~Tökéletes barátság 16.rész

Ez is elég drámai, de remélem, hogy tetszik azért:')

Szóval összepakoltam, és mentem le Hayleyhez, aki még mindig ott volt, ahol állt.
- Pakolj már! Mindig én csinálok mindent! - Mondtam, majd fáradtan leültem a kanapéra.
- Jól vagy már! - Mondta. - És még hogy te csinálsz mindent! Pfff....
- Igen képzeld, én csinálok szinte mindent! Most csak a vért takarítottad fel, de mielőtt azt megtetted volna, szerintem még nem láttál előtte felmosót!
- És akkor mi van?
- Az van, hogyha én innen elmegyek, meg fogsz pusztulni!
- Tudod mit, akkor menny! - Mondta, majd durcásan felment a szobájába.
- Szia! - Jött be Enikő. - Mi a baj?
- Elmondom, de ne mond el senkinek kérlek!
- Rendben! - Ült le mellém.
- Szóval kaptam egy film szerepet Párizsban, és holnap ott kell lennem. De valószínű, hogy egyedül megyek. De még ma valahol aludnom is kell, mert Hayleyvel egy nagy hülyeségen összevesztünk, de igazam van.
- Gyere el nálam! Meghívtam Elt, Rebekát, Daniellet is! Jó kis csajos este, és neked a búcsúztató is egyben! - Mosolygott.
- Rendben! Köszönöm! - Öleltem meg. - Amúgy a lányoknak el fogom mondani.
- Okés! De én nem bánnám, ha oda is költöznél!
- Ki tudja most? Ha tényleg nem baj.
- Dehogyis!
- Klassz! Úgy is csak ruháim meg ilyesmik vannak nálam. Tudod...Ruha, laptop, fogkefe.... Talán csak ennyi is. - Nevettem. - Mivel apáék elköltöztek tegnap L.A.-be.
- Igen... Na akkor pakolj!
- Te is! - Mondtam, majd összeszedtem még 3 bőröndbe a ruháimat, és egy bőröndbe a többi cuccomat, majd írtam egy papírra egy üzit Hayleynek, mert jól bezárkózott a szobájába:

Hayley... Gondoltam, hogy nem lesz sok idő, ez az itt lakás, de azért köszönöm, hogy itt lehettem... Mivel gondolom most haragszol rám, ezért úgy döntöttem, hogy Enikőt viszem magammal Párizsba... Remélem azért, hogy nem haragszol...
                                                                                                            Nati
És már mentünk is.

* Másnap reggel*
Mivel Harryék nem voltak otthon, gondoltam írok nekik is egy levelet. Nincs szívem úgy elmenni, hogy nem tudnak rólam semmit, de mondjuk a TV-ből, netről, twitterről biztos fogják tudni. A cetlin ez állt:

                                         [Tegyétek be, higgyétek el, sokkal klasszabb lesz így:')]

Kedves fiúk...

Louis... Köszönök neked mindent. Köszönöm, hogy megtanítottad nekem, hogy akármennyire is felnövünk, ugyanolyan gyerekek vagyunk, és köszönöm, hogy megszerettetted velem a répát. Sosem fogom elfelejteni a sok közös kalandokat, és hogy mennyiszer bajba kevertél... Köszönöm....
Zayn... Hol is kezdjem? Eleinte egyáltalán nem bírtuk egymást, de idővel ez is elmúlt, és örülök, hogy igen jó barátok lettünk. Köszönöm, hogy megmutattad nekem, hogy egósnak lenni nem is olyan rossz dolog. Emlékszel? Az a sok tükör... Még az eltört üvegszilánkokon is néztük magunkat... Köszönöm...
Niall... Elég sokat tudnék rólad írni, de nem teszem. Köszönöm, hogy híztam 2 kilót minden egyes hónapban szinte, és hogy megszeretett-él velem elég sok féle kaját. Mint például a földre leesett csipszet. És a babonáról ne is beszéljünk, de így szeretünk téged kicsi Nialler. Köszönöm...
Liam... Köszönöm, hogy neveltél belém egy ici pici józanságot, és hogy segítettél ledobni azt a 2 kilót, amit Niallel kajáztunk. Egyszerűen hihetetlen, hogy veled el lehetett egy kicsit normálisan beszélgetni. Te vagy a csapat apukája, és azt szeretném kérni, hogy soha ne vezesd rossz útra a fiaidat, mert ha úgy teszed, kitudja, hogy milyen világvége lenne? Köszönöm...
...Harry... Szóval...Minden egyes perc veled a mennyország volt... Nekünk volt egy közös szerelmünk, mint az senkinek. Én sosem szerettem úgy fiút, ahogy téged, de látom, te szerettél jobban lányt, mint engem... Én nem akarok beleszólni...Szabad vagy, és menny....Élvezd ki ezt. Te már hozzám sehogy sem vagy kötve. Vagyis voltál, de az a fonal, ami minket összetartott, a te részedről túl gyenge lehetett, ezért is hagytál el, és most lehet, hogy azt hiszed, hogy nincs igazam, de nézz mélyen a szívedbe. Nézz oda Harry! Ha valójában odanéztél, akkor mond azt, hogy hazudok. Neked csak egy baba voltam, de lesz majd más neked az, mert én nem baba akarok leni egy fiú szemében, hanem egy angyal. Egy olyan fiú szemében, aki elfogad így, ahogy vagyok... De azért szeretném megköszönni neked is a mennyben lévő perceket, mert az leírhatatlan volt, hogy mit éreztem irántad, csak sajnos az érzés nem mindig kölcsönös.... És azt szeretném megköszönni, hogy megtanítottad nekem, hogy ne bízzak mindig másokban, és a látszat néha csal...Köszönöm...

                                                                                                                              Natalie Grey

Miközben írtam a könnyeim rápotyogtak a papírra. Hihetetlen volt... Elmegyek tőlük, és kitudja, hogy fogjuk-e látni még egymást. A papírt kitűztem az ajtóra, majd mentünk a reptérre. Elbúcsúztunk a lányoktól, és csodák csodájára Hayley is kijött, és tökéletesen megértette, hogy Enikővel megyek. A gépen csak néztem ki az ablakon, és Harryre gondoltam. Még most sem hiszem el. Elválok életem nagy szerelmétől.
- Szakítottam Zaynnel. - Szólalt meg hirtelen Enikő, és mind a ketten a könnyeinkkel küszködtünk, de én nem bírtam tovább...Lassan leeresztettem egyet, majd kettőt is, majd jöttek sorba. Végigfolytak az az arcomon, és amikor a nyomát az arcomon hagyták, olyan volt, mintha kivágták belőlem azt a részt. Pont mint a szívem. Harry a könnycsepp, én vagyok a szemem, és a könnyeknek nyoma meg a szívem. Mintha hiányozna belőlem egy jókora darab.
Akármit is teszek, akárhova kerülök, akárkivel leszek együtt, akármi is történik velem, mindig maradni fog bennem egy kis Harry Styles...

[By:Dóri.Styles]