolt.
- Hú! Jó ízlésem van! - Bámult maga elé. - Járunk?
- Igen!
- Mi?! - Vágtam rá. Mi a fenéért kell kihasználni Zaynnek, hogy nem emlékszik semmire?!

[By:Dóri.Styles]