~Boundless Freedom 7.fejezet

Csodálatos Randi

Sziasztok:D

1: Köszönöm a 9000 feletti látogatót*-*♥

2: Az eddigi komikat is szeretném megköszönni, bár mostanában nem nagyon komiztok:/

3: Van 17 feliratkozó, ebből szokott 3 komizni:(

4: Jó olvasást*-*

5: Lesz mostantól cím is, mint itt a "Csodálatos randi"

"...Valakit szeretni azt jelenti: Egy mások számára láthatatlan csodát látni..."

/ Francois Mauriac /

Eléggé hideg volt. Hápciztam is egyet.

- Fázol? - Kérdezte aggódva Conor, miközben átkarolt.
- Úh haver! - Nézett Louis a nyakára Conornak. - Azért ilyen durván!
- Most na! Tüzes a csaj!
- Fog be! - Néztem rá. Felnevettünk.
- És....Jól nyomja? - Kérdezte Zayn. Már a fejemet fogtam.
- Hallod...Isteni...
- Most komolyan az a téma, hogy lefeküdte Conorral?
- Mért is ne! - Húzott a vállán Niall.
- Hááápci.... - Hápciztam.
- Ez aranyos volt! - Mosolygott Niall.

Conor egy pillanatra eltűnt, majd vissza is jött egy takaróval a kezében. Rám terítette.

- Köszi, aranyos vagy! - Mosolyogtam.
- Hé..! Velem van..! - Állt Harry Conor elé.
- Nem, nem vagyok veled!
- És még is mért nem?
- Mert nem! - Álltam fel, majd mentem fel már az én szobámba öltözni.

Harry kibaszottul kiakasztott, és nem csak Nicoleval.... Tegnap inkább mentünk buliba, és elfelejtette a mozit. Nem akartam szólni, de nagyon szarul esett. Jó, megértem, hogy egy buli, és meghívták rá, de még egy bocsánatot sem mondott. Szerintem ez egy kicsit nem volt szép tőle.

- Bejöhetek? - Hallottam meg egy ismerős hangot.
- Ki az?
- Harry...
- Akkor nem...
- Most mi a baj?
- Nincs semmi közöd hozzá!
- Most az a baj gondolom, hogy lefeküdtem Nicoleval?
- ...Is... - Leheltem ki az ajkaimon.
- Akkor még mi a baj?!
- Harry! Hagyj békén!
- De mond meg, hogy mi a baj!
- A k*rva életbe Harry! Az hogy te inkább más lánnyal játszadozol az ágyban, mint hogy moziba mentünk volna! De most már tünny el! - Ordibáltam torkom szakadtából ki.

Csönd volt. Gondolom elfelejtette. De hát ő baja. Nem tudott mit vissza válaszolni.

- Jus... - Nyitott be halkan.
- Mi van?!
- Sajnálom...
- Sokat érsz vele... De mondtam, hogy menny el!
- Nem fogok elmenni... - Ölelt át gyengéden. - Tényleg sajnálom...Ezért mi lenne, ha elmennénk vacsorázni.
- Jhajj.... - Sóhajtottam. - Legyen!
- Szuper! - Mosolygott.

Felnevettem, közben egy puszit nyomott a homlokomra.

- 7-re érted megyek.!
- Okés! - Mosolyogtam, majd mentünk le a többiekhez.

Odaadtam Conornak a pólóját.

- Én szarul vagyok! Szerintem ma nem tudok dolgozni! - Hazudtam.
- Ma nem jön be Mrs.Tomson! - Mondta Anne.
- Ú! Hirtelen olyan jól vagyok... - Ültem le a kanapéra Egér mellé. A fejét a térdemre hajtotta, majd várta, hogy mit szólok hozzá. Végül teljesen az ölembe ült. - Én venni fogok még egy kutyát...
- Milyet? - Kérdezte Naomi.
- Nem tudom, de nagyot.
- Ennyire szereted a nagy kutyákat?
- Nagyon!
- Kísérjünk el? - Kérdezte Lexy.
- Igen... - Álltam fel majd Jess, Lexy, naomi, Lory, Anne, és én elindultunk.

- Basszus! - Ijedt meg Harry, amikor beléptünk. - Hány ezer kutyát vettetek?
- 6-ot! Ő Caesar [1. kép], Drake [2.kép], Dopey [3.kép], Dylan [4.kép],  Fury [5.kép első kutya], és ő Fabian [5.kép, 2. kutya]. Fury Jessé, a többi az enyém.
- Szóval tiéd Egér, Caesar, Drake, Dopex, Dylan, és Fabian. Minek ennyi kutya?
- Mert mért ne? - Nevettem.
- De azért neked 6 kutya... És Jessnek meg 1.... Hát Ok... És el fog férni nálatok?
- El hát!
- Te tudod! - Ölelt át, majd a kutyák sorban leültek Egér mellé. Felnevettünk.

*Este fél 7*
Már lassan készen vagyok, de Harryt reggel óta nem találjuk.
A ruháim között válogattam, de nem tudtam, hogy mit vegyek fel. Azt szeretném, ha Harry olyannak szeressen, amilyen vagyok, szóval nem akartam túlöltözni.

- Jess! - Ordibáltam ki.
- Mi van?
- Segíts!
- Mibe?
- Ruhát választani!
- Um..Okés! - Jött be.

Letérdelt mellém, majd válogatni kezdtünk. Végül ennél döntöttünk:

- Ez jó lesz! csinos vagy!
- Köszi! -Öleltem át.
- Na! Mi az? - Kérdezte értetlenkedve.
- Mi mi?
- Hogy hogy képes voltál megölelni?
- Nem tudom, de engem is megijesztett.
- Talán Harry jót tett neked?
- Lehet - Mondtam, majd abban a pillanatban megszólalt a csengő, de én még nem voltam kész. - Engedd fel! Sietek!
- Okés! - Mondta, majd berohantam a fürdőszobába.

Megfésülködtem, fogat mostam, majd kisminkeltem magam normálisan, nem úgy mint egy bohóc. Kimentem, majd megláttam Harryt. A mosolyom fülig ért, de neki is. Alaposan végigmért, majd mellém lépett.

- Nagyon csinos vagy..! - Mért végig ismét. Ő is alaposan ki volt csípve. Egy fehér pólóba volt, rajta egy zakó, és egy nadrág persze. De az a seggéig le volt csúsztatva, mint azt szokás a fiúknak mostanában. Kivett a zakójából egy rózsát, majd nekem nyújtotta.
- Köszönöm, édes vagy! - Nyomtam egy puszit az arcára. Legszívesebben már az ajkaira adtam volna, de Jess is itt volt, meg nem itthon szeretném az első csókunkat.
- Mehetünk? - Kérdezte, miközben megfogta a kezemet
- Igen, de hova megyünk?
- Az legyen meglepetés! - Kacsintott.
- Szia Jess! - köszöntem neki, majd kéz a kézben elmentünk.

Indítsátok el, és ha vége, indítástok el addig újra, míg be nem fejezitek az olvasást:) szerintem sokkal, de sokkal jobb lesz így:) higgyétek el:)

                                 
- Hova megyünk? - Kérdeztem már vagy 20-adjára.
- Jus! Imádlak, de már vagy ezerszer elmondtam, hogy majd meglátod! - Nevetett.
- ...Imádsz? - Kérdeztem kérdően, közben elpirulva mosolyogtam rá. Zavarban érezte magát, és kerülte a tekintetemet. - Szégyenlős vagy?
- Egy kicsit... - Mondta aranyosan. Felnevettem, majd egy puszit nyomtam az ajkaira. - Váó.. - Lepődött meg.
- Bocsi...Nem akartam, csak...

- Nem! Nagyon jó volt! - Mosolygott. - Csukd be a szemed!
- Miért?
- A meglepetésért!
- Am...Okés... - Mondtam, majd becsuktam a szemem, de persze kukucskáltam. Ő ezt észrevette, és a két kezével betakarta a szememet. - Most komolyan Harry! Hova megyünk?!
- Mindjárt!
- Kezdek félni!
- Nem kell, mert itt vagyunk! - Vette le a kezét a szememről.
- Úr isten... - Néztem körül.
- Tetszik?
- Imádom! Köszönöm! - Ugrottam az ölébe. Szorosan magához szorított, majd egy puszit lehelt az ajkaimra. El sem hiszem, hogy van még olyan fiú, aki képes ilyet tenni értem. Bár nem az ajándék a legfontosabb, de jól esik. - Tényleg nagyon tetszik! Nagyon köszönöm! - Mosolyogtam rá.
- Örülök neki! - Fogta meg a kezemet, majd kihúzta nekem a széket.
- Akkor ezért tűntél el délután?
- Igen, de ezek szerint megérte - Ült le ő is a helyére. - Amúgy vega kaja - Mosolygott.
- Édes vagy! De elég lett volna nekem csak az, nem kellett volna neked is! - Mosolyogtam.

Végül úgy döntöttünk, hogy egy tányérba eszünk ketten. Harry hihetetlen édes volt. Mindenre gondolt. Kaptam virágot, egy fantasztikus vacsorát, és talán egy új barátot. Csak egy a baj... Én nem leszek képes elviselni, hogy a rajongók úgy rászállnak, és mindenkit ölelget. Eléggé féltékeny típus vagyok.

- Táncolunk? - Vette elő a telefonját, majd valami lassú dalt bekapcsolt. Felnevettem.
- Mért ne? - Fogadtam el. Felállított, majd az egyik kezét a derekamra, a másikat a kezembe rakta. Nekem a kezem a vállán pihent, a másik meg az ő kezében. A fejemet a mellkasára hajtottam, úgy lépegettünk ide-oda. Hihetetlenül beleszerettem.

Harry szemszöge:

Még nem szerettem bele ilyen hamar senkibe, mint bele. Szerelem első látásra... Fel nézett rám. Szemei gyönyörűen csillogtak, és arcán őszinte gyönyörű mosoly volt. Szeretem...

Egyre közelebb, és közelebb hajoltam hozzá, és amikor már az ajkaink egymást érintették, megcsörrent a másik telefonom. Húztam egyet a számon, majd idegesen felvettem.

- Haló? - Szóltam bele.
- Szia kisfiam! Zavarok? - Szólt bele anya. Sóhajtottam.
- Nem... - Hazudtam.
- Itt vagyunk Londonba! Nincs kedved elhozni a barátnődet? - Mondta.
- Remek! Egy 20 perc, és ott vagyunk! Szia! - Tettem le.
- Anya volt az...Itt vannak Londonba. Nincs kedved elmenni, ha már így alakult?
- De - Mosolygott, majd kéz a kézben elindultunk.

Hamar odaértünk. Kicsit izgulhatott, de aranyos volt. Bekopogtunk, és Gemma nyitotta ki nekünk az ajtót.

- Sziasztok! - Ölelt át elsőnek engem, majd  Just is.
- Szia! Gemma vagyok! - Fogott vele kezet.
- Szia! Én meg Justin Blue, de szólíts Jusnak! - Mosolygott kedvesen.
- Örülök Jus! Gyertek be! - Mondta Gemma, majd bementünk.

Levettem a zakómat, majd megfogtam Jus kezét. Anya persze a konyhában varázsolt. Beljebb mentünk, majd magammal szembe találtam anyát.

- Szia anya! - Öleltem át, és az arcára nyomtam egy-egy puszit.
- Szia kisfiam! - Köszönt.
- Anya, ő itt Justin! - Fogtam meg Jus derekát, majd mellém húztam.
- Csókolom! - Köszönt Jus.
- Ugyan! Nyugodtan szia! - Adtak egy egy puszit az arukra.
- Akkor szia Mrs....
- Nyugodtan szólíthatsz Annenak! - Mosolygott kedvesen anya.
- Szia Anne! Jus vagyok.
- Nagyon örülök Jus! - Mosolygott anya.

Megfogtam Jus kezét, majd leültünk a kanapéra.

Egész jól kijöttek anyával, aminek nagyon örültem. Anyán látszott, hogy teljesen oda van érte.
Lehetett már kb. éjfél, és még teljesen el tudnak beszélgetni. Nem volt még olyan barátnőm, akivel anya ennyire kijött volna.

- Nem vagy még fáradt? - Kérdeztem, miközben egy puszit nyomtam az arcára.
- Egy kicsit.
- Mennyünk akkor lassan.
- Okés... - Mosolygott. Felálltunk, elbúcsúzkodtunk, majd  indultunk.

Én meglepetésként úgy gondoltam, hogy nálam viszem. Mármint nem a közös házba, ha nem abba a házba, amibe én lakok perpillanat egyedül.

Sétáltunk kéz a kézben, majd egyszer csak eleredt az eső. Felnevettünk.

- Ott egy telefon fülke! - Mutattam rá, majd beálltunk alá.

Gyengéden a 2 kezét a vállamon összekulcsolta, majd a fejét ráhajtotta, és édesen nézte az esőt.
Lassan oldalra hajtottam a fejem, és azt láttam, hogy az ajkaimat nézi. Én ráharaptam az ajkaimra, majd akkor vette észre, hogy őt nézem. Elpirulva vette le a szemét az ajkaimról, de nem azért haraptam rá. Megfogtam a derekát, majd magam felé fordítottam. Csillogó szemekkel nézte, hogy mit csinálok. Az utcán egy árva lélek sem volt, de örültem neki. Mondjuk ez kicsit szokatlan Londonban, de akkor is.

Ráharapott az ajkaira. Kib*szott dögös volt. Lassan az arcát gyengéden a tenyerem közé vettem, és végre....VÉGRE megcsókoltam. Hagyott egy kis rést az ajkain, és én fogtam az adást. Nyelvem utat tört a szájába, majd ott megpihent. Kinyitottam a szemem, majd arra készültem, amit már réges régen akartam.

- Gyere! - Fogtam meg a 2 kezét, majd kihúztam az esőre.

Kicsit furcsállta, de egy idő után rájött, hogy mit akartam. Megfogtam a derekát, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Sötét volt... Már csak az utcai lámpa fények világítottak, de gyönyörű volt.

- Szeretlek! - Böktem meg gyengéden az orrommal az ő orrát.
- Én is szeretlek... - Bökött vissza, majd még egy lágy puszit lehelt az ajkaimra, majd kéz a kézben elindultunk hozzám...

Szeretnék azoktól bocsánatot kérni, akiknek megígértem, hogy benne lehet, de így jött ki:/ ma még lesz rész♥

[By:Dóri.Styles]