~Boundless Freedom 3.fejezet

Nos itt az új ész:DD Remélem tetszik, és sok komit kérek:) Jó hosszú lettxd:D
Ti milyen filmeket szerettek??:D Én szeretem a horrort, a vígjátékot, és a kedvencem a romantikus:DD

"...És akkor megláttam Őt...Különös érzés áradt szét a testemben. Mint ha egész életemben csak is Rá vártam volna.... Ott állt, mosolygott, és közben ellopta a szívemet..."

Justin (Jus) szemszöge:

Jesst nagy nehezen észhez térítettem, de még most sem bírta felfogni, hogy a 1D a hotelban van.
Este 7 óra van, és gondoltam megyek, és lezuhanyzok. A nadrágomat vettem le, amikor egy cetlit éreztem meg a farzsebemben. Értetlenkedve kivettem, majd ez volt rajta:

8-ra ott vagyok érted:)

Nialler

Sietni kezdtem. Gyorsan lezuhanyoztam, majd a szekrényem felé sprintteltem. Egy fél óra válogatás után, ennél döntöttem:

Nem akartam túl öltözni. Tudatni szeretném Niallel, hogy csak barátok vagyunk. Vagyis szerintem... Vagyis akármennyire fáj neki, én nem szeretnék vele járni. Még a szoknyámmal bajlódtam, amikor meghallottam Jess hangját.

- Jus! Valaki keres! - Mondta.
- Engedd fel! - Kiabáltam ki.

3 perc múlva kimentem, és Niall ott ült, Jess meg totál rámászott, mint fan.

- Jess! Muszály folyton leégetned?! - Mondtam, miközben a tűsarkúmat húztam.
- Váó Jus! Nagyon jól nézel ki! - Mért végig Niall.

Egy barátságos mosollyal fogadtam, és egy fejbólintással. Átkarolt, majd indultunk.

- Őm...bocsi a húgom miatt... Csak nagyon szeret titeket! - Pirultam el.
- Áh!Semmi gáz! Vannak Nála durvábbak is! - Nevetett.
- Mint például?
- Például megmutatják a melleiket, vagy betéteket dobnak fel a színpadra.
- Az szép! - Nevettem. - Ennyi rajongótok van?
- Őm...Directionerünk... - Javított ki.
- Mind egy nekem az... - Húztam a vállamon.
- És? Milyen zenéket szeretsz, ha minket nem szeretsz?
- Őm...Conor Maynard, Justin Bieber, Dupstep, Dj... Ilyesmik...
- És hogy hogy nem szereted a 1D-t?
- Nem tudom... - Leheltem ki egy kis nevetést. - Egyszerűen, csak... Nem jösztök annyira be, mint együttes.
- Háth nem baj.... Nem mindenkinek tetszhetünk! - Mosolygott aranyosan.
- És milyen dolog ilyen híresnek lenni?
- Igazából nagyon jó. Nincs semmi rossz benne. Szeretjük a rajongókat, és az sem rossz, hogy nincs magánéletünk. Már megszoktuk - Mosolygott.
- Őm...Directionereket! - Javítottam ki. Felnevetett.
- Látom, hamar megértetted.
- Nem, csak szeretek másoknak az agyára menni! - Nevettem.
- Nem is vagy olyan bunkó mint...
- Mint? - Vágtam bele a szavába. Nyelt egyet.
- Mint azt gondoltam - Mosolygott szerényen.
- Háth... Nem mindenivel vagyok bunkó... - Mosolyogtam.

Vacsorázni mentünk. Elég drága étterem volt. A kaja is isteni volt, bár ettem már finomabbat is. Sok féle kaját ettünk, főleg mert mind a ketten ilyen kajásak vagyunk, mondjuk én persze csak olyat ettem, amibe nincs hús. Ő fizette, ami nekem egyáltalán nem tetszett, de egy mérges sóhajjal  jeleztem neki, hogy nem tetszik. Fogta az adást, de akkor is ő fizette.

Távoztunk, majd hazakísért. Megköszöntem neki a vacsorát, majd hazament.

Másnap kénytelen voltam reggel 8-kor kelni. Nagy nehezen elkészültem. Még most jó idő volt, de ahogy ismerem Londont, minden órában más az idő. Mondjuk szeretem az esőt, nem véletlenül lakok itt.
Felvettem egy rövid feszes farmergatyát, felülre egy sárga pántos felsőt, és egy sárga Converse csukát alulra. Ugyan olyan színe volt, mint a felsőnek. Megragadtam az oldaltáskámat, amint egy angol zászló volt, majd igyekeztem a hotelba.

Még volt pár muffin az asztalon, és én azt szokás szerint le akartam támadni, de Mrs.Tomson elém lépett.

- Na azt már nem! - Mondta.
- És megtudhatnám, hogy mért nem?!
- Mert ez az itt lévő hírességeknek van fent tartva!
- Ha nem tudná, én is híres vagyok a hülyeségeimről! - Pörgettem meg.

Rákacsintottam, majd elvettem a muffinos tálcát, és rohanni kezdtem. Mrs.Tomson utánam. Szakadtam a röhögéstől, de rohantam. Betértem egy folyosóra, és neki ütköztem egy kicsit Göndörkének.

- Szia! - Mosolygott kedvesen.
- Csa... - Húztam a vállamon, majd elbújtam mögötte.

Mrs.Tomson nem vett észre, feljebb ment egy szintre. Felnevettem, majd indultam vissza az előtérre.

- Őm... Minek a muffin? - Szaladt utánam Göndörke.
- Mert mért ne?
- Csak nem éhes vagy?
- Mért?! Egy lány már nem is ehet egész nap?!
- Nem azért mondtam...csak...
- Csak semmi közöd nincs ahhoz! - Haraptam bele egy muffinba, majd leültem egy bárszékre.
- Mért vagy ilyen bunkó?
- Mert mért ne?
- Fejezd már be! - Emelte fel egy nagyon kicsit a hangját.

Ezen meglepődtem. Felálltam, megfogtam a muffinjaimat, majd otthagytam. Gondoltam elmegyek egyik ismerősömhöz a kutyámért, Egérért. 1 hétig nála volt, mert én nem értem rá, és most már rá fogok. Majd jön velem a munkába is, hiszen itt mindenki nagyon szereti ezt a nagy dögöt. Ha 2 lábra áll, nagyobb, mint Én. Pedig nem vagyok valami kicsi. 174 cm vagyok, és szerintem az nem számít kicsinek.

*2 óra múlva*
Éppenséggel vége van a munkaidőmnek. Jó vagyok! Nem dolgoztam semmit, de nem nagyon bánom. Persze egész idő alatt zabáltam, vagy zenéz hallgattam. Úgy döntöttem, sétálni megyek. Egeret is vittem magammal. Elindultam, és amikor már távolabb voltam a hoteltől, elkezdett szakadni az eső. Visszamenni nem fogok egy pulcsiért.

Egér sikeresen meglátott egy macskát, majd üldözni kezdte. A nagy testével kirántotta a kezemből a pórázt, majd ezerrel rohanni kezdett. Közben az útjából mindenki kiállt, hiszen mindenki fél egy 130 centis kutyától. Vagyis majdnem mindenki. Egy kanyarnál láttam, hogy egy fiú leguggolva simogatja aranyosan. Közelebb mentem hozzá, és csak akkor láttam, hogy Göndörke volt az.

- Szia! Hát te?! - Kérdezte, miközben felállt, és végigmért.
- Sétáltatom a kutyámat! - Vettem fel a földről a pórázt.
- A tiéd ez a nagy dög? - Nézett Egérre.
- Közöd?
- Hogy hívják?
- Egér! - Mosolyogtam a kutyára.
- Aranyos kutya! Amúgy te nem fázol? - Nézett rám.
- Közöd?
- Fejezd már be Jus! - Mondta megint azzal a kicsit felemelt hanggal. Igazából honnan tudja a nevemet?! - Annyira kedves, és aranyos vagy! Nialltől tudom! És mért kell ilyennek lenned?! Kezdjük mi is előröl! Szia! Harry Styles vagyok! - Nyújtotta felém a kezét.

Ránéztem a kezére, majd vissza rá. Nem fogadtam el. Megvártam, míg leteszi, majd sóhajtottam egyet.

- Szia! Justin D. Blue vagyok, de szólíts csak Jusnak! - Nyomtam egy lágy puszit az arcára. Egy nagy széles mosollyal fogadta ezt, és éreztem, hogy beleszippant egy nagyot az illatomba.
- Nos nem fázol? - kérdezte, majd mielőtt válaszolhattam volna, levette a dzsekijét, és gyengéden rám terítette.
- Te nem fázol? - Kérdeztem, miközben egy göndör ázott fürtöt vettem ki a hajából.
- Mit számít az? - Ejtett egy féloldalas mosolyt az arcára.
- Igen is számít! - Mondtam határozottan.

Egy pillanatra abbahagyta a pulcsija igazítását, majd a szemeimbe nézett. A mosolyából egy kínjából felnevetett nevetés lett.

- Makacs vagy! - Igazgatta ismét rajtam a pulcsiját.
- Csak őszinte!
- Makacs is!
- Lehet..!
- És? Nincs kedved elmenni ebédelni? - Húzott közelebb a pulcsijánál fogva, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Nincs nálam pénz, és amúgy is... Mit csinálok addig Egérrel? - Néztünk egyszerre a nagy dögre.
- Amúgy jó nagyra megnőtt! - Nevetett. - Menny haza, vegyél fel valami száraz ruhát, és gyere le, ha kész vagy!
- Te nem jössz?
- Hajlandó vagy megmutatni, hogy hol laksz? - Villogtatta meg gyönyörű fehér fogait.
- Most mért ne? - Pirultam egy kicsit el.
- Hát akkor mennyünk hölgyem! - Mosolygott vicsori mosollyal.

Megforgattam a szemeimet, majd elindultunk nálam. Elég sokat beszélgettünk út közben, és jobban megismertem őt, és ő is engem. Persze még tudtunk volna beszélni elég sokat, de akkor is. Nagyon megszerettem Őt. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen kedves sztár létére.
Felértünk a lakásba. Levettem Egérről a pórázt, és mentem felvenni egy száraz ruhát. Ennél döntöttem:

Kimentem, majd azt láttam a nappaliba, hogy Harry fekszik a kanapén, felette Egér, és Harry szakad a kacagástól. Felnevettem, majd szóltam egérnek, hogy szálljon le róla. Jó kutya ként le is szállt, majd Harry is.

- Látom szereted a sportos felszereléseket! - Mért végig mosolyogva. - Mehetünk?
- Igen! - Mosolyogtam, majd átkarolta a vállamat az egyik kezével.

Bezártam az ajtót, majd indultunk.

- És neked most van barátod? - Kérdezte, miközben az egyik kezével a kezemet piszkálgatta.
- Nincs... Ha lenne, nem jöttem volna el veled - Mosolyogtam, majd idegesített, hogy még nem fogta meg a kezemet, így én összekulcsoltam a kezét az enyémmel. Ezen felnevetett.
- És volt?
- Volt...
- Mennyi?
- Őm...12 évesen volt elsőnek barátom, és....összesen 11 ebből 9 volt komoly. Neked gondolom volt barátnőd.
- Igen...
- Tényleg egy 40 éves nővel jártál?
- Igen... Jobban szeretem az idősebb nőket... Te amúgy mikor születtél?
- 1993. július 4.
- Akkor idősebb vagy - Mosolygott.
- Mert te mikor születtél?
- 1994. február 2.
- Értem... És mi volt azzal a 40 éves nővel?
- 30, de mind1! - Nevetett. - Semmi... Csak jártunk... Életem nagy szerelme volt - Mosolygott aranyosan. Ez a mondta nagyon nem tetszett. Elengedtem a kezét, majd zsebre tettem. - Baj van?
- Nincs, csak fázik a kezem - Hazudtam.
- Ja, okés! - Mosolygott, majd átkarolt.
- És? Hova megyünk ebédelni?
- A Nado's-ba gondoltam, ha neked megfelel.
- Ott gyors kajákat adnak... Nem?
- Igen! Gyros, hamburger, gyros tál, hot-dog, meg ilyesmik.
- Őm... - Leheltem egy kis nevetést az ajkaimon. - Én...Nem eszek húst...
- Vega Vagy?
- Igen... - Sütöttem le a fejem.
- Akkor mennyünk valahova máshova?
- Hát...Ha Neked nem gond...
- De hogy gond! Amúgy van valami kis meglepetés, amit tudnom kéne Rólad? Azt észrevettem, hogy tele Vagy tetoválásokkal, de még valami?
- Hát...Cigizek... - Leheltem ki szégyenlősen az ajkaimon.
- Még valami?
- Nem tudom, hogy a piercing annak számít-e, de a köldökömbe van egy.
- Nem, az nem számít annak. A ciginek nagyon nem örülök amúgy. Ilyen szép lány elrontja magát egy büdös papírral... De majd leszoktatlak én róla - Kacsintott.
- Nem is zavar, hogy vega vagyok? Vagy hogy van pc-m, és tetoválásom?
- Nem... Mért zavarna? Nem vagyok olyan srác, aki azért elundorodik egy lánytól, mert vannak hibái, már ha hibának lehet ezt mondani. Attól függ ugyan olyan aranyos Vagy.
- Őm...Ezt nem tudom, hogy bóknak szántad-e, de köszi.
- Igen, bóknak szántam! - Nevetett.
- Ha ha ha!
- Akkor ide megyünk! - Mutatott Göndörke egy nagy épületre. Gondolom étterem lehet.

Bementünk, majd hangos zene ütötte meg a fülünket.

- Bocsi! Nem tudtam, hogy most "diszkó" is van - Mondta.
- Nem baj! Szeretem a zenét! - Mondtam.

Egy asztalhoz mentünk. Harry kihúzta nekem a széket, majd leültem. Ő is leült, majd az étlapot kezdtük fürkészni, de olykor olykor ki-ki nézegettünk az étlap mögül, és egymással "szemeztünk". Mind a ketten belepirultunk ezekbe, de a végén már csak nevettünk ezeken.

- És mit szolnál, egy 2 személyes vega tálhoz? - Nézett rám.
- Harry..! Nem kell azért neked vega kaját enned, mert én az vagyok - Mosolyogtam.
- Nem fogok belehalni! Legyen szíves! Egy 2 személyes vega tálat kérnénk! És...A Hölgynek is, és Nekem is egy-egy pohár bort! - Intett Harry a pincér srácnak.
- Egy 2 személyes vega tál, és önnek Uram, és a szép hölgynek egy pohár bor... - Írta fel. - Rendben! Sietek! - Kacsintott rám, majd elment.
- És mesélj valamit a családodról! - Mondta.
- Mi érdekel róluk?
- A szüleid?
- Róluk nem tudok sokat beszélni.
- Mert? Mi történt?
- 4 éves koromban betörtek, és meggyilkolták őket. A keresztanyámhoz kerültünk, és 14 éves koromig nevelt minket. Utána elköltöztek Floridába, és mi nem voltunk hajlandóak menni, így itt maradtunk. Amúgy van egy húgom, Jess. Ő Directioner. Van még egy unokatesóm is. Utálom azt a csajt! Nagyképű, öntelt, és tönkretette az életemet! Akárhányszor volt egy olyan barátom, akit tényleg iszonyatosan szerettem, lenyúlta. Én voltam általánosban a legmenőbb csaj, addig, amíg nem került ő is oda. Mindenféle hazugságokat terjesztett rólam, csak azért, mert féltékeny volt. Utálom egyszerűen! 3 éve nem láttam, de nem is akarom! Állítólag Londonban lakik, de örülök, hogy nem futottam vele össze.
- Ennyire gáz a csaj?
- Eléggé. És neked a családod?
- Hát... A szüleim 7 éves koromban elváltak. Anyát Anne-nak hívják, és van egy Gemma nevű nővérem. Csak ennyit tudok mesélni - Mosolygott.
- Aranyos kis történet! - Nevettem.
- Az... És amúgy milyen a húgod?
- Mármint kinézetre?
- Arra is!
- Háth...Eléggé hasonlít rám, csak neki nem ennyire göndör a haja. 150 centi körül van, amit nem tudom, hogy hogy van, mert én meg magas vagyok. Ő, és anya volt a kicsi a családban. Én, és apa magasak voltunk. Vagyis Én még most is az vagyok. Szeret titeket, főleg téged. Egész nap csak azt hallgattam, amikor azzal a 40 éves nővel jártál, hogy "Mért pont egy 40 évessel". Az idegeimre megy sokszor, és szekáljuk egymást, sokszor még össze is verekszünk, de ki nem bírnánk egy hetet a másik nélkül - Mosolyogtam.
- Ez aranyos - Mosolygott édesen. - Mi is sokszor összevesztünk a nővéremmel, de nagyon tud hiányozni.
- Megértem. Na és anyukád?
- Mi érdekel róla?
- Minden, amit fontosnak tartasz!
- Hát... Jó fej, kedves, aranyos, és őszinte. Nagyra tartom a véleményét. Nem kezdek ki úgy egy lánnyal, hogy nem kérdezem meg a véleményét róla. Amúgy tényleg nagyon jó fej! Még azt se bánná, ha gyereket akarnék most! - Nevetett. Én is felnevettem.
- Itt van a 2 személyes vega tál, és a bor... - Töltötte ki nekem a pincér. - Még valamit hozhatok esetleg?
- Nem, köszönjük! - Mondtuk szinte kórusban, majd belekezdtünk.

Hatalmas volt, de még is 10 perc alatt felzabáltuk az egészet. Finom volt. Épp Justin Biebertől a Boyfriend volt. Imádom ezt a számot. A lábam a ritmusra mozgott amit Harry is észre vett. Becsuktam a szememet, majd halkan énekelni kezdtem a dallal együtt. Körülöttünk a táncparketten párok táncoltak. Én kezdtem egyre hangosabban énekelni, de még mindig nem hallhatóan énekeltem.

- Táncolunk? - Kérdezte Harry, miközben felállt, majd a kezét nyújtotta felém.

Boldogan elfogadtam, majd kerestünk egy üresebb helyet. A kezeim a nyakát karolták át, neki a kezei a derekamon pihentek. Jó érzés volt vele táncolni. A keze követte a csípőm mozgását, majd lassan lecsúszott a tenyere a fenekemre, és gyengéden megfogta. Halkan felnevettünk, majd tovább táncoltunk.
Egy idő után azt vettem észre, hogy mögöttem táncol. Az egyik keze a magasban, a másik meg a derekamon. Élveztük mind a ketten a dolgot. Azt éreztem meg, ahogy a far része a fenekemhez dörzsölődik... Kicsit leállítottam, mert ez nekem még így sok, akármennyire is bejön Harry, de akkor is... És amúgy is nem egy étterem-diszkó féleségben kéne ezt csinálni. Mondjuk egy klubban, vagy egy diszkóban, vagy buliban, de nem egy étteremben. Lassan a keze a testemet kezdte simogatni, amitől kirázott totál a hideg. ezen felnevetett, majd a nyakamat behintette a csókjaival.
Amúgy úgy látom, hogy nem nagyon ismerték fel őt, vagy legalább is nem akarnak zavarni, mert itt vagyok vele. [várd meg, míg vége a számnak]
Vége lett a számnak. Harry kifizette a kaját, aminek szintén nem örültem, majd Harry ugyan úgy, mint tegnap Niall, hazakísért. Siettünk haza, mert még esett az eső. És egyre jobban, és jobban. Akaratom ellenére Harry ideadta a dzsekijét, hogy tartsam magam felé, mint "esernyőt". Megérkeztünk a házhoz, majd az erkély alatt megálltunk.
- Háth... Köszönöm a mai vacsorát, és a táncot is! És itt a dzsekid! Vagy mossam ki? - Nyújtottam felé.
- Ki ne merd mosni! - Kapta ki a kezemből.  Hülyén néztem rá, míg ő a cipője orrát kezdte bámulni elpirulva, és csak akkor esett le, hogy az illatom rajta van. Halkan felnevettem.
- Még egyszer köszi! - Nyomtam egy puszit az arcára, majd indultam volna befele, de a kezét éreztem a karomon.
- Várj..! Eljönnél velem holnap moziba? - Nézett rám kiskutyus szemekkel, és felvont szemöldökkel.
- Őm... Hánykor?
- 7-re itt vagyok érted!
- Rendben! - Mosolyogtam.
- Megadod a számod?
- Persze! Csak kéne egy papír... - Néztem körül, de sehol sem találtam. - Gyere fel! Fent biztos van!
- Okés! - Mosolygott, majd kéz a kézben felmentünk.

Fent kerestem egy papírt, egy tollat, majd oda adtam Neki.

- Köszi! - Mosolygott a papírra, majd az ajtó felé indultunk, de megilyedtünk egy óriási villám csapódástól. Sóhajtott egyet, majd kinyitotta az ajtót, de én megfogtam a kezét.
- Várj! Maradj nyugodtan, míg nem áll el az eső! - Húztam vissza, majd bezártam az ajtót.
- Nem zavarok?
- De hogy! Őm... És előre bocsánat a húgomért!
- Mert? Mi van a húgoddal?
- Áááááááááááááááááááááááááááááááááááá! - Sikított az ajtóban álló Jess. Én befogtam a fülem.
- Ez! - Mutattam Rá. Harry ölébe ugrott, és  nagy lendülettől mind a ketten hátraestek... Muszály mindig leégetni?!


[By:Dóri.Styles]