Louis szemszöge:
Natalie kifutott a kapun. Én kikapcsoltam a zenét, és
mindenki oríbálni kezdett, hogy: Mért kapcsoltad ki? Kapcsold már vissza!
- Figyeljetek már rám! Natalie kifutott a kapun, és nem
tudom, hogy hová ment. – Mondtam.
- Mért ment el? – Kérdezte Harry, mintha nem tudna semmiről.
- Hogy mért ment el? – Ordíbáltam rá. – Hogy mért ment el?
Mert te csak játszottál vele! Az egyik pillanatban még nem akarod elengedni, a
másik pillanatban meg egy másik lánnyal flörtölsz! – Emeltem feljebb a hangom,
de a végére kicsit visszafogtam magam.
- De én nem is…
- Ne játszd nekem itt az ártatlant! Tudom jól, hogy mit
csináltál! – Vágtam a szavába.
- Louis! – Tette rá a vállamra a kezét Liam. – Szerintem mennyünk,
és keressük meg!
- Jó ötlet! – Ráztam le a vállamról a kezét, majd mindenki
felment a kabátjáért, kivéve Shopia. Ő gondolom, nem jön, a barátnőivel együtt.
- Te nem jössz? – Hallottam meg Harry hangját az egyik
szobába. Kinyitottam óvatosan az ajtót, egy kicsi résnyire, és Harryt és
Shopiát láttam meg.
- Nem, és neked se kéne menni! – Ment közelebb hozzá Shopia,
és a nyakát kezdte puszilgatni. Harry lerázta magáról, és elindult az ajtó
felé. Én gyorsan hátrálni kezdtem, de ő észrevett.
- Szia, Louis! -
Forgatta meg a szemeit.
- Helló! Én csak a sálamat kerestem! – Mondtam.
- De ott van a nyakadban!
- Na, jó! Lebuktam! – Nevettük el magunkat, majd mentünk le
a többiekhez. - Nah! Szerintem váljunk
szét, és úgy keressük őt meg! – Ajánlottam fel. A többiek jó ötletnek
tartották. – Harry! Te velem jössz! Jenna és Zayn ti arra mentek! Liam és Cher!
Ti meg arra! Niall! Te szerintem maradj itt, és várd, hátha visszajön! –
Mindenkinek mutattam egy irányt, majd elindultak, Niall örült az ő munkájának,
mert éhes volt. Harryt direkt hozzám raktam, hogy meg tudjam tőle kérdezni,
hogy mi volt ez. Elindultunk mi is egy irányba. – Harry! Még is mi volt ez
Shopiával?
- Nem tudom! – Mondta, és elsírta magát.
- Most akkor szereted?
- Nem tudom!
- Mi az, hogy nem tudod? Én nem bánom, ha őt választod, és
nem Nataliet, de akkor mért kellett vele játszanod? Nagyon megkedveltem
Nataliet!
- Sajnálom!
- Nem tőlem kellesz majd bocsánatot kérned! – Mondtam.
Csúnyán viselkedtem vele. Szép legjobb barát vagyok! Órákon át Kerestük Natit,
de sehol nem találtuk. Harryt nagyon megviselte a dolog. – Figyelj! Akkor most
Natit szereted, vagy Shopiát?
- Nem tudom! Szerintem Natit.
- De akkor mért kellett Shopiát megcsókolnod?
- Nem tudom! Annyira vonzott. Shopiát tudom, hogy szeret, de
Natit nem tudtam. Őt kellett volna megcsókolnom, de nem tudtam, hogy szeret-e.
- Melléd feküdt a kanapén, és a fejét, amikor táncoltatok, a
mellkasodra dőltötte, és megfogtátok egymás kezét. – Mondtam most még
csendesen. – Szerinted nem szeret? – Ordibáltam rá, de nem idegből, csak
viccből. Ez be is vált. Elnevette magát.
- Te honnan tudsz a kanapéról?
- Niall mesélte. – Mondtam, majd ismét elnevettük magunkat.
Megszólalt a telefonom. – Haló!
- Helló Louis! Még nem találtátok meg? – Szólalt meg a
telefonba Liam.
- Nem! A többiek se találták meg? – Kérdeztem.
- Nem. Mindenkit hívtam már, kivéve Niallt.
- Úr isten! Louis! – Szólt rám Harry.
- Mi az? – Kérdeztem.
- Natalie Converse cipőben volt, ugye?
- Igen!
- Ott van egy csuka! – Mentünk közelebb a cipőhöz, és ez
Natalié volt.
- Liam! Gyertek arra az utcára, amelyiken a pizzázó van!
Megtaláltuk Nati cipőjét!
- Sietünk! Szólok a többieknek is! – Mondta, majd letette a
telefont. 5 perc múlva mindenki itt volt, de nekem megint csörgött a telefonom.
- Haver! – Kiáltott bele boldogan Niall a telefonba.
- Nem érdekel, hogy van Svéd asztal! – Mondtam.
- Itt van Natalie! – Ordíbált bele a telefonba.
- Srácok! Megvan Nati! – Kiabáltam a többieknek is.
Örjöngeni kezdtek. Megfogtam a cipőt, és mentünk vissza az X-faktor házba.
Natalie szemszöge:
- Egy öreg néni pincéjébe landoltam, aki szólt Simonéknak,
hogy jöjjenek értem. Nagyon megköszöntem neki, mert ha ő nem talál rám, akkor
lehet, hogy ott halok meg. Még mindig véres volt a kezem, és a lábam, de be
volt kötve rongyokkal. Az ágyamba feküdtem, és gondolkoztam. Néha elsírtam
magam egy kicsit. Valaki kopogott.
- Ki az? – Kérdeztem.
- Jenna, Cher, és Louis. Szólaltak meg.
- Gyertek! – Mondtam, majd bejöttek. Mind a hárman
megöleltek. Jenna sírt is.
- Mi történt veled? – Kérdezte Jenna. Elmeséltem neki a
történetet.
- És a kezed? – Kérdezte Louis. Kihajtottam a kötést, majd
megmutattam neki a karcolásokat.
- Figyeljetek! Bárki bejöhet, csak Harry ne! – Mondtam.
- Harry mért nem jöhet? – Kérdezte Louis.
- Mert nem tudja, hogy mit éltem át. Hogy mennyire fájt, és
nem csak a karcolások.
- Akár hiszed, akár nem, neki jobban fájt, mint neked! Nem
szokott senkiért sírni, de érted sírt!
- Akkor se jöhet be! – Mondta, majd Louis durcásan kiment a
szobából. Amikor kinyította az ajtót, megláttam Harry arcát. Csalódott volt, de
nem bennem csalódott, hanem saját magába. Niall, Liam, és Zayn is bejöttek, és
a többi X-faktoros is, Shopiáékon, és Harryn kívül. Sajnáltak engem, pedig nem
kell.
2 nap múlva reggel Cherre ébredtem, ahogy hozza nekem a
reggelit. Azóta nem mentem ki a többiekhez, és nem is akarok Harry miatt.
- Figyelj Nati! Ma ki kellesz jönnöd próbára. Rájöttek, hogy
esténként szoktál próbálni, és ezért ki vannak akadva.
- Micsoda? Nem! Ne is álmodj róla!
- De muszáj!
- Biztos?
- Igen, biztos! Na! De készülj, mert 20 perc múlva le kell
menned ruhapróbára!
- Micsoda?
- Nyugi már! Túléled! – Mondta, majd elmentem készülni.
Felvettem egy kapucnis pulcsit, és egy szürke nadrágot. A kapucnit a fejemre
húztam, hogy alig látszódjak. A reggelimet Cher levitte, mert nem engedte meg,
hogy fent egyek ma is. Kimentem az ajtón, de legszívesebben mentem volna
vissza. Cher húzott magával. Kicsit lejjebb mentem a lépcsőn, de
visszafordultam, és mentem volna vissza. Cher persze nem engedett. Kicsit
megbökött, és egy lépcsőfokkal lejjebb mentem. Lent voltak a fiúk, és Rebecca.
Jenna hajnalban hazament. Minden szempár rám tegeződött. A kapucnit még jobban
a fejemre húztam, és mentem gyorsan leülni az asztalhoz enni. Most biztos
mindenki utálhat. Hogy fognak ezután hívni? Dráma királylány? Vagy varjú? Nem
tudom.
- Jó reggelt hercegnő! – Ült le mellém Liam.
- Jó reggelt! – Köszöntem, majd megöleltem.
- Ezt mért kaptam?
- Mert te nem utálsz! – Mondtam, majd megint megöleltem.
Louis, Niall, és Zayn is odajött hozzám, és őket is megöleltem. Harry kivette a zsebéből a kezét, mert reménykedett
benne, hogy megölelem, de nem öleltem. Ezen kicsit megsértődött, de nem
törődtem vele. Ő hibája, hogy játszott velem.
- Nah! Mi mentünk át! – mondta Liam, és Niall, Louis és Zayn
is ment vele. Harry viszont maradt.
- Nati! Neked menned kell próbára! – Mondta Cher.
- Okés! Lekísérsz?
- Nem tudlak. Nekem még fel is kell öltöznöm, mert pizsiben
vagyok. Harry! Lekíséred?
- Igen, szívesen. -
Mondta Harry.
- Nem kell! Megoldom! – Mondtam, majd a lépcső felé vetettem
az irányt. Csak néztem, és néztem. Ott bénáskodtam, de nem tudtam lemenni.
Harry megragadott, és levitt az ölébe. Én nem szóltam hozzá, és ő se szólt
hozzám, mert tudta, hogy nem hallgatom meg. Letett, és mentem be a stylisthez.
- Maradj már nyugton! – Mondta, amikor a csípőmet mérte.
- De már egy fél órája méred! – Mondtam.
- Jó! Nesze! – Adta ide a ruhámat, majd bementem az
öltözőbe.
- Ezt nem vehetem fel! – Jöttem ki az öltözőből.
- Mert? Mi bajod van vele?
- Kint van a fenekem!
- Ezért van alatta egy fehér bugyi. Most mond azt, hogy nem
jó!
- Jónak jó, de kint van a fenekem!
- Azt nem nézi senki. – Mondta, majd mentem visszamenni az
eredeti ruhámat. Kimentem, és Harry még mindig ott volt, ahol hagytam. Mentem
volna fel a lépcsőn, de ismét nem tudtam. Harry fogott volna meg, de Liam megelőzte.
- Helló hercegnő! – Forgatott meg, majd felvitt az emeletre.
Harry jött utánunk. Kicsit most haragudhat Liamre, mert ő hozott fel, nem pedig
Harry. A többiek felmentek, én meg kimentem a fürdőszobába letörölni a
sminkemet. Kimentem, és kérdezz-feleleket játszottak.
- Nati! Jössz játszani? – Kérdezte Cher. Harry is játszott,
úgyhogy nem találtam valami jó ötletnek, de Liam lehúzott maga mellé. Most
mindenki tőlem kérdezett.
- Ki a jobb barátnőd? Én vagy Jenna? – Kérdezte Cher.
- Mind a ketten nagyon jó barátnőim vagytok! Nem tudnék
választani! – Mondtam.
- Szereted a répát? – Kérdezte Lou. Elnevettük magunkat, de
Louis komolyan kérdezte.
- Igen szeretem! – Mondtam.
- Ki a legjobb pasi, aki most itt van a szobába? – Kérdezte
Rebecca. Harry volt igazából a legjobb, de most nem mondhatom őt.
- Liam! – Mondtam. Harry lehajtotta a fejét, és szomorú
lett. Most nagyon fog haragudni Liamre.
- Volt már egy éjszakás kalandod? – Kérdezte Niall. Mindenki
elnevette magát, kivéve Harryt.
- Nem volt! – Mondtam, és még mindig nevettünk.
- Szerinted tetszem Jennának? - Kérdezte Zayn.
- Igen! Szerintem igen! – Mondtam. Harry következett.
Belenézett mélyen a szemembe, majd kérdezett.
- Mért nem hallgatsz meg? – Kérdezte Harry. Mindenki
kíváncsian engem nézett. Most jönne be valaki. Nem akartam válaszolni, de nem
tehettem mást. Már épp mondtam volna valami hülyeséget, de egy statiszta
bejött.
- Gyertek a közös dalra próbálni! – Mondta a statiszta.
Kimentem, de a lépcsőnél ismét megakadtam. Egy lépcsőfokot lejjebb mentem, de
nem bírtam tovább. Liam ismét megragadott, és levitt az ölében egészen a
színpadig. Shopia lent várta Harryt. Egyből rátámadt, és megölelte. Harry nem
ölelt vissza. Én még egyszer átnéztem a dalt. Harry odajött hozzám, és ő is
nézni kezdte. Csak azért jött, hogy a közelembe legyen. Én a kezébe nyomtam a
papírt, és mentem volna el, de Harry megragadta a karom.
- Kérlek! Hallgass meg! – Mondta, de én a kezemet kihúztam a
kezéből. Shopia odament hozzá, és ölelgetni kezdte.
- Akkor kezdjük! – Mondta Simon, és elkezdtük. A táncot még
csak most tanultuk meg, de nem volt nagyon mozgolódós, mert én a vastag kötéstől nem tudtam nagyon mozogni. Persze! Kivel állítanak egy párba? Harryvel. Remek! Megtanultuk
a táncot, elpróbáltuk még egy párszor, és mentünk fel. Én a lépcsőnél jártam.
Liam megint megragadott volna, de Harry megállította. Én úgy tettem, mint aki
ezt nem látta. Harry az ölébe vett, és felvitt. A többiek bementek, de Harry azt
megakadályozta, hogy én mennyek be.
- Natalie Grey! Kérlek hallgass meg! – Mondta. Én nem
válaszoltam, hanem csellel bejutottam. Megkértem Liamet, hogy vigyen fel a
szobámba. Felvitt. Én ledőltem az ágyra, és sírni kezdtem.
Harry szemszöge:
Liam felvitte Natit a szobájába. Én az ajtónak dőltem, és
úgy hallgattam a sírását. De legalább hallgatna meg.
- Kérlek! Hallgass meg! – Mondtam, de nem engedett be. Egész
éjszaka nem aludtam, hanem Natiék szobája előtt kértem Natitól, hogy hallgasson
meg. Nem bírtam, lementem a nappaliba, és ledőltem a kanapéra. Nem aludtam,
csak néztem magam elé.
- Elment már? – Hallottam meg Nati hangját.
- Szerintem igen, de nem tudom, mért haragszol még rá! Tök
aranyos tőle, hogy egész éjjel azt kérte, hogy hallgasd meg! – Mondta Cher.
Gyorsan elbújtam a TV mögé. Nati nagyon nehezen lebicegett a lépcsőn, és a
konyhába tartott. Egy pántos fehér póló, és egy franciabugyi volt rajta. De jól nézett
ki. Kivett a hűtőből egy tejet, és a flakonból inni kezdte. Én is így szoktam.
Cher a lépcső tetején ült, és várta Natit.
- Amúgy azért nem hallgatom meg, mert ha tényleg engem
szeretett volna, akkor már rég lerázta volna ő nagyságát! – Mondta Nati. Már
rég leráztam Shopiát, de nem hallgat rám.
- Honnan tudod, hogy nem rázta már eddig le? Shopia olyan,
hogy amit akar, azt megszerzi. – Mondta Cher.
- Pontosan! És már megszerezte előlem Harryt! – Mondta Nati.
Cher lement Natihoz, aki már sírt. Nagyon megsajnáltam. Ott sírt Cher ölébe.
Egy szörnyeteg vagyok! Hogy tehettem ezt?
Nati abbahagyta a sírást, és mentek fel aludni. Én is mentem
a szobámba. A fiúk már aludtak. Aludtam 4 órát, és a fiúk ébresztettek fel.
Kicsit haragudtam Liamre, mert folyton ő vitte Natit. Ezek szerint Louisnak igaza
volt. Nati tényleg szeret, de én ezt elszúrtam. Valamit tennem kell, hogy
megbocsásson, ami egy kicsit nehéz lesz. Elsőnek le kellesz most már durván
ráznom Shopiát. Felöltöztem, és mentem át Shopiáék szobájába.
- Szia, drágám! –
Ölelt meg Shopia, de én leráztam magamról.
- Figyelj! Szakítani akarok most azonnal! – Mondtam.
- Ugye azért a kis ribancért?
- Nem ribanc! – Mondtam, majd elindult Natiék szobája felé.
Felment a szobába, és felkeltette Natit.
- Te mit képzelsz magadról, hogy elveszed a pasimat? –
Kérdezte. Próbáltam megállítani, de nem sikerült.
- Miről is van szó? – Kérdezte Nati.
- Tudod te azt!
- Nem, nem tudom!
- Hogy elvetted tőlem Harryt!
- Nem vettem el tőled senkit!
- Akkor mért szakított velem?
- Honnan tudjam! És most hagyjatok aludni! – Mondta Nati, és
visszafeküdt az ágyba.
- Te mióta gördeszkázol? – Kérdezte Shopia, a szemeit az ágy alatt lévő gördeszkákra tegezve.
- 4. óta, de téged az mit érdekel?
- Csak kérdeztem! – Mondta, majd kivette az ágya alól az egyik
gördeszkát, és elfutott vele. Nati gyorsan felvett magára egy pólót, és egy
nadrágot, és kivett az ágy alól mg 1 deszkát, és ment Shopia után.
Natalie szemszöge:
- Hozd vissza! – Kiáltottam Shopia után, de nem hallgatott
rám. Már kint voltunk az utcán. Felpattantam a deszkámra, és mentem utána.
Egész jól mentem. Sokat trükköztem, de nem akartam, hogy megtudják, hogy
deszkázok. Utolértem, majd elvettem tőle a deszkámat, és mentem vissza. Még jó,
hogy 2 deszkát hoztam. Harry a kapuban várt, de nem szóltam hozzá, amikor
megláttam. A lábam nagyon fájt. A lépcsőről lefelé gurultam, mert nem bírtam kivárni,
míg valaki levisz Shopia után. Deszkázni is egy lábbal deszkáztam, ami nagyon
nehéz volt. A lábam majd megszakadt. Mentem be a házba, de felfelé persze nem
tudtam gurulni, lifttel meg nem akartam menni, mert klausztrofóbiás vagyok.
- Várj! Majd én segítek! – Jött utánam Harry, majd felkapott
az ölébe, és felvitt a szobámba. Rebecca és Cher értetlenül nézett ránk. Harry
letett az öléből, és ledőltem az ágyra.
- Már nehogy visszaaludj! – Szólt rám Cher. Kitámasztottam a
kezemmel a testem, de nem bírtam, visszafeküdtem.
- Nem bírok! – Nyögtem fel.
- Nah! Gyere már! – Mondta Cher. Nagy nehezen felültem,
megdörzsöltem a szemem, de visszafeküdtem. – Ne játssz velem! – Fogta meg a két
kezemet, és húzni kezdett. Leestem az ágyról, és húzott tovább.
- Neked van normális eszed? – Kérdeztem.
- Nincs! – Mondta, majd elnevettük magunkat. Nagy nehezen
felálltam, majd visszatettem a deszkáimat az ágy alá, ezúttal egy dobozba. –
Mért nem mondtad, hogy deszkázol?
- Mért nem kérdezted? – Mondtam, majd ismét elnevettük
magunkat. Harry is nevetett, majd kiment.
- Most kibékültetek?
- Nem!
- Értem! – Mondta, majd bementem a fürdőszobába felvenni a
fellépős ruhámat, ugyanis ma ruhával együtt próbálunk, hogy mindenkinek
kényelmes lesz-e. Chernek nagyon tetszett. Nekem is tetszett az övé. Lementünk
a konyhába. Megvártuk, míg valamelyik fiú jön értem, mert nem volt kellemes
reggel gurulni le a lépcsőn. Végül Harry jött, aminek nem örültem nagyon.
Felkapott az ölébe, és levitt. Tök jól állt neki az ő cucca. Legszívesebben
megcsókoltam volna, de több okból nem lehetett. Azt nem tudom, hogy miattam
szakított Shopiával, vagy valami másért. Felvitt a színpadra, majd letett az
öléből. A fiúk odajöttek hozzám.
- Gyönyörű vagy! – Mondta Louis.
- Óh… Köszönöm! – Mondtam.
- Igaza van Louisnak! – Mondta Liam, és Niall.
- Köszönöm, de nem igaz! – Pirultam el.
- Pedig de! – Mondta Zayn. Kicsit zavarba voltam.
- Köszönöm! – Köszöntem meg. Harry is odajött hozzánk, és
engem csodált. Nem értem, hogy miért mondják azt, hogy szép vagyok, amikor nem
is.
- Natalie Grey! Szépségesen gyönyörű vagy! Nálad szebb lányt
még nem láttam! – Mondta Harry. Megbólintottam a fejem, és mentem oda a
többiekhez. Kicsit szomorú lehetett, hogy nem köszöntem meg, de a végén még újra
meg fogok benne bízni. Lehet, hogy szeretem, de most nagyon le kellesz nyűgöznie,
hogyha azt akarja, hogy járjak vele. A színpad szélén mentem, Shopiáék mellett,
és a szöveget néztem. Shopia kinyújtotta a lábát, amibe én elestem, és leestem
a színpadról. Harry rohant oda hozzám.
- Úr isten! Jól vagy? – Kérdezte Harry. Én csak bólintottam
egyet, és mentem oda a nevető kis ribihez, és a klónjaihoz.
- Te még is mit képzelsz magadról? Ja! Én tudom! Hogy te vagyok miss. tökéletes, és mindenki a te fenekedet nyalja! De tudod mit?
Lehet, hogy Harry bedőlt neked, de én sose leszek a kis klónod, és sose fogom
engedni, hogy lealázz! Nevess ki tőlem, de engem nem érdekel, hogy milyen a ruhám,
vagy, hogy letört az egyik körmöm! Nem sminkelem magam egy bohócnak, és nincs
műmellem, és műfenekem! Sose volt egy éjszakás kalandom, és nem is lesz,
ellentétben veled! Te csak egy műbaba vagy, aki mindent akar, és ha valamit nem
kap meg, akkor hisztizik. Csak nézz magadra! Kint van a melled, és az egész
feneked! Te ezt a ruhát választottad, de én nem választottam, hanem csak adták!
Legalább nekem a ruha alatt van melltartó, és bugyi, ellentétben veled! –
Ordíbáltam rá, majd hisztisen elment. Odafordultam a többiekhez, akik csodálkozóan
néztek rám. Cher kapott elsőnek észbe, és tapsolni kezdett, amibe mindenki más
csatlakozott. Louis odajött hozzám, az ölébe vett, és pörgetni kezdett. Ennek
nagyon örültek, hogy végre egy olyan, aki meg meri mondani neki, hogy mit
gondol róla.
- Nati! Ez nagyon jó volt! – Jött oda hozzám Liam.
- Szerintem is! – Csatlakozott Harry is a beszélgetéshez.
- Oh Yeah! - Ölelt
meg Niall.
- Végre! – Jött ide hozzám Cher, és Zayn is. Harry kitárta
felém a karjait, és kivételesen ő is kapott egy ölelést.- Kezdjük! – Ültek le a mentorok a helyükre. Szerencsére, ők
nem látták a produkciómat. Shopia visszajött, de ez senkit sem érdekelt. A
próba hamar eltelt. Vissza is Harry vitt. Letett a kanapéra, és Cher hozott
nekem szendvicseket.
- Cher! Attól, hogy lépcsőzni nem tudok, járni még igen. –
Mondtam.
- Pihenj egy kicsit! A reggeli deszkázástól biztos fájhat a
lábad. – Mondta. Igaza volt, mert majdnem megszakadt a lábam. Már a sebek nem
nagyon látszódtak, de a lábam még fájt, de szerintem már csak a kötés miatt. Kicsit zavart, hogy a lábam már nem nagyon fájt, de a kötés még mindig rajta volt. Holnapra már remélem, hogy nem lesz
semmi bajom, és táncolhatok, medencézhetek, és deszkázhatok. Senki sem
medencézett, mert nem akarták, hogy nekem rosszul essen. Nekem pedig nem esett
volna rosszul, de nem hallgatnak rám. Mind1 holnapra már az orvos is azt
mondta, hogy nem nagyon lesz bajom, de én már úgy érzem, hogy ma sincs.
- Valaki nem akar felvinni a szobámba, hogy átöltözzek? –
Kérdeztem a fiúktól. Louis közeledett felém, de Harry megelőzte. Felkapott az
ölébe, és vitt fel a szobámba. Alig vártam, hogy kibújjak ebből a ruhából.
Bementem a fürdőszobába, és átvettem egy kényelmes csőnadrágot, és egy lazább
pólót. Harry kint várt, hogy vigyen le. Felkapott ismét az ölébe, és letett a
kanapéra. Én eldőltem a helyemen, és pihentem egy kicsit. A pihenésemet Louis
nyafogása zavarta meg, hogy elfogyott a répa. Kinyitottam a hűtőt, és egy
eldugott helyről előhúztam 2 szál répát.
- Ezt honnan van? – Kérdezte Lou, miközbe a répát rágcsálta.
- Eltettem kettőt, hogyha elfogyna, akkor ne nyikorogj
annyit! – Mondtam, majd mindenki elnevette magát. Szerencsére Shopia nem
szokott nagyon a mi társaságunkba lenni, hogy most Harry dobta. Kicsit sem haragudhat
most rám, de nem érdekel.
- Ááááááá! – Sikítottam fel, majd odabicegtem nehezen Liamhez,
és az ölébe ugrottam.
- Mi az? – Kérdezte.
- Ott egy pók! – Mondtam, majd a többiek elnevették magukat.
– Valaki tüntesse el innen!
- Nyugi! – Fogta meg a kezébe a pókot Louis, majd a teraszon
elengedte. Liam letett az öléből, és visszaültem a kanapéra. A többiek lassan
abbahagyták a nevetést, és csatlakoztak hozzám a kanapéra. Mindenki egymás hegyén,
hátán volt. A szemeinkkel senki sem tudott volna kiigazodni a fiúk között. Én
csak Chernek dőlve böngészgettem a telefonomat.
- Mi jót csinálsz? – Jött közelebb hozzám Harry, már, mint
amennyire tudott. Nem válaszoltam, csak húztam egyet a vállamon, mert még
mindig haragszok rá. Valaki kopogott. Mivel csak én voltam szabad, én mentem
kinyitni az ajtót.
- Helló! – Ugrottam a barátnőm nyakába.
- Szia! – Köszönt. Zayn egyből felállt, és idejött hozzánk.
Talán tetszik neki Jenna? Szerintem igen. Zayn is kapott egy ölelést Jennától,
majd megkértem valakit, hogy vigyen fel a szobánkba. Harry ugrott elsőnek
persze a szóra. Felvitt, majd mentem segíteni Jennának az üres ágyra kipakolni,
mivel 2 napig marad.
- Segíthetek valamit? – Kérdezte Harry. Ránéztem Jennára, de
a pakolást nem hagytuk abba. Jenna enyhén rázta a fejét. Még megígértem neki,
hogy végleg elfelejtem Harryt.
- Nem kell! Köszi! – Mondtam.
- Majd szólj nyugodtan, ha le akarsz jönni! – Mondta, majd
kiment az ajtón.
- Akkooooooor… - Törte meg a csendet, majd húzgálni kezdte a
szavakat, ami zavar egy kicsit. – Mooost kibékültetek?
- Nem! – Vágtam rá reflexből.
- Akkor mért ő cipel felfelé?
- Nem hanyagolhatnánk ezt a témát? Amúgy meg mi van veled, és
Zaynnel?
- Semmi. Jó fej, cuki, kedves, aranyos, - Folytattam volna
még szerintem napokig, de én rávágtam egy: Khöm- öt, és befejezte. – Meg még
sorolhatnám tovább, de nem hiszem, hogy tetszem neki.
- Te most viccelsz? Kérdezz-feleleket játszottunk, és azt
kérdezte, hogy szerintem neked tetszik-e ő.
- Tényleg?
- Ha nem hiszed el, akkor menjél, és kérdezd meg őt.
- Tényleg igaz! – Lépett be Cher az ajtón, majd megölelte
Jennát.
- Amúgy hogy van Nati a lábad? Látom, már csak az van
bekötve. – Mondta Jenna.
- Már csak az van, de szerintem már az is felesleges. –
Mondtam, majd lassan a kötésemért kezdtem nyúlni. Elsőnek nem mertem odanézni,
de lassan kinyitottam a szemem, és ránéztem a kezemre. Nagyon megörültem neki,
mert már csak éppen látszódtak a karcolások. – Istenem! – Kiáltottam el magam,
majd Louis rohant fel a sikítozásomra. Meglátta a kezemet, majd z ölében
pörgetni kezdett. Pár perc múlva letett, majd a lányok is megnézték a kezem.
- Mi megyünk le medencézni. Ti nem jössz tök? – Kérdezte Lou.
- Megyünk, de én csak napozok! – Mondtuk a lányokkal, majd
elmentünk öltözni. Nekem egy neonos fürdőruhám volt. Ez volt a kedvencem, ezért
is ezt hoztam el. Kimentünk a szobából, és én a lépcső előtt megálltam. Vettem
egy nagy levegőt, majd mentem le 2 lépcsőfokoz. Megálltam egy pillanatra, és a
lábamat kezdtem tesztelgetni. Nagyon jól működött. Örömömben leszaladtam a
lépcsőről, és Liam nyakába ugrottam. Már mindenki a fürdőruhájába volt. Harry
nézett ki a legjobban. Nem bolt nagyon-nagyon kockás a hasa, de akkor is izmos
volt. Próbáltam a figyelmemet másra terelni, de nem nagyon sikerült. Le az
udvarra is csak rohantam, mint egy 5 éves kisgyerek, akit valami csoda várja
lent. A többiek örültek a lelkesedésemnek. Leterítettem egy plédet, majd
napozni kezdtem.
- Helló hercegnő! – Zavarta meg a napozásomat Liam. Felültem,
majd ránéztem. Intettem egy Hellót! A kezemmel, majd visszafeküdtem. Hírtelen
elkapott, majd felvett az ölébe, és a medencéhez közelített.
- Liam kérlek ne! – Sikítoztam össze, vissza, majd dobott
egyet, de valaki a levegőbe elkapott. Kinyitottam a szemem, és Harry mosolygós
arcát láttam meg. – Köszönöm! – Öleltem magamhoz.
- Ne köszönj semmit! – Mondta, majd elkezdett gúnyosan mosolyogni,
amikor csak egyszer levágtam, hogy mit kar.
- Harry! Ne kér… - Fejeztem volna be a mondatot, de már késő
volt, mert beledobott. – Lek. – Fejeztem be a mondatomat. A többiek elnevették
magukat, én meg kiszálltam. Harry a medence szélénél volt. Én próbáltam csábító
arcot vágni, ami sikerült is. Harry teljesen elolvadt. Közelebb mentem lassan
hozzá, majd az ajkai felé hajoltam. Már csak pár centi lehetett az ajkaink
között, amikor egyszer csak belelöktem. Elkezdtünk nagyon nevetni a többiekkel.
Megfordultam, és láttam, amint Louis felém futott. Belelökött a vízbe
persze. Kiszálltam, és távolabb mentem a
medencétől, de hiába. Niall megragadta a kezemet, és magával húzott a
medencébe. Ebből csak annyit vettem észre, hogy az egyik pillanatban a lányokat
nézem, a másikban meg a medencében vagyok. A lányok élvezték ezt a legjobban. Gyorsan
kiszálltam, majd megláttam Zayn hozzám közeledő arcát.
- Állj! – Állítottam meg, majd magamtól beleugrottam a
medencébe. A többiek már nagyon nevettek. Ismét kiszálltam, majd a lányokhoz
mentem, amikor csak Harry és Liam elém állt. Közeledni kezdtek hozzám, és én
meg hátráltam.
Harry szemszöge:
Mi Nati elé álltunk, és ő hátrálni kezdett. Mi mentünk utána.
- Fiúk! Kérlek neeeee… - Mondta, de a mondat közbe beleesett
a vízbe. Mi elnevettük magunkat, majd vártuk, hogy feljöjjön a víz alól, de nem
jött. Vártunk egy percet, de akkor se jött.
- Mi van, ha baja esett? – Kérdeztem a mellettem álló
Louist, és beleugrottam a vízbe. Megfogtam a derekánál fogva, és kifektettem a
medence széléhez. – Istenem! Mért kellet ezt csinálnom? – Sírtam el magam.
- Nyugi! Minden rendben lesz! – Tette rá a kezét a vállamra
Zayn.
mindìg történik valami Nati -val xdd..
VálaszTörlésnagyon jòò♥