~Boundless Freedom 12.fejezet

Sziasztok:D Elsőnek is nem valami hosszú rész, de ilyenekhez szokjatok hozzá:) Őm...Mostanában nem nagyon kommentteltek....Kíváncsi vagyok, hogy hányan olvassátok, szóval nyomjátok meg a "kövit" gombot...:) Kb. ennyit akartam:) Ja....És még azt szeretném kérdezni, hogy ti olvassátok most a ~Paperclip blogomat? Nem rég kezdtem el, és ha érdekel valakit, akkor amikor lesz a kövi rész belinkelem:) Szóval aki olvassa akkor nyomja meg a "kövit" gombot:) Jó olvasást:)

"Látod-e, azt amit néztél, vagy már csak tudod, hogy hol van?"

Hajnal kettő lehetett. Harry édesen szuszogott mellettem, de én nem tudtam aludni. Csak is Adina járt a fejembe. Ha kettesben hagyom Harryvel, biztos hogy elcsavarja a fejét.... Már mint Adina Harrynek.... Nem bírtam a gondolataimmal, szóval felálltam, felöltöztem, majd elmentem könnyes szemekkel sétálni.


Fogalmam sincs, hogy merre mentem, de mentem.... Egyszer csak osonást hallottam magam mögül...Megijedtem..... Hátranéztem, de csak egy fekete ember alakot tudtam kivenni... Futni kezdtem....Az ember utánam..... Csak futottam, de az ember ugyan úgy utánam.... Eltévedtem..... A karomon egy kezet éreztem meg....Megfordultam, és ő volt az..... A pofájába sikítottam, majd sírni kezdtem.... A nyakamat átkarolta, majd fegyvert tartott a fejemhez.... Csak sírtam, és nem bírtam magammal.....


- Engedj el.... - Sírtam.
- Nem....Elsőnek az enyém leszel... - Nevetett, majd húzni kezdett valahova.... És hogy mit csinált velem, szerintem ti is ki tudjátok találni.....


*2 nap múlva*


Elvette a telefonomat, és nem találok haza. Már Adina biztos lefeküdt Harryvel....Csak emiatt aggódok....2 napja nem ettem, és nem ittam semmit.... És Harry rettenetesen hiányzik.... Leültem egy sziklára, majd sírni kezdtem.... Előttem egy nagy tó féleség volt, bár a könnyektől alig láttam..... Mindenesetre nem akarom, hogy Harry tudja ezt a dolgot, ha egyáltalán még látom valaha az életemben.... Még el sem tudtam tőle búcsúzni, és ilyen tudattal kell meghalnom.... Sosem gondolkoztam azon, hogy hogy lesz vége az életemnek.... Egy kis picsa tette tönkre... Mindig ez van, de ez most már komolyabb... Nem volt még olyan kapcsolatom, ami több ideig tartott volna, mint 2 hónap Adina miatt...


*1 nap múlva*


Ashley szemszöge:

- Harry akkor bevette? - Ült le mellém a kanapéra Lia.
- Igen, de előbb utóbb rá fog jönni, hogy nem Floridába van... - Húzott a vállán Naomi.


Jessie kisírt szemekkel ült a kanapén, és egy közös képet szorongatott róla, és Jusról. Sajnáltuk őt.... Remélem tényleg nem halt meg...



- Sziasztok! - Lépett be Harry. Jess gyorsan összeszedte magát. - Nem tudjátok Jus mikor akar hazajönni?
- Nem - Erőltettem egy mosolyt az arcomra. - De szerintük elhagyta a telefonját, vagy nem tudom... De nem hiszem hogy baja lenne.
- És ha még is?
- Nyugalom... Mondjuk annyi eszünk nem volt, hogy elkérjük a kereszt anyjáék számát is mondjuk... - Hazudott Jess.
- Miért? Neked nincs meg?
- Csak a régi... De azt nem veszik fel...
- Aggódok miatta... - Húzott a száján majd ment fel a szobájába. Jessből ismét kitört a zokogás. Lia felállt majd vigasztalni kezdte csak úgy, mint Lia. Sírhatnékja volt mindenkinek, és még Jess rá is segített.
- Sziasztok csajszik! - Lépett be Adina. Hányingerem van attól a csajtól, és azt hittük hogy le fogjuk lőni, mert gondoltuk, hogy Jus miatta ment el.  - Még mindig nincs meg Jus? - Kérdezte "szomorúan", de látszott a szemében hogy mindjárt elrepül annyira örül. Lexy nem bírt tovább magával. Felállt, majd teljes erejéből felképelte a csajt. Nagy szemekkel néztük, hogy mit művelt, de nagyon örültünk neki. Felnevettünk...


Justin szemszöge:

Találnom kellett kiutat. Már este volt, és sötét. Ismét félni kezdtem. Sóhajtottam egy nagyot, majd felálltam arról a szikláról, és sétálni kezdtem. A tó segített egy kicsit, bár alig láttam el 3 méterre a könnyeimtől. Besétáltam az erdőbe, majd egy kis kunyhóra lettem figyelmes. Vettem egy nagy levegőt, majd közeledni kezdtem hozzá. Az ablaka világított, de csönd volt. Remegő kézzel bekopogtam. Halk lépteket lehetett hallani az ajtó felé. Nem tudtam, hogy rohannyak el, vagy kockáztassak, és maradjak ott. Végül kockáztatásnál maradtam. A kilincs lassan lenyomódott, majd ki nyitódott az ajtó. Legszívesebben felsikítottam volna, de amikor megláttam, hogy egy aranyos kis öreg néni nyit ajtót csak röhögni tudtam belül magamon.


- Szia kicsikém! Segíthetek? - Mosolygott kedvesen.
- Csókolom....Én...én....Eltévedtem....És.... - Mondtam, de elcsuklott a szavam, és sírni kezdtem.
- Jajj édesem... Gyere be nyugodtan! Engem nem zavarsz! - Nyitotta kijjebb az ajtót. Hálásan néztem rá, majd bementem. Jó meleg volt bent, és arra lettem figyelmes, hogy egy kis szobából zaj hallatszódig. Ezt a kis néni észrevette, majd elmosolyodott.
- Vanessa! Gyere ki kérlek! - Kiáltotta.
- Igen mama? - Jött ki egy 14 év körüli lány.
- Szia! - Mosolyodtam el.
- Szia! - Örült meg, bár nem tudtam, hogy minek. - Te nem Harry Styles barátnője vagy?
- Őm...Miből gondolod?
- Láttak együtt titeket bowlingozni, a játszótéren, meg egy csomó helyen. De még nem nyilatkozott Harry. Élőben szebb vagy. De mi történt veled?
- Hát...Tudod....
- Megerőszakoltak?
- Igen.... - Mondtam, majd éreztem, hogy a könnyeim potyogni kezdenek.
- Hívjam fel neked a húgodat?
- Meg van a száma? Hogy?
- A neten utána néztem... A te számod is megvan... - Mosolygott, majd elővette a telefonját, és hívni kezdte.

-... - Szólt bele gondolom Jess.
- Szia Jess! Én Vanessa vagyok, és hát... Itt van nálunk a nővéred...
-....
- Hát... Ha azt mondom, hogy a tó mellett az erdő közepén értesz belőle valamit?
- ....
- Igen, ott egy kis kunyhó...
- ...
- Nincs mit! Várunk! Szia... - Tette le. - 10 perc, és itt vannak, de a 1D-t nem hozzák magukkal - Mosolygott kedvesen.
- Köszönöm! - Álltam fel, majd szorosan magamhoz öleltem.
- Minden rendben? - Mosolygott a kis néni.
- Igen... A legnagyobb rendben... - Éröltettem egy mosolyt az arcomra.


*10 perc múlva*

- Úr isten! Justin! - Ugrott az ölembe Jess, amikor meglátott. A fejét a vállamra hajtotta, majd éreztem, ahogyan pár könnycseppe a vállamra folyik. Ettől nekem is sírhatnékom támadt, de már nem tudtam.- Jól vagy?
- Nem....Mert....Elmentem sétálni....És.....Hát.... - Potyogott pár könnycsepp le a szememből.
- Az....történt?
- Igen... - Sírtam.
- És Harry szerinted ehez mit fog szólni?
- Nem mondjuk el neki...
- Mi amúgy azt mondtuk, hogy Floridában vagy.
- Jól tettétek...
-És hogy a telefonodat elhagytad...
- Rendben... Köszönök szépen mindent! - Öleltem magamhoz Vanessát, majd a nénit is.
- Igazán nincs mit... - Mosolyogtak, majd elköszöntünk, és haza mentünk. Én rettegtem Adinától.... Megtalálta a gyenge pontomat, biztos ki fogja használni...