~Tökéletes barátság 19.rész

Halihóóó van egyetleneim:D Már csak 1 rész, és ím, a 20.:DDDD Köszönöm nektek<3! Nélkületek sehol sem lennék<3! Amúgy amint láthatjátok, a blog külseje egy kicsit változoooott*-* K*rvára gyönyörű szerintem*-* Mint minden Londonos kép:) Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást<3!




Még mindig Louis szemszöge:
- Haver! Nyugi! Képzelheted, hogy meddig fog kitartani ez a kapcsolat! - Nyugtattam.
- Te nem ismered annyira Natit! Ő mindig azt mondta, hogy csak akkor kezd bele egy kapcsolatba, ha minimum 5 hónapig normálisan kitart! És mi van, ha örökre együtt lesznek?!
- És mi van Noahval. Amúgy ő most hol van?!

Noah szemszöge:
Már a repülő gépen voltam. Mentem Párizsba, mert sürgősen beszélnem kell Natival. Leszállt a gép, és mentem abba a szállodába, ami a neten volt, hogy Nati jelenleg ott tartózkodik. A recepciós, vagy ki tök kedves volt, mert hitt nekem, hogy ismerem Natit. Felvezetett az emeletre. Hajnal 7 körül volt. A folyosó üres volt, csak egy ember ült az asztalnál, aki valószínű, hogy Nati volt.
- Natalie! Te vagy az? - Léptem közelebb hozzá.
- Úr isten! Ugye a fiúk nem jöttek? - Állt fel hirtelen.
- Nyugi! Egyedül jöttem, de beszélnünk kell!

Natalie szemszöge:
Kicsit meglepődtem, hogy Noah ide jött. Gondoltuk akkor mennyünk sétálni, és úgy beszélgetünk.
- Szóval... - Törte meg a csendet. - Én azt szeretném kérdezni, hogy te most haragszol rám?
- Nem...Te nem tudhattad... Harryre haragszom, és nem igen akarom többet látni.
- Akkor jó. De ugye tudod, hogy Harry még mindig téged szeret?
- De hogy szeret!
- De hogy nem! Olyan hisztit levágott... Akkor indultam el. Majd kérdezd meg Louist.
- Nem akarok senkivel beszélni a 1D tagjai közül. Rendben?!
- Megértelek!
- Köszönöm! - Öleltem át.
- Amúgy van egy meglepetésem! Gyere! - Fogta meg a karomat, és húzni kezdett.
- Áááááá! - Sikítottam fel Eleanor, Danielle, Anna, Kati, és Hayley láttán. Mind az 5 lányt átöleltem egyszerre. - Sziasztok!
- Szia! - Köszöntek kórusban.
- Nati! Tudom, hogy meg kéne kérdezni, hogy hogy vagy, mizu veled, stb, de nem...Haza kell jönnöd! - Nézett mélyen a szemembe El.
- Nem...Nem szabad... - Mondtam.

*6 hónap múlva*
A film óriási siker lett, aminek csak örülni tudunk. Éppenséggel L.A.-be tartok Sammel, apához. Megérkeztünk, és apa Daviddel [öcsivel] és az új élettársával várt minket a reptéren. Amikor meglátta Samet, nagyot nézett.
- Szia apa! - Öleltem át. Bemutatkoztam az élettársának is, akit Emilynek hívtak. Visszafordultam apához, aki még mindig Samet nézte mérgesen.
- Jó napot uram! Sam Albert vagyok! - Nyújtotta a kezét. Apa csak nézte, és nem válaszolt. Sam lassan, és kicsit szerényen letette a kezét, majd apa odajött hozzám.
- Ki ez? - Súgta, majd arrébb mentünk egy kicsit.
- Sam Albert. A barátom, de az előbb bemutatkozott.
- De én úgy tudtam, hogy Harry jön.
- Mért jönne ő?
- Azt hittem, hogy megint együtt vagytok.
- Nem értelek apa. Egy éve, még kiküldesz a házból, mert Harryvel járok, most meg már hiányolod?!
- Jó, jó. Nem volt igazam, de kicsim. Ti tökéletesen összeillettek.
- Nem hogy örülnél, hogy boldog vagyok! Klassz apa vagy! - Mondtam, majd oda mentem Samhez, aki az új nevelőanyámnak mutatkozott be. Mondjuk apának hazudtam... Nem vagyok boldog, hanem inkább csak vidám, de boldog nem, és a kettő nem ugyanaz.
- Mehetünk? - Lépett mellém. Én egy bólintással válaszoltam, majd megfogtam a bőröndjeimet, de Sam, és apa egyből elvették tőlem.

- Úr isten! - Kiáltottam fel a ház láttán. - Apa! Te most komolyan itt laksz?!
- Igen. Tetszik? - Mosolygott. Bementünk, és a belseje még szebb volt, mint kívül. Már sötét volt, és úgy döntöttem, hogy kimegyek hátra, és beülök a Jakuzziba, amibe Sam is csatlakozott. Tudjátok...Halk zene, buborékok, színes fény, csillagok :DDDD Olyan totál romantika. De őszintén megmondom, hogy Harryvel jobban élveztem volna a múltban, Azt még nem tudom, hogy most is, de hogy régebben biztos....
- Hogy érzitek magatokat? - Szakította meg apa a beszélgetésünket.
- Jól, és köszönöm, hogy itt lehetek! - Mondta Sam. Apa csak bólintott egyet. Húztam egyet a számon, de nem kötött le igazából. Kiszálltunk, és leültünk a medence szélére, és onnan folytattuk a csillagok nézését. Sam hirtelen felállt, és engem is felállított.
- Nati! Kérdeznem kell valamit! - Mondta. Bólintottam egyet, mint ha ehhez engedély kéne, hogy kérdezzen. - Natalie Grey! - Térdelt le. - Hozzám jössz feleségül?

[By:Dóri.Styles]