~Tökéletes barátság 5.rész

- Natalie! Kérlek válaszolj! Szeretsz még?
- Persze, hogy szeretlek! Te vagy a legjobb barátom! - Mondtam, majd elengedett, és a fejét a falnak döntötte.
- Azaz nem szeretsz...
- Ezt nem mondtam! - Feleltem, majd leültem a folyosón lévő kis kanapéra.
- Akkor most szeretsz? - Nézett rám könnyes szemekkel.
- Igen!
- Szerelemből?
- ...Igen! De nem tudom, hogy megéri-e veled megint újrakezdeni.
- Mért nem? - Ült le mellém.
- Mert nem...
- Mond el kérlek! Tudod jól, hogy bennem megbízhatsz! - Fogta meg a kezemet.
- Apci azt mondta, hogy hogyha még egyszer összejövök veled, kirak a házból. És nem viccelt...Tudod apa milyen komoly!
- Hogy micsoda?
- Nem tudok mit csinálni!
- Költözz ide! - Állt fel hirtelen.
- Még az hiányzik, hogy itt zavarjak!
- Dehogy zavarsz! Niall nem bánná, mert finom szendvicset csinálsz. Liamöt igazából túlzottan nem nagyon érdekli, hogy ideköltöznél-e, vagy nem. Zaynnel most már jóba vagytok, csak esetleg Louis lesz egy kicsit féltékeny.
- És te? Hogy minden egyes nap itt lennék, veled aludnék...
- Nekem az csak öröm lenne! - Mosolygott édesen rám, majd felállított. A kezeit a derekamra csavarta, majd lassan az ajkaimra tapadt. Enyhén harapdálta az alsó ajkaimat. Isteni érzés volt.
- Natalie! Akkor csinálod a szendvicse... - Jött fel Niall, de meglátott minket, és nem folytatta a mondatot. Befejeztük a csókot, de még mindig abba a pózban maradtunk. - Óóóó értem már. Épp smároltatok. - Nevette el magát. Harry egy kicsit bólintott a fejével, ezzel azt értve, hogy menny innen. Niall értette Harry mire célzott, és el is ment.
- Akkor most járunk? - Suttogta.
- Te szeretnél?
-Te nem tudod, hogy mennyire! - Mondta, majd egy kicsi puszit lehelt az ajkaimra. Összekulcsolta a kezét az enyémmel, majd mentünk le a többiekhez.
- Csináld már meg a szendvicseket! Éhen halok! - Játszotta a hattyú halálát Niall. Felnevettem, majd mentem vissza csinálni a félig kész szendvicseket. Ismét a fenekemet kezdték bámulni.
- Na álljatok le fiúk! Az már le van foglalva! - Állt fel Harry a kanapéról, majd átkarolta a derekamat. Háttal voltam neki. A keze a pólóm alatt ment keresztül. Elkészültem a szendvicsekkel, majd letettem őket az asztalra. Én és Harry nem ettünk. Felmentünk a szobájába. Rengeteg boxer, és más dolgok voltak szétdobálva.
- Mindjárt jövök! - Adott egy puszit az arcomra, majd ment valahova. Gyorsan összepakoltam, majd ledőltem az ágyra. Pár perc múlva visszajött Harry. Csodálkozva nézett szét. - Hű! Itt meg mi történt?
- Összepakoltam! - Mondtam büszkén, majd ledőlt mellém az ágyra. - Menni kéne fotózásra!
- Nem akarok! - Nyögte.
- Hidd el, én sem. Amennyit ott fogok szerencsétlenkedni. De mennünk kell! 20 perc múlva ott kell lennünk! - Álltam fel, majd kinyújtottam a kezemet felé. Megragadta, majd lehúzott maga mellé, és szorosan magához ölelt.
- Nem akarlak elengedni! - Mondta.
- Nem is kell, csak közbe induljunk, mert Tom leszedi a fejemet. - Álltunk fel, majd indultunk.

- Utálom ezt a ruhát! - Mondtam már hazafelé menet a kocsiban.
- Pedig jól áll! - Mért végig Harry.
- Az engem nem érdekel! Olyan kényelmetlen!
- Felőlem leveheted. - Kacsintott rám. Megforgattam a szemeimet, majd kiszálltunk a ház előtt. Gyorsan felmentem a Harry szobájába, majd lezuhanyoztam. Törülközni kezdtem, amikor észrevettem, hogy a ruhámat kint felejtettem. Lassan kinyitottam az ajtót. Harry nem volt bent, szóval kimentem. Előkészítettem a ruhámat, majd ajtónyitódásra lettem figyelmes. Szorosabban magamra tekertem a törülközőmet, majd az ajtóra néztem.
- Váóó! - Mondta, majd lassan bezárta az ajtót, úgy, hogy a szemét nem vette le rólam. - Dögös vagy!
- Ne szokj hozzá a látványhoz! Ez csak véletlen volt! - Húztam egyet a vállamon, majd a fürdőszoba ajtóra néztem.
- És.......? - Mosolygott kajánul.
- Ha perverz gondolatok járnak a fejedben, most azonnal verd ki őket! - Nevettem el magamat.
- Csak egy kicsit!
- Harry! Még nem...
- Holnap? - Nevette el magát.
- Hülye!
- De te így szeretsz nem?
- Én mindenhogy szeretlek! - Mondtam, majd közelebb jött hozzám, és lágyan, de szenvedélyesen megcsókolt.
- Szeretlek! - Súgta.
- Én is téged! - Mondtam, majd rátapadtunk ismét egymás ajkaira. Felvettem a pizsimet, majd pihenni kezdtünk. Harry is felvett egy boxert, majd bebújt mellém az ágyba.
- Haver! - Nyitott be Liam, de amikor meglátta, hogy én Harry mellkasán fekszek megtorpant. - Bocs! - Takarta el a szemeit.
- Semmi izé... Van rajtunk ruha.! - Mondta.
- Holnap megyünk gokartozni! Ti nem akartok jönni? 
- Én biztos nem! - Mondtam.
- Én lehet, hogy megyek! Hánykor megyünk? -Kérdezte Harry.
- Holnap reggel 8-kor indulunk.
- Szerintem igen, de még meglátom. - Mondta Harry, majd kiment Liam a szobából.
- Amúgy, ha akarsz menny nyugodtan gokartozni holnap! Ne maradj azért itthon, mert én itt vagyok!
- Háth...Majd még meglátom! - Mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. 

Másnap hajnal 5-kor  a telefonom csörgésére ébredtem fel.
- Haló! - Vettem fel.
- Boldog szülinapot! - Kiabálta bele Gemma a telefonba.
- Pssszzzzt....Nagyon szépen köszönöm, de mért most hívtál?
- Nem bírtam várni már! Amúgy bocsi azért, de mért kell suttognunk?
- Mert nem akarom, hogy Harrynek eszébe jusson, hogy ma lettem 18. Nem kell ezért felhajtást csinálni.
- Szerintem Harry tudja, hogy ma van a szülinapod.
- Hátha elfelejtette.
- Nem hiszem, de mindegy.
- Még egyszer köszönöm szépen!
- Igazán nincs mit! Szia! - Tette le a telefont. Visszabújtam Harry karjaiba, majd aludtam tovább.
Reggel 10-körül ébredhettem fel megint. Már Harry nem volt mellettem, gondolom elment a többiekkel gokartozni. Kipattantam az ágyból, bementem a fürdőszobába készülődni. Megmosakodtam, megmostam a fogamat, majd felöltöztem. Nem volt a legjobb idő, de nem is volt nagyon rossz. Lementem reggelit csinálni magamnak.

*Valaki kopog*
Kinyitottam az ajtót, majd megláttam az ismerős arcot, majd egyből rávágtam az ajtót.
- Őm...Szia!? - Mondta, de már az ajtó rá volt csapva.
- Tünny innen! Nem akarlak látni! - Vertem, majd nekidőltem az ajtónak.
- Most az a bajod, hogy mással voltam egy éjszakát?
- Szakítottam veled! Fogd fel! Én most boldog vagyok Ha....
- Harryvel? Na ne! Nem mehetsz vissza hozzá!
- Már késő! És amúgy sem te mondod meg!
- Legalább engedj be!
- Álmodj még! - Indultam el a konyha felé. Közben hablatyolt valamit, de a felét sem értettem.
- Ki volt az? - Jött ki a barátom a nappaliból. Egy szál boxerben volt. Azt hittem el fogok olvadni. Kiment minden erő a térdemből, és a kezem is legyengült. Azt hittem, hogy gokartozni ment a többiekkel.
- Justin...
- Hogy mi? Na várjál csak! Elküldöm én majd! - Mondta, majd az ajtó felé indult el.
- Harry ne.... - Futottam utána, de már késő volt. Harry az ajtóban állt, és a kezeit keresztbe rakta. Csak nézték egymást idegesen..
- Justin tűnés! Harry! Te meg bejössz! - Löktem el Justint, majd Harryt magam után húztam. Megálltunk a kanapé közepén. Harry még mindig mérges szemmel nézte az ablakból figyelő Justint, de én úgy tettem, mint aki nem látja. - Fejezd már be jó?
- Meddig akar ott állni?
- Harry! Nyugi! Ne foglalkozz vele!
- És ha visszamentél volna hozzá?
- Nem tudtam hogy itthon vagy, szóval megbízhatsz bennem.
- Igaz! - Dőltötte egy pillanatra a fejét az egyik irányba, majd egy mosolyt láttam meg az arcán. A derekamnál fogva húzott közelebb magához, majd lágyan megcsókolt. Én visszacsókoltam, majd ledőltünk a kanapéra. Én Harryn feküdtem. A kezeit gyengéden simította le-fel a fenekemtől a vállamig. Átkarolt, majd bekapcsoltam a TV-t.
- Mit nézzünk? - Kérdeztem a TV-t böngészgetve.
- Ne mennyünk valahova sétálni, majd este vacsorázni?
- De! Mért ne?
- Akkor okés! - Lelkesedett.
- Akkor átöltözök, és indulhatunk. - Nyomtam egy puszit az ajkaira, majd mentem fel az emeletre készülődni. Ha már látnak Harryvel a rajongók, és a paparazzók, akkor lássanak normálisan, nem úgy mint egy ágrólszakadtat.

- Dögös vagy! - Támadott meg egyből Harry, amikor leértem a lépcsőn. Ő abba a Jack Wills-es pulcsijába volt, és egy farmerban. Annyira imádom, amikor így öltözik. 2 olyan pulcsija volt, és az egyiket nekem adta. Olyan édes. 2-szer beleférek, de akkor is imádom azt a pulcsit. Harryt meg még jobban!
- Köszi! - Mosolyodtam el, majd a kezeimmel átkaroltam a nyakát. Ő a megszokott helyére tette az ő kezeit, azaz a fenekemre. Az ajkaihoz hajoltam. Már nem lehetett köztünk, max. 1-2 centi. Hirtelen egy mozdulattal lazán elindultam az ajtó felé. Rámosolyogtam Harry-re egy kicsit huncut mosollyal. Ő kínjában elmosolyodott, majd utánam futott.
- Azt már nem! - Fogta meg a karomat, majd az előző pózba kerültünk. Felkuncogtam, majd az ajkait a nyakamon súrolta. Minden egyes kis mozdulata égette a bőrömet, de isteni érzés volt. A kezeivel gyengéden simogatni kezdett, akárcsak a kanapén. Annyira szeretem! Nem tudnám elképzelni az életemet nélküle.
- Nem akarom elrontani ezt a csodás pillanatot, de majd este oké?
- Na! Kérlek!
- Harry!
- Na jó! - Ölelt át, majd indultunk.
- Kérlek, legalább csak hallgass meg! - Támadott le egyből Justin.
- Tünny már innen! - Mondtam mérgesen, majd ellöktem, és utána mentem, majd ismét ellöktem. Megragadta a karomat, és hiába próbáltam kiszabadulni a szorításából, nem sikerült. Közelebb hajolt hozzám, majd az egyik kezét végig simogatta az arcomon. Még közelebb hajolt hozzám, majd egy akkora pofont adtam neki, hogy elszédült, és összeesett. Harry csak annyit látott, hogy megpofoztam, amin elnevette magát. Odajött hozzám, majd szorosan átölelt.
- Ügyes vagy kicsim! Így kell ezt! - Nyomott egy puszit a homlokomra. Felnevettem, majd Harry megfogta Justint a kezénél fogva, és a kb. 50 méterre lévő padra leültette. Ő sem fog többet kikezdeni velem! Harry összekulcsolta a kezét az enyémmel, majd indultunk.
- És? Hova megyünk?
- Az legyen meglepetés! - Mondta, majd kacsintott egyet. Én kíváncsian vártam, hogy hova vezet. Út közbe megállított minket pár rajongó, de nem igazán zavart. Elég kedvesek voltak. Sokan megkérdezték, hogy újra járunk-e, de mi még nem adtunk rá választ. Nem azért, mert szégyelljük egymást, hanem azért, hogy semmiféle pletyka ne legyen. Megérkeztünk.
- Amúgy mi lenne, ha inkább ebédelni mennénk? Vacsorára már a fiúk is otthon lesznek.
- Nekem tök mindegy, csak veled legyek. - Mondtam, majd nyomott egy puszit az arcomra. Egy nagy parkban kötöttünk ki. Tök aranyos volt, és csak mi ketten voltunk. Volt egy kis patak is, mellette egy pléd, és a pléden egy gitár, és egy piknikes kosár. Odamentünk a plédhez, majd leültünk. Harry a kezébe vette a gitárt, majd játszani kezdett rajta. Én csak ültem, és mosolyogva néztem rá. Nagyon édes volt tőle. Amint befejezte, a piknikes kosárért nyúlt. Kivett belőle egy ajándék dobozt, majd nekem nyújtotta.
- Ó Harry! Pedig reménykedtem benne, hogy elfelejtetted! - Nevettem el magam.
- Nekem ez a dátum még a saját szülinapomnál is fontosabb. - Kacsintott, majd az ölembe nyomta az ajándékot, mert én nem akartam elvenni. Pár másodpercig csak néztem, majd kibontottam.
- Úr isten! Harry! Na ezt nem! - Mondtam, majd visszaadtam neki az ajándékot.
- Na! Fogadd el!
- Harry! Nem! Nem szabad!
- Mért? Ki tiltotta meg?
- Senki, de...
- Nincs semmi de! Ezt neked vettem, most már el kell, hogy fogadd! - Mondta, majd közel hajoltam hozzá, és szenvedélyesen megcsókoltam. Az ajándék egy kocsikulcs volt. - Na? Megnézed az új kocsidat?
- Biztos, hogy azt akarod, hogy az enyém legyen?
- Biztos! - Nyomott egy puszit az arcomra, majd a kocsimhoz vezetett.
- Harry! - Sikítoztam, de végül észhez tértem. - Na ne! Nem fogadom el!
- Látszik rajtad,hogy örülsz neki! Én kérlek rá, hogy fogadd el!
- Rettenetesen köszönöm! - Öleltem át szorosan, majd egy nagy puszit nyomtam az ajkaira. Egy Ferrari volt az.
- Kipróbálod?
- Naná! - Fogtam meg a kulcsot, majd beszálltam a kocsiba. Harry az anyósülésen ült, és figyelte, hogy hogy vezetek. Egész jól ment. Visszamentünk a parkba, majd leültünk, és beszélgetni kezdtünk. Hihetetlen, hogy még mindig tudtunk beszélgetni, 2 óra beszélgetés után. Felkaptuk a holmit, majd beültünk a kocsimba [még gondolatban is jól hangzott] és indultunk. Most Harry vezetett, bár nem tudtuk, hogy miért. Egy gyönyörű étteremhez érkeztünk. Bementünk, majd egy pincér egy asztalhoz vezetett. Bevallom, még sosem jártam olyan étteremben, ahol ilyen profi pincérek vannak.
- Jó napot! Sikerült választaniuk? - Kérdezte a pincér pár perc múlva. Én még előtte elmondtam Harrynek, hogy spagettit kérek, és ő követte a példámat.
- A hölgynek, és nekem is egy spagettit.
- Italt mit hozhatok?
- Két Pepsit.
- Rendben, nemsokára hozom! - Mondta a pincér, majd lelépett.
- Mért hölgynek neveztél? - Kérdeztem.
- Mert az vagy! - Kacsintott, majd beszélgettünk egy kicsit. Pár perc múlva megszólalt. - Majd etethetlek spagettivel? - Olyan szép kiskutya szemekkel nézett rám... Elnevettem magam, majd a végén ő is nevetett.
- Okés, rendben! - Mondtam, de még mindig nevettem. 10 perc múlva meghoztál a kajánkat. Harry elvette előlem a villámat, majd az én spagettimből felvett rá egy kicsit, és etetett vele. Próbáltam visszafogni a nevetésemet, ami nem nagyon sikerült. Mondjuk inkább csak mosolyogtam.
- Finom? - Kérdezte.
- Igen, főleg azért, mert te etetsz.
- Most te jössz! - Nyomta a kezembe a villát, majd én is megetettem őt. Ő sem bírta ki nevetés nélkül. Amúgy tök aranyos volt, hogy eszébe jutott ez az ötlet. Megettük, majd Harry kifizette, és indultunk haza. Mivel 2 órakor mentünk ebédelni, 2 órát bent ültünk kajázni, ezért már úgy döntöttünk, hogy megyünk haza.
- Boldog szülinapot! - Ölelt át egyből Eleanor, amint beléptem a házba, majd Danielle is felköszöntött, és ő is átölelt, majd ketten egy kis dobozt nyomtak a kezembe.
- Köszönöm szépen, de nem! Így is elég volt már Harrytől a kocsi! - Adtam vissza nekik a dobozt, de nem engedték.
- Akkor is a tiéd! - Mondták, majd lassan kinyitottam.
- Nektek van normális eszetek?
- Van!
- Nem! Nem, nincs!
- Tiéd!
- Egész biztos ez?
- Az!
- Nagyon szépen köszönöm! - Öleltem át mind a két lányt, majd bekapcsoltam az új telefonomat. Sonyericsson xperia s-volt. Mindig is ilyet akartam. Megcsináltam a telefonnal való beállításokat, majd beléptek a fiúk is, egy nagy dobozzal a kezükben. Remek! Már csak ez hiányzott! Nem mondom, hogy nem örültem az ajándékoknak, de azért egy telefon, egy kocsi, és még 1 valami...